Home Írások Válaszoljak? – Válaszolok! (mert kérdeztek)

Válaszoljak? – Válaszolok! (mert kérdeztek)

823

Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!

Az „egységes” (hitben és hívekben) Református Keresztyén Egyház, valamint az Újvidéki Református Egyházközség hívei előtt, dr. Đuro Trkulja, Jézus Krisztus szolgája, Móricz Árpádnak és minden szenteknek Bácskossuthfalván és másutt: Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és a Jézus Krisztustól!

A református keresztyén vallás lényege, úgymint mint a hívek, valamint a lelkészek méltósága Egyházközségünkben, megköveteli elkerülhetetlenül a kötelezettséget e „kifordított idők” alapján, hogy válaszoljak Móricz Árpádnak a Szerbiai Református Keresztyén Egyház lelkészének a „kafkai” (abszurd, lehetetlen, értelmetlen, esztelen) szövegére. A válaszomat maga Kálvin János (Jean Calvin (1509-1564)) szavaival kezdeném:

S habár ez a kísértés az igazság után való meggondolatlan buzgalom folytán néha még a jókban is feltámad, mégis azt vesszük észre, hogy ennek a túlságos szigorúságnak inkább a kevélység, dölyf és a szentségről való hamis vélekedés, mint az igazi szentség és az arra való igazi törekvés a forrása. Akik tehát merészebbek másoknál az egyháztól való elszakadásra s akik ennek mintegy előharcosai, azoknak legtöbbnyire semmi más okuk erre nincs, mint hogy mindenkinek a megvetésével fitogtassák azt, hogy ők jobbak, mint mások. Helyesen és bölcsen mondja tehát Augustinus:* Mivel az egyházi fegyelem jámbor módjának és mértékének a lélek egységét leginkább a béke kötelékében kell szem előtt tartania, mely az apostol parancsa szerint a kölcsönös türelem által őrzendő meg, amit ha meg nem őrzünk, akkor az orvoslást célzó fenyíték nemcsak fölösleges, hanem veszedelmes is, s azért már nem is orvosság: az egyháznak azok a rossz fiai, akik nem a mások hibái iránt való gyűlöletből, hanem a saját civakodásra hajló törekvésük folytán, vagy egészen magukhoz vonni, vagy legalább megosztani igyekeznek azokat a gyenge népeket, melyeket nevük dicséretével behálóztak, s mint a gőgtől felfuvalkodott, makacsul őrjöngő, alattomosan rágalmazó és nyugtalanul lázongó emberek a hajlatlan szigorúságnak külszínére hivatkoznak azért, hogy olyanoknak ne tűnjenek fel, mint akik híjával vannak az igazság világosságának; a szentírás azon parancsait pedig, melyek a testvérek hibáinak szelídebb eszközökkel való megjavítását célozzák, úgy, hogy az őszinte szeretet épen megmaradjon és a béke egysége megőriztessék, a szentségtörő szakadás és elválás előidézésére használják.” (Kálvin, A keresztyén vallás rendszere, IV könyv, 2. fejezet)

A problematika, mely az egyéb tényezők változatlansága mellett Móricz Árpádnak a Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) lelkipásztorának lelki vagy világi békéjét zavarja, hogy önmagának ellentmondóan egy minőséges, kifinomult reakciója van az Újvidéki Egyházközség tagjainak és lelkészeinek. Móricz Árpád lelkész, veszem a jogot, hogy ezt ki is fejtsem. Újvidéken és Szerbiában (ugyanis ez az ország neve) csak egy tradicionális Református Keresztyén Egyház van, akinek az élén az Alkotmány értelmezésében Botos Elemér lett a püspökének megválasztva.

A megtévesztés céljából kitalált rágalmakra, mint a Zsinat engedélye vagy a SZRKE jogellenes cselekedeteire nem pazarolnám az időt, a revíziók mind ezt a szavaimnál világosabban ki fogják mutatni majd. Móricz Árpád lelkész, az Újvidéki Egyházközség hívei minőségesebbek, mint Halász Béla a SZRKE püspöke nagyhatalmi törekvései, ugyan úgy, mint az ön törekvése az ezen írást megelőző cikkével a híveket sértegetve értelemszerűen és világosan kifejezve nem tesz szolgálatot sem önnek, sem az ön által képviselt céljának. Nem utolsó sorban Móricz Árpád lelkész, a „Life Gate” említése kirajzolja, az ön lelkiismeretlen törekvését mely tükrözi a SZRKE hozzáállását, viselkedését az említett időben, mely a mai napig is tart, a keresztyén erkölcs alapján kimondhatatlanul nagy szégyent kellene kiváltania önben.

Mivel kitért személyemre kérdésével, tisztelettel gazdagítom tudását ama felvilágosítás által, hogy valóban léteznek olyan emberek, akik maguk mögött tudnak (birtokolnak) több egyetemi diplomát, magiszteri diplomákat valamint több doktorátust. Ezek közül egyet a Reformáció teológiájából készítettem. Léteznek képzett, több nyelven beszélő és mindenek felett emberbarát, jótékony lelkipásztorok. Móricz Árpád lelkész, a lelkiismeretem vezet az ön által írt cikkre való válaszadásban, a RKE minden híve és lelkipásztora nevében Kálvin János szavaival búcsúznék (bár ő sem beszélte gyülekezeteink nyelvét):

„Azon ellenvetésükre vonatkozólag pedig, hogy nem hiába nevezik az egyházat szentnek, meg kell fontolni azt, hogy miféle szentséggel tűnik ki ez az egyházban, nehogy mindenféle egyházat meg kelljen tagadnunk akkor, amikor csakis az olyant akarjuk elismerni, amely minden tekintetben tökéletes. Mert nagyon is igaz Pálnak ez a mondása: (Ef. 5.25) Krisztus önmagát adta az egyházért, hogy azt megszentelné, megtisztítván azt vizeinek fürdőjével az ige által, hogy tenné azt magának dicsőségessé, melyben ne lenne makula vagy szeplő stb. Mindazonáltal nem kevésbé igaz az is, miszerint az Ur mindennap munkálkodik azon, hogy az egyház szeplőjét megtisztítsa és szennyét letörölje, amiből az következik, hogy nem teljes még annak szentsége. Így azért szent az egyház, mert naponként előre halad, míg tökéletessé nem lesz; mindennap tökéletesedik, míg el nem jut a szentség céljához” (Kálvin, A keresztyén vallás rendszere, IV könyv, 2. fejezet).

Pont ebből a tagadhatatlan igazságból kiindulva, a bennünk lévő keresztyénségünk a hívők és a hit egységében önnek és ön által a SZRKE püspökének Halász Bélának, újra hitben nyújtom a kezem a RKE híveinek és a lelkészeinek nevében, őszintén remélve, hogy el is fogadják, és közös jóindulatban folytatjuk felemelkedésünk útját a mi Atyánk és a Jézus Krisztus által.

Dr. Đuro Trkulja, a RKE főgondnoka