Home Írások Pirosi Egyházközségében a Nőegylet 110. évfordulójára írt köszöntés

Pirosi Egyházközségében a Nőegylet 110. évfordulójára írt köszöntés

777

A Református Keresztyén Egyház – Pirosi Egyházközségében a Nőegylet 110. évfordulójára írt köszöntés Cerovszki Etelkától

Mint egy csecsemő születésének, úgy örültek valószínű a nőegylet születésének is 110 évvel ezelőtt, mikor megszületett a gondolat, hogy egy egyletet alakítanak, ahol nők fogják képviselni, vezetni és részesei lenni ennek. Akkor még bizonyosan nem is tudták pontosan mi is lesz ennek az egyletnek a dolga, munkája. Lassan-lassan azonban kialakult a terv, mit is fog csinálni ez a kis csapat.

Az alap a Biblia volt. Hallgatni Isten igéjét, zsoltárokat énekelni, dicséreteket, új énekeket tanulni. Lelkileg, szellemileg erőt meríteni, egymást buzdítani, megosztani a gondokat, örömöket.

Elvetettek egy magot, mely termést hozott, megőrizték és újból és újból abból a termésből ültettek éveken keresztül. Mint a termést hozó maga soha sem volt egyforma, hol több volt, hol kevesebb, így néha sok tagja volt a nőegyletnek, néha kevesen. Bővült a munkájuk, kézimunkáztak, kötöttek, fontak, varrtak, hímeztek. Munkájukat sokszor külföldre küldték és onnan cserébe más dolgokat kaptak, ami igen csak segített az itt élő családokon. Betegeket, öregeket látogattak meg. Ékes újabbnál újabb zsoltárokat vezettek be az istentiszteleti alkalmakra. Csigatésztát csináltak mindenféle alkalmakra, ünnepélyeket vezettek le, és számtalan teadélutánt szerveztek, ahol összegyűlt a gyerekek apraja-nagyja. Mindig hálát adtak Istennek, ha egy-egy ilyen alkalom sikeresen végződött. Akkor is voltak kisebb-nagyobb félreértések, hiszen nem gondolkodunk egyformán. Összetett kézzel imádkoztak a békéért ezeken a bibliaórákon, úgy a bibliaórán résztvevőkért, az otthoniakért, családért, gyülekezetért, az egyházi békéért, a világért, megköszönvén a Jó Istennek mindent, amit adott.

Akkor kérjünk Istentől valamit, ha már megköszönjük neki, amit tőle kaptunk, hogy vagyunk, a napot, a csillagokat, az éjet, szüleinket, a földet, a madarakat, a vizet, gyermekeinket, a mindennapi kenyerünket és most jön egy három pont, mert rengeteget kellene felsorolni, amit Isten adott nékünk, mégis utána, minden után kérjük meg Istenünket, segítse fenntartani a mi nőegyletünket, aki most is olyan, mint egy nagy család, ahol mindenkinek van maga gondolata, bánata, öröme, haragja, gyűlölete, keresztje, de ha együtt vagyunk, könnyebben fogjuk elviselni az életet, nehézségeket,  betegséget, örömöt, mert megosztjuk azt és ebből lesz egy újabb mag, melyből új termés lesz, egy újabbnál újabb nőegylet és emlékünket megőrzik és folytatják gyermekeink, unokáink, utódaink, egy új 110 év múlva is.

Mi megtartottuk, megőriztük ezt a ránk hagyott feladatot. Folytassuk a rég megkezdett munkát, melynek vége nincs. Bibliát hallgatunk, megbeszélünk egy-egy felolvasott részt, új énekeket gyakorolunk, tanulunk irodalmat, csigát csinálunk, betegeket és időseket látogatunk, rendezvényeket, teadélutánokat készítünk, részt veszünk a parókiai nagyobb munkákban, mint meszelés, festés, takarítás. Ezekben a munkákban egyenrangúan velünk dolgozik a mi lelkésznőnk felgyűrt blúz ujjal térdelve, ha kell, valamint a tiszteletes urunk is, jelenlegi püspök úr, aki kiveszi részét, úgy a munkában, úgy abban is, hogy gondoskodjék arról, hogy testi erőnket fenntartsa étellel, itallal.

Vagyunk! Többen és többen, de nemcsak nőegyleti tagok, hiszen itt vannak a mi segítőink is, akik a nagyobb munkákban, csigacsinálással, tombolával, kalácsokkal segítenek bennünket. Ezért hálásan köszönjük önfeláldozó munkájukat.

Mögöttünk bezárult egy ajtó, melyen azt írja: nőegylet 110 év. A jövő titokzatos, bizonytalan. Ajtaja azoknak nyílik meg, akik kitartóan zörgetnek rajta. Múlt és jövő! Nagy szavak, de nekünk lenni kell, vagyunk és lenni akarunk. Hitre van szükségünk, Bibliára, lelki erőre az összetartásban és hisszük, nem hiába zörgetünk, a kapu megnyílik, és mi olyanok leszünk, mint a szeretet, mert a szeretet soha el nem fogy. Ámen

Cerovszki Etelka