Home Írások Meddig megy befelé a nyúl az erdőbe?

Meddig megy befelé a nyúl az erdőbe?

873

Már rég elhatároztam, hogy „röviden és tömören” leírom az elmúlt 6 év egyházpolitikai és nemzetközileg diszkriminációs hozzáállását – elhatárolódását és bizonyos fokig való minősítését az „anyaországi” és a Partiumokban levő „(mostoha) testvér” egyháztestektől.

A hatalomvágy a legáltalánosabb ügyeletes motiváció még az „egyházban is”, meg hát több és nagyobb házakban is. Néhány ember számára már ismeretes az a tény, hogy Csete Sz. István a RKE volt püspöke 2009. január 1. nyugdíjba vonult. Ezt viszont sajnos „elfelejtett” bejelenteni a Zsinati Tanácsnak (nem kizárt, hogy azért páran tudhatták) – felvévén a pénztárból a fizetést, a közpénztárból a püspöki tiszteletdíjat valamint a nyugdíj mellett a Partnerhielfe lelkészeknek szánt segély reá eső részét, mely nagyobb volt, mint a halandó zsinati tisztség nélküli lelkipásztoroké. Ez még csak a kisebbik része a dolognak, hiszen a Református Keresztyén Egyház Alkotmányának a 74 § kimondja, hogy a „…A püspök tisztsége megszűnik elhalálozás, a lelkészi állásból nyugalomba vonulás, a lelkészi állás egyéb megszűnése, a Zsinati Tanács által elfogadott lemondás, a jogerős bírói határozattal történt elmozdítás folytán vagy a hat éves ciklus lejártával…”.

Az egyszerűség (vagy érthetőség) kedvéért ebből az következik, hogy amikor döntéseket hozott vagy igazolt aláírásával, mind ezt már felhatalmazás – megbízás híján jogtalanul tett! Kezdve a Zsinati Tanács üléseinek összehívását és vezetését, azokon való szavazást, utalványozások aláírását, fegyelmik elindítását (erről még később bővebben) valamint Zsinatok összehívását és választások kezdeményezésétkiírását (az Alkotmány szerinti helyettese volt illetékes – Zsinati jegyző) és Egyházunk képviseletét a Kárpát-medencében és annak nevében okmányok aláírását végezte megbízás nélkül.

Mielőtt itt abbahagyná az olvasást, nem célom, sem feladatom Csete Sz. István lejáratása vagy felelősségre vonása, ezt a Szerbiai Református Keresztyén Egyház Zsinata, mind Rendkívüli Bíróság 2014. 12. 06-án Bácsfeketehegyen tartott gyűlésén már megtette.

(A Szerbiai Református Keresztyén Egyház Zsinata, mind Rendkívüli Bíróság 2014.12.06-án Bácsfeketehegyen tartott gyűlésén a következő személyek fegyelmi ügyében tárgyalt és hozott ítéletet:

  • Csete Szemesi István nyug. Püspök úr;
  • ing. Hallgató Imre Főgondnok úr;
  • Molnár András ügyvéd Ügyész úr.
  • Csete Szemesi István nyug. Püspök úr fegyelmi esetében a következő fegyelmi büntetést rótta ki:

a SzRKE Törvénykezési Szabályrendelete 31. paragrafusa b.) pontja alapján feddés, és h.) pontja alapján a választási és választhatósági jogtól való időleges megfosztás;

  • ing. Hallgató Imre Főgondnok úr fegyelmi esetében a következő fegyelmi büntetést rótta ki:

a SzRKE Törvénykezési Szabályrendelete 31. paragrafusa b.) pontja alapján feddés, c.) pontja alapján felfüggesztés és h.) pontja alapján a választási és választhatósági jogtól való időleges megfosztás 10 évre;

  • Molnár András ügyvéd Ügyész úr fegyelmi esetében a következő fegyelmi büntetést rótta ki:

a SzRKE Törvénykezési Szabályrendelete 31. paragrafusa b.) pontja alapján feddés, c.) pontja alapján felfüggesztés és h.) pontja alapján a választási és választhatósági jogtól való örökös megfosztás;

Indoklás: miután a Bíróság meghallgatta a fegyelmi esetek Előadóját, megvizsgálta a felhozott bizonyítékokat és meghallgatta a tanúk vallomását, zárt gyűlés keretében a körülményeket is mérlegelve a fentebb felsorolt fegyelmi büntetéseket rótta ki.

Megjegyzés: A Zsinat, mint Rendkívüli Bíróság határozataira nincs fellebbezésnek helye;)

 Ellenben az érdekességét az adja és hatalmaz fel az írásra, hogy a „Generális Konvent” tagegyházai írásban értesítve lettek időben a szabálytalanságokról, hogy hogyan kell egyházat és lelkészeket a szabálytalanságra buzdítani egyházon belül. Szomorú, hogy nem hogy megálljt „javasoltak volna” hanem inkább támogatták mindezt, bocsánat – támogatják mind ez ideig. Nyugodtan lehet azt is mondani, hogy nem leírtan, de hivatalosan támogatják a törvénytelenséget, az Egyházi Alkotmány és Szabályrendelet be NEM tartását Szerbiában, explicite másutt is!

A dolgok megértéséhez azért pár dolgot tisztázni kell. A történelmi események – melyek akaratunkon kívül és kérdezésünk nélkül zajlottak, Magyarország határain túl rekedt reformátusságunk megmaradása érdekében megszerveződtek az Egyháztestek. Itt „Délvidéken” a Jugoszláv Királyságban, majd a II. világháború után Jugoszláviában a „Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház” nevet viselte egyházunk. Jugoszlávia szétesésével a 47. Zsinat 11. napirendi pontja alatt a „Református Keresztyén Egyház” nevet szavazta ki a Zsinat. Mielőtt a névváltoztatáshoz érnénk, ki kell nyomatékosan hangsúlyozni, hogy minden országban a Református Egyház „önállóságot” élvez. Tehát a nagy-testvér csak javasolhat. Már 2009 előtt is Országos Egyházunk (továbbiakban OE) elkezdett érdekes neveket használni és hozzá pecsétet (Szerbia és Montenegró Államközösség REFORMÁTUS KERESZTYÉN EGYHÁZ, Szerbiai Köztársaság Református Keresztyén Egyháza, Református Keresztyén Egyház Szerbiai Köztársaság, Szerbiai Református Keresztyén Egyház – az utóbbi a szöveg többi részében SZRKE), amire a Zsinat – a Református Keresztyén Egyház (továbbiakban RKE) sohasem hozott Zsinata által döntést a névváltoztatásra.

Mindezek ismeretében a SZRKE koncepciós fegyelmi eljárások által igyekezett hatalmát megtartani, majd amikor öt lelkipásztor 2010. július 29.-én Zsinatkezdeményezés indítványozását írták alá, akkor a vezetőség a Partnerhielfe segély megvonásával fenyegette meg azokat, akik aláírták, viszont, ha visszavonják aláírásukat, akkor 50%-át megkapják a segélynek (ellenreformáció enyhébb formája!). Személyem ellen kezdeményezte a már rég nem püspök a fegyelmi eljárás lefolytatását a hármas bírói tanács által, holott az esperes személyére az ötös bírói tanács lett volna illetékes. Igen ám, de a hármat is alig tudták „összeszedni” érdekeltség vagy éppen másképpen gondolkodás nélkül, mint a „hat alom”. Egy kis pihenő, a hármas bírói fegyelmik állandó és ügyeletes elnöke Halász Béla volt, míg a másik két tag nem is volt tanácsbíró és le se tették a bírói esküt.

Szabályrendelet 17. § A zsinat, mint rendkívüli bíróság hatáskörébe tartozik:

  1. a) Első fokon és végérvényesen ítél a zsinati tanács tagjainak úgyis, mint egyháztagoknak fegyelmi ügyeiben. Ezen hatáskörét az általa kirendelendő 5-ös bírói tanácsra is ráruházhatja.

Egyebekben az ötös bírói tanácsra megfelelően alkalmazni kell a hármas bírói ítélő tanácsra vonatkozó szabályokat.

  1. b) Közigazgatási vitás ügyekben és fegyelmi esetekben a hármas, illetve az ötös bírói ítélő tanács, mint egyfokú bíróság elnökének, valamint tagjainak kirendelése. Ezen jogát különösen akkor gyakorolja, midőn a zsinati tanács tagjainak több mint fele része közvetlen vagy közvetett érdekeltségénél, vagy bármely más oknál fogva kiestek.
  2. c) Az általa kirendelt ötös bírói, illetve hármas bírói ítélő tanácsok, mint I. fokú bíróságok ítélete ellen beadott fellebbezések elintézése.
  3. d) Harmadfokon, illetve végső fokon ítél azokban a fegyelmi ügyekben, melyekben az alsó bíróságok ezen Szabályrendelet 24. §-ának e), f), g) és h) pontjaiban meghatározott büntetések valamelyikét alkalmazták, akár egymástól eltérő, akár egybehangzó ítéletekben, s a fellebbezés eme büntetések egyikének alkalmazása vagy alkalmazásának mellőzése miatt történt. Ily büntetéseket alkalmazó ítéletek minden esetben a zsinathoz hivatalból is felterjesztendők, még fellebbezés elmaradásának esetén is, jóváhagyás végett.

Zsinatnak se híre sem hamva, mert mindent a püspök és a főgondnok aláírásával, és nem a Zsinat döntései érvényesültek az alkotmány és a Szabályrendelet szerint.

Szabályrendelet 31. § Az egyházi tisztviselők fegyelmi büntetései a következők:

……..

Az ítéletek kisebb vagy nagyobb közzététele felől maga az eljáró bíróság ítéletében határoz. Ilyen határozat nélkül büntetéseket tartalmazó ítéleteket a törvényben és Szabályrendeletekben megjelölt szerveken kívül csak érdekeltekkel lehet közölni

 

Az ítéletet kiküldték a gyülekezetekbe és a Református Élet újságban leközölték, bár nem azt, amit a hármas bírói fegyelmi bizottság elnöke kiküldött, hanem egy 10 oldalas hazugságokkal és rágalmakkal teli „valamit”, amit ítéletnek neveztek.

A fellebbezésemet a Zsinatnak címeztem, mely addig el se jutott, csak a Zsinati Tanács, mint bíróság, melyre meg sem hívtak, elnöke Marton Károly volt, és csak egy beadványomat a fellebbezések közül olvasták fel, amit elvetettek, bár az elnök azt sem tudta megmondani, mely beadványról volt is szó. A fentebb említett 17.§ d pontja is kimondja a RKE Zsinatának, mint bíróságnak a szerepét.

 

És itt érkezünk el a magyarázat forduló pontjához, – az erdő közepéig -, hiszen a fegyelmi eljárást, minden világi bírósági peres eljárást a SZRKE nevében és nem a hivatalos és bejegyzett RKE nevében tették. Bár a Magyarországi Református Egyház valamint a Generális Konvent vezetősége és tagegyházai is a SZRKE-vel folytatják a kapcsolattartást, támogatást, ami jogilag kimondható, hogy egy nem bejegyzett történelmi egyház. Hanem a volt püspök, és ahogyan az egyik „templomfoglaló” lelkész fogalmazta „elvtársaival” hoztak létre, a mai napig is hamisan bemutatkozó egyházat (egy nem létező egyház – mivel a RKE sosem változtatta Zsinaton meg a nevét SZRKE-re, nem hozhat döntést hivatalos pecsét használatáról SZRKE névvel). Bár a politikai párt/ok is nyomást gyakoroltak ránk és az eljárásokra, szomorú, hogy a fentiek tudatában a Kárpát-medence reformátusságának vezetősége a Szabályrendeletek és az Alkotmány be nem tartását támogatja ahelyett, hogy megújulna.

 

Még egy-két érdekesség morzsa. Amikor a MRE Zsinatának elnöke a Zsinat megnyitóján alaptalan rágalmazásokat mondott rólam (a SZRKE besúgói – informátoraitól) hivatalosan kértem, hogy megfelelő helyen és módon helyesbítsenek.

A Generális Konvent 2010 februárjában Bácsfeketehegyen járt, az Újvidéki Református Egyházközség presbitériuma kérte, hogy a GK látogassa meg őket is, hallgassák meg a másik felet is, mire az volt a szóbeli válasz, mi már kérdezősködtünk másoknál rólatok (a kocka el van vetve)!

Tőkéczki László arra figyelmeztet, ha az illegitim vezetés a meggyengült közösségen a konszenzuskeresés helyett keresztülveri az akaratát, ráadásul boszorkányüldözésbe kezd a problémákat nevükön nevező lelkipásztorokkal szemben, annak visszafordíthatatlan következményei lehetnek: gyülekezetek maradhatnak lelkipásztor nélkül, és közösségek szóródhatnak szét véglegesen.” http://reformatus.hu/mutat/2960/  (Isten segítségével rendet teremteni 2010. október 29., péntek)

A Generális Konvent és az egységes egyház ügyeiről szólva a püspök beszámolt a Vajdaságban kialakult helyzetről. A Zsinat lelkészi elnöke hangsúlyozta: a szerbiai Református Keresztyén Egyházzal (RKE) meglévő kapcsolatokat mindenképpen szeretnék megőrizni. Ugyanakkor az RKE október 30-i bácsfeketehegyi zsinatán történtekre – az alkotmány és a szabályrendeletek módosítására – utalva hozzátette: a Generális Konvent elnökségének jogértelmezése szerint egy lejárt mandátumú testület semmi másra nincs lehetősége, mint elrendelni a jelölést és a választást.” http://www.reformatus.hu/mutat/2863/ (Kaszinójátékosok csapdájában 2010. november 18. csütörtök) (szerkesztő megjegyzése: az írásban a SZRKE-re utalnak)

Sajnálatos, hogy annyi hivatalos leirat után sem tudják elolvasni, mi van a RKE és a SZRKE pecsétlenyomatán. Mi is akkor az Egyház neve? Tehát amivel Csete Sz. István hitelesítette, segítséget kért, anno amikor támadták őt itthon, majd amikor tiltakoztak, mert „otthonról” támadták, amikor Szabó István püspök urat „persona non grata”-nak kiáltották ki a SZRKE Zsinatának idejére, mely pecsétet használták és ma is, amit a SZRKE használ, az nem a RKE sem annak a hivatalos pecsétje!

Meghurcoltak a világi bíróságokon, 365 napig villanyáram nélkül, olykor csak hogy kenyérre volt pénzünk, egy telet éltünk át fűtés nélkül a parókián. Sőt a SZRKE ügyésze meg is ütött a templom ajtóban, amikor a kilakoltatáskor be akartam a könyveimet vinni a templomba, bár a templomra úgy, mint az irodára sem volt végzésük. Azóta megkaptam a jogerős bírósági végzést, hogy több mint 16 hónap kiköltöztetése után visszavehetem a kulcsokat.

A záró gondolatok előtt ne felejtsem el megemlíteni a SZRKE reformját, mely szerint 2010. áprilisában kirekesztik feleségem a lelkészi közösségből, mivel „nem határolódott el a férjétől” – valami modern tanítás a házasságról?

Idézet egy értesítésből:

—————————————————

„Református Keresztyén Egyház
Esperesi hivatal Újvidék
Pap Pál utca 5
kelt: 2013. április 9.

Kárpát-medence püspökeinek, valamint az illetékes helyi,
tartományi és köztársasági hivataloknak

Értesítés

Főtiszteletű Püspök Urak, kedves Testvérek!

Kötelességemnek érzem, hogy bizonyos tényekre rávilágítsak az önök előtt álló eseménnyel, a püspök beiktatásával kapcsolatban Hertelendyfalván 2013. 04. 13.

A Református Keresztyén Egyház (továbbiakban RKE) Zsinata jegyzőkönyve alapján, melyet Újvidéken, 2012. 10. 31.-én tartottunk, kijelentem, hogy a Szerbiai Református Keresztyén Egyház (a továbbiakban SZRKE) „nem létező” Zsinat által létre nem hozott egyháztest, amely önhatalmúlag és alkotmányellenesen változtatta meg nevét és használja a mai napon is hamis pecséttel. Püspökét, egy szabálytalanul összehívott Zsinatnak nevezett összejövetel választási eljárásának kiírásától a „cirkuszi mutatványos” fellebbezések után, Halász Béla hertelendyfalvai lelkipásztort választotta meg, máig is zavaros módon. (Nincs felszentelve és a gyülekezetébe csak ki van nevezve –tehát meg sem választott és beiktatott lelkipásztorról van szó)

Személye ellen kifogásom nincs, annak ellenére, hogy minden fegyelmi bizottságnak, amely összeült а lelkészek ellen bármely ügyben az utóbbi 20 évben, ő volt az elnöke. (A szabálytalanságokról többször is tájékoztattam Önöket). …..”

————————————-

Eme kedves püspök testvér, amikor egy Újvidéken tartott megemlékezés után köszönteni akartam, elkezdett rám kiabálni. Azokat a lelkipásztorokat és prédikátort, akiket ő konfirmált egy másik alkalommal „szektásoknak” nevezte. mindenki a maga munkáját minősíti?

A RKE 2013. november 19. megválasztott püspökének, de a beiktatással vártunk 2014. október 26-ig, abban reménykedve, hogy e maréknyi reformátusság közös hitben és célokkal egyességre jut, és hajlandóak voltunk elfogadni akár Halász Bélát a püspöknek, természetesen, jogi alapokon az egyházon belül, hogy rendeződjenek – felülvizsgáltassanak a dolgok, döntések. Az üzenete – válasza az volt, hogy tolvajjal és hazuggal nem tárgyal. (Remélem, Krisztus ezt nem jegyzi meg!) A beiktatáson jelen volt a Szerb elnök tanácsadója, az Iszlám hitközség vezetője, a görög katolikus Egyház fő esperese, a Mária Rádió igazgatója, a Protestáns Teológiai Kar dékánja, lelkipásztoraink itthonról és otthonról valamint F.t. Kopácsi Kettős János és Varga György Horvátországból Zsinati Tanácsuk pár tagjával, valamint a helyi gyülekezeteink és szórványaink képviselői. Meghívtuk a GK vezetőit is, de még válasszal levéllel sem tiszteltek meg bennünket.

Szomorú, hogy sem a MRE hivatalos honlapján sem a „Reformátusok Lapja” hasábjain nem voltak hajlandóak a „másik fél” véleményét leközölni, míg a hamisságban és törvényen kívüliségben munkálkodó egyháztest rágalmait igen.

A Magyar Köztársaság anyagi támogatásait sem kaptuk meg, amit a lelkészeknek juttattak több éven át karácsonyra, míg a másik fél (SZRKE lelkészei) megkapták, megértjük, de nem tudjuk elfogadni a megkülönböztetett bánásmódot „otthonról”.

Mindezek szomorú rezgések, de nem engedjük, hogy rajtunk felülkerekedjen, hiszen élünk és lehetőségünk van Isten dicsőségét szolgálni, most már drága anyanyelvünk mellett szerb nyelven is.

Megalakult a „Magyar nyelvű Esperesség” a „Szerb nyelvű Esperesség” valamint a „Diaszpóra Esperessége”(Szerbia határain kívül levő gyülekezeteink esperessége). Sokan-sokféle képen meg akartak szolgálatunkban, munkánkban állítani, a gonosz ravaszul működik, de az Úr csodásan működik, útja rejtve van, de erőt ad és hirdetjük az Igét alkalmas és alkalmatlan időben. Minden alkalommal imádkozunk a reformátusságunk egységéért.

Köszönöm türelmüket, hogy végigolvasták ezen helyzetfeltáró írást, aminek állításait hiteles iratokkal tudom bizonyítani.

Köszönjük az imádságokat, melyeket értünk, Egyházunkért, magyarságunkért és egységünkért mondottak – mondanak el. Isten Szentlelkének munkálkodása vigye végbe egyházunk megújulását a Sempre reformare necesse est!

Gazdag hitet, jó reménységet, szeretetben gazdag boldog életet kívánok mindnyájuknak!

Testvéri szeretettel,

Botos Elemér,
a RKE püspöke

 

Az igazi hit a szeretettől elválaszthatatlan, nem lehet egyik a másik nélkül, a hitnek szeretni kell, s a szeretetnek hinni kell.

Szeretet nélküli hite van annak, aki megelégszik az igazság elhívésével, s közömbös marad a felebarát iránt. Ezért beszél Pál ritkán magában a hitről. Legtöbbször a hitet valamihez kapcsolja, olykor a szeretethez (lThessz.3,1), olykor a reménységhez (lThessz.1,3), vagy a békességhez (2Tim 2,22).

De milyen a kapcsolat a hit és a szeretet között? Ezt a kapcsolatot a legszemléletesebben Pál a Gal. 5,6-ban fejezi ki, ahol a szeretet által munkálkodó hitről beszél. Ezért nem igazi a szeretetlen hit (Jak 2,16).

Az ítélet napján lesznek olyanok, akik hittek szeretet nélkül, és akik ezt fogják mondani “Nem sok hatalmas dolgot tettünk-e a te nevedben?” (Mt.7,22). De ezt a hitet elítéli az Úr.

(Dr. Sarkadi Nagy Pál: A szeretet himnusz)