Home Írások ISTEN ÉS EGYHÁZFENNTARTÓI JÁRULÉK

ISTEN ÉS EGYHÁZFENNTARTÓI JÁRULÉK

690

Sokat gondolkodom az egyházfenntartói járulék kérdésén, főleg amióta presbiter vagyok és közvetlenül szembesülök azzal, hogy a gyülekezet tagjai mennyit foglalkoznak ezzel a témával. Néha kizárólag ez jut eszükbe, ha az egyházat emlegetik. Próbáltam és próbálom megérteni, hogy miért akkora kérdés ez. Bizonyára mindenki tudja, hogy az összeg azért járulék, mert hozzájárulunk vele valamihez – éspedig egyházközségünk fenntartásához. Az egyház intézmény, így tehát, mint bármilyen más intézményt fent kell tartani. A gyülekezetnek van egy ingatlana, amelynek működtetési és karbantartási költségei vannak, munkájának egy részét alkalmazottjaival végezteti el, akik számára fizetést kell biztosítania. Ezen kívül vannak felettes szervei (az egyházmegye, az egyházkerület, a zsinat) ahova minden egyházközség, hívei számának függvényében befizet egy bizonyos összeget, amellyel hozzájárulunk ezek és az általuk működtetett intézetek fenntartásához. Természetesen, lehetnek elgondolások arra nézve, hogy milyen kiadásokat hoz magával az illető ingatlan, kell-e akkora vagy sem, megfelelő-e a helyszín és a benne folytatott tevékenységek vagy sem. Mivel azonban a gyülekezeti tagok sohasem ezt teszik szóvá, rájöttem, hogy a probléma nem ebben rejlik, hanem másban. Több gyülekezeti tagot is megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mi is a gond? Sokan ezt válaszolták: őket biza az egyház nem érdekli, soha arra sem járnak, nem koptatják sem a padokat sem a küszöböt, nem kapnak semmit az egyháztól, miért adjanak akkor valamit is. A kérdés nagyon jó, én is felteszem: tényleg, minek? Miért akar egy ilyen személy az egyházközség tagja lenni? Az egyetlen, ami összeköti az egyházzal az, hogy évente kifizeti az összeget, közben pedig minden alkalommal mérgelődik. Miért fizeti akkor? Erre is kaptam egy választ: azért, hogy az egyház majd eltemesse. Mert az egyház nem temeti el, ha nem fizet. Ledöbbentem. Azért tartozunk az egyházhoz, hogy eltemessen? De miért fontos az, hogy minket az egy-ház, a pap temessen el, ha életünkben semmi közünk nem volt hozzá? A gyülekezet Isten közelségét kereső, Igéjét hallgatóemberek közössége. Nem akarunk ehhez a közösséghez tartozni, de mit szól a világ, ha nem vagyok beiratkozva az egyházba, nem megyek el néha a templomba, és ha nem a pap temet el. Vagy mit szól Isten? Isten semmit sem szól. Nem az érdekli, hogy be voltunk-e iratkozva egy ilyen közösségbe, az sem érdekli, hogy a pap temetett-e el minket vagy nem. Az érdekli, hogy mennyit foglalkoztunk Vele életünkben, mennyire kerültünk közel hozzá, kerestük-e Őt vagy nem. Arról panaszkodunk, hogy az egyházat (is) csak a pénz érdekli, s közben mi vagyunk azok, akik az egy-házzal kapcsolatban csupán az egyházfenntartói járulékról tudunk beszélni. Így fogalmaznék: Istennel eljuthatunk az egyház-fenntartói járulékig (is) úgy, hogy szeretnénk egy közösséghez tartozni, ahol Ő a központ, a cél. Ezt a közösséget fent kell tartani, tehát jókedvvel hozzá- járulunk, anyagiakat is áldozunk rá. Ellentétes irányban ez az út már nem működik: az egyházfenntartói járulék semmiképp sem vezet el Istenhez. Ha érdekel bennünket a gyülekezet, menjünk, foglalkozzunk vele és foglalkozzunk együtt Istennel, az Ő dolgaival. Közben, ha okunk vagy kifogásunk van, akkor háborogjunk, vitatkozzunk, elégedetlenkedjünk és keressük együtt a megoldásokat. De ha nem érdekel, nem járunk oda, nem foglalkozunk vele, csak fizetünk és háborgunk: mi értelme van ennek? Legyünk törődő és cselekvő tagjai az egyháznak és minden más közösségnek.

Daróczi Boglárka

“Gyülekezeti Élet”
A Kolozsmonostori Református Egyházközség Gyülekezeti Értesítője
2016. Pünkösd XXI. évfolyam 2. (67.) szám