Home Írások A „fülvakargató” prédikátorok

A „fülvakargató” prédikátorok

800

Napjainkban nagyon sok olyan igehirdető található, akik csupán „vakargatják” az igehallgatók fülét, de nem mondják el nekik a teljes evangéliumot. Vannak azonban ismertetőjelek, amelyek leleplezik őket.
Pál apostol ily módon figyelmezteti a fiatal Timótheust: „Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mesékhez odafordulnak” (2Tim 4,3-4).
Az intés Timótheus idejében teljesen igaznak bizonyult, de ma sincs ez másként, mert a hamis üzenetet közvetítő igehirdetők csupán „vakargatják” hallgatóik fülét, Krisztus igazságát azonban nem hirdetik nekik. Miről ismerhetők fel?
1. A „fülvakargató” prédikátorok soha nem beszélnek a keresztről, önmegtagadásról. Jézus azt mondta, hogy akik Őt akarják követni, tagadják meg önmagukat és vegyék fel az Ő keresztjét (Mt 16,2; Mk 8,34; Lk 9,23). Pál pedig azt tanította, hogy azok „akik pedig Krisztuséi, a testet indulataival és kívánságaival együtt megfeszítették” (Gal 5,24).
A valódi tanítvány kész lemondani önmagáról a Krisztusért, miközben „a test éppen ennek próbál meg ellenállni”.
2. A „fülvakargató” igehirdetők könnyedén átlépnek a bűn-kérdés fölött, pedig a Biblia éppen arra int, hogy vegyük komolyan a bűnt és az Isten szerinti bűnbánatot.
Tény, hogy Krisztus kereszthalála és feltámadása győzelmet jelent a bűneink fölött, a kegyelemről szóló örömüzenet pedig az istentelenségtől való elfordulásra buzdít (Tit 2,11-14), ám ez nem azt jelenti, hogy elöljáróink ne foglalkozzanak a bűnnel, ne figyelmeztessenek arra, hogy a bűn szüntelenül kísért bennünket, vágyódása van ránk.
3. A világ különösen is szereti a „fülvakargató” prédikátorokat. A 2. Timótheusi levélben Pál arról beszél, hogy „mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözni fogják. a gonosz emberek pedig és az ámítók növekednek a rosszaságban, tévúton járnak, és tévútra vezetnek” (2Tim 3,12-13). Ezáltal azt üzeni nekünk, hogy a világ ugyanúgy fog viszonyulni hozzánk, ahogyan Jézus Krisztushoz viszonyult, vagyis: ha Őt gyűlölték, minket is gyűlölni fognak.
4. A „fülvakargató” igehirdetők arról beszélnek, amire a hallgatóságuk vágyik. Ószövetségi prófétáink már szembesültek ezzel a problémával: „Mert pártütő nép ez, hazug fiak; fiak, akik nem akarnak hallgatni az ÚR törvényére. Akik ezt mondják a látóknak: »Ne lássatok«, és a prófétáknak: »Ne prófétáljatok nekünk igazat, beszéljetek kedvünk szerint valókat, prófétáljatok csalárdságokat! Hagyjátok el ezt az utat, térjetek le már erről az ösvényről, ne zavarjatok bennünket Izráel Szentjével!«” (Ézs 30,9-11)
Más szóval: „Ne prédikáljatok arról, ami miatt kellemetlenül érezzük majd magunkat. Ne ijesztgessetek bennünket! Álljatok már le az Isten törvényeivel való szüntelen riogatással!” Mivel a lelkészek nem szeretnék elveszíteni feltételezett tekintélyüket az emberek előtt, nem Isten üzenetét közvetítik feléjük, hanem arról beszélnek, ami azoknak tetszik.
5. A „fülvakargató” prédikátorok eltávolodnak a Szentírástól, és mind többet idéznek a különböző mondákból. Nem arról van szó, hogy alkalomadtán idéznének ezekből, hanem arról, hogy igehirdetéseikben többnyire már ezekből merítenek, miközben Isten szava egyre kevésbé lesz kívánatossá számukra.
Vannak olyanok, akik „mennyei látomásaikkal” dicsekednek, mert ezzel akarnak tetszelegni a hallgatóság előtt. Ezzel viszont éppen eltávolítják őket attól, hogy hátat fordítsanak bűneiknek és megtéréshez méltó gyümölcsöket teremjenek.

A sor természetesen még folytatható…

(Forrás: Kršćanska web čitaonica / Keresztyén web olvasókönyv)