Home Írások Mikor lesz a nyúl védett állat – avagy szelektív reformátusság?

Mikor lesz a nyúl védett állat – avagy szelektív reformátusság?

831

Talán még páran emlékeznek a „Meddig megy a nyúl az erdőbe?” írásomra, mely egy részről tényfeltáró céllal készült. Sajnos a politika (nem csak az egyházi) elérte célját, elferdített és kigúnyolt maradt a keresztyéni életforma és célja. Ja, igen, „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” mondóka szinte aranyszabállyá vált.

De hát lépegetünk, mondogatjuk, csak nem a magát „hatalomnak” és az „egyházban” politikai szolgává vedlett reformátusoknak megfelelően.

Pár ténnyel szeretném illusztrálni az előző kijelentésemet. Ami természetesen mát túl nőtte magát, a vajdasági – délvidéki reformátusság lelkületét és egykori egységét. A régi jól bevált módszer: oszd meg és uralkodj – működik!

Kezdeném azzal, hogy szűkebb pátriánk egyházi gondjait igyekezett elfogadni és átértékelni a „Magyarországi Református Egyház” (továbbiakban MRE) – sokan itt a déli végeken tévesen írják le, hogy „Magyar Református Egyház”.

Még akkor is, amikor a „Református Keresztyén Egyház” (továbbiakban RKE) pontosabban már akkor kezdtek hamis nevet használni Zsinat engedélye és határozata nélkül „Szerbiai Református Keresztyén Egyház” (továbbiakban SzRKE) a MRE képviselőit, azaz püspökét „persona non grata”-nak nyilvánította.

Akkor még nem tudtuk, hogy azon Zsinatok szabálytalanul lettek összehívva és megtartva, valamint a választások, hiszen Csete Sz. István püspöki tisztsége 2009. január 01. megszűnt a nyugdíjba vonulása alkalmával – amit bölcsen a többség elől eltitkolt. Ide sorolható továbbá a megbízás nélküli ügyvitel „szentesítése” is. Minderről a Köztársasági Nyugdíjintézet 2012. május 15. keltezésű 37-03/1-896 számú leiratából értesültünk, hogy nyugdíjba vonult, de akkora már majdnem három és fél év eltelt, teli hazugságok és gyűlölet dobálásával keresztyéni kegyes csomagolásban.

Fellebbezéseinket elutasították, interpretálva – magyarázva az Egyházi Alkotmány revideált magyarázatát, ahogy a pillanat heve megkívánta.

Szabálytalan fegyelmik, hamis tényeken alapuló és megbízás nélküli világi peres eljárások, melyek nem csak ellenem irányultak, tanácskozások, választások- melyek az Alkotmány és Szabályrendelettel ellentétben voltak-vannak.

Mindezek ismeretében a MRE inkább a szabálytalanul cselekvő SzRKE-t fogadja el és támogatja (hiszen elég jó a politikai támogatottsága is), és nem a RKE-t, aki igyekszik minél jobban az egyházi törvényeket és előírásokat betartani. Másként fogalmazva, nyíltan támogatják, sőt ösztönzik az egyházi vezetőket, lelkészeket, gyülekezeteket a törvényen kívüliség, a törvények be nem tartására.

Most akkor felvetődik a kérdés, szükséges az Egyházi Törvénykönyv (Alkotmány és Szabályrendelet) vagy sem. Egyeseket a Kárpát-medencei reformátusság kénye kedve szerint használ és alkalmaz, olykor pedig hátat fordítva, saját érdekeit és akaratát teszi az egész fölé.

Sajnos megfeledkeznek Jézus mondásáról: 21Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. 22Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát? 23És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!(Máté 7:21-23)

Azért a hangsúly továbbra is azon van, hogy az egyházi törvények be nem tartóit kell támogatni. A sok levelezés – ami általában egyoldalú volt, vagy fogalmazzak így, levelek elküldése és elvileg elolvasása után, melyek többségére választ nem kaptam, a MRE berkeiben, de különösen vezetőségében ismeretesek a már felsorolt tények, melyeket igyekeztem mindig hiteles okiratokkal, leiratokkal bizonyítani.

Kedves reformátusaim, a címnél maradva, mikor lesz a nyúl a védett állatok sorában, a válasz kikövetkeztethető. Minél tovább tart a törvényen kívül vagy felett valóság, annál nagyobb a veszély a „nyulakra”.

Nagy ötletekkel és anyagi ráfordításokkal készülődések folynak a reformáció 500. évfordulójának a megünneplésére, viszont az „Ecclesia semper reformanda est” jelmondat a sok bába-baba-bábú közt lassan elvész.

Sajnos, régi barátom mondása igaz, hogy „a reformátusokra az a jellemző, hogy nem tudják, hogy a reformátusokra mi a jellemző”. Az Egyház folyamatos reformja a reformáció szellemében a politika kézi-féke miatt lelassult, s bár mindig büszkén és boldogan vallottam-vallom magyarságom, ennek ellenére nem állok meg a református tanok terjesztésével nemzeti korlátoknál, hanem aki csak szomjúhozza az Igét, annak hirdetjük.

Ez vonta maga után a „félig hivatalos” kijelentést a MRE kebeliből: „Elemér, tudod, téged azért nem szeretnek Magyarországon, mert el akarod szerbesíteni az egyházat” válaszom: azért mert nem a magyar helyett, hanem a magyar mellett szerbül is szolgálunk? Ennek következtében a 2015. évi Zsinat a területi felosztásról átformálódott és megalakult a „Magyar nyelvű Esperesség”, a „Szerb nyelvű Esperesség” és a „Diaszpórai Esperesség”.

Sajnos olyan előzmények sorozata vezetett e döntésekhez, ahol a MRE hivatalos lapján is (Hanyagság vagy akarat? 2014. december 10., szerda http://www.reformatus.hu/mutat/10328/) cikkében kis kanállal igyekszik beetetni a reformátusságot, egy olyan cikk ismertetésével, mely a „törvényen kívüliség” palástjával és áldásával, a tényekkel szemben szeretne egy új fogalmat becsempészni a köztudatba.

Fel szeretném hívni a kedves olvasó figyelmét, hogy nem a RKE, hanem a SzRKE lett egy új egyház itt Vajdaságban. A gyengébbek kedvéért, a „Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház” 2003. június 14. Feketicsen tartott 47. Zsinata a 11. napirendi pontban az Egyház nevét „Református Keresztyén Egyház” -ra változtatta. Tehát a magát „Szerbiai Református Keresztyén Egyház”-nak kikiáltó rész csakis a RKE Zsinatának döntése alapján használhatná ezt a nevet, de ez nem történt meg, hanem saját keresztelő és megkeresztelt SzRKE hoz jóval később egy döntést a SzRKE nevet hordozó pecsét használatáról, míg addig a RKE pecsétet használták. Ebből következik, hogy a 2014. december 6. Bácsfeketehegyen tartott SzRKE rendkívüli zsinatának határozatát a mai napig nem tudták alkalmazni, hiszen a jogtalanságon alapuló közösség hogyan is gyakoroljon végrehajtást? (lásd http://szrke.com/index-eler.html).

Volt olyan alkalom, amikor az ünnepségeinkre Magyarországról hívtunk lelkipásztorokat is, a hivatalos „vezetőség” volt, akiknek szóban megtiltotta az idelátogatást. Nevüket nem említeném, mert most is aktívan szolgálnak.

Ezen rész vége felé ki szeretném hangsúlyozni, hogy komoly veszélyt jelent egy szelektív reformátusság, mert ha valaki mer másként gondolkodni, azt ki kell zárni. Míg hitvallásainkkal ellentétes „testvérekkel” lehet, sőt előnyös is barátkozni, együtt szolgálni, mutatkozni e világ hatalmas színpadán.

Ezen események teszik igazán a „nyulat” védett állattá. Míg e gonosz világ reformátusságunkat mardossa, nem is fárad bele, hiszen egy hit felei egymás ellenfeleivé vállnak.

Botos Elemér
a Református Keresztyén Egyház püspöke

 

nyultalba

 

DIMÉNY ISTVÁN

Tükörírás

Az ember előbb fölfelé kaptat,
s mire feleszmél,
a maga dombján,
apró, saját kis csúcsán
– nem, meg sem áll -,
már lefele baktat,
és olvasószemüveggel
figyelné egy hangyán
a három eggyé vált porcban
az eleven életet.
De hamarább romlik a szeme,
mint szemüveget cserél.
1961
http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/dimeny.htm