Home Írások A Hercegszöllősi Zsinat jelentősége

A Hercegszöllősi Zsinat jelentősége

968

A Hercegszöllősi Kánonok keletkezésének történelmi körülményei
A Zsinatot a törökök uralma alatt kellett megszervezni, amikor a magyarság nagy része (délvidéktől-felvidékig) török elnyomás alatt élt. A török uralom másfél évszázadig tartott ezeken a területeken. Az elnyomás ideje alatt itt megszűnt minden középkori magyar állami és egyházi intézmény. A római katolikus püspökök közül többen a mohácsi csata áldozatai lettek, a túlélők soraiból pedig többen is elmenekültek a török veszedelem elől. A reformáció tanításának terjedésével erőfeszítések történtek az egyházi, vallási élet megszervezésére. A nehéz helyzetben sokan kilátástalannak látták a jövőt. Szerémi György történetíró is már félpogányoknak nevezte a baranyaiakat, és egyik írásában így ír a nép sorsának reménytelenségéről: „A keresztyénség rövid időn belül teljes feledésbe fog menni Magyarországon”. A történetíró sötét látomása nem teljesedett be, de a hozzánk elég közeli Boszniában valóra vált Szerémi víziója, ugyanis a lakosság egy része áttért az iszlám vallásra. Baranya népe azonban hűséges maradt hitéhez, mert olyan híres reformátorai voltak ennek a vidéknek, mint Sztárai Mihály, Szegedi Kis István és Veresmarti Illés.
A reformátorok a török uralma alatt hirdették Isten igéjét, pásztorálták a népet, szervezték a vallási közösségek életét, zsinatokat hívtak össze, kánonokat fogalmaztak meg és állítottak össze. Mindezekre a tevékenységekre egyedül csak az egyház szervezetén belül volt lehetőség. Az egyház a kánonok, az egyházi törvények segítségével szervezte a társadalom rendjét és erkölcsét. A török megszállók tudták, hogy a keresztyének életét kánonos könyv szabályozza, de nem tiltották annak használatát.
A Kánonok keletkezési körülményeinek bibliai példájaként említendő Jézus kora. A zsidó nép is idegen uralom (római) alatt élt. Egyedül a vallási élet területén rendelkeztek bizonyos szabadsággal, és szervezhették vallási ünnepeiket, szertartásaikat. Vallásuk gyakorlását engedélyezték, de az élet más területein elnyomásban éltek.
A reformáció tanításának terjedésével hitvitákra került sor a reformáció tanítását követő és a római katolikus egyházhoz hű papok között. A hitviták területén mindenképpen Sztárai Mihály nevét kell kiemelni, de meg kell említeni a hozzá csatlakozó Eszéki Imre nevét is. Több helyen (Valpó, Tolna, Vukovár…) is tartottak hitvitákat, melyeknek hatása messzi vidékekre kiterjedt, és segítette a reformáció eszméinek terjedését, győzelmét. Hitvitáknak nevezhetők Sztárai Mihály egyes drámái is (hitvitázó drámák).
A későbbi idők folyamán a reformáció radikális irányzatához tartozó unitáriusok (antitrinitáriusok) és a reformátusok között került sor hitvitára. A Szentháromságot és Jézus istenségét tagadó radikális irányzat kezdetben sikereket ért el, és több gyülekezetet is elhódított a reformátusoktól. A nyilvános hitvitára 1574-ben, Nagyharsányban került sor, ahol a református lelkipásztorok Veresmarti Illés szuperintendens vezetésével jelentek meg, s bizonyára győzedelmeskedtek, mivel a hitvita vesztes unitárius lelkészét, Alvinci Györgyöt eretnekként felakasztották. Az esemény tragikus kimeneteléről a török is tudomást szerzett, és a budai Begler bég Veresmarti Illést két prédikátortársával felrendelte Budára. A bég ismét hitvitát rendelt el az unitárius és református prédikátorok között. Itt azonban már az unitáriusok győzedelmeskedtek, bizonyára a törökök támogatásával. A vesztes Veresmarti Illést halálra ítélték, de később enyhítettek az ítéleten, és váltságdíj fejében szabadon engedték.
Említésre méltó még a reformátusok győzelmével végződő 1588-as pécsi hitvita, amelynek már nem volt tragikus következménye.

A Hercegszöllősi Kánonok szerzője
A leginkább elfogadott vélemények szerint a Kánonok szerzője Szegedi Kis István, aki nagy tudásáról volt híres abban a korban. Baranyában kezdetben a lutheri reformáció tanítása terjedt el, de később a reformáció helvét (Zwingli Ulrik, Kálvin János) iránya is ismertté vált. Ezt az irányt erősítette Szegedi Kis István megérkezése is, ugyanis ő dolgozta ki az egyházkerület számára az „egyházigazgatási törvényeket”, és megfogalmazta a „Baranyai Kánonokat”. Később a kánonos könyvet átdolgozta. A törvénykönyv zsinaton való bemutatására és elfogadására azonban nem került sor, mivel a zsinat megtartása valamilyen oknál fogva elmaradt. (A feltételezések szerint a török hatóság magas sarcot kért az engedélyért.) Szegedi Kis István 1572. május 2-án halt meg, s az általa szerkesztett törvénykönyv nem került elfogadásra, a kézirat azonban, más írásaihoz hasonlóan Skaricza Máténál megmaradt. A latin nyelvű szöveget is bizonyára Skaricza Máté fordította magyarra, amelyet még Szegedi Kis István is látott és jóváhagyott.
A Szegedi Kis István helyébe lépő Veresmarti Illés alsó-dunamelléki szuperintendens 1576. augusztus 16-17-én lakhelyére, Hercegszöllősre közzsinatot hívott össze. A zsinat elé terjesztette a Kánon mindkét nyelvű változatát az időközben szükségessé vált változtatások beillesztésével együtt. A zsinat elfogadta és az ott jelen lévő negyven lelkész, rektor alá is írta. A következő esztendőben (1577-ben) Huszár Dávid pápai nyomdájában kinyomtatták a Kánonokat.
Mokos Gyula véleménye szerint a Kánonok szerzője Veresmarti Illés, a zsinat elnöke volt. Az egyháztörténész a következőket állítja: „Semmi okunk arra, hogy a törvény szerkesztőjének ne a Hercegszöllősi Zsinat elnökét, Veresmarti Illés püspököt tartsuk. Abban az időben törvényjavaslatok készítése a szuperintendens tiszte volt.”
Ember Pál állítása szerint a latin nyelvű összeállítás magyarra történő fordítását Siklósi Miklós végezte, aki alá is írta a Kánonokat.
A Magyar Nemzeti Múzeumban Havram Dániel egy régi magyar nyelvű protestáns törvénykönyv másolatára bukkant, de a címlap és az álírások hiányoznak. A törvénykönyv egyes pontjaiban rokonságot mutat a hercegszöllősivel, és bizonyára korábban is íródott. Talán emiatt gondolja Payr Sándor a következőket: ,,Sztárai Mihály a hazai alapokra építve a wittenbergi rendtartásokat és vizitációs regulákat figyelembe véve lelkésztársaival megszerkesztette az ún. baranyai vagy szakaszos kánonos könyvet, amely alapjává lett a későbbi lutheránus és helvét kánonos könyveknek. Az 55 szakaszos törvénykönyv alapján készülhetett a 46 szakaszos hercegszöllősi”.
Bárki is volt a szerző, egy majdnem félévszázados elvi és kormányzati fejlődés végső eredményeit s egyben tanulságait és következményeit is rögzítette a korabeli emberek és az elkövetkezendő nemzedék hasznára.

A Kánonok tartalma
A 46 cikkelyt tartalmazó törvénygyűjteményt a Szentírásból vett idézetek hitelesítik. Dogmatikai hittételek, erkölcsi intelmek, egyházszervezeti tanítások találhatók benne. Lássunk néhány sajátos paragrafust a Kánonokból:
Dogmatikai tanítások
A Szentháromságról:
2. cikkely „Hiszünk abban az Istenben, aki természeténél, illetve léténél fogva Egy, akit a szent nyelven Jáhnak vagy Jehovának hívnak, és nincs más sem mellette, sem rajta kívül. Az Írások alapján állítjuk, hogy három hypostasis-ra, azaz személyre különül el, nem szétválaszthatóan, de nem is összeelegyítve; ezek – sajátosságaik összevegyítése nélkül – az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Mégsem három Istenben hiszünk: mivelhogy az istenek sokasága kárhozatos, hanem abban, hogy e személyek egylényegűek és egységükben örökkévalóak, a rájuk jellemző sajátosságaikban viszont különbözőek.”
Az úrvacsoráról:
39. cikkely: „Ezenkívül az Úrban meghagyjuk, hogy minden férfi és nő, aki csak úrvacsora vételére alkalmas, járuljon az Úr testének és vérének szentségéhez. A lelkészeknek ügyelniük kell arra, hogy mielőtt kiszolgáltatják a gyülekezetnek, először mindenki méltó módon készüljön fel az úrvacsora vételére, olyan tiszteletadással, amilyet a helyzet megkövetel. Azt sem szabad a lelkészeknek figyelmen kívül hagyniuk, hogy ha esetleg a gyülekezetben, ahol úrvacsorát osztanak, olyan jövevények vagy idegenek lennének, akik még nincsenek beavatva a vallás és a fegyelmi rendszer intézményeibe, de részt akarnak venni a szentségben, menjenek oda a szolgálattevőkhöz, akik magánhelyiségekben világosítsák fel őket, és alaposan kérdezzék ki őket a hitükről, amit vallanak. Olvastuk, hogy így tesznek a tigurinumi egyházközségben.”
A keresztségről:
37. cikkely: „Megszabjuk, hogy a keresztelést (bár semmilyen pontból nem következik) a templomban, a szülők és rokonok jelenlétében bonyolítsák le az Úrban, amikor a hívők közös imára szoktak összegyűlni, kivéve szükség esetén, különösen a gyermek betegsége miatt. Ha pedig előfordul, hogy a lelkészek kis száma miatt olyan faluban szánnak gyermeket megkeresztelésre, ahol nincsenek lelkipásztorok, és nincs is kijelölve nyilvános hely a szolgálattételre, ott a lelkész magánházakban is – kivéve kocsmákat – keresztelhet gyermeket. A keresztelés csak józanul és kellő illemben történjen, Isten országa ugyanis nem úgy jön el, hogy jelek figyelmeztetnek rá (Luk 17,20-37).”
Erkölcsi tanítások
Óvás a részegségtől
14. cikkely: „Minthogy az Apostol is megveti az iszákos, részeges lelkészt, és Isten is kitiltja, ezért újra alkalmazásba léptetjük az apostolok és a szent atyák kánonait, melyeket a lelkészek részegeskedése és fényűzése ellen hozott az agathai gyűlés, – ahogy ez határozatok formájában olvasható. Tehát megszabjuk, hogy ha bárki is részegeskedéssel bemocskolja hivatását, azt el kell távolítani a szolgálatból. Azt sem engedjük meg, hogy a lelkészek a laikusokkal túlzott evés-ivásba merüljenek a kocsmákban.”
Óvás a káromkodástól:
25. cikkely: „Bár a mi egyházközségeinkben is akadnak gonoszok és kegyetlenek, akik szolgálatukat könyörtelenségekre szánják, és magukat a szolgálattevőket üldözik, a lelkészeknek kíméletességet és alázatosságot javaslunk. Ne szórjanak szidalmakat vendéglátóik fejére, akiknek kenyerét eszik, még ha rosszul is bánnak velük. Krisztus is mellőzte a samaritánus szidalmazását. Úgy döntöttünk, hogy ha valakit ilyen rágalmazóként és szidalmazóként tetten érnek, ha egyéni és nyilvános rendreigazítás után sem válik szelídebbé, akkor őt az Úr nevében elbocsátjuk.”
Óvás a szakadároktól:
21. cikkely: „Mivel a Sátán ravaszsága általában úgy nyilvánul meg (leginkább mostanság), hogy a jó és hűséges lelkipásztorokat az igazság ellenségei becstelen fecsegéssel behálózzák (ahogy tapasztalatból is tudjuk), azért hogy veszélybe sodorják őket; ezért elrendeljük, különösen a lelkészeknek, hogy Pál apostol szellemében tanuljanak meg kitérni a már annyiszor megintett és bizonyítékkal megítélt szakadárok elől. Ha találkoznak velük, még kevés szóval se vitázzanak, nehogy velük harcolva Isten szentséges szent nevét káromolni hallják és saját magukat romlásba vigyék. Írva van ugyanis: “Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői”, illetve: a szakadást okozó ember elől egy-két megintés után térj ki. Ez is meg van írva: “A rézműves sok rosszat követett el ellenem. Te is őrizkedj tőle”. Aki tehát az igazság szavait megtagadja és ellenszegül az igazságra tanító szó szolgáinak, azt teljesen el kell hagyni és ki kell térni előle. Eközben is óvakodjanak a lelkészek attól, hogy a szakadárokkal bármilyen beszélgetést folytassanak. Meg van írva: “Aki nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek.”
Egyházszervezeti tanítások:
A püspök viselkedéséről:
3. cikkely: „A szuperintendens az egyházi vezetőség döntése szerint cselekedjen mindenben, főleg bajos ügyekben ne kezdjen semmihez egyéni meggondolásból.”
A tanító viselkedéséről:
24. cikkely: „A lelkészek és tanítók közül senki ne menjen át valamely szuperintendens által felügyelt területről egy másik területre, illetve ne fogadjanak senkit olyan tanúsító okirat nélkül, amit az a szuperintendens állított ki, ahonnan az illető származik. Ezt leginkább a hamis tanítók miatt akarjuk biztosítani, nehogy titokban belopózzanak híveink soraiba.”
A lelkipásztor viselkedése:
12. cikkely: ,, A lelkipásztorok egyházközségeikben, ha egy város vagy község el tudja tartani őket, csak elviselhető terhet vállaljanak fel. Kerüljék azt, ami felülmúlja erejüket, nehogy több községnek elkötelezzék magukat fizetség vagy nyereség rút céljából (1Thessz 2). Azt azonban megengedjük, ha a lelkészek hiánya miatt egyvalaki három községben is szolgálatban van, szükség esetén máshol is szolgáljon, nem nyerészkedve az isteni kijelentéssel, hanem az Úrnak gyümölcsöt hozva az egyház építésével, ahogy erről az isteni kijelentés rendelkezik (2Kor2,17;2Thessz3).”

A Kánonok hatása
Versmarti Illés szuperintendens s később a többi egyházi vezető és lelkipásztor a zsinaton elfogadott Kánonok segítségével szervezte, igazgatta, vezette az itt élő híveket, népet és gyülekezeteket. A szervezettségnek köszönhető, hogy a nép megőrizte református vallását. A Kánonok segítségével sikerült gyakorolni a belső hitvallási és erkölcsi fegyelmet, továbbá hirdetni Isten igéjét, kiszolgáltatni a sákramentumokat, megőrizni a népnek vallását és identitását.
A Kánonok kétszáz évig határozta meg az egyház szervezeti életét. 1778-ban Mária Terézia nem erősítette meg a Kánonok érvényességét, sőt az ő parancsára valamennyi példányát elkobozták.
A Hercegszöllősi Kánonokat 2006-ban horvát nyelvű fordításban is megjelent, a horvát nyelvű kiadást dr. Jasmin Milić szervezte. Az HunCro Kiadó 2007-ben latin és horvát nyelven valamint új fordításban is kiadta a Kánonokat. Tehát az elmúl évek folyamán a könyvbemutatókon, megemlékezéseken horvátok és magyarok egyaránt ismerkedhettek a Kánonok tartalmával

vargagyorgy

Varga György lelkipásztor

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1758549784425874&id=100008126074763