Home Írások A (ki)szolgáló egyház

A (ki)szolgáló egyház

766

Avagy a „Szerbiai Református Keresztyén Egyház” arculata 2009-2014 közt

Ezen gondolatok 2014. május 5 indultak el gondolatvilágomban, és egyre inkább kikívánkoznak.

Ha csak személyemről volna szó, valószínű, hogy nem írnék ennyit, inkább maradnék a szószéknél, amíg Isten kegyelme erőt és lehetőséget ad a szolgálatra.

De sokkal többről van itt szó, hiszen több mint 15.000 (Tizenötezer) református minősítéséről, melyek a hatalom és csak az Úr tudja mi minden megtartása érdekében tiporják sárba hitvalló őseink által szerzett, itt a déli végeken magyarságunkban kitartott és megbecsült „hit és nemzet megtartó” jelzőt!

Mint sokaknak ismeretes ma már a tény, amit csak 2012 májusában tudtunk meg, hogy Csete Sz. István püspöknek már 2009. január 1. megszűnt a püspöki tisztsége (amiket felsorolok, azt teszem az érvényes Alkotmányuk paragrafusai szerint – mely 1997. június 10-én lépett érvénybe és azóta is csak az érvényes a mai napig) a 74 § alapján.

Már korábban is voltak próbálkozások a jól bevált „régi rendszer” iskolája alapján, hogy befeketítünk, ha velünk lépsz, adunk szappant is a mosakodáshoz. Nem csak engem tiszteltek meg, hanem más lelkész társaimat is fegyelmi eljárásokkal a választások előtt kb. 6-8 hónappal, hogy ez által biztosak legyenek, hogy nincs konkurens!

A Szerbiai Református Keresztyén Egyház (továbbiakban SZRKE) jelenlegi püspöke, Halász Béla, Hertelendyfalvi testvérünk volt az előző rendszer ügyeletes fegyelmi bizottságainak elnöke (levelező tagozaton végzett Budapesten, majd kinevezték a gyülekezetbe lelkésznek és beiktatás nélkül lett püspök) önként-e vagy csak parancsszóra netán élvezetből, nem tudom.

Na de térjünk vissza a vasaláshoz, hiszen a „nadrág élét” – arculatát elő kell készíteni.

Így is történt 2009 szeptemberében indult a tervezett csata, (bár a volt püspöknek adtam egy írásos kijelentést, ahol meg ígértem, ha szeretne, és bírja, hogy még egy fél mandátumot vagy teljeset végigvigyen, nem indulok vetélytársként, viszont engedjék, hogy a tervek szerint befejezzük az „építkezést” Újvidéken), amiről kiderült, hogy egy kis keményítőt vitt fel a nadrág szárára.

Pontosítok, kezdődött a fegyelmi hadjárat egyik fele – személyem ellen, míg a többi lelkész testvéremet először megfenyegették, majd később azért oda is csaptak (http://www.reformatus.hu/mutat/3146/).

Mind ez egy nem létező vezetőség által elindítva, igaz, elvileg 2010 „mint ha alkotmánymódosítást vittek volna végbe” – ami sajna nem református szellemű, ezt az egyik Magyarországi Református Egyház püspöke is kijelentette, és természetesen nem szabályszerű változtatás, hiszen az összehívott Zsinatnak csak a választásokat volt joga kiírni (ha azt a Zsinati jegyző hívja össze és nem a már „rég nem püspök”, a változtatások amik kérdésesek ezek szerint:

  1. a püspök tisztsége nem szűnik meg nyugdíjba vonulásával, sőt a korhatárt 75 évre emelték
  2. a Zsinati Tanács két Zsinat közt a Zsinat nevében dönt (a gyengébbek kedvéért, nem kell Zsinat, ha a Zsinati Tanács már úgy is eldöntötte)

Ja, majd elfelejtettem, a mosás előtt még egy hatalmas foltot is ejtettek ezen egyházunk tekintetén, melyet a 47. Zsinat 11. napirendi pontja alapján a „Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház” nevet „Református Keresztyén Egyház” névre szavazta ki a Zsinat tagjainak többsége.

De úgy gondolták néhányan, hogy sokan lehetnek Európában és netán Vajdaságban vagy Szerbiában is, hogy nem tudják, hogy a Református Keresztyén Egyház hol is található, ezért saját elhatározásuk alapján a Zsinati Tanácsból hárman készíttettek maguknak olyan bélyegzőt, ahol feltüntették az országot is, vagyis „Református Keresztyén Egyház Szerbiai Köztársaság”, majd rövidítettek „Szerbiai Református Keresztyén Egyház” névre. Természetesen mindezt a Zsinat határozata nélkül.

A világi bíróságokon a Szabályrendeletünkkel ellentétben peres eljárásokat indítottak, ahol ugye bár a SZRKE ügyésze hivatalból nem képviselte a SZRKE, hanem felhatalmazásokat kapott az ügyvédi irodája, hogy képviselje a SZKE a peres eljárásokban természetesen olyan püspöktől, aki már 2009. 01. 01.-től nem püspök.

Lenyelették a bírósággal, sőt a Vallásügyi Minisztériumot (akkor még volt) valamint az Igazságügyi Minisztériumot is meggyőzték, hogy „Háborúban állunk az alvilággal” írásban ((A cikk megjelenik a Reformátusok Lapja 2010. szeptember 26-i számában.) http://www.reformatus.hu/mutat/3190/), hogy „személyem” lenne a kapocs az alvilággal.

Egy kis kitérő! Sosem voltam belgrádi diák, a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház tulajdonában volt épületet nevezték az ott lakó diákok „alvilágnak”, a bibliai vagy inkább a Dante-i alvilágot sem jártam még meg, és ha netán a bűnszervezetekre használt jelzőre gondoltak, akkor viszont a saját jelzőjüket használták. Ami miatt az Országos Egyház ügyésze 2009. szeptember 12. a Zsinati Tanács jegyzőkönyve 37 napirendi pontja alapján meg is fenyegetett, majd az Újvidéki Járási Bíróság P4513/2012 számú peres eljárás 2012. október 1. beadványának második oldalának első bekezdése végén is kihangsúlyozta, hogy az egész eljárás Botos Elemér személyének „enormno” latinból: „mértéken feletti” megbüntetése a célja. Csókolom, teli csöpögő keresztyén indulattal!

Az illetékes minisztériumokban a sok jajgatás és panasz után kieszközöltek oly írásokat, melyek Szerbia Alkotmányával és az Egyházakkal és vallási felekezetekkel foglalkozó 2006-os törvénycikk (megjelent a „Szerbiai Köztársaság Hivatalos Közlönyében” 36. szám/2006) rendeleteivel ellentétes.

Majd a kiadott és a bíróságon bemutatott, sok szabálytalanság alapja egy apró „félreértés” miatt történt-e nem tudom, mert nincs jogom senkinek a szerb tudását minősíteni.

Ugyan is a Szerb Köztársaság Egyházakkal és vallásfelekezetek bejegyzésével a Vallásügyi Minisztérium döntése alapján, mely megjelent a „Szerbiai Köztársaság Hivatalos Közlöny 64. számában, 2006. július 26. keltezéssel, melynek a 4. pontja eredetiben ( Član 4. Crkve iz člana 13. Zakona o crkvama i verskim zajednicama (u daljem tekstu: Zakon) se upisuju u Registar pod svojim tradicionalnim imenom uz dodatak: “u Srbiji”. ) tehát a Szerbiai jelző csak a nyilvántartási könyvben szerepel beírva a „történelmi egyház neve mellett”, míg az Igazságügyi Minisztérium honlapján található dokumentum alapján, mely a Szerbiai Köztársaságban elismert egyházak listáját közli, abban az szerepel, hogy Református Keresztyén Egyház az elismert.

Hiszen, ha a Szerb Vallásügyi Hivatal határozná meg az egyházunk nevét, akkor az Egyházakkal és vallási felekezetekkel foglalkozó Törvény 2006-os törvénycikk (megjelent a „Szerbiai Köztársaság Hivatalos Közlönyében” 36. szám/2006) 6. és 7. pontját maga az állam sértené meg.

Ilyen manipulációk és szójátékok sűrű erdejét kihasználva, szabálytalan felhatalmazásokat és hamis fegyelmi végzéseket felhasználva az Újvidéki Bíróságon, kieszközölnek egy kilakoltatási végzést (I 6821/13), aminek a peres eljárás indításakor az Újvidéki Egyházközség nevében adtak be, és mivel szóvá tettük, hogy a gyülekezet ilyet nem indított és nem adott az ügyésznek felhatalmazást, akkor a felperesnek a „Református Keresztyén Egyház – Szerbiai Köztársaság, Református Egyházközség Püspöki Hivatal Feketics”-re változtatták.

Egy pillanatra álljunk meg ismét, a gyengébbek kedvéért.

Olyan, hogy Feketetics-i azaz Bácsfeketehegyi Református Egyházközség létezik, mint jogi személy, olyan, hogy Püspöki Hivatal Bácsfeketehegy (akkor még ott volt) létezik, de nem, mint jogi személy, és Református Egyházközség Újvidék is létezik, mint jogi személy.

Az egész még ott válik érdekessé, hogy a bírósági végzésben, nem csak a gyülekezet, mint jogi személy jogait sértik meg, hanem törvényileg akarják segíteni a gyülekezet tulajdonának eltulajdonítását, hiszen a lelkészt arra kényszerítik, hogy a SZRKE bizottságának adja át a kulcsokat. Vagyis a „kidobott lelkész”asszisztáljon a lopás kísérletében, ott ahol még jogviszony sem áll fen, hiszen a 2012. 10. 31. a RKE Újvidéken megtartott Zsinatán, megállapítja, hogy a SZRKE a név változtatása által kilépett a RKE-ből. A telekkönyvi kivonat szerint is az Újvidéki Református Egyházközség birtokában van a kérdéses parókia és a templom is!

Az említett bírósági végzés (ami nem egyértelmű) a parókiára szólt, igaz Safarik utca 5, ahol a templom található, és már több mint 100 éve a parókia és az iroda a Pap Pál utcára van bejelentve (régebben Alkotmány utca), végzés nélkül feltörték az iroda zárját, lecserélve kizártak minket onnét, bár a Szerb Köztársaság Alkotmánya 40§ védene itt is.

Így történt, hogy harmadik nekifutásra (meg még mi mindenbe kerülve) a Református Keresztyén Egyház, Újvidéki Egyházközségének lelkipásztorát, 25 évi szolgálat után személyes bosszú és sok minden más leplezésére – és reformátusságunk megszégyenítésére – kilakoltatta hamis vádak alapján a Szerbiai Református Keresztyén Egyház, Református Egyházközség Püspöki Hivatala Feketics, bírósági végzés alapján a parókiáról. Bár most a SZRKE részéről csak az erőszakot alkalmazó ügyész volt jelen, viszont a püspök (idézem az ügyész szavait árpilis 4-ről: „az az idióta most már jöhetne a kávézóból”) nem volt jelen, aki még egy lelkésztársának jó napot -ot sem köszönt, amikor megjelent, sem a híveket sem bátorította, hogy minden rendben lesz, mi az önök (vagy ahogy itt mondják: maguk) oldalán vagyunk. Piroson erre azt mondanák: dühöng a keleti kultúra!

Hogy még cifrább legyen a dolog, a régi mondóka, „adj király katonát! Nem adok! Ha nem adsz, szakítok!” alapján egy csapásra a templom és az iroda is kellett volna. Annyira, hogy Molnár András beállt a templom ajtajába, ahova a lelkész a pár ezernyi könyvet be akarta vinni a hívek segítségével, az egyik egyháztagot elzavarta, de engem megtámadott, két kézzel erősen meglökött (szerencséjére a kezeim tele voltak könyvekkel), és a rend felügyeletére odarendelt rendőrtiszt ugrott oda, hogy megakadályozza, hogy ismét meg akarjon ütni. Gondolom református szeretetből.

Mindezek után, elgondolkodtam, milyen irányt is vett a „délvidéki reformátusság”? Vagy ez is párt vagy ki tudja, kinek a parancsszavára történik?

Akikre eddig a politikai színpadon felnéztem, még fogadni sem akar, bár írásban kértem, most meg zúgolódnak a palackból kieresztett szellem szellentései miatt. Az „anyaország” nagykövetségén viszont a családom részére kértem védelmet, mert nyilvános fenyegetés hangzott el a rám támadótól már több mint egy hónapja, és a családom tagjai magyarul tudó magyar állampolgárok, de még mindig csend van. Szinte egyházi és politikai vonalon akarnak véghezvinni egy majdnem sikeres „excommunication” hadjáratot.

Csak ha a nagy vasalásba belefeledkeznek, és ott marad a vasaló a nadrágon, hogy erősebb éle legyen, akkor a nadrág fog megégni, igaz, foltmentessé válik, szép el látható, de a vasaló okozta égési seb örökre megmarad (kivéve, ha nem szabjuk át, rövidnadrág formájúra).

Ki itt a győztes, a SZRKE bosszú és más indulataiba belehajszolt, betaníttatott csapat, vagy a RKE, Csete, Molnár, Halász, Botos vagy a többiek? Nem. Győztes csak Jézus lehet.

Itt csak a reformátusságunk a vesztes, és sokan tudtak a szabálytalanságokról, de hát „amíg jön a pénz, nem szól szám” módszerrel akarva – akaratlanul is segítőtársakká váltak egy ilyen (ki) szolgálati irány megtartásában.

Azért még a díszítést rakjuk fel az egészre, mert ugye bár más peres eljárások i voltak és vannak a kincsestárban. Ezek közül a legérdekesebb, hogy a közvádlóságon az jelentett fel, hivatali hatalommal való visszaélés miatt, aki pár évvel előtte verte az asztalt, hogy az „egyház külön van az államtól” ezért ne avatkozzanak a belügyeinkbe.

A közvádló bár nem tudta sem megmondani, sem bebizonyítani, minek alapján állapította meg az egyházi szolgálatomban a hivatali hatalommal való visszaélést, bűnvádi eljárást kezdeményezett, ahol már a vége felé az eljáró bíró a szemembe se mert nézni, sőt amikor az egyházi törvényekre akartam hivatkozni (bebizonyítva, hogy valójában ki is élhetett a hivatali hatalommal vissza), azt a választ kaptam, „ha még egyszer az egyházi törvényekre hivatkozok, megvonja a szót”.

Az eljárást vezető bíró sem tudott választ adni, „hol is léptem túl a hatásköröm”, az új püspök eskü alatt nyilatkozta, hogy minden építkezésre itt az egyházban mindenki kért engedélyt a Zsinattól, csak Újvidék nem (ennek viszont az ellenkezője igaz – sajnos) és így koholt vádak, koncepciós fegyelmi eljárás alapján egy hazugon bemutatkozó (SZRKE) egyházi szeretet csokra mellett kaptam (bár még nem jogerős) esőfokon egy év börtönbüntetést feltételesen a K3319/13 számú büntető eljárásban.

Van még sok mondani valóm, de maradjon egy másik alkalomra is!

Gyönyörű sőt csodálatos lehetőségeket kínál ez az új reformátusság. És még én vagyok az alvilág „főembere”, a szektás, mert, ahogy igaz csak szóban kaptam a MRE egyik vezető egyéniségétől, az a gond velem, hogy „el akarom szerbesíteni az egyházat” tudni illik, a magyar nyelvű istentiszteletek mellett szerb, ma viszont már angol nyelven is vannak alkalmaink.

Nem a magyar helyett, hanem pluszban!

Többször kértük a Generális Konvent vezetőségét, ne csak egyoldalúan informálódjon, vagy ne elégedjen meg a besúgók információival, ahogy mondták, „érdeklődtek felőlünk”, amikor Bácsfeketehegyen volt az összejövetelük, hanem jöjjenek el a presbiterekkel beszélni. Igaz az 54 km az nagy távolság és nagy kiadás lett volna. Vagy 2012 június 13 és 15 közt az Eurodiaconia éves közgyűlésének helyszíne csak kb. 500 méter volt a távolság, de egyházi rendelet alapján nem látogathattak meg!

Jó volna, ha Jézus már egy „nagytakarítást” végezne legalább a Kárpát-medencében, igaz Hofi is azt mondta, „hogy itt megmarad a bűz”.

Mi még nem adtuk fel, többeket elűztek innét a lelkészi szolgálatból, amíg nem rendeződik a helyzet, vagyunk, utána meg az Úrra bízzuk!

Botos Elemér