Home Írások Református “Perpetuum mobile”

Református “Perpetuum mobile”

939

Harangszó

2014 február   Újvidék és környéke   csak belkörű használatra

Kor. 6,1-8.

Hívők ne pereskedjenek egymással.

E fejezetben a városi (állami) bíróság előtti pereskedésből indul el az apostol. Pereskedhetnek ilyen fórum előtt egymással a keresztyének? Nem adja meg a feleletet – hiszen ez a hitetlenek, igaztalanok előtti igazságszolgáltatás keresését jelenti, ilyet pedig hogyan várhatnak a gyülekezet tagjai a kívül valóktól. Pálnak természetes volt, hogy a zsidók egymással nem pereskedtek a római hatóságok előtt. Most arra akarja rádöbbenteni olvasóit, hogy ez a keresztyén gyülekezet tagjai részéről is önellentmondás lenne. Hogyan is kereshetnének a gyülekezeti tagok igazságot (igazságszolgáltatást)

…. Tudni kell a tartalmat illetően, hogy a görög ember nemcsak mérgében vitte a bíróság elé a vitás ügyeit, hanem szórakozni, tanul­ni, társadalmi életet élni is járt a bíróságra, ahol a szónokok nagy becsben álltak. Márpedig az igaztalanok nem örököl­hetik Isten országát (9). Kik ezek? Most hosszú katalógus (lista) következik az igaztalan ember bűneiről. A felsorolt 10 bűn mindegyikében magukra, előző életükre ismerhet­nek Pál olvasói. Igen, ők is ilyenek voltak régen. Azonban azóta valami nagyon fontos történt velük. -Megmosattak- (félreérthetetlen célzás a keresztségre), megszenteltettek (azaz Isten tulajdonaivá lettek) és -megigazíttattak-, azaz bűnös létük ellenére Isten Jézus igazságát tulajdonította nekik (Jézusra pedig az ő bűnüket helyezte a kereszten), s ezt ők a Szentlélek által elfogadták. Nem illik hát hozzá­juk a régi élet maradványa: a mulandó anyagiakért történő pereskedés egymás ellen, a hitetlenek előtt.*

* részlet: A KORINTHUSIAKHOZ ÍRT ELSŐ LEVÉL MAGYARÁZATA, Írta: Dr. Bolyki János professzor

Fájdalmas, hogy ilyen “csellengő” református közösséget akarnak páran kialakítani, “majd mi megmutatjuk” jelszavakkal. Át kellene vizsgálni, mik is a Vajdaságban élő reformátusok hitvallásai és mely Bibliát is ismeri el magának. Isten adjon békességet és szeretetet szívünkbe, az ellenünk vétkezőknek, hogy megbocsássunk!

**********************************************************************

 Református “Perpetuum mobile”

 avagy hogyan rúgjuk fenékbe magunkat, hogy még ráadást is kérjünk

 

Miért is írok eme dolgokról, mely a református közösséget valódi képében és nem a kidíszített formájában mutatja?

Először is rágalmak és hazugságok terjesztésével akarnak hamisságot, törvényszegést leplezni. Két internetes honlapon (www.vajdasaghirek.com, www.delhir.info) és egy magánblog-on (http://nagymargitblogja.blogspot.com) megjelent Nagy Margit írása (néhai Nagy István kolozsvári professzor unokája – aki Tiszakálmánfalván felolvasott istentiszteleteket tartott, majd amikor már Csete Sz. I. engedélyével palástot akart felvenni és úrvacsorát osztani, meg lett tiltva a felolvasott istentisztelet szolgálata, amit azóta is megtesz, de házaknál, mert a hollandiai testvérek fizetik ,„minek nektek a papír az iskoláról, tudok én prédikálni” – mondotta nekem), mely egy az „Apáczai Diákotthon”-ban megtartott összejövetel tudósítása lenne. Ki kell hangsúlyozni, hogy az egyházi és világi törvényekkel ellentétes összejövetelről van szó, ahol egyházi összeférhetetlenséget szító hazugság vetése ment végbe ily „nagy” reformátusok által, akik saját gyülekezetükben 3-6 éve már nem is teljes jogú egyháztagok. Azaz nem fizetik az egyházi járulékot. 12-15 ember, aki dönteni akar egy 2000 lelkes gyülekezetben, személyi szimpátiák és ellenszenvek alapján. Az Egyházunk honlapján olvashatnak a „Református bűnocsátó cédulák” www.rkevajdasag.com oldalon bővebben az egyházpolitikai háttérről.

Másodszor viszont, ami még nagyobb összeférhetetlenséget okoz, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház „Református Élet” című újságának februári számában a 4-5 oldalon található rágalmazó cikk, melyet Stanyó Tóth Gizella írt az előbb említett összejövetelről.

Ezen vádak és hazugságok majd Isten előtt tisztázódnak, itt e világban nem is várhatom el az igazságtételt, hiszen ha van türelmük végigolvasni írásomat, rájönnek, itt miért nem lehet teljes igazságtétel (az IGAZSÁG-ból ellopták az I-t – énekli Hofi Géza).

 

Hogy mondandóm érthetőbb legyen, egy kicsit vissza megyünk az időben, ahhoz a ponthoz, amikor Feketicsen néhai Hodossy Imre püspökünk fogadott 1983-ban. Nagy komolysággal és testvéri szeretettel, a beszélgetés vége felé, megkérdezte: „biztos, hogy jól meggondoltad? Biztos, hogy ezt a hivatást akarod választani?”. Majd felsorolta azokat a dolgokat, amikre számíthatok, kihívás, meg próbáltatás és megvetés a „hívek” részéről. A válaszom igen volt, de magamban mosolyogtam, hiszen a falusi környezetünkben a reformátusságunk Baranyában nem ilyen. Jó, voltak kisebb-nagyobb porkeverések (dr. Varga Sándor lelkész testvérünk nyugdíjba vonulása után), de gondoltam csak jól rám akar ijeszteni. Hát az évek során megbizonyosodtam, komolyan gondolta.

Kisebb rágalmak és emberi érzelmek viharába ütköztem többször, de mind ez el is csitult. A kutyák ugatnak, a karaván halad.

Múltak az évek, olykor a Lelkészegyesületben, valamint a Zsinati Tanácsban is voltak hullámcsapások. Keresztyéni hozzáállással keresztül mentünk rajtuk.

  1. július 8. az 1. napirendi pontban olvasható, hogy Botos Elemér fellebbezéseit elutasították (hangfelvétel van az összejövetelről, melyben elhangzik, „tudjuk, hogy Elemérnek igaza van, de elvetjük a fellebbezését” – Csete Sz. István püspökké választásával kapcsolatban voltak a fellebbezések – nem volt lelkészi oklevele). Itt kezdődött egy olyan személyes súrlódási felület kialakulása, ami hosszú éveken át megnehezítette, sőt olykor elmérgesítette a testvéri kapcsolatokat Egyházunkban.

De hát minden családban van feszültség és olykor veszekedés, mondhatná valaki, csak hát a családok nincsenek úgy a társadalom kirakatában, mint az Egyház. Egyik Zsinaton az esperesi jelentésemben el is mondtam, hogy az egyszerű gondolkodást kövessük, „az ablakba ne sz**os – piszkos pelenkát tegyük ki, hanem a tisztát”.

Remélem, sokaknak már feltűnt, hogy a vihart jelző felhők Egyházunk életében általában választások idején, hangsúlyosan püspök választás idején észlelhetőek. Így volt ez a 2003-ban történt választások alkalmával is, amikor a Zsinati Tanács teljes felhatalmazást adott (bármilyen módszerrel), hogy vegyem ki a bankban „ragadt régi devizát”. Idézet a 28. napirendi pontból (bár a gyülekezetek levéltárában meg kellene lennie): Zsinati Tanácsának 1997. szeptember 10-én a 28. napirendi pont alapján: 28. a régi DEVIZA ügye /Botos Elemér továbbra is kínálja a segítséget a deviza kivételére/A Zsinati Tanács felhatalmazza Botos Elemért a „befagyasztott” devizaeszközök bárminemű kivételére és egyházi felhasználására.

Ez gyanúnak alapját adta arra, hogy a következő püspök választást megóvják a kellemetlenségektől, elkezdték testvéri – keresztyéni módon azon hazugságokat terjeszteni, hogy én eltulajdonítom az Országos Egyház (OE) pénzét a régi devizatartalékokból, melyek „be lettek fagyasztva” a bankba, és az imént említett döntések hatalmaztak fel, azok kivételére. Bácsfeketehegyen – akkor még Feketics, a püspöki hivatalban elszámoltam az utolsó centig, semmi sem hiányzott a könyvről, kértem igazolást, de ide nem illő szavakat kaptam, hogy mit is csinálok velük, mert ilyesmit kérek. Nem tudván, hogy az apparátus már működött.

Az Úr

Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Év-milliókig eljár tengelyén,
Míg egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, világim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.
Gyönyörködjem még egyszer bennetek,
Amint elzúgtok lábaim alatt.
(Madách Imre Az ember tragédiája)

Csak itt már a hatalom és a gyűlölet szólt és nem az Úr!

A második nekifutás már könnyebb volt, hiszen amikor a püspök úr átadott egy összeget, ami az említett folyamathoz kellett, Szegeden aláírtam egy elismervényt, aminek az eredeti példánya ma is a birtokomban van. Igen ám, de utána a nála levő példányra ráírta, hogy az Újvidéki Egyházközség pénzét vettem fel, és az akkori gondnoknak, akit 2012.-ben ismét a lejáratási kampányban felhasználtak, azt jelentette, hogy a gyülekezet pénzét vettem fel, és hogy elszámoltam-e vele?

Az évek óta csoportosult társaság, mert mást is szerettek volna lelkésznek egyesek Újvidékre, kihasználva ezt, egy lejárató kampányt indítottak, melynek a vége az volt, hogy a volt gondnok feljelentett, de amikor megmutattam az eredeti elismervényt, inkább lemondott, mint csak bocsánatot vagy csak elnézést kért volna az egyházközségben végzett romboló munkájáért társaival együtt.

Hivatalból megindítják a fegyelmit, bár a rágalmazók ellen is szabályosan beadtam az eljárás kivizsgálását, a mai napig meg sem történt! Csak, hogy mindenki számára érthető legyen, aki fegyelmi eljárás alatt van, nem indulhat a választásokon. Ezt később is többször és többekkel megismételték. A fegyelmi annak rendje és módja alapján az ígéret szerint le lett folytatva (a Zsinat Csete Sz. Istvánt felmentette, ellenem meg eljárást indított), mondván, ne félj, minden el van rendezve, csak várd ki a végét.

Úgy is lett bár nem féltem a hamis vádakkal szemben.

A fegyelmi bizottság elnöke, Halász Béla lelkipásztor testvérünk, aki a lelkészek elleni fegyelmi bizottság elnöki szerepét vállalta éveken keresztül, kimondja 2003. április 22. hogy az ellenem felhozott vádak alaptalanok a rendelkezésre álló iratok alapján (kikérve az OE ügyész véleményét 2003. 03. 06.), MEGSZÜNTETI AZ ELJÁRÁST (vagyis fel vagyok mentve a vádak alól).

Csete Sz. István pár hétre rá elmondta, „hogy ha úgy szavazol, ahogyan kell, megkapod az iratot, ha nem, választás után újra tárgyaljuk a fegyelmit”.Már tanultam az egyházpolitikából, hogy ahol a szél fú, ott nem kell vele szembe fordulni (egy ideig és határig), meg is ígértem, hogy úgy szavazok, ahogy szükséges. A választások után megkaptam az írást, ami felmentett.

Következett az újabb választási ciklus. De mivel edzettebb és az egyházi jogban is jártasabb lettem, ezért valami ütős dolgot kellett kitalálni.

Most már csak 2009. esztendőig kell visszatekinteni, ahol már azért a szálak kezdtek kuszálódni. Amit akkor még nem tudtam, csak 2012 májusában az általam kérvényezett (mint a lelkészegyesület elnöke a mai napig) a 2012. május 15. keltezésű, 37-03/1-896 számú levelében a Nyugdíj és Betegbiztosítási Intézet hivatalos leiratából tudtam meg, hogy Csete Sz. István már 2009. 01. 01. nyugdíjas volt. Ez a későbbiekben fontos kiindulási pont.

A 2009-es esztendő a választások éve, a nagy „hatalommal” járó püspöki szék varázstáncának az éve.

(Református „Vatikán”)

Az előzményekhez csak annyit, hogy többszöri nekifutásra, hogy imaterem vagy hasonló megoldás legyen, 1997. május 21.-ei Zsinati Tanács ülése jóváhagyta az 51. napirendi pont alatt az építkezést Újvidéken, amit az az évi Zsinat el is fogadott. Sokáig 1,5 – 2 méter magas gyom nőtt az udvaron, a készülő imaterem alapjai közt. Sok okoskodó volt, de füvet kaszálni, udvart a szeméttől takarítani nem akadt egy szál legény sem széles e róna világon (az itteni kultúra, hogy nem a szemetesbe dobálták be, ami a régi kapuval majdnem szemben volt, hanem az Egyházközség udvarába). 2007-ben elkezdődtek az építkezések, ami közös megelégedésre, 2008. decemberére be is fejeződött. Még nem vettük birtokba a szerződés és a megbeszélés által ígért részt, mire kitalálták, hogy amivel a gyülekezet megelégszik, azzal az Országos Egyház nem, vagyis áron alul adtam el a lovat, ezért a szomszédnak joga van beperelni.

Ez volt az alapja a készülődő fegyelmi tárgyalásnak, amit a jogkörüket átlépve, szépen meg is indítottak az egyházon belül, a vállalkozóval szemben pedig világi bíróságon pereskedtek, nem az Újvidéki Egyházközség érdekeit képviselve nem Újvidéknek kérve az általuk járó részt, hanem kisajátításos alapon az egész részt az OE részére, bizonyíték erre a bírósági beadvány.

De ezt még jobban meg kellett fűszerezni, hiszen a „disznóságok” füstölése előtti folyamat a sózás (gyengébbek kedvéért lehet száraz vagy pácban való áztatás).

Az igazi ízt adó fűszer, hogy a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház (JRKE) nevét a Zsinat 2003. június 14. Bácsfeketehegyen a 11. napirendi pontban „a Zsinat a Református Keresztyén Egyház név mellett 26 igen, 4 ellen és 3 tartózkodó szavazattal döntött”.

Azóta viszont már 2009-től először „Református Keresztyén Egyház Szerbiai Köztársaság”, majd a következő években „Szerbiai Református Keresztyén Egyház” (SzRKE) nevet és hivatalos pecsétet használnak Zsinat döntése nélkülami egy jogállamban bűncselekmény a hamisan való bemutatkozás. Sokszor úgy gondolják egyesek, hogy a régi mondás gyümölcsöt terem, „sok lúd disznót győz” módszerrel.

Az egyik ilyen kimagyarázkodás a világi bíróságon, hogy elírás történt, csak a pecsétlenyomat a felhatalmazáson ugyanezt az elírt nevet tartalmazta.

Nem kívánok több ellenséget szerezni, mert eddig is van belőlük elég, ezért nem osztom meg azok neveit és hivatalokét, akik mindezekről időben tudtak, vagy értesítve lettek.

A vállalkozó és a gyülekezet ellen polgári pert indítottak, majd nemsokára a lelkész – személyem kilakoltatását kérve, mivel a feleségemet nevezte ki (egy nem legitim) Zsinati Tanács (ZST). Minden világi és gondolom, egyházi tanítás sem támogatja a családok szétszedését, de a ZST igen. Sőt nem csak, hogy a lakásból akartak bennünket elválasztva, családot szétszedve elkülöníteni, hanem minden jelzőt (bár fegyelmit nem) mondtak, mert nem volt hajlandó a feleségem elhatárolódni tőlem. Ezt még a ZST jegyzőkönyvében is leírták!

Pici kitérő, hogy az egymás megsegítését hangoztatják a lelkészek, de amikor alig 200 € (Kettőszáz) eurónyi dinárból éltünk sokáig havonta, egy lelkipásztor testvérünk sem kérdezte meg, segíthetne-e, hiszen olyan nyugodtan átvették azon segélyeket, melyektől viszont megvontak engem és feleségem, mint lelkipásztorokat 2009-től (kivéve 2011-ben a feleségem a Partnerhielfe segélyből kapott). Nem beszélve az anyaországi támogatásról, ami évente 2000 € (kettőezer) karácsony táján – lelkészenként. Mi abból sem kaptunk egyszer sem, pedig az illetékes minisztérium 2011-es levelében azt írta, majd a következő éviben benne lesz, de már az is elmúlt, se pénz se posztó!

A közvádlóságon az Országos Egyház ügyésze hivatali hatalommal való visszaélés vádjával jelentett fel. Az „állam bácsi” az egyház önállóságát sértette meg, amit az alkotmányban garantál, hogy az egyház az államtól független (elvileg) végzi saját törvényei szerint a munkáját, és csak is minden jogi lépcsőt végigjárva fordulhat világi bírósághoz. Milyen paragrafusok alapján állapítja meg a világi bíróság az egyházi hatalommal való visszaélést? Na, ne ragozzuk, ennek még érlelődnie kell.

Egyik kedves régi Barátom kérdezte, aki Közegyházi tisztségre pályázik és a konfirmációi fogadalmát megszegte, amikor a kommunista párt lencséjét elfogadta megtagadva a régi fogadalmat, nem kellenee előbb ismét konfirmációi fogadalmat tennie, hogy az Egyházban szolgálhasson? „ Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.” Lukács 16,13

Jöhet a tűzrakás ideje. Mert ha nincsen tűz, nincsen füst sem, és a sok „disznóság” megromlik!

  1. novemberében (hiszen okt. 2. töltötte Csete Sz. István a 75. életévét) amikor úgy vélik, hogy a jogi feltételek adottak, hogy püspököt kelljen választani, hiszen aki 2009. 01. 01. óta már nem püspök, most megállapítják végre, hogy a püspöki tisztség üresedésben – elvileg – egy nem legitim Zsinati Tanács döntése alapján az elnökség Zsinatot hív össze, kijelöl egy bizottságot a választásokra és elindul a csiholó mechanizmus. Még nem pattognak a szikrák, de a telefon-vonalak lassan izzanak.

2012 október 31. A RKE újvidéki gyülekezet belvárosi templomában Zsinatot tartottunk, melyre minden lelkipásztort szeretettel meghívtunk részvételi joggal.

Ezt azért hangsúlyozom, mert 2010. október 30. tartott „Zsinatról” rendőrt hívva akartak kizárni (határozatot hozván, hogy nem lehetek ott) onnét, aminek még a mai napig is tagja vagyok, hiszen az ellenem szabálytalanul elindított és lefolytatott fegyelmi eljárás végzésére 9 fellebbezést adtam be, a Zsinat elé utalva, mint legfelsőbb bizottság, és ott egyet sem tárgyaltak. Míg a ZST a jelenlétem nélkül a kilencből egyet tárgyalt (gondolom a legszimpatikusabbat, mert a jegyzőkönyv nem írja le, melyik volt az) és nem utalták a Zsinat elé, mint Bíróság elé.

A RKE Zsinata kimondja, hogy a SzRKE önhatalmú névváltoztatásával a Zsinat döntése és utasítása nélkül önmagát kizárta a RKE testéből, amit abban az évben ZST döntése alapján köteleztek minden gyülekezetet a hamis pecsét használatára!

 

Mivel Csete Sz. István püspöki tisztsége alatt „pár” mulasztást követett el, mint hogy a megváltoztatott Alkotmány és Szabályrendelet szövegét nem küldte le a hivatalos Minisztériumba, nem tartotta be esküjét, hogy az Egyház törvényét betartja és betartatja, amikor betöltötte a 65. évét, de 2009. 01.01. a nyugdíjba vonulása által félreérthetetlenül, azAlkotmány 74.§ szerint a tisztsége megszűnt, valamint nem jelentette be a Zsinati Tanácsnak hivatalosan, hogy nyugdíjba vonult. A nem alacsony nyugdíj mellé még felvette a lelkészi fizetést és a püspöki tiszteletdíjat is!

Úgy indított (indítottak) fegyelmiket (nem csak ellenem), hogy a veszélyesnek vélt egyéneket a közeléből eltávolítsa, mint a 2009-ben megindított hamis és szabálytalan (a Zsinati Tanács nem választhat – jelölhet ki tanácsbírákat, azok nem tették le a bírói esküt a Szabályrendelet értelmében valamint a Szabályrendelet szerint az esperesre nem illetékes a hármas bírói tanács) fegyelmi elsődleges határozata. Ezt maga Halász Béla, mint a fegyelmi bizottság elnöke küldött (ismét a Szabályrendelettel ellentétesen, hiszen ha az ítéletben külön nem szerepel a közzététel, csak a felekkel ismertethető – ja, aki a levelező tagozaton fejezte be a teológiát, nem figyelhet mindenre oda) ki a lelkészeknek 2009. 10. 28.:

Tárgy: Tájékoztatás

„A R.K.E. Egyházi bíróságának elnökeként, alulírott Halász Béla lelkész, Egyházunk elnökségének megbízásából a következőkről tájékoztatlak Benneteket: Botos Elemér felfüggesztett esperes – lelkész ellen a lefolytatott fegyelmi eljárás után a bíróság ez év október 24-én a következő egyhangú HATÁROZATOT hozta meg az említett mulasztásait, éspedig a R.K.E. Törvénykezési szabályrendelete III rész II fejezet 30 paragrafusa a,b,c,d és f alatti pontjaiban foglaltakat bizonyítottnak találta és Egyházunk említett szabályrendeletének 31 paragrafusa g pont alatti fegyelmi büntetést róta ki rá – A VÁLASZTÁS VAGY VÁLASZTHATÓSÁG JOGÁTÓL VALÓ ÖRÖKÖS MEGFOSZTÁS, MELY MAGÁBAN FOGLALJA A VOLT EGYHÁZI TISZTSÉGGEL VELE JÁRÓ MEGFOSZTÁST IS. Kérem a fentiek tudomásul vételét.

Életetekre és munkátokra Isten áldását kérve, tisztelettel:

Halász Béla

A bíróság elnöke

Hertelendyfalva, 2009-10-28”

*********************************

Amikor e döntés született, a püspök mandátumának megszünésével, mindenkinek megszünt a legitimitása. A püspök volt az Egyházi bíróság elnöke, Halász csak a bizottság elnöke.

Mindezt nem engedhette meg a fő sértett, az egyházi ügyész, aki nem tud a bal és jobb keze között különbséget tenni, fogalma sincs arról, hogy mi a különbség az általa gyakorolt világi perrendtartás és az előtte ismeretlen Egyházi perrendtartás között, ennek ellenére mégis ő az egyházi ügyész. A 2009. 06. 13. tett szabályos beadványom alapján többször is megfenyegetett, ezért egy 10 oldalas ítéletet írattatott, vagyis diktált és aláírattatta a hármas bírói tanács elnökével, mivel ilyen iratot ő összeállítani nem tudna. Vagyis az ügyész vette át a hármas bírói tanács elnökének a szerepét.

Kilenc fellebbezést adtam be törvényes időn belül ezen ítéletre, melyek közül csak egyet emeltek ki és olvastak el, a Zsinati Tanács bíróságán (ahová nem hívtak meg, nem jegyzőkönyvezték, mely fellebbezés volt az) és elutasították. Bár ha jól elolvasták volna a címzettet, a fellebbezésben a Zsinat, mint legfelsőbb bíróság elé lett címezve. Ezért a mai napig megbízás nélküli ügyvitelben 3 világi bírósági peres eljárást kezdeményeztek, hamis névvel, hiszen a 2003-ban megtartott Zsinat a 11. napirendi pont alapján a Jugoszláviai református Keresztyén Egyházat Református Keresztyén Egyház névre változtatta, és azóta a Zsinat annak nevén nem változtatott. Tehát, hamis név és érvénytelen pecsét használatára kötelezték az őket követő gyülekezeteket. Arra hivatkozva manapság, hogy a nyilvántartási szabályrendelet hozzáteszi a „Szerbiában” szót. Igaz 2008-2009-ben „ők” a „Református Keresztyén Egyház Szerbiai Köztársaság” feliratú pecsétet használták. Ha az állam bácsi mondja meg mi az Egyház neve, akkor ez a belügyeibe való beavatkozás, ha a Zsinat dönti el, akkor meg hivatali hatalommal való visszaélés a vezetőség részéről, mivel ilyen Zsinati döntés nem volt! Sőt amikor az Alkotmány és Szabályrendelet módosítását emlegetik (sokan megszavazva, de elolvasva nem), elfelejtik, hogy csak egy legitim Zsinat, nem a volt püspök által összehívott Zsinat változtathat törvényein, nem szólva a módjáról és tartalmáról (az egyik magyarországi ref. püspök szerint ez nem „református” )

A sors keserű mosolya, hogy a Zsinatuk a szabálytalan döntésüket, mint legfelsőbb egyházi bíróság nem erősítette meg!

Az eddig említett eseményekre írásos bizonyítékaim vannak, míg a magát Szerbiai Református Keresztyén Egyház vezetőségének és vádlóiparának nincs, csak java részében „tudják úgy volt, hogy…” szóbeszéd.

Mindezeket bár meg nem értve, sajnálattal tapasztaltuk, hogy a szócsata nekik már nem elég.Nem vált be, ami a politikában működik, ha egy hazugságot legalább tízszer elmondanak, ott igazságot is jelenthet. Hazugságok terjesztése által kikezdték az Újvidéki Református Egyházközséget, majd a Tiszakálmánfalván található kis közösséget. Az előbbi nagy volta miatt (kb. 2100 lélek) az utóbbiban az összetartozás és ragaszkodás a református hitünkhöz nem hozott várt eredményt, ezért most a Pirosi Református Egyházközség lelki egységét akarják szétrombolni, ahol feleségem szolgál. Mint ahogy mondják, kizárta magát a SZRKEből, mert nem határolódott el a férjétől. Igaz én 1988-ban végeztem a Budapesti Theológiai Akadémián,de akkor még a család összetartozását és a szeretetet hirdette a református egyház.

Sajnos szenzáció éhes lelkekre találtak többekben Piroson, olyan hazugságokat terjesztve, aminek semmi alapja sincs, egy két vádpontot kiemelve rágalmaikból, ragozzák, „felturbózzák” és továbbadják.

A mai modern keresztyén Egyházépítés modellje! Csak nem üdvösségre és bűnbocsánatra tanít és vezet, hanem egy kis diktatúra megőrzésére és fenntartására (még az sem gond, ha Isten nincs is a képben!).

Botos Elemér, a RKE püspöke