Home Igehirdetés Az Úristen tüze – a szerelem.

    Az Úristen tüze – a szerelem.

    856

    Unalmas-izgalmas históriaelemző kérdések a Magyarország-i bibliaolvasó kalauz heti igeszakaszai kapcsán lehetőleg egy oldalban.

    November első hete.

    Énekek éneke alapján

    De jó, hogy csak annyira vállalkoztam, a históriai hátországba pillantunk bele ebben a kimeríthetetlen témában.
    Persze azért megkísért, a prédikáció lehetősége: – micsoda különbség(!) ’beindult a kémia köztünk’, vagy az ’Úristen tüze’! Ez nem irodalmi különbség, ez két teljesen másik világ. Erről több szó most ne is essék.

    Az Énekek éneke szerelmes versgyűjtemény, és mint ilyen teljesen természetesen banálisabbnál- banálisabb túlzó természeti képekbe csomagolt magasztalása a szeretettnek. Pont úgy, ahogy kell ezerévek óta, vágyódással, kizárólagossággal, elrejtőzéssel és újra egymásra találással, a másikkal való dicsekvéssel, féltéssel, satöbbi, egyszóval szerelemmel, az Úristen tüzével.

    Na most, a probléma: Az Énekek éneke címnek a fordítása úgy még beszélőbb, hogy a legénekebb ének. Igen ám, csakhogy a bölcsességirodalom öt tekercse közül az egyikről beszélünk, mint a legénekebb énekről! Ezt nagyából úgy tessék érteni, mintha a Magyar Tudományos Akadémia elsőszámú szekciója a Szerelem Tanszék lenne, ahogy a világ minden tudományos akadémiáján is ez lenne a helyzet. Ettől ma igencsak messze járunk. Márpedig a Biblia kánonjában ezen a helyen a bölcsesség irodalomban találjuk a legénekebb éneket.

    Tovább megyek, ahogy a Mózes könyveit (tóra) felolvasták az Ezsdrás-féle jeruzsálemi templomban, úgy a virágvasárnap-húsvét ünnepkörnek megfelelő ünnepükön a nyolc napos liturgia része volt a legénekebb ének felolvasása.
    Hogyan kerülnek a szerelmes versek a templomi liturgiába?
    Az első számú válasz egyszerű, allegórikus értelmezés. Az ószövetségi papi értelmezés és az újszövetségi értelmezés Origenesz óta azt mondja, ahogy a szerelmesek között ég az Úristen tüze, úgy ég az Ő népe és közte az olthatatlan tűz.

    Akkor ezzel rendben is volnánk, ez egy kimerítő magyarázat, így már érthető miért nem képes az ember, aki egyszer az Úristen vonzásába került, soha-soha többé szabadulni az Úristen magasztalásának édes kényszerétől, hiszen az maga az Úristen tüze. Gondolj csak a pünkösdi Szentlélek kitöltetés leszálló lángnyelveire. (Heidelbergi KT: Mit hiszel a keresztyén anyaszentegyházról? Isten fia a világ kezdetétől annak végezetéig az egész emberi nemzetségből /tehát nem csak az ezsdrási templom nyilvántartásából/ Szentlelke és igéje által magának egy népet gyűjt össze, azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok.)

    Allegorikus értelmezés, rendben van, ez így tökéletesen elfogadható mai ésszel is.

    Azért vessünk néhány pillantást, már csak az unalmas-izgalmas sorozatunk okán is, a dolog egy lehetséges másik vetületére: Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy kivétel nélkül az ezsdrási időkben, amikor a legénekibb ének verseskötetét összeállítják az évszázadok szerelmes verseiből és beteszik a templomi liturgiába, a környező kultúrák mindegyikében a szerelem még ennél is magasabban jegyzett valami, hiszen isteni rangban van. Minden kultúrában megvan a szerelemért felelős isten! Ebben az összefüggésben az Ezsdrás vezette nehartai papi iskola következetesen leértékeli a szerelmet a többi kultúrához képest. Persze így is magas az ázsiója, hisz az Úristen tüzeként nevezi meg az Énekek éneke 8. fejezet 6. verse. A könyv felirata szerint meg Salamoné, aki nem is egyszerűen egy valamikor élt király, hanem a bölcsesség védjegye. A nehartai papi iskola 80-100 évet dolgozott lekövetkezetesebb monotheizmos irodalmi hagyomány anyagának összeállításán, mielőtt Ezsdrásék felolvassák, megszavaztatják, és alkotmányos eskübe foglaltatják azt. Ebbe a következetességbe nem fér bele egy önálló szerelem isten, mint a többi kultúrában. Ugyanakkor a szerelem nem kihagyható, hisz magunkról tudjuk micsoda hatóeröje van, ezért zseniális megoldás az Énekek éneke, a szerelem nem önmagában isten, de a legmagasabb helyről jövő legnagyobb bölcsesség, még akkor is, ha a szerelmes eszement banálisabbnál-banálisabb természeti képekbe csomagolja a maga gyönyörű rajongását ezerévek óta.

    No és mi helyett ez a következetes leértékelés? Ez ám az ingoványos talaj! Ezsdrásék egy kemény és következetes kultúrharcot visznek végig a zsidóságon belül, amit sok évszázad alatt meg is nyernek. Korábbi írásokban utaltam néhány sejthető, ám nehezen dokumentálható részletre, most megint lépjünk erre az ingoványra. Eltérőek a vélemények arról, hogy mióta zajlik a világkereskedelem a Selyem úton, pontosabban utakon, mivel több párhuzamos vízi és szárazföldi útrendszerről beszélünk vélhetőleg az egyiptomi óbirodalom idejétől, amelynek kínai és portugáliai végpontjai között 11 000 kilométer a távolság. Napi járóföldenként, 30-40 kilóméterenként egy vendéglátóhely, istállóval, szállodával, raktárral, bankszolgáltatással, saját becslésem szerint 1500-2000 telephely között volt a számuk minimum. Ezek mentén jött létre a világot behálózó zsidó diaszpóra rendszer. Ennek a teljes rendszernek a szellemi lefedése és hálózatba szervezése a kultúrharc tárgya és persze az sem mellékes, hova fizetik be a tizedet. A három ismertnek mondható versenyző ugye Jeruzsálem temploma a perzsa hatalmibeágyazottságú Ezsdrásékkal, a Szanbalat féle samáriai vetélytársak, akik a legtovább tartanak ki, és az Elephantinei templom az egyiptomi és etióp beágyazottsággal (ők majd ezer év múlva megpróbálják lenyúlni a Selyem utat a győztesektől, de nem bírják pénzzel). Nem kizárt, hogy ezeken a központokon kívül is voltak még versenyzők a hegemóniáért, nem tudom. Most a témánk szempontjából Elaphantine és Jeruzsálem lehetséges mérkőzése érdekes, márpedig azért, mert láthatólag ők ott Egyiptomban nem járták ki a nehartai papi iskola következetes monotheista képzését, és náluk a kánaáni istenpanteonból továbbra is szereplő Él húga, Anat istennő, aki Baál felesége, aki annyira szereti a férjét, hogy minden évben előhozza a holtak házából. Igen elterjedt istennő a kelet kultúráiban (Lásd: wikipédia: Anat), valamint ne feledkezzünk meg Anátotról, Jeremiás próféta szülővárosáról, és Ebjátár főpap száműzetésre kijelölt lakóhelyéről Jeruzsálem mellett. Anat nagy befolyású szerelem istennő. Naná, hogy nem Jeruzsálem vesz részt a kiiktatott Elephantíne újjáépítésében, hanem csak a Sanbalat féle samáriai társaság nyújt támogatást.

    Ingoványos talaj, de ad némi pikantériát Jeruzsálem álláspontjának, a szerelem nem isten, de az Úristentől való tűz, a legizgalmasabb bölcsesség mondja az énekek éneke, amit minden évben felolvasnak a jeruzsálemi templomban, az ünnepi liturgiában. Mindez hallgatólagosan azt jelenti, tessék tudomásul venni, hogy Anat istennő nincs a pályán többet, Szulamit és Salamon a szerelmes összetartozás gyönyörűségének toposza mostantól kezdve.

     csbz