Home Írások Az első hitéleti alapú hackertámadásom

Az első hitéleti alapú hackertámadásom

842

A felnőtté válás ismert folyamata – óvoda, iskola, konfirmáció, első szerelem, érettségi, az első hozzátartozó halála, diploma, házassági eskü – kiegészült e századra az első hacker támadás fogalmával. 

Később az igazi gurmanok megismerkedhetnek az első sajtóban megrendelt hitéleti alapú ’karakter gyilkosság’, a hitéleti alapú első egyházi per, a hitéleti alapú első házkutatás és ugyancsak hitéleti alapú első büntetőper fogalmával is, de ez tényleg csak igazi ínyenceknek ajánlom.

Aztán a felnőtté válás kevéssé ismert csúcsa az első hitéleti alapú ’kiszorítási művelet’, ahogy a titkosszolgálati szakzsargon hívja, ezt aztán több országban is meg lehet ismételni. 

Az előző században egy ideig Közép-Európai extra különlegesség volt a hitéleti alapú munkatábor, esetleg börtön, extrém esetben kivégzés, bár ez általában egyszersmind meg is szakította a felnőtté válás folyamatát, hacsak másodfokon nem enyhítették életfogytira.

Tehát a felnőtté válás kiemelt pillanata az első hitéleti alapú hackertámadás.

Saját élményemet had ossza meg Önökkel. 

’Boldog békeidőket éltünk’, sejtésünk sem volt a ’kiszorítási művelet’ fogalmáról, a feleségem ötödik gyerekünkkel volt várandós, éppen valami máig ismeretlen okból fel voltam függesztve lelkészi állásomból néhány hónapja, a maximálisan engedett 30 nap helyett. A kirendelt őszbecsavarodott fejű lelkészi helyettesekről még nem tudtuk milyen az aktív ügynök múltjuk és jelenük. Az Úr csodái az egyházközségben elégségesen keltek a védelmünkre, néhány megbeszélendő kérdést bizonyára szeretnének feltenni nagy tekintélyű egyházi személyek, aztán közös hálaadással a szívünkben megyünk tovább vállt-válhoz vetve. Mondom akkor még naivan ’boldog békeidőket éltünk’.

Az őszbecsavarodott lelkészi helyettes elfelejtette vasárnap a szószékről kihirdetni, hogy az egyházmegye rendkívüli közgyűlést hívott össze, amelynek egyetlen napirendi pontja az egyházközség presbitériumán feloszlatása, mellőzve a törvény leírta eljárás rendet és a hozzászólás lehetőségét. Ámde a presbiter testvéreknek ez már végképp nem tetszett, ezért létre hoztak egy honlapot tizenkét évvel ezelőtt – én még azt se tudtam akkortájt, hogy van olyan – ahol leírták a tények rövid vázlatát, melyből igen-igen sokhelyütt kilógott az egyházvezetési ménesnyi lóláb. (Mit tudtuk mi, hogy nem saját jogon patások, hanem a titkosszolgálati feletteseik utasításai szerint patások! Mondom akkor még naiv boldog békeidőket éltünk.) A presbiter atyafiak annyira igényesek voltak a törvényességre, hogy csak jelszó ismeretében lehetett hozzáférni a honlap tartalmához, ezt a jelszót megküldték a közgyűlés alkotó tagjainak, ha már szavaznak vita nélkül valamiről, ahova az érintetteket elmulasztották meghívni (jóllehet ez önmagában kizáró ok), akkor legyenek információik.

Robbant is az érdeklődés bombája.

Aztán nem egészen egy nap után megérkezett a hívatlan érdeklődő! 

Az első hitéleti alapú hackertámadó.

Likvidálta a szolgáltató szerverét, a szolgáltató az egyik presbiterünk volt, aki értette a szakmáját és visszakövette a hackert a saját gépéig, majd miután határon kívüli támadás volt jelentette az illetékes helyen. Meg is érkezett a szakértő alezredes úr az elhárítástól, mert mégis csak mi dolog, hogy egy román félkatonai szervezet garázdálkodik egy egyházközség honlapján. 

Hosszú kocsányon mégis akkor lógtak a szemei, amikor a honlap tartalmából kiolvasta, az egyház velünk kapcsolatos fő baja az a könyvelési kérdés, miszerint mi könyveljük az államtól kapott pénzt az egyházvezetés utasítása ellenére és nem az ’íróasztalfiókba iktatjuk’ az átutalási bizonylatokat, mint más egyházi intézmények, mert ez bűncselekmény. Nagy dirrel-durral elment a főtiszt úr, hogy majd ő megmutatja, ő aztán rendet csinál ebben a kérdésben, mindjárt holnap kezdi reggel, többet nem hallottunk róla.

Az egyházközség jogon kívüli likvidálása megtörtént, aztán még kétszer, de ez már egy másik történet.

Utólag még annyi történt, hogy egy neves újságíró egy cikkben bubogott hosszan, amiért öccsét, a polgármestert, meg az egyházi delegációt, akik mentek Erdélybe, a határon hosszan feltartóztatta a magyar titkosszolgálat és faggatóztak minden féle dolgokról. A kemény hangú tollnok ostorozta az idők változatlanságát, itt minden úgy van, mint az átkosban, semmi nem változott. Hisz mi dolog, hogy egy egyházi delegáció, amit a református honi egyházi iskolák illetékese vezet, aki az öccse falujában is egyházi iskolát igazgat, meglátogatja Erdélyben, egy városban az ottani református iskolák vezetőjét, nincs jobb dolga a nemzetbiztonságnak, mint őket zaklatni!

Tényleg érthetetlen, a mi gyülekezetünk iskolájának delegációjáról volt szó, persze már a kiiktatásunk után.

A tollnok úr nemtudta cikkében milyen érdekes információ rejtezik!

Az bizonyára pusztán a véletlen egybeesés műve, hogy a város ahova látogatni mentek, ahol a legfőbb iskolaügyis (akinek országos füle mögötti vaja volt az ’íróasztalba iktatás’) találkozott a másik legfőbb iskolaügyissel, szóval abba a városba valósi volt a román félkatonai szervezet hackere is, aki érdekelte az alezredes urat korábban.

Rossz az, aki rosszra gondol. Ki rendelt meg kitől, mit? Hogyan találja meg egy román félkatonai szervezet a világ legeldugottabb és számára legérdektelenebb honlapját, amit csak a jelszó ismeretében a beavatottak olvashatnak? Miért az igazgató úr gépéről volt a legtöbb bejelentkezés, százas nagyságrendben, likvidálás előtt a honlapra ?

Ezek ma már csak távoli emlékek a boldog békeidőkből, az első hitéleti alapú hackertámadásról, amikor a szolgálatok ’a kiszorítási műveletre’ kapott utasítást az egyházi hálózatukkal hajtatták végre, és ha az egyházi atyafiak túllőttek a célon, akkor még őket is megkérdezték – sub rosa – erről-arról.

csbz