Home Igehirdetés Sorsvetés

    Sorsvetés

    919

    Unalmas-izgalmas história-elemzés lehetőleg szűk terjedelemben, hogy valaki el is olvassa.

    Eszter könyve II.

    Ott hagytuk félbe a históriát, hogy a vájtfülűek számára felsejlik egy törésvonal a Krisztus előtti V. századra datált történetben, mintha Eszter könyve kilógna a korszak vallási irodalmának sorából, Krónikák könyvei, Ezsdrás-Nehémiás, bizonyos értelemben az Énekek-éneke is a Dávid-Jeruzsálem-templom Cion-tradíció vonal erős bástyái. Eszter könyve meg mintha azt mondaná, van élet ezen a tradíció vonalon kívül is, és a Saul-i hagyományokba gyökerezteti magát.

    Dávid históriája a Biblia egyik legterjedelmesebb anyaga, egy ponton feltűnik az embernek, hogy túl van magyarázva, mennyi mindenben ártatlan Dávid. Nem kéne ennyit magyarázni, ha nem merülne fel – soha fel nem tehető – unalmas-izgalmas kérdések garmadája a legitimációjával kapcsolatban.

    Itt van Eszter könyve, egyszer sem hangzik el benne az Úristen neve, ahogy azt is vegyük észre, nincs benne a Jeruzsálem-i templomról se szól, és egyetlen papot se említ, tehát a cion-tradícióval nem foglalkozik. 

    Ugyanakkor ott a jól ismert vallási alapképlet: bajban vagyunk, az Urhoz kiáltottunk, Ő felénk fordította arcát, szabadítót támasztott, megszabadultunk, ünnepeljük az Úr szabadítását. 

    A könyv azt mutatja be, hogy ez a képlet hely-függetlenül működik! Nincs Jeruzsálemhez, nincs a templomhoz és nincs a papokhoz kötve az Úristen szabadítása. Ez az állítás egy kilőtt torpedó a Cion-tradíció kizárólagosság igénye ellen. Egyébként Krisztus urunk tradíció szemléletéhez ennyiben igencsak közel állónak érzem a könyvet, na persze messze nem mindenben igaz ez, hisz Eszter könyve apokaliptikus látóhatárán mindenki a világon elfogadja a zsidó világuralmat. Mi keresztyének meg az új eget és földet várjuk, az Isten országának teljességét Krisztus urunk visszajövetelében.

    A könyv egy templomhoz nem kötődő ünnepnek az eredet története, a purim ünnepé, amit mindig gyorsan le is fordítanak, mert nem zsidó kifejezés, hanem babiloni: sorsvetés ünnep. Vagyis az ünnep megünneplése régebbi hagyomány, mint a hozzá kapcsolt eredet történet.

    A történet szerint az ősellenség – akit Saul 600 éve elmulasztott kiirtani – leszármazottja Hánnáni egy állami szintű rituális sorsvetéssel kimatekozza, hogy mikor alkalmas a csillagok állása a zsidók kiirtására. 

    Ezt a matekot ne tessék alábecsülni, ez az asztrológiai tudás ott és akkor a tudományok csúcsa, tessék csak a karácsonyi – perdöntő – betlehemi csillag esetére gondolni, ami megkérdőjelezhetetlen égi jele Krisztus megszületésének. 

    Hánnáninak van eredménye! Igaz 13 hónapot még várni kell a napra, de megvan a dátum! Megvan a birodalmi infrastruktúra, és megvan az uralkodói felhatalmazás Hánnáni kezében, megvan a 650 000 tonna ezüstre az alku a királlyal, aki visszautasítja az ezüstöt, de ez csak a szokásos keleti rituálé a korrupcióra, ennek a fele se tréfa. 

    (Még szerencse, hogy bölcsesség irodalmi könyvet és nem történeti könyvet olvasunk, bár 30 éve a theológián még történetinek tanultuk, de az óta másik könyvespolcra került a Biblián belül. Ennyit fejlődött a hittudomány. Magyarul – tanulságos kalandregény, irodalmi fikció, a Biblia tudósok szerint. Így azért nem kell annyira-halálra izgulnunk magunkat.)

    Mordokáj hogyan értesül a bajról? Korábban próféták jelentették be a bajt. Csakhogy a prófétákat a Jeruzsálemi tradícióból is negligálták (Nehemiás egy prófétai orákulum ellenére se megy be a templom szentélyébe, nem tértünk ki rá terjedelmi okokból, pedig fontos) itt sincs szerepük, nekik se. Véget ért az Ószövetségi prófétaság, a könyvek már megírva, a következő 450 év alatt már csak Jónás könyve irattatik, de őt a szakirodalom próféta karikatúraként ismeri, hiszen mindig az ellenkezőjét csinálja annak, amit kéne.

    A baj mérete akkora leírás szerint, hogy a Jeruzsálem-i templomot cion-tradícióstul is elsöpöri egy pillanat alatt megállíthatatlanul. 

    Egy kézen-közön megszerzett uralkodói rendelet van Mordokájnál, aminek biztos, hogy nem ő volt a címzettje! Működik a hálózat, ahogy a cion-tradíciónál is ezen volt a hangsúly, lásd Ezsdrás-Nehémiás megbízó leveleit. Egyébként felfedezhető egy már-már mulatságos, kicsit kocsmai ízű kakaskodás a legitimációs sorozatban: 

    – Nehémiás a király kedveltjeként királyi pecsétes megbízással építi Jeruzsálem falait, 

    – Ezsdrás a birodalom héttagú tanácsának, a legfőbb kormányzó testületnek a pecsétes papírjával építi a tóra falait, 

    – Eszter könyve meg azt mondja, figyeljetek, én pecsételtem le az okirataitokat, különben is az én unokahúgom a királynő! 

    A hatalmi struktúrákból nyert információ az valóság, a prófétai orákulumok meg maradjanak a szakrális irodalomban. Ugye mennyire mai ez a fajta gondolkodás?!

    Mordokáj gyásza-jajgatása ’fordítja meg a csillagokat’! Mivel az Isten előtti szakrális gyász csillagokat megfordító erő! Sorsfordító erő, purim fordító erő- üzeni a szakrális bölcsesség irodalom eme gyöngyszeme. Tessék arra gondolni, hogy miért a Jeruzsálem-i sirató fal!?

    Eszter számára a könyvben a kulcsmondat, hogy lehet éppen ezért  a mostani helyzetért kerültél a királynői pozícióba hosszú évekkel ezelőtt, most jött el a te időd, fel kell fedned a származásodat az életed kockáztatása árán is, mert így mented meg a népedet. Csatlakozz a csillagok megfordításához a magad eszközeivel. Eszter válasza, rendben, de akkor a főváros összes zsidoja sírjon és böjtöljön három napig, mégpedig nem a könnyített napkeltétől-napszálltáig böjt variációban, hanem élesben, éjjel nappal. Csatlakozzanak a csillagok megfordításához, akkor ő a szabadító is hajlandó kockáztatni az életét.

    A Biblia-tudósok szerint ez egyfajta etikai kódex a zsidó kolóniák számára, hosszú ideig várj, amíg kiderül miért vagy azon a helyen ahol vagy, nem baj, ha nem tudnak a származásodról, épülj be a kultúrájukba (Eszternek van zsidó neve is, ahogy Dánielnek is volt), tiszteld azt, fogadd el a közigazgatási rendszerüket, az uralkodóval légy lojális. Amikor eljött a te időd, tedd meg, ami a néped érdeke. Jelesül vedd át az irányítást a világbirodalomban. Ugyanis a mi Istenünk nem egy helyiérdekű Isten, hanem mind a 127 tartományban van hatalma megfordítani a purimot, a sorsot. Ebből aztán végül világhatalom lesz a zsidó-apokaliptika szerint.

    A bajban az Úrhoz kiáltottunk, Ő felénk fordította orcáját, szabadítót támasztott nekünk, megszabadultunk, áldjuk az Ő nagy nevét. Ez a képlet ismert a zsoltárokból és az Ószövetség történeti könyveiből, erre szólítanak fel a prófétai iratok. Eszter  könyve radikális állítása, hogy ez a Jeruzsálemi tradíció nélkül is működik világszerte! 

    Ahogy az ezsdrási tórát is évszázadok alatt fogadták el a világkülönböző tájain élő zsidók, úgy Eszter könyve is megjárta ezt az utat, említettem az egyiptomi változatot, mint a katolikus bibliafordítás alapját. Egy poén, Hánnáni ott nem ágágita, tehát ősellenség ammonita, hanem ősellenség Makedón. Ott éppen a Makedónok voltak, akik ki akarják írtani a zsidókat, de végül a purim ott is megfordul. Lám az ősellenség szabadon cserélhető, vagy behelyettesíthetrő.

    Történelmileg nincs adat, ami alátámasztaná, hogy a Persza, vagy a Ptolemájosz-i Egyiptomi birodalmakban rendszerszintű zsidóüldözés lett volna.

    Róma az egy más kérdés, az Ószövetségi szentiratok kru. 95-ben történt Jamnia-i kanonizálása idején vitás kérdés az Eszter könyve, hisz nem a templomi tradíció része. 

    A Jeruzsálem-i cion-tradíció 25 éve pusztulásba vitte a várost és a templomot, 100 000 halott, százezrek lettek rabszolgák a római birodalomban szétszórva. Eszter könyve felértékelődik a kánon alkotók számára, sors-sorsvetés-purim-sorsfordítás. Hogyan tovább?! 

    Eszter könyve jelentése kibővül azzal, hogy innen is van visszaút, az első az Isten előtt való kemény közös sírás, ez majd elvezet a világuralomhoz.

    Azon a kérdésen még mehetnénk egy kört, hogy Hánnáni Ahasvéroós királynak beigért 650 000 tonna ezüstöt a birodalmi kincstár számára. 

    Hogyan?! Ma sincs sokkal több a világon belőle, pedig 2500 évvel többet bányászták az óta. Valós mennyiség, vagy irodalmi túlzás? 

    Mordokájéké meg a zsidoké volt, amit a babiloni fogság alatt szereztek volna? Nem életszerű. Nem találták meg korábban az asszírok meg a babiloniak? Ez se életszerű. Akkor meg hogyan? 

    Ennyit betárolni se egyszerű, egy óriási kazamata rendszerre, rengeteg mozgató emberre, szállító eszközre, fegyveres őrszolgálatra meg mindenfélére van szükség hozzá. Tuti, hogy nem megy észrevétlenül, akkor pedig nincs biztonságban. 

    Milyen információi lehettek Hánnaninak, mint birodalmi miniszterelnöknek az ezüstről? 

    Hánnáni meghal, családostul. A titka sírba száll vele, több szó nem esik róla. 

    A helyébe lépő Mordokáj bevezeti az adóztatás intézményét a birodalmi kincstár feltöltésére. Az ezüstről több szó nem esik, pedig nem lenne szükség az adókra! 

    Egyel jobb, mint mikor József mindenkit megvesz egyiptomi rabszolgának a gabona-raktárakban felhalmozott készletből a párhuzamos eredet történet szerint, ezzel kialakítva az egyiptomi társadalmi képletet, ahol mindenki a fáraó tulajdona. 

    Némi rosszmájúsággal purimkor ünnepeli a világ a rendszeres adóztatás Mordokáji intézményét, aminek a vagyonkezelője természetesen ő maga. Hiába na, a sors! Ennyiben az adóztatás eredet-története is az Eszter könyve. Mordokájt mindenki nagyra becsülte, mert olyan sokat tett a népéért a könyv összefoglaló értékelése szerint. És ha így nézem, akkor valóban.

     Kezdtük a katolikus búcsúval, mint világuralmi eszközzel, folytattuk a zsidó sírással, mint világuralmi eszközzel, eljutottunk a tőkefedezeti alapokig. mint világuralmi eszközig. 

    Nos, erről a tőkefedezeti alapokról, mi reformátusok is sokat tudnánk mesélni nem csak a katolikusok és a zsidók, de ez nem témája a mai Eszter könyve résznek. 

    Itt most legyen elég – annak, aki érti – református testvérek, az atlanti-típusú fehér protestáns világuralmat illetőleg: füllentett Max Wéber!   

    Egyébként is Szálem Zábenhágen is világuralmi törekvései miatt ítéltetett száz év macskaságra, hiába na, ez a ’sors’ /purim/.

    csbz