Home Igehirdetés Karácsony a radikális teokrácia

    Karácsony a radikális teokrácia

    791

    Unalmas-izgalmas zsoltárok karácsony idején a magyarországi református bibliaolvasó kalauz szerint.

    20. és 27. zsoltár együtt

    advent 4. vasárnapja és karácsony

    A radikális meg a teokrácia kifejezések ma az agyakban a megállíthatatlan terrorizmussal és az iszlámmal kapcsolódnak össze. Hibás sajtó programozás.

    A karácsony a radikális teokrácia a református embernek.

    A 20.zsoltár – messiás király zsoltár, a 27. zsoltár – bizalom zsoltár és ezzel kész is a karácsonyi igehirdetés váza, hisz ez a két kifejezés hordozza a teológia minden tudományát, mindazt ami a mi Urunk és köztünk van.  Messiás király és bizalom a kulcsszavak amik kinyitják a szent-misztériumot, ami köré épül fel öröklétünk és jelenlegi létünk világa.  Merész kijelentés, hogy a ‘zsoltáros-lélek’ köré még bármi is felépül ezen a kontinensen, mivel ezrével vannak jelentkezők erre a központi szerepre, ‘kvázi vallások istenszerű lényekkel’, kormányzati és bank rendszerek, ezernyi konteós igazság, világ kormányzó birodalmak és cég-birodalmak, sajtó-vélemény monopóliumok, vagy csak az egyszerű lelkek primitív bunkósága, stb.

    Mindig is merészség volt kimondani, hogy a ‘zsoltáros-lélek’ a ‘jó talaj’, amiről a Mester tanított, hogy 30-60-100 annyi termést ad.

    Legyen bennünk bizalom elfogadni, hogy karácsonykor az Úr belépett (bele született) a teremtésbe a ‘Békesség Fejedelmeként’ ahelyett, hogy az Armageddon forgatókönyvét léptette volna hatályba.  Valamiért csak így látta jónak az égi döntéshozók tanácsa, akikre nem nagyon akar odafigyelni más, mint néhány maradék ‘zsoltáros-lélek’.  Pedig ez egy igen-igen veszélyes játszma, a tulajdonos ellen szervezkedni, vagyonkezelői ‘mester-terveket’ hatályba helyezni az ő megkérdezése nélkül a tulajdonossal szemben, na az nem egy életbiztosítás, pláne nem egy örök-élet biztosítás… Ki szokták rúgni az igazgatókat, akik a tulajdonosi érdek ellen igazgatják a rájuk bízott céget.

    (Heidelbergi KT: – 1. kérdes:  Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlen egy vigasztalásod? Az, hogy nem a magamé, hanem az én Uramnak a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok…)

    Egyszerűbben fogalmazva, ostobaság a tulajdonossal szemben fogalmazni meg a létezésemet.

    A zsoltáros-lélek hordozza azt a tradíciót, hogy mi bizony megkérdezzük az Urat a dolgainkat, terveinket illetőleg.

    A zsoltárok eredetéről, annak időbeni mélységéről továbbra sem tudunk túl sokat, a múltkor odáig jutottunk, hogy egynémelyek közülük az ‘Úr megkérdezése’ rítusának hordozói lehetnek három, vagy akár több-ezer évre visszamenőleg, ahol az efódos pap sorsvetéssel kapja meg az eligazító választ az Úristentől.

    Ez egy kemény hatalmi ág, az üzenet közvetítő feladat, ami jogot teremt.   Vessük össze, hogyan keletkezik ma a jog, valahol valakik valamilyen szándékkal leírnak néhány dupla-fenekű mondatot egy papírra és a választási matematika játékszabályait lejátszva párt többséget biztosítanak a szavazáson, ahol ha valaki megszegi a frakció fegyelmet, az pénzbüntetést kap és legközelebb nem indulhat a választáson, mert merészelt a lelkiismerete, vagy a zsebe szerint szavazni. Az így képződött jog jelenik meg mint a nép megmásíthatatlan akarata, ami alapján háborút lehet indítani, kimondani kik az állam által szeretett keresztyének és kik nem azok. Emberek millióinak az élet feltételeit lehet megnyomorítani, néhány kiváltságos érdekében, stb.  Na ugye, hogy nem is olyan képtelen dolog az efódos pap sorsvetése (fehér mágia – Einstein elhíresült mondása szerint ‘az Isten nem kockajátékos’ – valóban, a válasz nem esetlegesen született, hanem jogot teremtett az Úr döntése).

    A 20. zsoltár eleje egy ‘Úr megkérdezése’ rítus liturgiája.  Ráadásul a felkent (messiás) király vezette háború a kérdés az ‘Úr megkérdezésében’.

    Gondoljuk át a helyzet logisztikáját.

    Van egy rohadt helyzet amit kezelni kell, mégpedig fegyverrel, aminek meg van a matematikája.  Amikor a szocializmust védtem a gaz imperializmussal szemben teológiai előfelvételisként a néphadseregben és szerencsére nem élesben, csak gyakorlaton hadakoztunk, megbuktattuk az ország felderítő rendszer gyakorlatát – lett is belőle botrány a tiszt urak komoly fejmosást kaptak – mert a zászlóaljunk elfogott egy felderítő századot. Úgy játszották le, hogy a parancsnok kisétált a felderítő parancsnok elé és felszólította, hogy százados elvtárs tegyék le a fegyvert és megmutatta, hogy az álcázott egységeink elsöprő túlerővel veszik körbe az övéit. Nem volt, nem is lehetett tovább vita.

    Ez egy klasszikus háborús matek.

    Azt mondja a zsoltáros:  Ezek a harci kocsikat,  amazok a lovakat  emlegetik dicsekedve,  mi pedig Istenünknek az Úrnak nevét.

    Tehát a logisztika abban az időben amikor még ‘megkérdezték az Úrat’:  Kell egy mozgósítás, nincs állandó hadsereg, csak királyi testőrség, ezzel már exponálja magát a király az ország, vagy országok hadi-népe körében. Biztosítani kell a hadi felszerelést, a hadtápot, az ország készleteit be kell áldozni a célra. Amikor a több havi előkészület meg volt és mindenki tud róla, az ellenség is, hogy háború lesz, akkor jön az ‘Úr megkérdezése’ rítus és mielőtt megszólal a zsoltár ezrével ölik le az áldozati állatokat, esetleg embereket, akár napokon át!

    Ezt a képet nem tudom megfogalmazni, mert csak gyenge áltörténelmieskedő filmecskék képsorait tudnám felidézni, mert valójában nem ismerjük a rítusok szertartás rendjét.  Ám van egy pillanat, amikor a liturgiában a lévita kórus hihetetlenül mély férfihangja átharsog a hadba gyűltek feje felett, énekli a zsoltár első hat versét és közben az efódos pap valamit csinál, amiről nem tudjuk mi az, nem maradt fenn a pontos szent-cselekvés művelete, de az eredménye az Úr válasza, ami attól kezdve törvény.

    Innen nagyon nehéz visszafordulni, ha a sorsvetés válasza nemleges.

    Akkor is vissza kell fordulni, ha a mozgósítás eredményeként sikerült többszörös túlerőre szert tenni.

    Akkor is vissza kell fordulni, ha ettől fenn marad a tarthatatlan állapotunk. Akkor is vissza kell fordulni, ha a saját reputációnk megsemmisül. Ezt nevezik radikális teokráciának. (A zsoltáros-református-lélek radikális teokrata.)

    Ha a sorsvetésben kapott válasz – igen, akkor az meg törvény, végig kell csinálni esélylatolgatás nélkül.

    Erről szól a zsoltár második fele

    A felkent (messiás) király a kapott üzenet felelős végrehajtója.  Nála van a végrehajtói hatalom.  Nem hoz törvényt, végre hajtja az ‘Úr megkérdezése’ rítus eredményét.

    Ez az az uralkodói hatalmi önkorlátozás amiben Dávid király viszonylag jó volt, ám amibe belebukik minden királya Izraelnek.

    Amikor a végrehajtói hatalom (király) figyelmen kívül akarja hagyni az Úr megkérdezése rítus kötelezettséget,  amikor az efódos pap cinkelni szeretné az Úr válaszát, akkor szólalnak meg a harmadik hatalmi ág felkentjei a próféták.

    Akik mást sem tesznek, mint ennek a rendnek, a radikális teokrácia rendjének a helyreállítását követelik meg.

    Az ószövetség könyvei – ezer év históriája – jószerével másról sem szólnak, mint az egyes szereplők bizalmi deficitjéről az Úrral szemben és ezért elbukásukról.

    Az újszövetség abban áll, hogy a három hatalmi ág Krisztus Urunkban egyesül.  Királyunk, egyetlen egy főpapunk és legfőbb prófétánk, aki az Úr tökéletes akaratát adja elénk.  A reformáció alap felismerése, hogy te osztozol a mi Urunk hármas tisztében és senki sem sajátíthatja ki, még az egyház szervezete sem, az állam szervezete sem, a magányos okostojás önjelölt próféták sem bitorolhatja a Krisztusban meglévő mandátumaidat, hogy saját szájízük szerinti törvényeket kényszerítsenek rád mint megmásíthatatlanokat.  A mi Urunk ‘hadviselése’ amihez igazodunk a Békesség Fejedelmének hadviselése a karácsony radikális teokráciája. Emberré lesz, önmaga egyszeri és tökéletes megáldozásával kérdezi meg az Atyát a mi jövőnket illetően a nagypénteki kereszten. Az Atya igenlő válasza a mi Urunk feltámadása. Ez a törvény mindazok felett akik a Krisztusban vannak.  Az égi döntéshozók tanácsa meghajol előtte tudomásul véve egyikőjük sem volt képes megtenni amit a Bárány véghez vitt, mindenek felett bízott az Atyában. A leghatalmasabbak az égiek között tudomásul kell vegyék, “hogy olyan név adatott neki ami minden névnél nagyobb. Hogy Krisztus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké és hogy minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus úr az Atya Isten dicsőségére!”

    Amikor a Krisztusban a Szentlélek hatalma alatt ‘megkérdezed az Urat’ mert jogot kaptál rá a felkenetésed, kiválasztásod alapján erre, akkor a kapott válasz a törvényed, amit senki sem tud érvényesen felül írni, mert nincs olyan hatalom sem égen, sem földön, sem föld alatt, aki ezt megtehetné.

    A karácsony zsoltára a bibliaolvasó kalauzban a 27. zsoltár, kérem olvassák és imádkozzák el.  Egy gyönyörű bizalom zsoltár, a minden keresztyén által ismert 23. zsoltár (Az Úr énnékem őriző pásztorom…) párja. Ugyancsak ‘Úr megkérdező’ zsoltár.

    Csak egyetlen momentumot emelnék ki belőle, van benne egy szó aminek a fordítása ezer-éveken keresztül nem sikerült.  A szó megfejtéséhez az vezetett el, hogy 1928-ban megtalálták a Mózes előtt, a Kre. 13. században megszűnt Ugarit városának romjait, annak könyvtárát, nyelvét, írását, köztük egy szöveget hét korabeli nyelven leírva, ez alapján azonosították ennek a rég letűnt kultúrának a hagyatékát.  Ebben a hagyatékban szerepelt az a szóalak ami a zsoltárszövegben lefordíthatatlanul fenn maradt.  A szó jelentését az 1980-as években tudtuk meg: tanú.

    Advent idején négy gyertyát gyújtunk, azzal a magyarázattal, hogy a Krisztus eljövetelét megelőző négy évezredre emlékeztetnek, amikor is az ősevangélium alapján az emberek várták a Messiás Király eljövetelét.  Az adventi koszorú nem olyan régi hagyomány és megvallom kicsit üres volt számomra a hozzá kapcsolt magyarázat a négy gyertya, négy évezred.

    Nekem most ez az ugariti eredetű szó a bizalom zsoltárban igen komoly szív-dobbanás.  Ugarit a hírekben ma sokszor szerepelő szíriai Aleppó közelében állt Kre. 7000-től, Kre. 1300 környékéig, minden bizonnyal a bizalom zsoltár ‘Úr (Él) megkérdező’ rítusa ott is megszólalt a saját nyelvükön és ennek nyelvi emléke volt a megfejthetetlen szó az ószövetségi zsoltárban, ezer-évekkel az ószövetség kora előttről.

    Ettől kicsit más lett a fényük az adventi gyertyáknak.

    (Ugyanakkor százezrével ölik az embereket azon a vidéken mostanában, egyes – jól kidolgozott – forgatókönyvek szerint, még csak a kezdetnél tartunk és a számok százmilliókig fognak pörögni.  Ezeket a forgatókönyveket meggyőződésem, hogy nem az égi tanács jegyzi, nagy befolyású urak és hölgyek, hanem a ti istentelen törvényetek!)

    Azon a vidéken valamikor tudták, hogyan kell ‘megkérdezni az Urat’, hogy ne a bombák és a harckocsik és a forgatókönyvek döntsenek a ‘tennivalókról többségi demokratikus’ úton.

    A Békesség Fejedelme belépett a teremtésbe az első karácsonyon, Ő a törvényhozó hatalom (főpap), a végrehajtó hatalom (király), az Úr megkérdezés elmulasztását bíráló bírói hatalom (legfőbb próféta).  Szíriában épp úgy, mint a Kárpát-medencében az élet minden dolgában. Jaj annak aki a tulajdonossal szemben akar győztes vagyonkezelő lenni mindenféle az ‘Úr megkérdezését’ elmulasztó forgatókönyvek és hatalmasságok szolgálatában.

    Áldott karácsonyt!

    csbz