Home Írások Háborúban és békében – Csúzán

Háborúban és békében – Csúzán

1205

A KÖZSÉG TÖRTÉNETE

Csúza Horvátország északi részén, a baranyai Drávaszögben található meg, közel a Dunához és az eszéki országúthoz. A 696 lakost számláló község Pélmonostortól keletre fekszik, Vörösmarttal és Hercegszöllőssel szomszédos.

A XIII. században már fennállt, birtokjogáért sokat pereskedtek. Egy része bodrogi várbirtokként beékelődött Baranya vármegye területébe. Korai okiratokban ekképpen említették: Chuza (1252), Chusach, Chuza (1266), Chuza (1301, 1307, 1313, 1325, 1334), Chusa (1370, 1381), Chwsa (1443), Chusa (1470).

  1. Béla 1252-ben négy ekényi földdel, szántófölddel, dunai halászattal és egyéb tartozékokkal, amelyet öt falú közösen használt, Pósa fia Nána ispánnak adta, s határát leíratta.

A következő birtokcserére 1266-ban került sor, amikor Nána a margitiszigeti apácáknak ajándékozta Csúzát. 1301-ben Csúzai Pál nővérének, Venusnak és sógorának, a Szent Mártonnak szentelt templom mellett egy telket adott hozzávaló szántófölddel, valamint a templomban való részesedési jog felével. A XV. században Bodolához, s ezzel együtt Válpó várához tartozott. 1403-ban Sepsével, Vörösmarttal és más falvakkal, az Órévi család résztujadonos és birtokos benne.

1554-ben a mohácsi szándzsák török urainak fizette az adót. A császári hadjáratok céljaira szolgáló avariz (kivételes adó) helyett, a csúzai hitetlenek fejadót 21 ház után fizettek.

1564-ben a falu Perényi Péteré. 1570-71-ben 23 ház fizetett fej- adót 60 akcse összegben, s ez időből fennmaradt az adófizetők névsora is. A török hódoltság idején sohasem néptelenedett el. Átvészelte a legsanyarúbb időket is. A XVII. században ismét csinosnak mondják a falut, amelynek szőlőhegye kitűnő bort adott. 1714-ben, a vármegyék uradalmak szerinti leírásában, Savoyai Jenő bellyei birtokának tartozéka. A birtok 1697-es megalapításának kezdetétől hosszú időn át, ez az óriási, az egész Drávaszögre kiterjedő domínium befolyásolta társadalmi-gazdasági fejlődését.

1852-ben kerül sor a jobbágyfelszabadításra. Végleges határa 1855 és 1914 között alakult ki: 860 katasztrális holdról 1719-re nőtt. Ennek a földterületnek a művelése és a virágzó szőlészet adta meg a népnek a mindennapi kenyerét. 1894-ben 273 holdon termesztettek szőlőt. 1822-ben úgy jellemezték, hogy magyar lakossága van, lakói szántók, szőlők művelésével, halászattal, állattartással könnyítik sorsukat. 1836-ban jegyezték le róla, hogy földje gazdag, bora jó, marhatartása, halászata jövedelmes. 1895-ben 323 háztartást írtak össze.

A dualizmus idején komoly fejlődés volt tapasztalható: egymás után alakultak az egyletek, egyesületek. 1897-ben például a tűzoltók hozták létre szervezetüket. Az iparosok száma is évről évre gyarapodott: 1870-ben a lakosságot 3 kovács, 2 kovácslegény, 1 asztalos, 1 kádár, 1 kádárlegény, 1 szabó, 2 csizmadia és 2 bognár szolgálta. A megtermett gabonát három patak-malom őrölte meg, amelyek csak esőzések idején voltak használhatók.

A századforduló táján a középbirtokosok és a kisbirtokosok voltak többségben. A napszámos réteget a lakosság negyed része adta. Nagy pusztítást okozott 1926-ban az árvíz, amely szinte az egész határt elöntötte. Jégesőveszélyes zónában fekszik: 1925-ben, 1935-ben, 1941- ben, 1961 -ben a jég elverte a határt és szinte a teljes termést megsemmisítette. A lakosság ragaszkodása a földhöz mindvégig megmaradt: 1981 ben népének 54,3 százaléka, azaz 457 fő alkotta az aktív keresők táborát. A mezőgazdasági aktív keresők száma 261 fő volt.

Csúza népe közadakozásból 1897. július 5-én nagy ünnepélyességgel avatta fel a 12 méteres obeliszket, amelynek oldalára Kossuth Lajos színes domborművét helyezték el. A talapzatra ezt a felíratott vésték: „Kossuth Lajosnak, az utolsó nemes és első polgárnak, ki örökké élni fog polgártársai szívében. Magyarország ezredéves fennállása alkalmából emelte: Csúza község lakossága ”

A szoboravató ünnepség díszvendége Kossuth Ferenc volt. A múlt század húszas éveitől kalandos sors jutott az emlékműnek. Elbontották, a domborművet azonban sokáig rejtegették a csúzaiak. 1991-ben, a művelődési otthon falán avatták fel újra.

Csúza első megmaradt pecsétje 1772-ből való. 24 mm-es kör alakú, amelynek betűszalagjára vésték: SIGILUM PAGI CSUZA 1772. Középen élével balra forduló ekevas látható és egy madár, amely a csőrében óriási, répaszerű növényt tart.

A falu lakossága a XVIII. századi, első megbízható összeírásoktól kezdődően, folyamatosan növekedett. 1910-ben érte el a legmagasabb szintet, ekkor 1262 lakosa volt. Utána lassú apadás kezdődött, amely elsősorban a világháborúnak, a trianoni békediktátumnak volt a következménye. A fogyás nem állt meg, hanem fokozódott. A községnek 1941-ben 1209 lakosa van, 1971-ben 963 és 1991-ben már csak 792 személy él Csúzán. A legutolsó honvédő háború is hozzájárult a lakosság fogyásához, a 2001-ben végzett népszámlálás szerint már csak 696 lélek él a faluban, a lakosság létszáma tovább csökken, és 2011-ben már csak 567 lélek él a településen. Csúza horvát neve: Suza, amelynek jelentése: könny.

 

VALLÁSI MEGOSZLÁS

A községben katolikus és református vallású emberek élnek együtt. A pécsváradi kolostor egyik okmánya 1301-ban említést tesz a katolikus templomról, amelyet Szent Márton tiszteletére építettek. A katolikusok ma a Djakovo-i (szerémségi) püspökséghez tartoznak. A szertatást sokáig imaházban tartották, de 2005. szeptember 11.-én leteszik az épülő templom alapkövét, és 2008 június 15.-án felszenteleik az felépült szép templomot.

A vesztes mohácsi csata után kezdett elterjedni a reformáció tanítása ezen a vidéken is. A falu népe elsők között fogadta el a református vallás tanításait. A dombon épült református templom 1869-ben nyerte el mai formáját, 600 férőhelyes. Az egyházközség lelkipásztora Varga György.

 

KOSSUTH PAPJA: ÁCS GEDEON

 

Ács Gedeon 1819. augusztus 31-én született, Bellyén. Két év múlva édesapját, Ács Lászlót Laskóra helyezték lelkésznek. Innen, a laskói parókiáról indult tanulni Kecskemétre, majd Debrecenbe a két Ács-fiú, Gedeon és Zsigmond. Ács László mindkét fiából papot nevelt. Az idősebb fiú, Gedeon, teológiai tanulmányai befejezése után hazakerült Laskóra. A fiatal lelkész a hosszú téli estéken sokat olvas és olvasmányairól jegyzeteket készít. Előszóként ezt írja füzetébe: „A legkülönb neműbb jegyzetek, anekdoták, versek lesznek tartalma ezen füzetnek. Mi szépet olvasok, részenként, kivonatban, vagy ha rövidebb, egészen is kiírom, s mintegy naplóul tekintve e füzeteket, közben iktatandom talán egyes észrevételeimet..!’

A békés falusi mindennapok azonban hamarosan megváltoznak. 1848 forradalmi lelkesedése a fiatal lelkipásztort is magával ragadja, híveit is harcra buzdítja a habsburgok ellen, a szabadságért. Naplójában nem említi a szabadságharc alatti tevékenységét, de a forradalom bukása után az osztrákok elfogták és bebörtönözték. Hívei közbenjárására kiszabadult és önként követte Kossuthot a száműzetésbe. Törökországban így szerepel a kormányzó lajstromában: „Udvari káplán, Ács Gida Úr, kapitányi ranggal.”

Törökország után, az Egyesült Államokba is követte Kossuthot, s a hontalanság tizenkét évéből ott töltött el kilencet. Ott írta napijegyzeteit és visszaemlékezéseit az emigráció híres alakjairól, elsősorban Kossuth Lajosról, a törökországi száműzetés keserves és humoros eseményeiről, az amerikai élet mindennapjairól; de gyakran felidézi az otthoni tájat, embereket is.

Sok nyomorgás, hányattatás után, 1861-ben hazahozta a honvágy. Szívesen ment volna vissza Laskóra, hívei is örömmel fogadták volna, de a hely már be volt töltve. Ekkor kapta a meghívást a csúzaiaktól, s elfogadta. 1862-től a csúzai református egyházközség lelkipásztora.

Szellemi erejét, fogékonyságát nem veszítette el a nehéz évek alatt. Sokat olvas, gyarapítja műveltségét, s folytatja Laskón megkezdett feljegyzéseit. Ezek a feljegyzések rendkívül sokoldalú érdeklődését, széles látókörét bizonyítják.

A tanítói értekezletek fennmaradt jegyzőkönyveiből kitűnik, mennyire a szívén viselte az oktatás és nevelés színvonalának emelését. A csúzai iskolát különös gonddal támogatta. Az 1864-ben leégett régi iskola helyére még ugyanabban az évben emeletes épület került, két tanteremmel és tanítói lakással. Meg volt tehát a feltétel a tanítás további korszerűsítésére, állandó tanító alkalmazására. Addig ugyanis az akkori szokásnak megfelelően a csúzai iskolában is akadémikusok tanítottak. Ezek teológusok voltak, akiket a főiskola tanulmányaik befejezése előtt néhány évre – rendszerint háromra – falusi iskolákba küldött tanítani. 1868-ban megérkezett Csúzára az első állandó tanító.

Ács Gedeon nemcsak műveltségével, tapasztalataival, tekintélyével segítette az iskolát, de anyagilag is. 472 forint 52 krajcár volt az az összeg, melyet a lelkész egyházközségi, s iskolai könyvtár alapra, nagyobb részint sajátjából rakott össze” – áll a régi jegyzőkönyvben. Ennek az alapnak a kamatait az oktatás fejlesztésére és a szegényebb sorsú gyermekek segítségére fordították.

Ács Gedeon azonban a gyermekek nevelése mellett, a felnőtteknek is lehetőséget akart nyújtani a művelődésre. 1880-ban szervezni kezdte az olvasóegyletet, melynek alapszabályait a Belügyminisztérium 1882-ben hagyta jóvá. A Csúzai Polgári Olvasóegyletnek Ács Gedeon nemcsak alapítója és az első elnöke volt, hanem önzetlen támogatója is. A régi jegyzőkönyv szerint az olvasóegylet „anyagi megerősödését az egyház egyik volt nagyérdemű lelkésze, néhai nagytiszteletű Ács Gideon 300 forint értékű adományának köszöni”.

Szintén az ő nevéhez fűződik a Dunántúli Közművelődési Egyesületbe való belépés is, 1886-ban.

Odaadó munkájával, önzetlenségével, emberségével megnyerte magának nemcsak faluja, hanem szűkebb és tágabb környezete szeretetét és megbecsülését is. 1887. november 12-én bekövetkezett halálakor őszinte szívvel gyászolták, nemcsak hívei, hanem Csúza minden lakosa…

Élete példa arra, hogyan kell önzetlenül fáradozni egy közösségért, annak anyagi, szellemi és erkölcsi fölemelkedéséért; hogyan kell az embernek minden tehetségét, szorgalmát népe javára fordítani…

 

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

Horváth Zoltán György – Gondos Béla: Somogy, Tolna és Baranya középkori templomai, a teljesség igényével

Lábadi Károly: Istennek népei a Drávaszögban

„A bizalom pecsété alatt”

VARGA GYÖRGY