Home Igehirdetés Szakrális királyság és reformáció

    Szakrális királyság és reformáció

    718

    Unalmas-izgalmas 47. zsoltár

    Kórah fiainak király-zsoltára, amit a zsidók újévre, a keresztyének menybe menetelre (áldozócsütörtökre) énekelnek, az Isten égi trónra emeltetése liturgiájaként, ahova a föld fejedelmei jönnek hódolni.

    Egy magára valamit adó videó klip nem hosszabb négy percnél, a megelőző korszakban voltak nagy ma már rock-klasszikusok, akik 8-15 perces nótákat játszottak. A szakrális liturgiák még ennél is sokkal hosszabbak ezért nehéz videó klip tömörségű magyarázatot fabrikálni hozzájuk. Ma sem fog sikerülni, pedig rövid a nótája ennek a zsoltárnak. Én sem olvasom el a hosszú cikkeket, legfeljebb a címüket.

    Hol is kezdjük?

    Az öregapámnál, idén lenne 120 éves.

    Volt egy kortársa, aki attól lett neves teológus (Morvickel), hogy rájött, minden zsoltár mögött lennie kellett egy szakrális rítusnak valamikor a múltban, ezek biztos hogy nem egyszerűen régi klasszikus nóták, hanem szakrális rítusok liturgiái.

    Nagyszerű gondolat, 3000 évet kellett várni erre a megfejtésre!

    2200 évvel ezelőtt a zsidók is felvetették ezt az ötletet, megpróbálták beazonosítani a zsoltárokat bibliai történetekkel, így kerültek a zsoltárok elé némely beazonosítási kísérletek a feliratokba. A többségüket a zsoltároknak nem tudták megfeleltetni egyik történettel sem, ámde az istentiszteleti rendben mégis ott volt-van a helyük.

    Ezen a nyomon haladva, na meg a korszak divat tudománya – az orientalisztika – segítségével szédületesen repülni kezdtek a megfejtések. Hat hosszú könyvet írt tele, csak a zsoltárokról az atyafi.

    Épp a mai zsoltár erre az élő példa, megteremtődött visszamenőleg egy újév kezdő ünnep, aminek a liturgiája kapcsolódik a kürtzengés-ünnep évkezdő liturgiájához, a misztérium tartalma követi a keleti példákat a legmagasabban ülő (Él-saddaj) trón elfoglaló Marduk-mitoszt (perzsa főisten), aki évenként egy trón megújítási szertartásban maga elé rendeli a 127 tartomány fejedelmeit (satrafáit – ami nem azonos a »vén satrafa«, azaz boszorkány megnevezéssel).

    A baj csak az, hogy ennek a zsidó ünnepnek a korábbi létezésére száz év alatt sem sikerült egy ici-pici nyomot találni. Ráadásul az orientalisták tudományuk árnyaltabbá tétele közben rájöttek az a perzsa ünnep se egészen úgy működött, mint ahogy az öreg teológus idejében a szakmájuk állította. Ezután a hat tele írt könyv ugye, legfeljebb megsüvegelendő sport teljesítmény.

    Mentségére legyen mondva, akkor még nem lehetett filmeket illegálisan letölteni, úgy meg hosszúak az esték, hát írt, írt mint a Grím testvérek.

    Ugye milyen kínos amikor kicsúfolja az idő legizgalmasabb meglátásainkat?!

    Pedig az irány alapvetően jó, csak nincs dokumentálhatósága, ezért teret nyit a mese írásra.

    Most én is írok egy mesét a zsoltárról.

    Kiindulás a jeruzsálemi templom újjáépítésének ideje, az a feliratban szereplő Kóráh-nak a nagy ideje. Ő lévita és nem a magasabb papi kaszt tagja. Ők, a magas kaszt, ülnek Babilonban még nyolcvan évet.

    A templomot meg a hazatelepítést a léviták irányítják, még a szolgálatba állításuk korhatárát is leveszik tíz évvel olyan kevesen vannak, húsz évesen jelentős feladatokkal bízzák meg őket. Mindent irányítanak Zorubábel keze alatt és gyönyörű zsoltárokat írnak, amiből egy tucatnyi fenn is marad a zsoltárok könyvében, köztük a mai király-zsoltár.

    A templom újjáépítés az utolsó prófétás idő az Ószövetségben, megépül.

    A templom birodalmi templom.

    Birodalmi pénzből épült vagy nem? Túl sok az olyan rész ami a birodalmi kasszákba való bejárás lehetőségét kinyitja, és túl sok az olyan rész ami állítja, hogy magán adakozásból épült. Mindenesetre kötelező a birodalmi lojalitás, az uralkodóért és a családjáért évente kellett imádkozni. Bizonyára szigorúan tartották is magukat ehhez a rendhez, a király sérthetetlen.

    Közben a Babilonban maradt Eszter-Mordokáj páros mind a 127 tartományban átveszi a birodalom közigazgatásának és titkosszolgálatának a felügyeletét, ami lássuk be meghaladja Dávid és Salamon birodalmának a jelentőségét. Ezért a befolyásért cserébe az uralkodó iránti lojalitás igen csekély árnak tűnik.

    Ebbe a jól működő hatalom maximalizálásba egy dolog nyilván bele piszkít, az pedig a 47. király-zsoltár Kóráhéktól.

    Miért?

    Ennek megértéséhez a saját korunk megértéséből merítsünk példát, Putyin, az ortodoxia, a bizánci K. keresztyén, meg az arab és muzulmán gondolkodás a szakrális királyságot úgy éli meg, hogy az Isten a hatalom egészét a kiválasztottnak adta, aki ebből a hatalomból oszt le és vesz vissza részeket, mindenki más csak kezelője és nem tulajdonosa a hatalomnak.

    Aki ezt a rendet megkérdőjelezi az Istent kérdőjelezi meg, az Él-saddajt, a legmagasabban ülőt.

    (excursus: Ettől eltér a Ny. keresztyén – atlanti – modell, nem a történelemkönyvekből ismert invesztitúra harcok, hanem a reformáció és a Dortrechti Zsinat eredményezte harmincéves háború /XVII: század világháborúja/ miatt. A hatalom megosztás nem királyi kegy, hanem alap adottság – tisztelt uraim, és párt katonák! A szakrális királyságnak ez egy alapvető akadálya nálunk reformátusoknál! Velünk az Isten! Immánulel! Velünk nem a ti uraitokon keresztül beszél az Atya!)

    Korahéknak eszükben sincs megkérdőjelezni a király személyét, semmi áron fel nem borítanák ezt a jó kis megállapodást, a király személye sérthetetlen, hisz ő az Él-saddaj – a legmagasabban ülő – Marduk isten szakrális kiválasztott uralkodója, akitől ered minden fejedelmi megbízás és minden hatalom a 127 tartományban! Évenként meg is tartják ennek a trón szertartását a négy perzsa főváros egyikében annak rendje és módja szerint.

    Kóráhék egy rossz szót nem mondanak az uralkodóra, csak megírják a 47. király-zsoltárt, ami feltehetőleg szövegében is követhette a perzsa koronázási rítust, csak az Él-saddaj – a legmagasabban ülő – kifejezéshez nem teszik hozzá, hogy Mardukra gondolnának! A többi stimmel. Ám a helyzetből teljesen világos, Jahve templomában az Él-saddaj Jahve.

    Ráadásul igazuk van.

    Ebben az esetben a megkérdőjelezhetetlen birodalmi szakrális király, akinek az évenkénti koronázási rítusára hivatalból összegyűlnek a világ fejedelmei, csak egy kripli lehet, hisz a népek istenei is kötelezettek a fejedelmek mellett az évenkénti hódolásra, csak rossz a cím ahol ezt teszik.

    (Excursus: Ha egy világégést követően megépülne a jeruzsálemi templom újra és a világ trónusára ülne a hamis messiás annak érdekében, hogy eljöhessen az igaz messiás, követve a jelenések könyve forgatókönyvét, (amiből először Ichak Newton a fizikus csinált forgatókönyvet) ez a ‘kőműves-projekt’ a világsiker ellenére rajtunk reformátusokon siklana ki. Na nem a az amerikai protestáns atyafiakon akiknek a szavazataival nyert az új elnök és megkajálták ezt a kőműves-dolgot. Hanem azon a maroknyi reformátuson, akik nem lettek deformátussá az egyházunkat belűlről deformáló (kőműves)szándékok ellenére, kvázi Kórahok maradtunk páran, akik inkább az Úrnak engedünk.

    Mondom mesét mesélek a zsoltár kapcsán.

    Kórahék kemények.

    Ámde azt látjuk a történeti könyvekből, hogy megjön Ezsdrás pap a nehardai papi iskola főnöke a birodalmi legfelsőbb héttagú tanács mandát-levelével és népes igen gazdag csapatával.

    Gond nélkül »mindenki örömére« átveszi a templom igazgatását, hozza magával a tórát amin 80 évet dolgozott az iskola.

    A tóra felolvasásán kötelező a részvétel mindenkinek, aki a kiválasztottságát dokumentálni tudja.

    A tóra egyik érdekes története, amikor Mózes és Áron kizárólagosságát az Atyával való kommunikációban kétségbe vonja egy bizonyos Kórah nevű férfi. Isten ítélet következik, hozza a füstölőjét Kórah és az egész nép szeme láttára nyeli el a föld. Élve kerül a holtak házába, ez a létező legkeményebb büntetés.

    Nyilván Kórah és fiai a léviták, akik a szertartásokat eddig vezették, hallják a felolvasott történetet, illetve mindenki más is.

    Ez egy igen kemény karakter-gyilkosság.

    Soha senki meg ne próbálja kétségbe vonni többé, hogy kinek van joga közvetíteni a szakralitást. Itt kérem nincs szakralitás megosztás, »egy a pásztor egy a nyáj«,/egy a tábor egy a zászló/ tessék elfelejteni az elmúlt 80 év tévelygését.

    Milyen érdekes ez a név egybeesés – Kórah. (A Biblia tudósok véleménye szerint is érdekes.)

    Arról is értesülünk, hogy Nehémiás » a birodalmi kvázi-satrafa » rendezi a leviták helyzetét, szabályozza a feladataikat és a jövedelmüket. Nincs feladatuk többet a templomi szertartások, vezetésében, tehát a papi feladatban, ám kapnak tennivalót az adók és adományok kezelésében, a templom üzemeltetésében. Tehát a birodalom határain messze túl nyúló zsidó kultúra (Selyem út) vallási dolgainak rendezésében.

    Ehhez Nehémiásnak a saját birtokaikra elvonult lévitákat vissza kell hoznia, be kell soroznia a templomhoz. (Mózes tiltja, hogy a lévitáknak földjük, birtokuk legyen.) Aki nem jön, nem áll be a birodalmi sorba az többet nem lévita. Van itt egy kis vagyon elkobzás a háttérben, mint motivációs háttér. A sorba történő beállás garantálja az állami fizetést. (Már megint ez az indokolatlan hasonlóság a mával!)

    Miért vonultak el a léviták, ha a templomot az ő közreműködésükkel építették fel és a hazatelepülés levezénylésében kulcs szerepük volt, és a birodalmi templom bejáratos a környező tartományok kasszájába 80 éve?!

    Anyagi oka nincs.

    Lehet, hogy mégsem örült mindenki Ezsdrásék birodalmi hatalom átvételének? Lehet, hogy egyesek a templom megszállóinak, idegen ügynököknek tekintették Ezsdrásék csapatát?

    Azt is megtudjuk, hogy a tulajdonképpeni szabadító (Isten eszköze), aki a hazatérést és a templom építést lehetővé teszi nem zsidó.

    A Jahve szabadítója hangsúlyosan Círusz perzsa király, a léviták minden igyekezetükkel is csak epizód szereplők a szabadításban. Jahve most ezt a birodalmat választotta népe felemelésére.

    Jeremiás megmondta, hogy Jahve büntető keze a babiloni király 150 évvel korábban a fogságravitelkor.

    Nem példa nélküli, hogy az Úristen külsőst alkalmaz.

    Tehát, teljesen legitim a perzsa király szolgálata, mert ha nem Marduk az Él-saddaj, hanem Jahve, akkor is a perzsa uralkodó a szakrális kiválasztott, akinek a közigazgatását és titkosszolgálatát így jogosan viszik a mindenkori Mordokájok.

    Ugyanakkor teljesen illegitim újév kezdő kürtzengés király-zsoltárába bújtatott lázadást szítani, hacsak nem akarsz élve menni a holtak házába.

    Rossz az aki rosszra gondol, ha valaki összefüggést vél felfedezni Újvidék, vagy Horvátország reformátusainak szakrális helyzete és Kórahék szakrális helyzete között az tegye meg. Miféle birodalmak miféle urainak tulajdonítanak szakralitást a bennünket élve a holtak házába kívánó atyafiak?

    Ki-ki fejtse meg magának, ízlése szerint, páholyok, ufók, elnökök, háttér szervezetek, ilyen-olyan szolgálatok stb. – egy bizonyos, nem az El-saddaj.

    Kórahékat igen eredményesen igyekeztek kiradírozni a történelemből, ám az Úristen előtt kedves volt, hogy egy tucatnyi zsoltár feliratában fennmaradjon a nevük.

    Egyszerűen azért mert igazuk van.

    Ezek közül az egyik legizgalmasabb a 47. király-zsoltár, ami egy igen bátor hitvallás, a mi Urunk » a legmagasabban ülő » az ÉL-saddaj, nem más.

    Ebben igazuk van.

    csbz