Home áhitat Hogyha felindul az Isten

Hogyha felindul az Isten

670

Állítólag a Biblia legmélyebb időbeni rétegei vannak a 68.zsoltárban

Unalmas-izgalmas 68. zsoltár

A bibliaolvasó kalauz szerkesztők felfüggesztik a zsoltár sorozatot, tehát most ez az utolsó a zsoltárok közül, amit megpróbálunk kinyitni.

Izgalmas az énekeskönyvben a zsoltár fölötti felirat, ami értelemszerűen a bibliában nem szerepel, hisz viszonylag kései története a zsoltárhistóriának, ”a hugenották harci zsoltára”. Ebbe az irányba menjünk egy kört először. Ködbe veszik ez a hugenotta dolog, annyi még csak dereng a legöregebb könyvmolyok között, hogy ők voltak azok a 2 millió francia reformátusok, akiket a Szent Bertalan éjszakai vérengzésben (+100év) levettek a történelem színpadjáról. A francia diplomás barátunkat igen meglepte, hogy voltak francia reformátusok, meg hogy ez az egész reformátusság olyan francia dolog, meg hogy Kálvin is francia volt, csak Genfben dolgozott. (Ha valakit érdekel: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hugenott%C3%A1k) A históriájukból kiderül a harci zsoltárra miért volt szükségük.

/Excursus: Épp csak annyian voltak, mint a teljes mai magyar reformátusság. Húsz éve még mi is egymillióval többen voltunk a Kárpátok karéján, még pár év és oda van még egy millió. Minket nem az ellenség pusztított ki egyenlőtlen harcban, belülről rohadtunk szét egy emberöltő alatt és az nem a kommunizmus emberöltője volt. Miközben külsőleg csillognak a templomaink meg az iskoláink meg az intézményeink, az átkos időkhöz képest legalább is, meg magasan ülő sasok védnökösködnek a reformáció 500. éve fölött, nem pótolják a Lélek tüzét. Pörögnek a dobok, de harcra nem hívnak népet.  Kár érted jó református népem, legalább nekem sajogsz még. (Ez egy kívánatos irány, hosszan folytatható, mint „egyéni panaszdal, az országban való igen nagy református-romlásnak okairól”, de a 68. zsoltárnak nincs panaszdal része.) A hugenották nem panaszkodnak, igaz már harci zsoltárt se énekelnek, már emlékük sincs, csak néhány régi könyvlapon, pedig 100 évvel tovább húzták, mint a lengyel, cseh mega többi Kelet-európai reformátusok. Kivéve a magyarokat./

Vissza a 68. zsoltárhoz.

A héten egy igen értékes evangelizáción a Biblia szövetség (reformátusságon belül a nehéz-tüzérség fegyverneme) nagyszerű szuggesztív prédikátora mondta azt a magvas mondatot, hogy ha csak egy könyv a Bibliád, és nem az Isten beszéde, akkor nem értesz semmit belőle. Teljesen igaza van. Ezért is fontos, hogy próbáljuk felnyitni azt, amit mond a Szentírás. Ne mást, és ne érd be unalmas klisékkel, hagyd beszélni.

A 68. zsoltár kapcsán nem egyszerű a feladat. Nincs válasz arra a kérdésre, hogy a zsoltár egy győzelmi himnusz, vagy egy tartalomjegyzék. Mezopotámia vallási irodalmában előfordulnak ilyen gyűjtemények, tehát nem analógia nélküli a felvetés.

Erős a gyanú, hogy 30 zsoltár kezdősorát vagy kezdő strófáját tartjuk a kezünkben (ezzel a lehetőséggel biztosan nem számoltak a hugenották, hogy rég feledésbe merült zsoltárok tartalomjegyzékét sorolják harci induló gyanánt, de talán nem e miatt pusztultak ki). Ez a kérdés úgy csapódik le nálunk, hogy most a kidobott szentképek helyébe egy vagy harminc „zsoltár szentképet” rajzolunk? Esetleg egymásra rajzoljuk a harmincat és kapunk valami postmodernista katyvaszt lelki táplálék helyett. Gyanakodjunk. Próbáljuk meg újhegyre szedni a Bibliai és történeti beágyazódásait a zsoltárnak.

Amikor jó reformátusaink fújják a sláger-zsoltár elejét, „Hogyha felindul az Isten, elkergettetnek szertelen minden ő ellenségi”, kevesek tudják, hogy Mózes mielőtt megindította a szövetség ládáját ezzel a strófával tette.

Itt mindjárt álljunk is meg, óriási prédikáció van benne, lásd a képet: több százezer ember teljes valósága van a szövetség láda köré épülve. (Valójában a teljes lakott föld többezer évnyi karrier pályája.) A láda akkor indul, amikor a lángoszlop éjjel és a füstoszlop nappal mozgásba jön, Mózes követi a ládával. Ha nem mozdul, akkor nem indul senki sehova. Nincs mit enni. Nincs mit inni. Nincs legelő. Nem vagy a helyeden. Nincs jövőkép. Nincsenek raktárak. Nincs országod. Nincs házad. Nem tudod hova tartasz. Nem tudod, milyen iskolába küldöd a gyereked. Nem tudod meddig tart ez az idő. Aztán meg az ellenség, mi van, ha még se fut? Mi van, ha valójában vesztettél?

Te meg minden józan érv ellenére ott állsz és vársz.  Éveket. Az életed legszebb évei robognak el melletted, de vársz. A barátaid vártak veled, aztán legyintettek és már rég tovább mentek. Te vársz. Kényelemből? Vakhitből? Eszelősségből? Felelőtlenségből? Már régen nem érdekli a családodat se, ha mondani akarsz valamit erről a várakozásról. A gyerekeid felnőttek, már nem várnak veled, nem várnak rád, már máshol laknak. A többiek így-úgy mind boldogultak valahogy. Te nem. Te vársz. Vársz, mert tudod, „Hogyha felindul az Isten…”, na, akkor és ott és attól kezdve van dolgod! Tudsz így várni? Én már csak alig…, de még csinálom. Vársz, mert Ő hű. Vársz, mert jó dolgok eddig is csak abból lettek, ha kivártad amíg „felindul az Isten”. Ez egy református szent kép a várakozásról és a megindulásról, ez az igazi karrier-pálya.

A második kép, „mint viasz olvad a tűztől”.

Egyszerűnek hangzik, amíg a Biblia párhuzamos helyeit ki nem keresed, mert akkor kiderül, hogy ez a kifejezés minden esetben egy teofániához, Isten-megjelenéshez kapcsolódik.  Ott pedig oltárt szokás emelni történelmileg, mert sorsfordító hely.

Van egy pár ilyen magán oltárom hála Istennek, ahol „mint viasz olvad a tűztől, úgy az ő kemény színétől elvesznek” a gonoszaim, ezért maradok református. Hála Istennek itt-ott lassan elkezdett „olvadozni a viasz”, lassan látszani kezd, ki mikor miért, milyen utasításra emelt kezet az oltáraimra. A „magán oltáraimra” nem kell egyházi jóváhagyást kieszközölnöm a Főtiszteletű Uraktól, meg az egyházpolitikai iszapbirkózásban jártas egyházi „viasz” klánoktól. Ők valójában nem is számítanak.

Elég, ha az Úr meg én számon tartjuk az oltáraimat. Ezeknek van igazi értékük, drágábbak az aranynál, ezek az én gazdagságom, mert ezekben áldott meg a mi Urunk. Szeretem ezt a képet.

 Harmadik kép: 5. vers,” készítsetek utat a pusztában száguldónak” fordítási javaslat a tudományban jártasoktól, „készítsetek utat a felhőkön érkezőnek”.

Vallástörténetileg nagyon öreg képnek tartják, Baál az ezer évvel korábbi kánaáni kultúra istene viharistenként ismert, a kor istenpanteonjában Él (Elóhim) Baál fölöttese, aki Jahve-ként ismerteti meg magát Mózessel, Ő a vihar Istene.

Keresztelő János önmagát és a prófétai feladatát úgy határozza meg, hogy „készítsetek utat a pusztában”, ő az útkészítő, és aki utána jön Krisztus, aki tűzzel keresztel.

Áldozó csütörtökön, amikor Krisztus felemeltetett és felhő takarta el a tanítványok szeme elől, a magyarázó angyal (angelos interpress) azt mondja nekik, mit álltok itt az égfelé nézve, ő a Krisztus, aki úgy jön el, ahogy láttátok elmenni, „a felhőn érkező”. Ezt a képet nem is kell továbbmagyarázni.

Negyedik kép: 6. vers, özvegyek. árvák. migránsok (jövevények) oltalmazója, megint egy ősi kép Ábrahám előttről, a kánaáni Él-Baál hagyatékból. Jézus, boldogok a szegények, mert ők meglátják Isten arcát! Ezt sem kell tovább magyarázni, persze beszélni rengeteget lehetne róla. Ez is lehet egy önálló zsoltár kezdő sora.

Ötödik kép: 7. vers, „Isten haza hozza az elhagyottakat”, ugyancsak fordítási javaslat a hozzáértőktől, a szöveg értelme szerint, „családot ad az egyedül lévőknek”. Ez a pici igazítás, megint csak felnyitja a végtelen gazdagságot.

Láttam a héten két a szívemhez közepesen közeli nem fiatal „elhagyott” „egyedül lévő” – talán első – titokban lopott csókját az óvoda sarkánál az autómból. Talán maguk sem tudják, egy családot láttam, és ez a dolog nagyon-nagyon rendben volt…, csak remélni merem, hogy egy gyönyörű zsoltár kezdetét láttam.

Hatodik kép: 8. verstől attól izgalmas, hogy ennek a szövegnek a parafrázisa olvasható Debóra énekében a Bírák könyvében, ami maga is egy önálló zsoltár. Debóra históriáját Kre. 1100-1200 környékéről, (Dávid 1000 környéke, a felirat szerint „Dávidé”) tessék hozzáolvasni autodidakta módon, különben sohasem érünk a 68. zsoltár végére, még a felénél se tartunk. Egységes összefüggő győzelmi zsoltár, vagy zsoltár regiszter? Lehet, hogy soronként évszázadokat ugrálunk az időben? Mégis az Úristen örök igéje, életnek beszéde!

Hetedik kép: az influenza, ami félbeszakítja a zsoltárt.

Néhány kép pedig volna még.

13-15 a zsákmányosztásról. Nincs általánosan elfogadott fordításuk a verseknek, nem tudjuk, mit jelentenek.

Básán az Úr hegye! A Jordánon túli területről van szó, Saul király fia Isbóset (Isbaál) két évet uralkodott párhuzamosan Dáviddal, ott volt a fővárosa. Zűrös ügy, Ezékiel szerint a Jordánon túli terület annyira nem szent, hogy Izrael helyreállításánál az ott Mózestől örökséget kapott törzseket is át kell telepíteni a túlpartra. A zsoltár meg azt mondja, hogy a Básán az Úr hegye! (Nem a Sion!)

Aztán külön szakasz a jeruzsálemi bevonulása az Úrnak a szentélybe.

Majd a zárókép újra a „vihar Isten” ciklus.

Csbz