Home Írások A szlavóniai gyülekezetek egyházfegyelmezése

A szlavóniai gyülekezetek egyházfegyelmezése

910

Varga György:

A szlavóniai gyülekezetek egyházfegyelmezése

 Reformáció Szlavóniában

Eszék közelében található Szlavónia négy Árpád-kori ősi települése: Kórógy, Szentlászó, Haraszti és Rétfalu (ez utóbbi ma már egybeépült Eszékkel). Itt él a honfoglaló magyarság ide települt, ezer év viharát is túlélő, megmaradt töredéke. A Kórógyi-család egyik tagja részes volt Szent Gellért püspök meggyilkolásában. Később ez a család a főnemesek közé emelkedett, Kórógyi István macsói bán volt. Az utolsó Kórógyi gróf, Kórógyi Gergely a mohácsi csatában esett el. A Kórógyi-család  jobbágyai voltak az Eszék közelében élő ősmagyarok.            Szlavónia a XVI. századtól a reformáció hazájának számított. Olyan jeles prédikátorok fejtették ki tevékenységüket ezen a vidéken, mint az Újlakon Bibliát fordító Tamás és Bálint, és ezen a területen végezte tevékeny munkáját a híres reformátor, Sztárai Mihály, aki a mohácsi csatát követően, 1531 körül jelent meg Szlavóniában, és kezdte a reformáció tanításának terjesztését. Rövid időn belül számos követője lett, s néhany év alatt120 egyházat alapított Szlavóniában és   Baranyában. A reformáció terjesztésében Szt. Antali Gergely volt Sztárai  segítőtársa

Szlavónia a reformáció otthonaként szerepel a magyar történelemben, felekezeti életében is mindvégig a reformáció jelenléte volt a meghatározó.  A szláv lakosság mellett  nagyobb létszámú magyar lakos is élt ezen a területen, egészen a 16. századig, a törökökkel való harcokig. A későbbi századok folyamán itt már csak inkább magyar szigetek voltak, amelyeknek fennmaradását a reformáció térhódítása biztosította.

Az egyházfegyelem gyakorlása a kálvini reformáció elterjedésével kezdődött, és talán egyik legsajátossab újításának számított. Kezdeteben zsinati határozatok( Kánonok) segítségével lelkipásztorok, egyházi vezetők gyakorolták az egyházfegyelemet, később pedig a gyülekezetek vezető testülete, a presbitérium látta el ezt a feladatot. Tanulmányom a presbiteri jegyzőkönyvek, vizitációs jelentések, néprajzi leírások segítségével kalauzol vissza a múltba, bemutatva a18-19. sz. erkölcsi és vallási életét.

Tanulmányom három részt tartalamz:

  1. Egyházfegyelem a Bibliában
  2. Egyházfegyelem a református hitvallásokban

III.              Egyházfegyelem a szlavóniai gyülekezetekben

I.Egyházfegyelem a Bibliában

1.Ószövetség

Az Ószövetségből azt látjuk, hogy Isten féltő szeretettel védi népének szentségét és egységét. Akik ezt megbontják, azokat törvényének kemény ítélete sújtja, a kirekesztéssel kezdődően egészen a megkövezésig, kiirtásig. Az Ószövetségben nép és egyház nem különült el egymástól, így a világi igazságszolgáltatás és az egyházfegyelem sem. A pusztai vándorlásban csak a kegyetlenségig kemény fegyelemmel lehetett összekovácsolni a népet. Kánaánban a környező népek és mítoszok hatásának csak nagyon kemény fegyelemmel lehetett ellenállni, vagy még úgy sem. Ámós arról beszél: „Állítsátok helyre a kapukban az igazságot” (Ám 5, 15). A fegyelem biztosította a nép életét, óvta és védte, s annak meggyengülése a nép romlását vonta maga után. Az ószövetségi fegyelmezési mód már   Jézus korában sem volt követhető, alkalmazható, a mi korunkban még kevésbé.

 

2.Újszövetség

Az Újszövetség az evangélium és a misszió világa, s így Isten megbocsátó szeretetének és befogadó kegyelmének a hirdetése kerül előtérbe. Itt is ki kell rekeszteni a vétkest a gyülekezetből, de előzőleg a pásztori intés fokozatain kell végighaladni, ahogyan ezt maga Jézus Krisztus mondja (Mt 18,15-18). Ezt a fokozatosságot Pálnál is megfigyelhetjük,  ti. hogy az eretneket egy vagy két intés után kerülni kell (Tit 3,10), a vétkeseket meg kell feddni (1Tim 5,20). De a káromkodókat (1Tim 1,20), a paráznákat át kell adni a sátánnak, azaz mint poshasztó tésztát, ki kell vetni a gyülekezetből (1Kor 5,1 13).A fegyelmezés „jézusi” szabálya: ha vétkezik a te atyádfia, fedd meg négyszemközt, ha nem hallgat rád, két vagy három tanú előtt, ha az sem segít, akkor vidd a gyülekezet elé. Ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen olyan előtted, mint a pogány, vagy vámszedő, tehát ne gyülekezeti tagnak, hanem missziói feladatnak tekintsd. Jézus szerint nem a kizárás, hanem a befogadás a cél. Erre tanít egyik legfontosabb és legismertebb tanításában, a tékozló fiú példázatában is.

A fegyelmezés Pál apostoli szabálya: az apostoli korban a gyülekezetek életében egyrészt a szabatos erkölcsi magatartás, másrészt a különböző tévtanítások veszélyeztették a gyülekezetek életét. Ezért Pál leveleiben keményebb hangot használ: „átadjuk a Sátánnak”, tehát a kirekesztés válik a fegyelmezés végső eszközévé.

A pásztori levelekben már valóságos gyülekezeti „ítélőszékek” felállítására buzdítja munkatársait. Innen már csak egy lépés – ha nagy lépés is – a középkori egyház inkvizíciója és a máglyák fellobbanása. Ennek a lépésnek a megtétele úgy történt, hogy az egyház és a világ élete egyre inkább összefononódott. Az egyházban elszaporodtak a világi bűnök, és kialakult a világi uralom.

 

  1. Egyházfegyelem a református hitvallásokban

1. Heidelbergi Káté

A református „kis kátéban” (Heidelbergi Káté) a következőket találjuk: „82. K.: Oda bocsáthatók-e ehhez az Úrvacsorához azok, akik felfogásukkal és életükkel hitetleneknek és istenteleneknek bizonyulnak? F.: Nem. Mert az megszentségtelenítené Isten Szövetségét és felgerjesztené az Ő haragját az egész gyülekezetre. Azért kötelessége a keresztyén Egyháznak, hogy az ilyeneket Krisztus és az Apostolok rendelete szerint a mennyország kulcsaival mindaddig kizárja, amíg be nem bizonyítják életük megjobbítását.” „85. K.: Mi módon nyílik meg és zárul be a mennyország a keresztyén (egyházi) fegyelem által? F.: Úgy, hogy Krisztus parancsára mind azok, akik keresztyén név alatt nem keresztyén tudományt (tant) vallanak s nem élnek keresztyén életet, miután néhányszor atyafiságosan figyelmeztettek és tévelygéseikkel, vagy szégyenletes életükkel fel nem hagynak bejelentetnek a gyülekezetnek, vagy a gyülekezet által e célból megbízottaknak. És ha ezek intését sem veszik fel, akkor ezek a sákramentumoktól való eltiltással kirekesztik őket a keresztyén gyülekezetből, Isten pedig a Krisztus országából. És újból akkor vétetnek fel Krisztusnak és az Ő gyülekezetének tagjaivá, ha valóságos megjobbulást ígérnek és mutatnak is fel.” „87. K.: Nem idvezülhetnek-é tehát azok, akik istentelen, háládatlan életükben megmaradva nem térnek meg Istenhez? F.: Semmiképpen nem. Mert az Írás azt mondja; hogy se szemérmetlen, se bálványimádó, se házasságtörő, se tolvaj, se telhetetlen, se részeges, se szidalmazó, se rabló, sem ezekhez hasonló nem örökölheti Istennek országát.”

 

 

 

  1. Erdődi zsinat

Legkorábban talán az úrvacsora sákramentumának kiszolgáltatásával kapcsolatban merül fel a fegyelmezés kérdése. Már az első erdődi zsinattól kezdődően megtaláljuk az úrvacsorával kapcsolatos fegyelmezés nyomait.

 

3. Tarcal-Tordai Hitvallás

A Tarcal-Tordai Hitvallás az úrvacsora igazi értelmét kutatva kijelenti: „Végezetve az Isten igéjéből meg kell jegyezni azokat a végeket, kikért a kitiltás szerkesztetett: 1. Elsőben tudniillik, hogy az Ecclésia tiszta legyen és kiváltképpen, amennyire lehet, a sákramentumok meg ne mocskoltassanak, se pedig gonosz híre ne légyen, mintha minden gonoszoknak oltalmazója és segítője volna…  2. Továbbá, hogy akik eltévelyedtenek, akárcsak valami szégyentől meggyőzettetvén, a jó útra téríttessenek és hogy egyebek térjenek…  3. Végezetre, hogy a rühes juhok az ő fekélyekkel a többit is meg ne vesztegessék.”.

A keresztség sákramentumával kapcsolatos tévelygéseket és tévtanításokat, valamint babonaságokat szigorúan büntették, a katolikus elemeket pedig igyekeztek eltávolítani. A keresztelő bábák munkáját megtiltják.

 

4. Debreceni hitvallás

 

A debreceni hitvallás a vétkek valamint a bűnök különböző fajtáiról beszél. Legsúlyosabb vétségnek az istenkáromlást tartják, valamint az eretnekséget, mely vétkek elkövetőire kiközösítés, majd hatóság által végrehajtott halál vár. Szintén halállal kell büntetni a házasságtörést, a vérfertőzést, az emberölést és a hitszegést. Szigorúan elítélték a kicsapongásra és züllésre alkalmat szolgáltató összejöveteleket is.

A halálbüntetés után következő, talán legsúlyosabb büntetési mód a kirekesztés gyakorlata volt. A debreceni hitvallás három fokozatát különbözteti meg a kirekesztésnek. A kirekesztés, bár mind a kirekesztett, mind a kirekesztő fél számára igen fájdalmas dolog, mindig abban a reményben történt, hogy a bűnös bűneit megbánja, bűnbánatot tanusít, és keresi a felvétel lehetőségét az eklézsiába. A zsinatok határozatai igazolják ezen állítás helyességét. Méliusz Juhász Péter például e mondattal zárta kirekesztő prédikációját: „Ha pedig látjátok megtérését, siralmát, jámbor éltét, könyörgését, az ő vétke megútálását és hogy megkívánja a mennyei kenyért, az Isten kegyelmét, egy vagy két hét után nekem megmondjátok, én is meglátom, ezután megoldjuk, kivegyük a Sátán kezéből.” Az egyházba való újra felvétel ünnepélyes formák és keretek között történt.

Szintén büntetés- pénzbírság, esetleg sákramentumoktól való eltiltás- várt a szombat és az ünnepnapok megtörőire. Nem bántak elnézően azokkal sem, akik másokkal szemben haragot tartottak, vagy gyűlöletben éltek, és ezen életmódjukon nem akartak változtatni. Büntetésük az úrvacsorától való eltiltás volt.

 

  1. Hercegszöllősi Kánonok

 

            A 16. század egyik legismertebb és a legjelentősebb zsinatát Hercegszöllősön 1576. augusztus 16-án és 17-én tartották meg. Veresmarti Illés püspök vezénylete alatt negyven református prédikátor alkotta és szerkesztette meg a Hercegszöllősi Kánonokat. A hercegszöllősi zsinaton hozott egyházi törvények szabályozták a baranyai reformátusok egyházi életét, de kihatással voltak  Magyarország többi református egyházára is.

Azt, hogy a Kánonok az élet minden területére kitért, és komolyan vette a vétkezők bűneit, mi sem bizonyítja jobban, mint a 29. cikkely: „Az egyházi megrovást, amit másként lelki igazságszolgáltatásnak vagy kiközösítésnek szoktunk nevezni, ismét bevezetjük gyülekezeteinkben. Amíg világ a világ, az egyháznál lesznek oldás és a kötés kulcsai, melyek kezdetektől az egyháznál is voltak. Azt a végzést hozzuk tehát, mivel Isten Igéje alapján az egyház köt és old, hogy minden gyalázatra vetemedő embert, iszákost, erőszakkal szidalmazót, tolvajt, kapzsit, házasságtörőt, bujálkodót, mindazokat, akik kamattal üzletelnek, akik Krisztus egyházának megütközésére vannak, és belül, a nyáj közt tartózkodnak, lelki ostorral kell büntetni, úgyhogy valakik megtisztulva élhetnek, akik viszont nem tisztulnak meg, örök kárhozatra jutnak. Azt is hozzátesszük, hogy nem fogadhatók vissza az egyházba azok, akik nyilvánosan bűnt követtek el, ha nem kapnak felmentést; ez pedig olyan intézés alapján történjen, amit az adott körülmények megkívánnak”.  Világosan látható az idézet alapján, hogy a református egyház egyformán ítéli el az erkölcstelenül élőket és azokat, akik társaikat vagy a közösséget bármilyen módon megkárosították. Az ilyen személyeket veszélyesnek tartották a közösségre nézve, és ha nem tudtak megváltozni, kizárták őket az egyházból.

 

6. Westminsteri Hitvallás,

A Westminsteri Hitvallás, amely a (kálvinista) puritánok nézeteit tükrözi, az egyházfegyelemről szóló 30. fejezetében azt írja: „1. Az Úr Jézus, mint Király és az Ő egyházának a feje kijelölt egy kormányzati módot, amelyet az egyház elöljárói gyakorolnak, de amely különbözik a világi hatóságok kormányzásától. 2. Az egyház ezen elöljáróira Ő rábízta a mennyek országának kulcsait. Ezért nekik hatalmukban áll, hogy visszatartsák vagy megbocsássák a bűnöket, hogy bezárják a mennyek országát a meg nem térő előtt úgy az Ige, mint az egyházfegyelem gyakorlása által, valamint hogy megnyissák azt a megtérő bűnös előtt az evangélium hirdetése és a fegyelmezés felfüggesztése által, ahogy a helyzet megköveteli. 3. Az egyházi fegyelmezés szükséges, hogy megjavítsuk és visszanyerjük azokat a testvéreket, akik vétkeztek és törvényszegők, hogy elrettentsünk másokat az ilyen jellegű vétkektől és törvényszegésektől, hogy megtisztítsuk a kovászt, amely megfertőzteti az egész gyülekezetet, hogy fenntartsuk és érvényesítsük a Krisztus tisztességét, valamint az evangélium szent bizonyságtételeit, és hogy elhárítsuk Isten haragját, amely jogosan kiáradhatna a gyülekezetre, ha megengednénk, hogy az Ő szövetségét és annak jegyeit közismert és önfejű megszegők [bűnösök] megcsúfolják. 4. Ezen célok megvalósítása érdekében az egyházi szolgák eljárásai: intés, felfüggesztés vagy eltiltás az Úrvacsorától egy időre, vagy kizárás a gyülekezetből – a vétek és a törvényszegés természetének, illetve a személy vétkességi fokának megfelelően.”

 

III. Egyházfegyelem a szlavóniai gyülekezetekben

A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a presbitérium gyakorolta az egyházfegyelemet, s büntettett is. Egyformán kijárt a büntetés, azaz a bűnös „jobb észre hozása“  lánynak, legénynek, asszonynak, katonának, öregnek és fiatalnak. A presbiteri gyűlésnek joga, sőt kötelessége volt a rendre vigyázni, a rendbontókat megbüntetni, továbbá határozhatott vagyoni ügyekben is, mint pl. osztozkodásás, a föld erőszakos eltulajdonítása, anyagi kár okozása esetén. A presbitérium szigorú engedelmességet követelt. A négy szlavóniai gyülekezetet 1817-ben meglátogatta a Dunamelléki Egyházkerület püspöke, Báthori Gábor.  A püspöki látogatás jegyzőkönyveiből is  kiderül, hogy  a presbiteruim gyakorolta az egyházfegyelmet. A szentlászlói lelkipásztor leírása szerint „ a presbiterek, egyszerismind Bíró esküdtjei lévén törvénykezni a Bíró házánál szoktak, az Ekklesia (gyülekezet) dolgaiban pedig a prédikátor házánál. A haraszti gyülekezet lekipásztora is említést tesz erről: „a cégéres bűnösöket a prédikátos udvarán szokták büntetni többnyire“.

A presbiteri jegyzőkönyvek szerint a négy gyülekezetben több egyházfegyelmi eljárásra került sor. Általában erkölcsi vétségek (káromkodás, babonás cselekedetek, hazássagtörés, istentiszteletről való kimaradás, tiszteletlen viselkedés, lopás, csalás) ügye került a presbitérium elé. A említett ügyekre szeretnék példákat említeni a kimért  büntetések alapján.

 

 

  1. Csattogott a korbács

a.) A rétfalusi gyülekezet presbitériuma  1819. március 20-i ítéletében  özvegy Nagy Jánosnét, és özvegy Erdélyinét babonaság vétke miatt 12 kemény korbácsütésre ítélte. Az ítéletet vasárnap harangozáskor a nép előtt hordóra húzatván hajtották végre.

A rétfalusi eklézsiában 1816-ban „korbáts reparáltatására“ 2 fr-t költöttek.

b.) Kórógyón Pál Katalin mocskos beszéd miatt 6 korbácsütést kapott, és a cselekedetért az egész község előtt kihirdették.

  1. c) A szentlászlói lányok, Piszár Judit és Szánki Julis ellopták Baranyai István lúdját, és már sütni is kezdték, amikor tetten érték őket. A lányokat lopás miatt megkorbácsolták, és a lúd árát duplán megfizették.

d.) Házzasagtörés vétke miatt Magdika Dávidot és a rokon, Magdika József feleségégét bűnösnek találta Haraszti Egyházi igazgató testülete, és a férfit 8 pálcára, a mennyecskét pedig 8 korbácsütésre ítélte.

 

  1. Intés,dorgálás, békéltetés

a.) A kórógyi gyülekezet presbitériuma Posár Istvánt megintette, mivel nem járt el az istentiszteleti alkalmakra, és italozott is.

b.) A rétfalusi presbitérium családi vitákban is eljárt. Szuvity Illés panasszal fordult az egyházi vezetőséghez, mivel veje, Gyöke Salamon és menye, Haraszti Eszter őt nem becsülték. Az ügyet megvizsgálták,és szeretetre, jámborságra, szelídségre intették a feleket.      

c.) Kórógyon is családi ellelntétekben kellett eljárnia a gyülekezet vezetőségének. Ambrus István panaszkodott öccsére, Dánielre, aki illetlenül bánt vele, és  földhöz is ütötte. Dániel elismerte tettét, és kézfogással kért bocsánatot bátyjától, aki megelégedve bocsátott meg testvérének, s ezzel az ügyet lezárták.

d.) Vatsora Istvánt kisebb káromkodásért  a kórógyi presbitérium megdorgálta.

 

  1. Eltiltás az úrvacsorától

a.) A rétfalusi presbtérium Kardó Mihálynét (szül. Nagy Maris) házasságtörés vétke miatt eltiltja az úrvacsorától mindaddig, amíg tettét meg nem bánja, és életét meg nem jobbítja. Az úrvacsora eltíltása mellett 12 korbácsütést is kapott.

b.) Kórógyon két lány, Gyana Esther és Mihótza Éva paráznaság gyanújába keveredtek, ezért a presbitérium eltiltotta őket a „Husvéti Communiótól“. Később még hat-hat korbácsütéssel is büntették a laza erkölcsű lányokat.

 

  1. Pénzbüntetés

a.) Kórógyon Mártin István felesége, Bali Éva lúdlopás gyanújába keveredett, s ezért a tojó lúdért egy héten belül négy ft.-t kellett fizetnie Keresztesnének. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy férje ellopta Prédikáto lúdját, és a lopásért „2 ft-okat” kellett fizetniük. Az ügyben büntetésként még 12 korbácsütés is járt.

b.) A kórógyi Bali János és felesége, Miocza Susa nem tudtak megegyezni egymással, és nem éltek együtt. Ügyüket a presbitérium vizsgálta, Miocza Susa 12 korbácsütést kapott, a feleség bátyját, Miocza Istvánt pedig, öreg korára és betegségére való tekintettel, 12 p. forint megfizetésével büntették.

 

5. Pálcázás

a.) A kórógyi Palkó István családjában durva veszekedésre került sor. Öreg Palkó István panasszal fordult a presbitériumhoz  fiai, Illyés, István és Sándor valamint tesvére, József erőszakos viselkedése miatt. A presbitérium  Illyést 12 pálcával, Istvánt és Sándort 10-10 pálcával,  Józsefet, a testvért pedig 6 pálcával büntette meg.

b.) Szentlászlón  Záké Éva Markó Miklósnét a tempom előtt 12 pálcára büntették, mivel beengedte házába Fabó Miklóst és Kovats Illyésné Móka Pannát,  akik ott paráználkod- tak.

c.) A haraszti gyülekezet presbitériuma ifjú Süllyös Józsefet 6 pálcával büntette, mivel édesapját, öreg Süllyös Józsefet szidta, káromolta. A családban már több alkalommal előfordult ilyen eset.

 

6. Szégyenkő

A presbiteri jegyzőknyvekben nem találtam adatot a szégyenkővel kapcsolatos büntetésre , de létezett. A falu középpontjában állt a szégyenkő. A házzaságtörőket, a bűnösöket állították a szégyenkőre több órára. A templomba menők, elhaladva előttük, leköpdösték a megszégyenítésre ítélteket. A Szlavóniai (kórógyi) szótár szerkesztője, Penavin Olga is megemlíti: „Az öregek – a 80- 90 évesek – még emlékeznek a közmegvetés tárgyává tételnek arra a módjára, hogy vasárnap kiállították a templom elé vagy a cinterembe a bűnöst egy kőre, s templomba menet mindenki láthatta, leköpdöste.“

 

7. Kalodába tétel

A kalodába zárás büntetésének kiszabására sem találtam írásos adatot, de Penavin Olga kutatásairól szóló írásai említést tesznek erről is: „.. s az egyházi vagy polgári esküdtek a kisebb vétkek elkövetőire botozást, korbácsütést, kalodába tételt, a falu népe előtt való megszégyenítést szabtak ki.“.

 

  1. Kirekesztés

A gyülekezetből való kirekesztést, a kizárás büntetését is alkalmazhatták. Az írásos adatok alapján találtam is erre példát. A presbiterium  1820-1824 között tárgyalta Dezső László és Csurmann Katus ügyét. A leírtak alapján Dezső Lászó bíró szeretőnek tartotta Csurman Katust. A bírói tisztség betöltésének ideje alatt még elnézőek voltak Dezső Lászlóval, de a tisztség lejárta után felelősségre vonták. Többszöri figyelmeztetés után a presbiterek kirekesztik (bizonyára a presbitériumból, talán az egyházközségből is). Az asszony pedig 6 korbácsütést kap.

 

            A régi törvények megszűnése

A jegyzőkönyvek leírása szerint az 1860-as évek után megszűnik a presbitérium fegyelemzési funkciója. A bíráskodás  az állami szervek feladat lett. A presbtérium tevékenysége jobbára az adminisztratív ügyek intézésében merült ki.A presbitérium helyett a fegyelmező szerepet a világi bíráskodás, a szolgabíró, a bíró és a polgári elöljárók vették át.

 

A régi egyházi törvények megszűnését követően más is eltűnt az egyházak életéből, vagy éppen most van eltűnőben, ezért írásomat a kórógyi Bencze Sándor krónaikaíró szavaival szeretném befejezni:“ Hol van már a hívőkkel teli templom? Hol a lelkészlak? Az iskola? Hol a valaha sokkal, több mint ezer lelket számláló református gyülekezet? Minden, minden a múlté már. Csak emlékük marad meg lassan disszidáló lelkünkben!“. 

 

 

 

 

Felhasznált irodalom:

„A bizalom pecséte alatt“ I-II. Kötet, Exodus kiadó, 2004 Erdőkertes

Dobsza Gabriella: A reformáció hatása Szlavónia és a Drávaszög népeire, (kézirat)

Bence Sándor: Kései családsírató (4.rész), Magyar Egyesületek Szövetsége, 2012 Pélmonostor

Heidelbergi Káté, Kálvin János Kiadó, 2013 Budapest

Hercegszöllősi Kánonok, Huncro Kiadó, 2007 Eszék

Lábadi Károly: Egyházak Alsó-Baranyában és Szlavóniában, Huncro Kiadó, 2012 Eszék

Dr. Penavin Olga: Szlavóniai hétköznapok, Forum Könyvkiadó, 1973 Újvidék

Westminsteri Hitvallás, Free Presbyterian Publications,  2000 Glasgow,

 

( Vallási kultúra és életmód a Kárpát – medencében címmel rendezett konferenciát május 20-23. között a Lackó Dezső Múzeum és a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola Veszprémben. Az előadás május 20.-án hangzott el.)