Home Igehirdetés A kibontott tető

A kibontott tető

695

Márk 2:1-12 unalmas-izgalmas históriája.

A hagyomány a Kru-i ’60-as évekre keltezi Márk evangéliumát, amit vélelmezhetően Rómában írtak le, mint egyféle gyűjteményét annak a hagyománynak, ami a megelőző 30 év belső zsidó hitvitáiban kikristályosodott Jézus urunk Krisztus volta és feltámadása kapcsán. Ez egy szép kerek mondat, de nem mond semmit.

Világítsuk meg egy példával: a nővéremmel telefonálva szó esett a Cseh Tamás gyűjtemény jövőjéről, az összegyűjtés 80%-ig kész, vélelmezi a stáb. Visszakérdeztem, ’azt a mondatot, hogy nyúlj át az asztal fölött, lássam gyűrűdet, azt a szemkápráztató követ tavalyelőtt Dubrovnikban vettem még neked… Mit jelentett a dal születésekor Dubrovnik?!’ Na, ezt nem értik, akik a gyűjteményben dolgozó harminc év körüliek, mondta a nővérem. (Dubrovnik volt a nagyon ritkán elérhető nekünk engedélyezett legnagyobb szabadság levegője.) Mondom erre, látod a dalok így esnek ki az időből. Arra beszéld rá őket, hogy ezt a kortárs levegőt próbálják konzerválni a dalok mellé, mert azok különben elkezdenek teljesen mást jelenteni.

Márk evangéliuma is így esett ki az időből, a kortárs levegőt senki sem csomagolta hozzá. Elég gyenge próbálkozás visszaidézni 2000 év múltán azt a világot, ahol Rómában írnak le egy 30-40 évvel korábbi Palesztina-i eseménysort, hogy aztán ez a leirat máig döntő befolyással bírjon a következő évezredek jövendőjére.

A Biblia kutatás egy önálló fejezete volt a történeti Jézus kép felrajzolásának szándéka. Belátták, hogy lehetetlen a teljességre törekedni e szándék mentén. A szórakoztató ipar ezen felbuzdulva készített néhány nagyköltségvetésű ’Jézus élete’ filmet meg musicalt, ahol a ’lángeszű rendező zsenik’, mint alkalmi próféták meghekkelték a sztorit és lettek nagy hitoktatókká a maguk hereziseivel. Erről a rókáról még ma is húzzák lefele a bőröket. ’Vagyis a dalok elkezdtek teljesen mást jelenteni.’

A teljesség vélelmezése nélkül a Márk evangéliumának ezt a históriáját próbáljuk meg legalább egy kicsit visszahelyezni a ’maga levegőjébe’, a rész eredmény is eredmény.

Hova ért el, hol hat a Krisztus esemény az apostoli kor első generációjának végén?

Palesztina, 36-ban eltakarítják Poncius Pilátust. 39-ben Heródes Antipászt. Tudunk a Jeruzsálemi és Palesztina-i terjedésről, ahol a ’40-es évek derekán Heródes Agrippa, aki maga is farizeus szimpatizáns, ha kell, de leginkább a császár haverja, akinek sikerül a haverságból kifolyólag visszaállítani a Nagy Heródesi birtokokat, ami nagyobb, mint Dávid országa, lehetővé teszi Jakab kivégzését. Pál, aki ekkor még Saul, maga is farizeus, részt vesz a tisztogatásokban. A fő ütköző felület mégsem a keresztyénség, hanem a császár – mint isten – szobrának a Jeruzsálemi templomba való bevitelének az eredményes obstruálása. Eredményes, mert mielőtt megtörténne, a császár véletlenül tisztázatlan körülmények között, merénylet áldozata lesz. Volt ott még az az eset is, hogy amikor megkapta a királyi kinevezését persze Rómában, útközben beugrott Egyiptomba és az 1 000 000-ós zsidó kolóniában Alexandriában úgy viselkedett, hogy az leverte a biztosítékot az egyiptomiaknál, akik a helytartó hallgatólagos jóváhagyása mellett egy jelentősebb pogromot hajtottak végre. ’50-es évek a Samáriai – Zsidó háború, aminek következtében a jelentős samáriai keresztyén kolónia nagyrésze migránsként elhagyja az országot. Az üldözés és a háború nem a békés növekedés táptalaja, a képet még színesítse az az eset, amikor Pál, 20 év misszió után visszatér a Jeruzsálemi templomba, végrehajtja a szent földre visszatérők kötelező megtisztulási rítusát, hiszen tisztátalan földről jött. (Ettől függetlenül letartóztatják.) A ’60-as évek a visszafordíthatatlan konfrontáció felé vezetnek, melynek végén Róma lerombolja a templomot.

Nem sokat tudunk az Alexandriai misszióról, de hamarosan Alexandria, mint a birodalom Róma utáni második legnagyobb városa, és Anthiókia, mint a harmadik legnagyobb város a keresztyénség két legnagyobb teológiai iskolája lesz. Fülöp apostol és az etióp kincstárnok történetéből tudunk a kopt egyház születéséről, tudunk a Tamás keresztyénekről Indiában, és szinte semmit nem tudunk a keresztyénség terjedéséről a pártus birodalom városaiban, köztük az 1 000 000-os zsidó életterét jelentő Babilonban, ahogy szinte semmit sem tudunk az Ázsiai terjedésről

Aztán arról, hogy Hispániában és Rómában hogyan terjed a Krisztus hír. Pál már tud az ottani gyülekezetekről. Aqvilla és Priszcilla esetéből tudjuk, hogy a zsidókat ’49 környékén kitiltják Rómából, mert állandó zavargások vannak köztük, valami ’kreszposz’ /Krisztus/ miatt. ’60-as évek Rómája az éleződő Palasztina-i helyzettel terhelt, és jön Néró, aki megtölti az arénákat keresztyénekkel. A hagyomány szerint Péter és Pál is ott végzi.

Kisázsiában és a görög világban Pál munkája dokumentált. Az már kevésbé ismert tény, hogy ezen belül Efézus az a hely, ahol megfogalmazódik a mai egyházszervezeti modell, és ahol kultúrák konfrontációjává válik a Krisztus esemény. Eddig a konfrontációk a zsidó gondolkodás és kultusz belső összetűzései voltak, itt kultúrharccá válik.

Ezekben az évtizedekben a keresztyénség a világ főútvonalai mentén világméretű üzenetté vált, folyamatos kereszttűzben van a farizeusi látásmód részéről. Konfrontál a birodalomra is befolyást gyakorló Heródes család álláspontjával. Máshol húzza meg a kiválasztottság határait (lásd: Lévi története, meg a szükséges megtisztulási rítus a szentföldre visszatérőknek. ), mint a többi zsidó gondolkodásmód. Pál kinyitotta a kiválasztottságot a nem zsidó származásúak felé.

Konfrontál a keresztyénség más kultúrákkal, közben szaporodnak a vértanúi.

A párbeszédnek sok tere nincs, a bíróságok előtt találkoznak a hitvitázók, meg a zsinagógákban fajulnak tetlegességig a viták. Nincs sajtó, nincs békés platform a viták lefolytatásához. Ebben a közegben nem roppan össze a keresztyénség az apostolok kivégzésétől sem, hanem a válasz a Márk evangéliumának leírása Rómában 67-69 körül.

A korszak levegőjét persze ettől nem tudjuk felidézni, de ezeknek a dolgoknak a felidézésével van néhány adalékunk arról a világról. Ezek után nézzük a mai igeszakaszt.

Márk a prológ után Jézus galileai munkásságának bemutatásában a főhangsúlyt a gyógyításra teszi.

Ehhez idézzük fel az Ószövetség betegség fogalmát, először is a beteg kizárattatik a templom szakrális közösségéből, maga a betegség a seol nulla energiaszintű állapotának a megjelenése a létezésbe, tehát annak a neutrális árnyék létnek az előretörése, ami a halállal kiteljesedik, és ami az Isten hatósugarán kívül van. Tehát kívül van a szakrálison. Ebből következik, hogy a templomban nincs helye a betegnek. A gyógyítással Jézus a szakrális térbe visszahelyezi a meggyógyítottat, vagyis kihozza a seol fennhatósága alól. Ez így érthető?

Adott a beteg, tehát a szakrális téren kívüli ember és adottak a barátok, akik tenni akarnak a betegért. Adott a zsidó bölcsességirodalom gyöngyszemének, a Jób könyvének az alaphelyzete.

A jób könyve barátai belebuknak a legigényesebb teológiai helyzetértékelésükbe, ami egyáltalán nem segít Jóbon.

A Márk-i történet barátai kibontják a tetőt, hogy Jézus elé vigyék a barátjukat, akinek a teljes szakrális rehabilitációját eredményezi a barátok hite, az ember meggyógyul, újra része a szakrális közösségnek, a seol előretörése eltűnt a létezéséből.

Van egy bökkenő, Jézus azt mondja, a hitetekért megbocsáttattak a bűnei. Jézus bűnbocsánatot gyakorol.

Na ja. Itt a dolog veleje. A keresztyének a világ főútvonalai mentén, világszerte gyakorolják a maguk szakrális rítusát, istentiszteleti rendjét, ennek a liturgiájáról keveset tudunk, de azt igen, hogy ’naponként részt vettek az imádságban kenyér megtörésében’. A ’kenyér megtörése’ pedig az Úrvacsora liturgiáját jelenti, ami a bűnök bocsánatáról szól. A keresztyének világszerte a Jézustól elnyert szakrális rehabilitációt élik meg vallási előélettől és származástól függetlenül, a bűnbocsánat kenyerében és borában. Ebben a szakrális rehabilitációban van jelen a Jézus Urunk által meghirdetett Isten országa, ami kiszorítja a seol fennhatóságát a létezésből.  Ez a teljes és tökéletes rehabilitáció.

Ott ülnek a megbontott plafonú szobában a profik /az írástudók/ a történet szerint, ők veszik át a Jób história ’barátainak’ a szerepét, amit mondanak az teológiailag kikezdhetetlen. Bűnöket csak az Isten bocsáthat meg, tehát Jézus istenkáromlást követett el és nem szakrális rehabilitációt. Most nézzük ezt nagyban, a kenyér megtörésének rítusa nem szakrális rehabilitáció (az Isten országa), hanem istenkáromlás. Az istenkáromlást pedig halállal kell büntetni.

Az írástudók nem egy vallási csoportosulás, hanem vér profi fizetett alkalmazottak, állami hivatalnokok Heródes Antipász adminisztrációjában. Ezek a vér profik a II.Mózes alapján azonnal tudják, hogy amikor az Atya másodszor is átadja a kőtáblákat, a bűnbocsánatot magának tartja fenn, és azt is tudják, hogy az Ézsaiás 43 megismétli, hogy bűnbocsánat az Úré. Ez alapján a vita világszerte lezárható, aki tovább gyakorolja a kenyér megtörését, az istenkáromló, halál rá.

Itt van a keresztyén hal szimbólum ideje (hal – görögül – ihtüsz, a teljes szöveg: Jesus Hüosz Teosz Szótér – Jézus Isten Fia Megváltó – a bűnbocsánat megadója)

Hangsúlyozom, ez a vita életre-halálra megy világszerte ekkor már harmicnvalahány éve.

Ebben a vitában Jézus maga ad eligazítást, leveri a vallási biztosítékotokat, a bűnbocsánat megadása? Akkor lásd a vallási rehabilitált, szakrálisan teljesjogú gyógyult embert, aki veszi az ágyát és kisétál innen, tehát ki ment belőle a seol és senki sem állíthatja meg a templomajtóban, hiszen teljesjogú a szakralitása. A gyógyításban nem volt semmijen hókusz-pókusz, nem volt semmilyen gyógyító rítus, nem volt külsős szellemek és istenek segítségül hívása, a seol Jézus szavára húzódott vissza az ember létezéséből. Jézus, tehát tiszta. A tisztaságát nem tudják kétségbe vonni a vér profi írástudók, ez abból derül ki, hogy Márk elmondása szerint mindenki ámul a történteken, az írástudók is. Tehát írástudók tessék felhagyni a keresztyének üldözésével, lássátok a nagy elődeitek is kapituláltak Jézus előtt.

Az extra, amiben az írástudóknak igazuk van, bűnöket csak az Isten bocsáthat meg, az is megáll, ugyanis Jesus Hüosz Teosz, azaz Jézus Isten Fia. A vita világszerte valóban lezárható, csak éppen a kenyér megtörése az Isten valódi magasztalása és nem káromlás. Nem halált érdemlő istengyalázás, hanem a seolt kiszorító élet.

Ebben a históriában a barátok átlépik a konvenció határait.

Nem illendő vendégségben kibontani a plafont.

Márpedig a história arra bíztat, bontsd a plafont! Krisztus elé, akit elővesz a seol!

Ez a história az első darabja egy ötös vitasorozatnak, amelyekben Márk az akkor már 30 éve dúló keresztyén-zsidó világháború keresztyén lelki-szellemi fegyverzetét teszi hozzáférhetővé, mint háborút értelmetlenné tevő döntő fegyvert. Jézus a Krisztus.

Akkor és ott az írástudók együtt álmélkodtak a Jézust hallgatókkal mondja Márk. Az ő korának írástudóiban már nincs közös rácsodálkozás a Krisztusra.

Azóta sincs. Persze a háború még ma is folyik, filmekkel, zenés darabokkal, bugyuta rajzfilmekkel, irodalmi alkotásokkal egy kultúrharc. Gazdasági háborúkkal, feljelentésekkel, időnként meg tankokkal a mártírgyártás.

Pedig Krisztus Urunk tegnap ma és holnap ugyan az. Márk meg elég jól megfogja a lényegét a dolognak.  

 csbz