Home Írások Kossuth papja: Ács Gedeon

Kossuth papja: Ács Gedeon

716

Szalay Emőke

Kossuth papja: Ács Gedeon

 

Napjainkban Drávaszögben két nevezetesség kapcsolódik az 1848-9-es forradalomhoz és szabadságharchoz. Mindkettő Csúzán található,  Ács Gedeon sírja és a Kossuth dombormű. Évente itt tartják az 1848-as forradalom és szabadságharc megemlékezéseit. Horvátországban ez az egyetlen Kossuthhoz kapcsolható emlék. Nem véletlen, hogy központi szerepet játszik az itteni magyarság életében.

Csúza említésekor mindig szerepel, hogy a falu jellegzetessége a református templom, amelyben még Ács Gedeon, Kossuth Lajos tábori lelkésze is szolgált.

Ács Gedeon, Kossuth papja, akit Baranyai Júlia az 1848-as idők Mikes Kelemenjének nevez.[1]

A Csúza melletti Laskón születetett és csúzán lelkész Ács Gedeon azzal érdemelte ki ezt az epitheton ornanst, hogy valóban követte Kossuthot a száműzetésbe. Az 1849-9-es forradalom és szabadságharc kezdetén 1848. március 19-én a megyei közgyűlés lelkesen kapcsolódott a forradalomhoz és a haladó szellemű Batthyányt választotta a megye főispánjává majd követül. Drávaszög székhelye, Eszék végig fontos támaszpontja volt a katonai megmozdulásoknak.

Baranya népe végig a forradalom mellett állott. Az utolsó fegyveres küzdelem 1849. július 15-én zajlott le Mohács közelében. A világosi fegyverletétel után Batthyány Kázmér Kossuthtal együtt emigrálni kényszerült. A megye népe híven őrizte a forradalom emlékét, később az üldözött és bujdosó Jókai Mórt a dárdai kerület követének jelölte.

Ebben a közegben élt Ács Gedeon, aki 1819-ben született. 1848-ban segédlelkészként működött édesapja, Ács László mellett, aki laskói lelkész volt. 1848-ban a szabadságharc vihara elragadta Laskóról Kossuth seregébe, ahol tábori pap lett. [2]

Életének erről az időszakáról kevés ismerete van az utókornak, ő maga sem örökített meg erről az időszakról semmit híres naplójában.  Annyit azért tudnak róla, hogy már a szabadságharc alatt is közvetlen kapcsolata volt Kossuthoz. A szabadságharc leveretése után néhány hónapot a pécsi börtönben töltött, ahonnan hívei közbenjárására szabadon engedték.

Kiszabadulása után önként követte Kossuthot a száműzetésbe, Törökországba, holott az osztrák kormány nem kívánta internálását. Itt az emigráció papjává választották, aki ünnepeken úrvacsorát is osztott. Kossuth személyi lajstromában, amelyet a Portához intézett, így szerepel: „Udvari káplán, Ács Gida úr, kapitányi ranggal”. László Károly Kossuth hivatalosan megbízott naplóvivője megemlíti, hogy Brusszában, a laktanyában „Ács Gida református lelkész szépen alkalmazott, szabadelvű egyházi beszédet tartott.”[3]

László Károly leírja Kiutahiában a karácsonyi istentiszteletet: „Ács Gida református lelkész imát mondott és beszédet tartott, és bennünket Úrvacsorájában részesített. Buzgóbb istenitiszteletet, mint ez volt, képzelni sem lehet, mintha a Szentlélek szállott volna meg mindnyájunkat. Fájdalom és remény könnyei csillogtak a hontalan magyarok szemeiben.”[4] Erről az időről számtalan történetet, anekdotát jegyzett fel Ács Gedeon a naplójában.

1851-ben Amerikába utazott, itt New Yorkban ő tartotta ez első magyar istentiszteletet. Hogy milyen ember volt Ács Gedeon, azt Kossuth Lajos maga írta le ajánló szavaiban. Mielőtt elhagyta az Újvilágot, ajánlólevelet adott a jeles hazafinak:

Bizonyítvány

amelyben tanúsítom, hogy a birtokosa, tisztelendő Ács Gedeon protestáns lelkész Magyarországról, aki kitűnt hazafias buzgalmával hazánk szabadságáért és függetlenségéért folytatott küzdelmünkben, és protestáns lelkészi hivatásának odaadó jeleseként kényszerült száműzetésbe, miután hazánk érdemtelenül elbukott. Így a száműzött hazafiak egy csoportja Törökországban kereste és találta a menedéket. Ő a száműzetés szomorúsága és ínsége közepette a vallás vigasztalásával lankadatlanul gondoskodott a hazátlan emigránsokról; és amikor engem és száműzött társaim közül néhányat Kütahiába küldtek, Kis-Ázsiába, kérésemre önként elkísért az emigráció lelkészeként, megosztva velünk visszatartásunkat, egészen addig, amíg az Egyesült Államok nagylelkű közbenjárása kiszabadított mindnyájunkat, és partra szállott itt, az elnyomottak menedékhelyén.

Ács tisztelendő tanult, valódi keresztyén, erényekben és tisztaságban kiváló, az emberszeretet isteni vallásának igaz elveit gyakorolva azok szerint cselekszik; viselkedésében szerény és őszinte, de buzgó és fáradhatatlan kötelességteljesítésében, ugyanakkor toleráns másokhoz, amint egy igaz keresztyénnek lennie kell.

Szívből ajánlom őt mindazoknak a figyelmébe és pártfogásába, akiknek van szívük ahhoz, hogy egy száműzött hazafi érdemtelen balszerencséjét méltányolja, és egy olyan ember érdemét, aki tanultság, tudományos ismeretek, jellem és erkölcs területén egyaránt kiváló.

New York, 1852. július 2.[5]

Ács Gedeon New Yorkban 10 évet töltött, majd 1861-ben elhatározta, hogy hazatér. Áthajózva Európába Drezdában várta az amnesztiáról szóló értesítést, az osztrák kormány beutazási engedélyét.

Pesten ismerősei zavartan fogadják, ketten meg se akarják ismerni. Ezért másnap reggel szabóhoz megy, ahol sújtásos zsinóros ruhát szabatott, hogy ne legyen továbbra is hasonló a hazaárulókhoz, vagy legalább a pecsovicsokhoz a nép szemében. A lehangolónak érzett fogadtatás után sürgősen otthagyja a várost, öccséhez siet Foktőre, ahol a falusiak lelkesen fogadják Kossuth papját.

Itt tudja meg, hogy a laskói parókiát egy lelkész, Dányi Gábor foglalta el, holott a hűséges laskói hívek őhozzá ragaszkodtak, Levelük még Amerikában érte őt, „Nem tudjuk ezen soraink életben és egészségben találják-e a tiszteletes urat.”  Közben a szigetszentmiklósiak felajánlják neki a Kossuth alapítványt, amit a szabadságharc alatt gyűjtöttek, amit ő nem fogadott el.

Hosszú hónapokig vár a hivatalos úton zajló eseményekre. Az egyházmegyei közgyűlésen kijelentették, hogy nem kaphatja vissza régi parókiáját, mert „a honból kiköltözött”, és egy ideiglenes tanári állást ajánlottak fel neki. Egyelőre helyettes lelkész lesz, de Laskón nem kaphatja vissza a parókiát. Ekkor eszébe jutott két csúzai földműves, kikkel pár hónappal korábban Foktő felé hajózott. Megismerve őt, őszinte szívvel, hangosan örvendeztek hazatérésének. Februárban jelentkeztek a csúzaiak, akik meghívták lelkésznek: „Ime csakugyan a néptől kapom, mit tán inkább várhattam volna paptársaimtól, hogy megemlékezik rólam, s ezt éppen azon a napon tudatja velem, melyen egy év előtt hazaindultam.”[6]

Március 23-án a csúzai egyházban megtartott papválasztáson szembetűnő általános többséget kapott.  Április 23-án az egyházmegyei gyűlésen „Ács Gedeon úrnak csúzai megválasztása után ugyanazon egyházban rendes papságban való megerősítését kérő folyamodvány felolvastatott, a végzés: örömmel karolja fel ezen egyházmegye kebelébe visszatért gyermekét, örömmel erősíti meg őt csúzai rendes papságban.”[7] Haláláig, 1887. november 12-ig itt lelkészkedett.

Egyetlen megtiszteltetés, amit az élettől és az emberektől kapott, az volt, hogy a csúzaiak egykor róla, Kossuth papjáról nevezték el főutcájukat. Sírja ma is a csúzai temetőben található, amelyet nagy tisztelet övez. Sírfelirata: „ÁCS Gedeon csúzai ref. lelkész emléke, aki mind hazájában, mind bujdosásában. Istenét és népét, hazáját és nemzetét 40 évig hittel szeretettel szolgálta 1819-1887.” Emelte a közkegyelet.”

25 éves itt tartózkodása alatt a lelkészi teendői mellett az iskola, oktatás támogatója, a lelkészek és tanítók gyámintézetének, az olvasóegyletnek szervezője volt, nagy megbecsülés övezte.

Halálának 100. évfordulóján a csúzai református gyülekezet, a csúzai Jókai Mór és a laskói Petőfi Sándor kultúregyesület közösen emlékezett meg egy előadássorozattal, kiállítással. Sajnos a vörösmarti helytörténeti kiállításnak mi 1998-ban csak a maradványait láthattuk. Emléke kegyeletes őrzésének tanúja, hogy még a délszláv háború alatt is gondozták sírját, s kegyeletes kezek a háború éveiben is vittek virágot halottak napján- írja Dékány Zsuzsanna.[8]

Kossuth dombormű Csúzán

Bizonyára Ács Gedeon személye, Béni Izsák útja is hozzájárult, hogy Csúzán Kossuth Lajos halála után szinte azonnal elhatározták, hogy emlékművet emelnek tiszteletére.

Rövid idő alatt az egész falu megmozdult, Szinte kivétel nélkül mindenki, a lakosok közül 249-en, tehetségéhez mérten adományozott. A tehetős gazdák 50 forintot, amely 251 l bor ára volt, 857 forint gyűlt össze. A dombormű a Zsolnay gyárban készült, alkotója Kapás Nagy Mihály volt, aki 1888-ban került a Zsolnay gyárba. A gyár iparostanonc iskolájában rajzot és elemi mintázást tanított.

Csúza népe 1897. július 5-én nagy ünnepélyességgel avatta fel a 12 méteres obeliszket, amelynek oldalára Kossuth Lajos színes domborművét helyezték el. A talapzatra ezt a feliratot vésték: Kossuth Lajosnak, az utolsó nemes és első polgárnak, ki örökké élni fog polgártársai szívében, Magyarország ezredéves fennállása alkalmából emelte Csúza község lakossága.

A szoboravató ünnepség díszvendége Kossuth Ferenc volt. A helyi szóhagyomány szerint ez volt az első Kossuth emlékmű.

Az eseményről így számolt be a Pécsi Figyelő c. újság 1897. július 7-i számában Hazafias ünnepség Csúzán c. híradásában. „Hogy mire képes az igaz hazafiúi érzés és kegyelet, annak ékesen tanuskodó bizonyságát adta Csúza község lelkes közönsége. Soha nem enyésző örömünnep volt az, amit Kossuth Lajos nagy hazánkfia emlékének szentelt e derék közönség vasárnap. Messze földről jöttek el a kegyelet adójának lerovására lelkesedést merítve ama tényből, miként kell nagyjaink emlékét tisztelni, megőrizni.

Az emlékmű nem sokáig hirdette a csúzaiak Kossuth iránti tiszteletét és szeretetét. A csúzai Kossuth emlékművet is elérte a Trianoni határainkon kívülre került szobraink sorsa.  Két évtized után gonosz indulatok leverték a domborművet és lerombolták az oszlopot. Akadtak azonban bátor szívek és gondos kezek, melyek megmentették és elrejtették a mellképet. Bátorság és elszántság kellett hozzá, hiszen könnyen az életükkel fizethettek volna, akik elvitték és rejtegették. Tudatában voltak a veszélynek, soha nem beszéltek a dombormű sorsáról, titkukat a sírba vitték. Ma már szinte lehetetlen kideríteni, kik voltak a szobormentők. Egyetlen nevet tudunk csak, Jakab Józsefét, ő vállalta a legnagyobb kockázatot, mert az ő padlásán rejtegették a domborművet. Jakab József halála után örökösei, a Szűcs család tagjai őrizték tovább a titkot.

70 évi rejtegetés után szabadult ki az alkotás a rejtekhelyéről. Csodálatos módon, kisebb sérülésekkel vészelte át az évtizedeket. A restaurálást pécsi szakemberek Balog Farkas János és Fertői Miklós végezte a Horvátországi Magyarok Szövetsége Troszt Sándor közbenjárásával.

94 évvel az első avatás után 1991. március 16-án került sor újbóli avatására. A művelődési központ előcsarnokában helyezték el a Kossuth domborművet, amellyel elődeink Kossuth Lajos és a szabadságharc emlékének adóztak.

1991 óta ismét áll a Kossuth emlékmű. A délszláv háború sajnos már abban az évben elkezdődött. A háború évei alatt ugyan a magyarok jó része nem tudott elzarándokolni Kossuth Apánkhoz, de az itthon maradottak akkor is ez előtt a dombormű előtt emlékeztek 1848-ra. Félve és titokban, de minden esztendőben elhelyeztek egy koszorút vagy legalább egy szál virágot. 1993-ban Dékány Zsuzsanna ezt jegyezte be naplójába: „Tegnap elhelyeztünk egy koszorút. Öten voltunk. Tavaly még hat szál szegfűre, futotta, most csak egyre. Három szál borostyánt koszorúba kötöttem, két ág babért szép piros levelűt, egy szál szegfűt és fehér szalagcsokrot. Ahogy lehet…”

„Van egy méltó hely, ahol a város, a környékbeli és a Horvátország távolabbi részeiben élő magyarok elhelyezhetik az emlékezés koszorúját”[9] jegyzi meg Angyal Lívia.

Ács Gedeon sírja, a csúzai Kossuth dombormű nemcsak a drávaszögi magyarok számára fontos, a magyaroszági hivatalos vendégek is felkeresik az emlékeket. Természetesen a magyar kapcsolatokban is meghatározó szerepet játszanak. Minden Drávaszögben megforduló magyar kötelességének érzi, hogy ellátogasson Csúzára, koszorút helyezzen el a síron és a domborművön.

 

Felhasznált irodalom

Angyal Lívia

2002 A  Csúzai Kossuth dombormű története. Csúzai Füzetek I. Csúza.

71-75.

Ács Tivadar

1940 Kossuth papja, Ács Gedeon. Szabadka

Baranyai Júlia

1976 Vízbe vesző nyomokon. Szabadka

Berényi Zsuzsanna Ágnes

2001 „Kossuth papja” Ács Gedeon. Confessio 2001. 2.

Dékány Zsuzsanna

1999 Ács Gedeon közéleti munkássága csúzai éveiben. Rovátkák 1999.

Eszék 2000. (Szerk.: Dr. Lábadi Károly)

Dunai N. János

1997 Drávaszögi krónika. A Kettős család. Pannónia könyvek.

Zombori István

1978 A múlt századi Amerika – magyar szemmel. In: A Mór Ferenc

Múzeum Évkönyve 1976-77. (Szerk.: Trogmayer Ottó, Szeged,)

325-364.

 

 

 

[1] Életének és méltán híres naplóinak első ismertetője távoli rokona Ács Tivadar: Kossuth papja, Ács Gedeon. Szabadka, 1940. A 13 kötetnyi napló legutóbbi elemzése Zombori István: A múlt századi Amerika – magyar szemmel. In: A Mór Ferenc Múzeum Évkönyve 1976-77. (Szerk.: Trogmayer Ottó, Szeged, 1978.) 325-364.

[2] Baranyai Júlia: Vízbe vesző nyomokon. Szabadka 1976. 236-7.

[3] Ács Tivadar im. 53.

[4] Ács Tivadar im. 54.

[5] Közölte Berényi Zsuzsanna Ágnes: „Kossuth papja” Ács Gedeon. Confessio 2001. 2.

[6] Dékány Zsuzsanna: Ács Gedeon közéleti munkássága csúzai éveiben. Rovátkák 1999. Eszék 2000. (Szerk.: Dr. Lábadi Károly) 38.

[7] Dékány Zsuzsanna im. 38-39.

[8] Dékány Zsuzsanna im. 37-54.

[9] Angyal Lívia: A  Csúzai Kossuth dombormű története. Csúzai Füzetek I. Csúza 2002. 71-75.