Home Igehirdetés A jeruzsálemi ’generális vizitáció’

A jeruzsálemi ’generális vizitáció’

606

Unalmas-izgalmas história Márk 3:20-35 alapján

 A templomjáró keresztyének közül is csak kevesen tudják mi az a generális vizitáció, ezért nehéz ezen a kifejezésen áthallani a keserű iróniát.

Pillantsunk bele a közel- és közép múltba.

az 1860-as évek után a generális vizitáció a gyülekezetek népünnepéje volt, a lányok gyöngyös bokrétával, népviseletben felsorakoztak, a fiúk suvickos csizmája döngött a templomkarzaton a bevonulásuk közben, a hintón érkező püspököt a falu határától köszöntötték a harangok, a templomudvaron hatalmas kondérokban rotyogott a pörkölt. Egy-két emberöltő is eltelt két generális vizitáció között, a nagyapák esti tűz mellett idézték fel a prédikációt az unokáknak, amit még maguk is gyerek fejjel hallottak a püspöktől. Minden az eklézsia ékes szép rendjéről szólt.

Ennek az ékes szép rendnek, mint azt Varga György lelkésztestvérünk minapi írásából tudjuk, az 1860-as éveket megelőzőleg extra garanciája volt a gyülekezetek bíráskodási és ítéletvégrehajtási joga. Az egyházközségi bíróság határozata alapján a talpára pálcával, a hátára korbáccsal, ha meg véletlenül mégis csak boszorkány volt… az utolsót valamikor 1780 körül égették meg Szegeden. Ma ez a jogrend életidegennek tűnne, a presbitérium egyházközségi bírósága határozatára kevesen tartanák oda a talpukat egy húsz-huszonöt pálca csapásra, inkább a templomot is elkerülnék egy életre. (Nem csak a római rítusú katolikusok gyakorolták az inkvizíciót.)

Az 1940-es évek második felétől a népünnepély maradt ugyan, meg a pörkölt is jó, ám a püspök urak prédikációjában a fő vázlatpontokat a titkosszolgálatok irodáiban diktálták (Magyarországon úgy hívták Állami Egyházügyi Hivatal) Az ékes szép rendnek a kiadott párt direktívák körül kellett volna felépülni Kárpát-medence szerte, aki ettől eltért az boszorkány.

A 1990-es években sok minden megváltozott, például a hivatalok neve, ma államtitkárság. Az a fajta ékes szép rend garantált ma is. Na, nem a presbitériumok garantálják, hanem a direktívák. Aki a direktívákat figyelmen kívül hagyja, az boszorkány.

Amúgy reformátuséknál az ékes szép rendet a Szentírás szakralítását megélő presbitérium garantálja.

Excursus: Azok a fránya direktívák, egyszer majd Szebiában, Horvátországban és Magyarországon is túl leszünk rajtuk és akkor béke és egység lesz az eklézsiában, és újra református lesz az egész egyházunk, nem csak egy tucatnyi maradék gyülekezet!

Most menjünk vissza a napi igénk idősíkjába.

Megérkezett Jeruzsálemből a ’generális vizitáció’ Kapernaumba. Indulás előtt megkapták a direktívákat, Jézus Urunk a ’sátán ügynöke, akinek belzebulhoz van köze’.

Helyezzük vissza Márk korszakának a levegőjébe a fogalom jelentését, a zsidó apokaliptika fogalomkészletében a sátán volt minden a zsidó szakralítással szemben álló erő, vallás és kultúra vezére. Belzebul pedig egy démoni alrendszer főnöke, a zsidó akasztófahumor szóferdítése, jelentése a ’trágya ura’. Ahogy a belzebub is szóferdítés, jelentése a ’legyek ura’. Jézusról tehát azt terjesztik, hogy a szakralitása az a ’trágyadomb fölött keringő legyek szakralitása’. (A konkurens ősi Bételi oltárt Jeruzsálem úgy szentségtelenítette meg örökre, hogy telehordták trágyával.) A szó, amit ferdítenek a baálzebaot eredeti jelentése ’Baál a seregek ura’, a kánaáni istenpanteonban Él sógora, Anat férje. Hanibál legyőzéséig, tehát Róma felemelkedéséig a Földközi tenger medencéjének vezető kultúrája 2500 éven át. Jeruzsálem temploma az Északi és Déli országrészben egyaránt elterjedt Baál kultusszal szemben fogalmazza meg a saját legitimációját 1000 éven át. Szlengen fogalmazva: ’Jézus jól tudjuk ki vagy, annak a szaros Baálnak az ügynöke, ennyi a te szakralitásod.’

Jeruzsálemnek nem tetszik, hogy a Krisztus hír végig száguldott Eurázsia és Afrika főútvonalain, tehát a Selyem út 60 000 kilóméternyi hosszán, minden megállóhelyén, 30 kilóméterenként volt egy zsidó közösség, akiknek kérdést jelentett, hogy a Krisztus hír a zsidó lét kiteljesedése, vagy a zsidó létet létezésében fenyegető sátáni dolog.  Túl ezen a hálózaton, még van a négyszer egymilliós zsidó élettér, Jeruzsálem, Gallilea, Egyiptom Alexandriája és a Római birodalmon kívüli Babilon. A Keresztelő János-i kérdés hordozza a zsidó világhálózat kérdését: Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk?

 A jeruzsálemi írástudók állítása világra szóló karakter gyilkosság.

Márk a mai történetbe zseniálisan csomagol be több hitvita tárgyát képező választ. Vegyük ezeket elő.

Először is, a generális vizitáció jogállását összehasonlítva Saul (Pál apostol) damaszkuszi úti megtérése előtti jogállásával, Ő jogosult volt törvény elé vinni a Krisztus követőket, sőt Lukács arról is tudósít, hogy – igaz passzívan, a ruhák őrizőjeként – részt vesz István az első keresztyén vértanú kivégzésében, ami tárgyalás nélküli lincselés volt.

Tehát a jeruzsálemi írástudók – akik fizetett állami alkalmazottak – jogosultak minimum Jézus Urunk letartóztatására, mégpedig a legsúlyosabb vád (direktíva) alapján, Isten káromló, a szakrális téren kívüli, a sátán hatalmával cselekszik. Ez egy nagyon erős mandátum.

Másodszor, az írástudók érkezésétől látjuk, hogy Jézus családja bepánikol, hozzáteszem jogosan. Nyissuk még kijjebb a helyzetet, Ezsdrásék óta, tehát 400 éve Jeruzsálem szakralitásának jogforrása a leszármazási nyilvántartás. Akik részt vettek a babiloni száműzetésben, azoknak és leszármazottjaiknak van öröksége a templom megszentelt népe között, azok az igazi izrael.  Az írástudóknak joguk van megvonni ezt az örökséget a családtól, ha a sátán vád bizonyítást nyer. Olyan ez, mint amikor a szlovákok meg az ukránok megvonják az állampolgárságot attól, aki kéri a magyar állampolgárságot, nincs nyugdíj, nincs orvosi ellátás, jobb, ha elhúzol innen stb. A világ minden országában kikerülnek a zsidó élettérből és nincs másik, ahova bekéretőzhetnének, menekültként. Ez egy totális egzisztenciális összeomlás.   

Harmadszor, Márk evangéliumának leírásakor ez a vita már megy 35 éve, de még messze nem dőlt el. Még 35 év amíg a végső szót kimondja a Jamniai zsinat, Jézusról, aki nem a zsidó szakralitás része, hanem a sátán ügynöke. Márk idejében még nincs ilyen végleges döntés, de folyik egy az egész világot átjáró vita a kérdés körül.

Márk zseniálisan száll be a vitába a mai igével, Jézus magához hívatja a ’generális vizitáció’ tagjait, és szembesíti őket az állítással. Márk az evangélium felépítésében bemutatta Jézust, mint aki azzal gyógyít, hogy visszahelyezi a seol erőtlenségébe került embert a szakralitás erőterébe, az Isten országába. Megvolt az első öt vita, aminek eredményeképp a Gallilea területén Heródes-i állami alkalmazásban lévő Heródes pártiak Jézus halálára szavaznak. (A Heródes maffia keze elér a császárokig, de az evangélium leírásának időpontjára elfogyott a befolyásuk, már nem tényezők többé, tehát érdektelen a véleményük. Nem úgy a Jeruzsálemi írástudóké.) Márk szélesíti Jézus ismertségét, a szomszédos tartományokból érkező gyógyulni akarókkal, ebbe a helyzetbe bele fér a jeruzsálemi írástudó (inkvizítor) csapat érkezése és vélemény formálása. Jézus behívja a generális vizitátorokat abba, az őt körülvevő pozitív tömegbe, ahol nem kérdés a Mester szakrális státusza, ha a sátán erejével gyógyítana, akkor a hithű zsidó tömeg nem lenne jelen. Ezeknek az embereknek a gyógyulása (Máténál úgy jön le, hogy mindenkit meggyógyított), szakrális rehabilitációja belső zsidó szakralitás és nem zsidó ellenes erők végzik. Ők maguk a bizonyítékok a teljes szakralitásra. Ez egy meggyőző közeg.

Jézus egy logikai okfejtésben foglalja össze, hogy miért nem lehet Ő külsös erő befolyása alatt: a sátán a saját birodalma ellen fordulna, hogy kiűzze a sátáni erőket? A sátán önmagával meghasonlana, de hát ez a teljes bukásához vezetne?! Nem életszerű. Sokkalta inkább arról van szó, hogy a zsidó szakralitás ellenes erők főparancsnokát, az erős embert, a saját házában Jézus megkötözte, tehetetlenné tette, nem képes rongálni tovább a szakrális erőteret az Isten országát. Itt hangzik el az a mondat, hogy ’minden bűn megbocsátásra kerül, még a káromlás is, csak e Lélek elleni káromlás nem bocsájttatik meg.’ Erre vissza kell térnünk, de előbb vigyük végig ezt a gondolatot.

A ’generális vizitáció’ írástudói nem hoznak Jézust elítélő állásfoglalást, nem tartóztatják le, a kapott direktívájuk ellenére.

 Honnan tudjuk ezt?

Onnan, hogy az evangélium elmondásának folytatásában Jézus Jeruzsálembe érve korlátozás nélkül bemehet a templomba, és az elfogása előtt korlátozás nélkül taníthat a templomban. A ’hivatásos írástudók’ elítélő állásfoglalása esetén ez nem történhetett volna meg, sőt ott helyben letartóztatják. Tehát Jézus nem a sátán ügynöke, ezt már Kapernaumban kimondták róla a legprofibb felkészült inkvizítorok, vagyis kár – 35 évvel később – ezzel a karaktergyilkos állítással próbálkozni világszerte. Ez egy lejátszott meccs.

Az más kérdés, hogy akik később kivégezték azok miféle sátán ügynökök – főpapokat a zsidó ellenes erők legfőbb képviselője, Pilátus cserélgeti. Heródes Antipász a Róma kollaboráns dinasztia királya korbácsoltatja meg. A nagytanács gagyi kollaboránsok gyülekezete, csupa-csupa zsidó szakralitás ellenes erő befolyása alatti (sátáni) társaság.

Ami számít, hogy a profik ’generális vizitációjának’ nem politikai pozitív döntése született, hanem szakmai. Ennek van súlya, minden más súlytalan – mondja Márk. Ez a generális vizitáció az inverze Jézus jeruzsálemi perének, az politikai döntés és nem szakmai.

Márk idősíkjában a fogalmak ilyen pontosítása – szakmai vagy politikai – igen csak húsbavágó kérdés, hiszen ’már megy körbe a kosár’, a zsidó politikai akasztófahumor legkeményebb terméke. (Félix helytartó lenyúlt a templomkincstárból egy tonna aranyat, erre a jeruzsálemi politikai elit körbeküldött egy üres kosarat, hogy gyűjtsenek szegény Félix megsegítésére, ebből lesz a háború 100 000 áldozata, többszázezer embert visznek el rabszolgának, és végül a templom lerombolása.)

A jeruzsálemi politikai kígyófészek direktíváival szemben a hivatásos írástudók szakmai ítélete Jézus mellett szól. (Most lehetnek visszacsatolni, hogy persze Szerbiában is, Horvátországban is stb.) Ugyanakkor a keresztyénség is már világhálózat, egy rakás elitista tagja van (Pl. Málta királya, mint az első keresztyén uralkodó), nem maradhat válasz nélkül a belzebul szintű szatirikus jeruzsálemi megtámadtatás, a saját profijaival dobatja vissza a labdát.

Negyedik gondolatkör: térjünk vissza ’a minden bűn megbocsáttatik, még a káromlás is, csak a Lélek elleni bűn nem’ kijelentéséhez. Mi az, amit a jeruzsálemi profik számára megfogalmaz a Mester – Márk elmondásában?

Mitől vagy igazhitű zsidó. (Márk után még 35 évig a keresztyénség egy a zsidó kultúrán belüli markáns irányzat.)

Jeruzsálem a leszármazási listákat tartja fő szabálynak meg a rituális tisztaságot, úgy, mint nálunk a nemesi kutyabőrt őrizgetik a családok örökletes kiváltságként. Ebbe a kiváltságos társaságba bekerülni, az nem egyszerű dolog, együtt jár egy csomó rítussal, meg hűségeskükkel, mint általában az elit klubok tagsága.

A keresztyének meg másképp osztják a klubtagsági igazolványt, mint Jeruzsálem. Azt mondják, hogy pünkösdkor a Jóél-i prófécia beteljesedett: ’Az utolsó napokban kitöltök Lelkemből minden emberre, és prófétálni fognak fiaitok és lányaitok, látásokat látnak és álmokat álmodnak még szolgálóitok is’, vagyis intenzív kommunikációban lesznek Velem. (Mai fordításban: Én leszek az okostelefonjuk!) A Lélek kitöltés hatására vagyunk rituálisan tiszták, megszenteltek. Tehát, Jézus azért nem a ’trágya ura’, és a keresztyénség azért nem egy ’szarkupac’, mert az Isten kitöltött Lelke teszi szentté, teszi szakrális erőtérré, az Isten országává, vagyis igazhitűvé.

(Heidelbergi KT Mit hiszel az anyaszentegyházról? Hiszem, hogy Isten Fia Szentlelke és igéje által az igaz hit egységében, a világ kezdetétől annak végezetég az egész emberi nemzetségből magának egy népet gyűjt össze, azt oltalmazza és megőrzi. Hiszem, hogy ennek a népnek én is élő tagja vagyok.)   

A jeruzsálemi tüke apostolok megállapítják, hogy az a Lélek dolog tényleg működik, amikor Pál bemutatja a pogányokból lett keresztyéneket.

Ezzel az Isten országának elit klub tagságát hozzáférhetővé teszik tömegek számára, ezt a templom vezérkara nagyon nem szeretné, különben is a Lélek dolgot nem ők ellenőrzik, míg a rituális tisztaság korábbi ellenőrzése kizárólagos joguk volt. Ezért jelentősen csökken a befolyásuk, hiszen a keresztyének átcsatornázták a szakralitást egy általuk nem befolyásolt területre az Isten országába, tehát az autentikus zsidó kultúra ellenségei, tehát a sátán ügynökei.

Márk ezt a vitát azzal semmisíti meg, hogy de kérem, itt voltak a jeruzsálemi profik, a ’kanonika vizitáció’, a Mester elmondta nekik ezt a Lélek dolgot már előre, még Kapernaumban. A profiknak egy rossz szavuk sem volt az ügyben. Akkor most miről beszélünk? Az igazhitű zsidóságot Isten kitöltött Lelke eredményezi, nem a politikai szálakkal átszőtt jeruzsálemi rítusok.

(Márk a palesztinai háborús konfliktus fortyogó katlanától is távolabb viszi a világ keresztyéneit ezzel a perikópával!)

 Végül az ötödik gondolat: megérkeztek Jézus Urunk rokonai és családja, elkésve.

Minden, amitől féltek, már megtörtént, megvolt a ’kanonika vizitáció’, aminek a következményei alól sem Jézust, sem magukat nem tudják mentesíteni.

A család keretes jelenléte a történetben két dolgot emel ki, az egyik, hogy a vizitációnak valódi tétje van, a másik a jelenlétük alkalmat teremt annak a kiemelésére, hogy a keresztyén szakralitás eltér a jeruzsálemi templom familiáris keretű örökletes szakralitás modelljétől. Mindezt a profi vizitációs bizottság jelenlétében, tehát jóváhagyása mellett.

A Lélek kapcsol be az Isten választottjai közé (az Isten országába) és nem a leszármazás, ez a Jézus mondta kinyilatkoztatás és az egyház állandó gyakorlata – mondja Márk.

Mint a világ keresztyénségének válasz-érvét arra a karaktergyilkos politikai zsidó állításra, hogy a Jézus követés az belzebul (’trágya ura’ – ’szarkupac körül döngő legyek’, szabad fordításban).

 (Arra most nem térnék ki, hogy római rítusú katolikus testvéreinkkel hány fordulós hitvitát eredményezett, a márki szakasz fordítása, ’Itt vannak rokonaid, anyád, fivéreid és nővéred!’ Mindez súlyosan rongálja pápista testvéreink Mária dogmáit, amik amúgy sem tartoznak az első öt ökumenikus zsinaton megfogalmazott közös örökségünkhöz, mivel azt csak a hetedik zsinat tette dogmává.)

(Azt meg már csak tényleg desszertként teszem rá, hogy a jólértesült ezoterikus testvérek heti friss híre, hogy a sátán visszatért az Úristenhez, átkerült a jó oldalra, elvesztette a vezérét az Isten elleni koalíció, már csak néhány démon maradt a rossz oldalon, akikkel a leszámolás folyamatban van. Jót mulattam az ezoterikus testvérek jól értesültségén, de tedd be a mai ige azon mondatának a kontextusába, hogy ’minden bűnbocsánatot nyer, még a káromlás is’ – lehet esélye a sátánnak is?! Amire nincsen bocsánat az a Lélek egyházteremtő munkájának a káromlása.)

csbz