Home Írások KOSSUTH KULTUSZ VÖRÖSMARTON

KOSSUTH KULTUSZ VÖRÖSMARTON

770

P.Szalay Emőke

KOSSUTH KULTUSZ VÖRÖSMARTON

Kossuth látogatója  Béni Izsák

A másik személy, akiről meg kell emlékezni, a Drávaszög Kossuth kultuszával kapcsolatban, Béni Izsák.

A Csúzával szomszédos községben, Vörösmarton élő gazda a vidék híres boraiból gazdagodott meg. „Különösebb huncutkodás nélkül is meggazdagodhattak a drávaszögi szőlősgazdák. Hogy mire vihette a kiegyezés utáni korszakban a hajdani jobbágyok ivadéka, a szőlőmíves drávaszögi magyar paraszt, arra a legjobb példa a vörösmarti Béni Isák hirtelen anyagi fellendülése” írja Baranyai Júlia.[1] Béni Izsák emlékét azért őrizte meg az emlékezet, mert elment Kossuthhoz Turinba.A történetet unokái, a Novák leányok, akik közül az egyik a női lelkészek egyike volt, emlékezése szerint az egyik szokásos nótázás közben, Ne sírj, ne sírj Kossuth Lajos dal éneklése közben 1885-ben ébredt fel Béni Izsákban a 48-as honfibú, hogy felkeresi szegény Kormányzó urat torinói számkivetettségében. Az egykori szabadságharcosnak, bujdosó honvédnek, Kossuth egykori katonájának lelke támadt fel benne.

Öt évvel halála előtt megfogalmazódott benne az elhatározás, meglátogatja Kossuth Lajos Turinban. Így írja el ezt Dunai N. János: „Egyre gyakrabban került terítékre a 48-as forradalom. Egy napon, alig öt évvel a halála előtt e szavakkal fordult meghitt, főként veteránokból álló asztaltársaságához: Embörök, ugyan mit csinálhat, hogy él olaszföldön a mi kormányzó urunk? Amondó vagyok, hogy föl kell keresni, meg kell látogatni. Meg kell neki mondani, hogy hűek vagyunk hozzá, hogy a haza szabadságának gondolatát még mindig szívünkben melengetjük…. Mert én úgy határoztam, hogy felkeresem kormányzó urunkat! Elmegyek hozzá!

Valóban elindult a hagyomány szerint 50 liter fehér, 50 liter vörösbort vitt kis hordókban Kosarakban füstölt sonkát, kolbászt, gyümölcsöt. A falubeliek üdvrivalgása, éljenzése közepette indult a hosszú útra.[2] Torinóba megérkezve Kossuth nagy szívélyességgel fogadta. Az emlékezet szerint Béni Izsák bírta rá, hogy egy fiatal művésznő lefesthesse. Állítólag azzal érvelt, a kormányzónak nincs joga megfosztani a nemzetet attól az örömtől, hogy megörökítve lássa festményen.

Béni Izsák Ferenc hordója
Béni Izsák Ferenc monogramja a hordóján

A látogatásról Kossuth Lajos is megemlékezett. Egyik levelében írja: „Ma egy Baranya megyei magyar földműves volt nálam. Csak gondold meg, azért tette meg a hosszú, költséges utat, hogy engem láthasson. Látott, megnézett, s azzal elégülten visszautazott. Van valami megindító a magyar nép e kegyeletében, annyival inkább, mert csak olyan keveset tehettem érte a sokból, mit tenni kívántam! – mégis oly hálás azért a kevésért.- De minő gyönyörű typicus alak ez a Baranyai magyar földműves. Több mint egy öles, valóságos óriás, de értelmes, szép óriás. Minden ember megbámulja, kivel csak találkozik, tízezer ilyen ember meghódítaná a világot. Kedves látogatás volt.”

Megajándékozta fényképével, amelyet saját kezűleg így dedikált: „Turin Márt. 9. 1885. Mi hozta Önt Béni Izsák Ferenc hazámfia Turinba? Kérdezém: „Szívem sugallata „- felelte Ön megilletődéssel. Köszönöm. –Vigye Ön magával a megemlékezést arra, hogy a magyar nép szabadságáért a Hazának szabadsággal tartozik Kossuth.”

„Kétségtelen, hogy akkoriban egész Dél-Baranyában nem volt elégedettebb, boldogabb ember, mint Izsák B. Ferenc. Elmenni olaszföldre, kezet fogni, elbeszélgetni vele, vendége lenni a hon atyjának. Aligha! Tettének híre szárnyra kelt, nemcsak a megfogyatkozott drávaszögi magyarok között, hanem távolabb is. Egy álló esztendeig jártak hozzá az érdeklődők, milyen hírekkel tért vissza, mit mondott, hogyan érzi magát a kormányzó úr.”[3]

 

 

Felhasznált irodalom

Baranyai Júlia

1976 Vízbe vesző nyomokon. Szabadka

Berényi Zsuzsanna Ágnes

2001 „Kossuth papja” Ács Gedeon. Confessio 2001. 2.

Dunai N. János

1997 Drávaszögi krónika. A Kettős család. Pannónia könyvek.

Zombori István

1978 A múlt századi Amerika – magyar szemmel. In: A Mór Ferenc

Múzeum Évkönyve 1976-77. (Szerk.: Trogmayer Ottó, Szeged,)

325-364.

 

 

 

[1] Baranyai Julia im. 230-25.

[2] Dunai N. János: Drávaszögi krónika. A Kettős család. Pannónia könyvek. 1997. 123-4.

[3] Baranyai Júlia im. 232-3.