Home áhitat Gadarai megszállott, vagyis démon űzés a Golán-fennsíkon

Gadarai megszállott, vagyis démon űzés a Golán-fennsíkon

702

 Unalmas-izgalmas história

Márk 5:1-20

 Szép, áhítatos, vallásos történetekre vágyik az ember, a lelki ember, az Úristen békességében elidőzi akaró ember. A templomba is azért megyünk el mert ott úgy megnyugszik az ember, és az jó. A bibliánkat is azért nyitjuk fel az otthoni csendesség órájában, az imádság idején, mert az a feltöltekezés, a Lélek jelenlétében való megtisztulás ideje. Az áhítat ideje.

 A lányomat még középiskolás korában elvitték cserediáknak Törökországba, a vendéglátó lányt és barátnőit nyolc év után körbe vezette Budapesten. Pontban öt óra öt perckor a hölgyek a Mátyás templom tövében elővették az iránytűiket és a vízhatlan imaszőnyegeiket a kifogyhatatlan tartalmú női táskából (valószínűleg mindegyikben rejtőzködik néhány tartalék univerzum), leterítették és elvégezték jó muzulmánként az imádságukat. Vélhetőleg egyáltalán nem érdekelte őket a korán kortörténete és egyes fejezetek jelentés tartalmának változása. Allah diktálta, ’kérdés nincs, nem is lehet!’

A másik keret történetem ma-holnap harminc éves, lelkes titánként bibliaórát tartok az egyik kedvenc gyülekezetünkben, akkor még vagy negyvenen eljöttek egy hatszáz lelkes faluban, (aminek református főiskolája is volt, de annyira régen, hogy még a református történészek is kifelejtik a református történelemkönyvekből, ahogy a Dél-magyar históriát általában ki szokták felejteni a magyar históriából, amit általában az Észak-magyarok írnak). Szóval a lelkes bibliaórán Dávid király valamelyik históriáját taglalom lelkesen a sokéve lakatlan parókia templomból áthordott háttámla nélküli padjain a cserépkályha melegétől kókadó néniknek és bácsiknak – talán már mind hazamentek azóta a Gazdánkhoz – egy nagyon izgalmas fordulatnál járok a mondandómban, amikor szörnyű gyanúm támadt, mindjárt le is teszteltem. 60-70 éve ülnek a templomban – akkor még voltak ilyen emberek – lehet, hogy kitört rajtam a szokásos pap betegség és elbeszélek a fejük felett? Azonnal igyekeztem párbeszédre váltani. Jó, Dávid király, megvan a történet ugye?! (Dehogy van, nekem is csak morzsák vannak meg máig az egészből, de akkor még a fiatalságom ezt eltakarta előlem!) A válasz egyféle nemleges kummogás volt. Tovább mélyítettem: Mózes? Csönd majd kummogás. Nem adtam fel, akkor is keresek egy fogódzót, ahonnan összerakjuk az üzenetet (az üzenet szó ekkor még nem volt megterhelve a facebook-kal, akkor még azt jelentette: ’lelki eledelt’). A fogódzó – hiszen mégis csak keresztyének vagyunk – legyen maga a mi Urunk Jézus Krisztus, meg is kérdeztem. Volt is csönd. Mielőtt kínos hosszúságura nyúlt volna a csöndünk, a máskor sokbeszédű asszonytestvér megtörte és elmondta, hogy ő tudja. Látta a képes bibliában, hogy Jézus agyagból galambot formált, majd elröptette, a galamb élt. Itt egyféle helyeslő kummogás következett a szobában, kiegészítve azzal a kicsit fejcsóváló rosszallással, hogy ez a Rózsi tényleg sokat beszél. Éreztem, hogy a gondosan előkészített ’lelki eledelem’ legfeljebb a kirakatban megcsodált cukrászsütemény marad, de nem fogja megülni a ’lelki gyomrukat’. Magyarul, a jó reformátusaink hitbuzgalma akkor még az ország néhány igen elhagyott zsákfalujában, vetekedett a török lányok mostani hitbuzgalmával. Ájtatos népek voltak no. A tartalmi kérdések a bibliából meg olyan papos dolgok, elég, ha ők tudják.

Az a baj, hogy ezek a kálvinék kitalálták ezt az ’egyetemes papságot’, sőt – sokszor ismételt – látásom szerint az ’egyetemes püspökséget’, mert római rítusú testvéreknél hitbeli kérdésben a püspök alatti papok, diakónusok, sekrestyések stb. nem fogalmazhatnak meg önálló véleményt, nálunk meg minden keresztyén szabadsága, hogy beszélgessen az Úr fenséges dolgairól nem csak a pappal, hanem magával az Úrral. Mink meg ugye kálomisták vagyunk.

Unalmas-izgalmas históriáink arról szólnak, hogy amikor az Úrral beszélgetsz a közös dolgaitokról, hogy a lelked nyugalmat találjon az Ő tenyerén, lássa te készültél. Te szereted az Ő történeteit, jobban szereted, mint sok papja, akinek a jól fizető hittanórákra való rohangálásban már nincs is ereje elidőzni felette, fürkészni és megszeretni az Igét. (’Az Ige testté lett és mi láttuk az ő dicsőségét…’)

Az Igének mélyége, magassága szélessége és hosszúsága van térben és időben.

Őróla szólnak a históriák, amiket fürkészünk, és amikről még messze nem tudunk eleget, hiszen az élet vizének igen mély kutjai vannak előttünk, és kicsoda képes kifürkészni az Isten mélységeit!

 Pillantsunk bele a Gadarai megszállott történetébe:

Jó török nem kekeckedik, imaszőnyeg leterít, iránytűvel betájol, Allah ahabar (saddaj – a legnagyobb) azt megy tovább.

Nekünk meg itt a földrajzi probléma Márk óta, amit se Máté, se Lukács nem old meg később se. Hol történik az eset az ördöngös fickóval meg a disznokkal, akik a végén a tengerbe fulladnak? Vannak kéziratok, amik Gadarát írnak és vannak kéziratok, amik Gezarét írnak.

Nem tök mindegy? Hát de, azt mehetnénk tovább jó törökként, és mégsem mert kálomisták vagyunk. Mit akar Márk közölni? Azt, hogy nem ismeri a területet csak Péter a szemtanú elmondásából, hiszen Rómában írja az evangéliumot 35 évvel az eset után és talán elszúrta a város nevét, Péter meg nem tudja kijavítani, hisz kivégezték?

Gadara ötven kilóméterre van a Genezáret tótól (Tibériás tenger), kevéssé életszerű, hogy 2000 disznó fut egy maratoni távot. Gezara csak 10 kilométer a víztől, ez is határeset.

Mit akar elmondani Márk, mit nem veszünk észre?

Három, illetve négy történetet kötött itt csomagba Márk. Az első a tenger lecsendesítése, a második a mai Ige, a harmadik és negyedik a 12 éves kislány feltámasztása és a 12 éve vérfolyásos tehát tisztátalan asszony megérint a Mestert és meggyógyul. Ez a csomag egybe van.

Mit nem veszünk észre?

A helyszín a ’tíz város’ (dekapolisz, ezek római városok) területe régi nevén Básán földje. Básán nem tartozik a magyarázók szerint Izrael törzsterületéhez, csak igen rövid ideig birtokolják Dávid környékén, aztán 1000 évig nem, pedig legendásan gazdag termőterület, vulkánikus talaj és elégségesen sok esővel, az amúgy száraz Kánaán éléskamrája. Érintőlegesen tartozik a zsidó élettérbe, ez Damaszkusz érdekeltsége a történelem folyamán. Damaszkusz meg Baál felségterülete. Baál meg a ’vihar isten’. Dekapolisz római érdekeltség, de Róma vallási téren nem hoz mást a területre, mint ami ott már eleve megvan. Jézus a hagyományos zsidó élettér Jahve felségterületről a tó nyugati partjáról átmegy a tó keleti partjának hagyományos Baál életterére. Közben lecsendesíti a vihart. Legyőzi Baált.

Mit keres ott a Mester egyáltalán?

A görög-római civilizációt a hadsereg hóditásával alapozták meg, de az igazi kultúrfölényt és hatalmi fölényt a római városok megépítésével betonozták be évszázadokra. A római város maga a civilizáció, hozzá képest a többi település egy másik dimenzió. Kapernaum is római városként épül, ahol Péter házában Jézus rendszeres vendég. Egyáltalán a Rómát kiszolgáló és emellett erőteljesen befolyásoló Heródes dinasztia egy csomó római város felépítésével modernizálja Palesztinát, illetve szerez magának ellenséget a zsidók között. Ennek a területnek kiemelt turisztikai jelentőséget ad, hogy Róma legnagyobb gyógyfürdő központja, van vonzása és van kultúrája. Gezarának a terület fővárosának például két színháza van, túl a vízvezetéken meg az összes szokásos római városépítészeti kelléken. Aki magára valamit is adott az a székhelyét áttette ezekbe a városokba, integrálódott a római elvek szerinti társadalomban, megtalálta a helyét stadionok lelátóján, ami pontosan megfelelt a város társadalmában betöltött pozíciójának. A nem római városok vitorlájából így fogták ki a szelet, egyfajta belső átrendezéssel elvonták az életerőt, genetikai lefölözés, ősi megszálló trükk.

A Mester megelőzően kiválasztotta a 12 tanítványt. 12 mert Izrael teljes helyreállítása történik. 10 törzs elveszett a történelemben, ha a valósághoz igazítaná a tanítványok számát, akkor kettő tanítvány elég lenne. A csomagba kötött történetekben túl gyakori a 12-es szám, a kislány 12 éves, az asszony 12 éve beteg, tehát tisztátalan a szakrális téren kívüli. A Mester olyan területre ment, ami az osztásnál Józsué idején még elfoglalandó célterülete Izraelnek. Ugyanakkor a szakrális téren kívül van már túl régóta, Baálé, halott és tisztátalan, mint a kislány és az asszony. Olyannyira halott és tisztátalan terület, hogy Ezékiel próféta már rég törölte a szentföld jegyzékből, azzal, hogy ami a Jordántól nyugatra van az szakrális, ami keletre azt meg tessék elfelejteni, tessék onnét beköltözni az igazi szent földre, ezt ma úgy mondják, nincsenek területi követelései. Az analógia kedvéért, kevés olyan honi potentátot ismerek, aki Ukrajnával szembeni területi követelésként Etelköz magyar kézre adását követelné.  Jézus Urunk meg nem osztja Ezékiel véleményét, hanem átmegy a római modernizáción átesett Baál kultusz fészkébe és megfogalmazza a területi követelését a maga sajátos módján.

Mit talál ott?

Őt váró tömeget nem, épp a tömeg elől jött el ide. Senki nem ünnepeli felszabadítóként, senki nem keres nála gyógyulást és ezen keresztül újbóli szakralizálódást. Kimondhatjuk, hogy Básán földje nem kér Jézusból. Ez már rég egy többszörösen idegen civilizáció.

Sőt, amire a legkevésbé számít az ember a világ elsőszámú gyógyfürdő központjában, a világ egyik legsűrűbb ’római várossal’ ellátott területén, a legjobb termőföldek vidékén, tehát gyakorlatilag a legtutibb helyen, szembe jön egy fékezhetetlen eszelős. Legyen gyanús, hogy Márk mennyi szót használ az ember állapota súlyosságának a leírására. Azt persze nem mondja, bocs srácok, de mégiscsak az elit birodalom gyógyászati központjában vagyunk. Ennyi telik tőletek összesen? Ennyit tud a magas kultúrátok, leláncolni a sírboltban?  

A sírbolt eleve képletes, a démonok lakóhelye. Emlékezzünk csak mi volt a ’generális vizitáció’ alapkérdése: sátán beosztottja, akiben baálzebul a démon lakik. Most Jézus házhoz megy a démonokhoz, baál területére.

Jön a diagnózis készítés:

’Jézus a Magasságos Fia, ne gyötörj’ ordítja az ember, vagy a benne lévő démon a történet szerint. Kapcsoljuk ide a vallástörténeti excursusunkat az isten titkos neve tárgykörben: aki tudja a titkos nevet az képes kényszeríteni az isteneket.

A démon tudja Jézus titkos nevét (a Magasságos Fia, lásd prológ, a megkereszteléskor) és most vélhetőleg ezzel próbálkozik első lépésben, hogy így az irányítása alá vegye Jézust.

Jézus nem adja át az irányítást, hanem kényszeríti a démont, hogy ő mondja meg a titkos nevét. A démon terel, próbál kitérni és hazudik egyszerre, tehát küzd. Terel, mert nem mondja meg a nevét nehogy Jézus átvegye felette az irányítást. Hazudik, mert a neve helyett azt mondja, sokan vannak, légió. (Ez az akkori világ legfélelmetesebb harci gépezete, hatezer hivatásos katona, akik 25 év szolgálat után örökletes római polgárságot kapnak. A család felemelkedés legkiszámíthatóbb útja, valós életpálya modell.) Lefordítva ez annyit tesz legyőzhetetlen vagyok ne is próbálkozz Jézus, nem fogsz irányítani, a titkos nevem sohase tudod meg.

Aztán mégis csak kiegyezne egy döntetlenben, ha már így a titkos nevem ismerete nélkül is kikényszerítesz az emberből, akkor ne kelljen a démonok tartózkodási helyére mennünk (értsd: Kénköves tüzes tó – Jelenések könyve), legyen egy köztes tartózkodási helyünk (démontörténetileg ez egy lehetséges kérés) a disznónyáj.   

Akkor legyen itt néhány megválaszolhatatlan kérdés: disznónyáj.

Mennyire a zsidó kultúrán kívüli kultúra szimbóluma ebben a történetben a disznónyáj, a római város kétezer darabos kondája? Kultúrharc Márk korából, a Néró utáni Róma ellenében. Ebben az esetben a démonok köztes lakóhelye kultúrfölényt gyakorló római kultúra, aminak pusztulnia kell az ember meggyógyulásához, hogy újra szakrális legyen. A démon megszállta Róma írtja a keresztyéneket? Róma egyik szimbóluma a 12 malacát szoptató anyadisznó.

Mennyiben utalás a disznókonda a legyőzhetetlen ’Vaddisznó légióra’ (légio freciensis), aminek a dolga a démonikus rendteremtés Kánaánban, 100 000 halott, többszázezer rabszolga. Az evangélium vélelmezett leírásának idején már a galileai területek szisztematikus rendrakása vélhetően elkezdődött, ha Jeruzsálem még nem is került sorra. (Jozefusz Fláviusz a híres zsidó történetíró a galileai főparancsnok, a 6000 fős Vaddisznó légió kiirtja Fláviusz 60 000 főt számláló amatőr hadseregét, az egyetlen túlélő maga a főparancsnok. (Ez pont olyan életszerű, mint amikor jó Lajos királyunk Mohácsnál úgy fullad a Csele patakba, hogy a testőrparancsnoka, bizonyos Török Bálint karcolás nélkül túléli a kalandot.) Nem tudjuk Márk utalt-e erre az esetre ebben a történetben.

A történetünkben a disznónyáj csapda a démonok számára. A tengerbe vesző konda démonjai mennek a kénköves lángoló tóba, kis kerülővel. Jézus megtisztította a területet, szakralizálta.

Reakciók:

1.       a kondások tanúsítják, a történet hiteles.

2.       a tulajdonosok csodálkoznak a felöltözött eszelősön, ám megkérik Jézust a távozásra.

3.       Jézus elmegy, majd a hetedik fejezetben visszajön, meggyógyít egy süketet (Ézsaiás – izrael büntetése: ’hallván halljanak, de ne értsenek, hogy valahogy meg ne térjenek’)

4.       a meggyógyult csatlakozni akar a tanítványokhoz, Jézus ezt elutasítja és egy sokkal nehezebb feladatot bíz rá, menjen haza és mondja el ami történt.

Minden reakció alkalmas egy nagyobb darab lelki kenyér meggyúrására.

Ámde a ’fiak helyett beszéljenek a kövek’:  Gezarát elkezdték kiásni, innen tudjuk a két színházat. Gezara a Golán-fennsík nevű területen fekszik, amit a hírekből ismerünk, az 1967-es hatnapos háborúban Szíriától elfoglalta Izrael. Az ENSZ határozatok kötelező visszaadást írnak elő máig. Izrael politikusai azt mondják soha. A ’67-es háborúban véletlenül úgy alakult, hogy az Ezékieli határokra tolták ki a megszállást a zsidók mindenhol, tehát a Jordánig. Kivéve Básán földjét, az kívül van az Ezékieli határon, ez Jordánon túli terület. Miért is? Hagyjuk nyitva ezt a kérdést.

Ami biztos, a megszállás utáni régészeti feltárás megtalálta a fantasztikus római várost, 10%-át ásták eddig ki.

Beszéljenek a kövek: Jézus hazaküldi a meggyógyítottját, és megnyitja a süketek fülét.

Kiástak a városban tizenhárom keresztyén templomot, a legfantasztikusabb korai keresztyén mozaikok ott kerültek elő.

Ennél többet nehéz lenne hozzátenni a történethez.

Kétségtelen, hogy ennek a históriának az áhitatos olvasása akkor is működik – mint a törökök imaszőnyegje – ha mélységeket nem keresünk az élet vizének kutjában.

Csak az a baj, hogy reformátusok vagyunk, kálomisták, akiknek az Úristen megengedte, hogy mélyre merítsenek.

csbz