Home Igehirdetés A ’helyes út’

    A ’helyes út’

    702

    Unalmas(?)-izgalmas história, amikor Krisztus Urunk ’úton van’ (tao – helyes út) Jeruzsálem felé. Márk 8-10 fejezetek.

    (’Hogy is kezdjem, hogy is magyarázzam’, ha beleolvasott ebbe az irományba úgyse veszi elő a könyvespolcán porosodó Bibliáját és nem keresi ki a megjelölt részt, tehát illene egy rövid tartalomjegyzéket adni. Sok kedvem nincs hozzá, inkább olvassa az eredetit, jobban jár. A Bibliában olvasottakhoz, ha gondolja tegye hozzá, amit írogattam, aztán vagy unalmas lesz, vagy izgalmas az már a maga dolga.)

    Jézus Urunk befejezte a Galilea-i tanítást – Márk elmondásában jön a második szakasz – ’úton Jeruzsálem felé’.

    (Excursus: Ma ilyen napunk van, mindent zárójelebe kell tennem. A ’vájt fülű Biblia forgatók’ már a címre pillantva rám csapták az ajtót, hogyan kerülhet ide Márkhoz a kínai filozófia fogalomtárából a tao (a helyes út) fogalma. Ilyen szellemtörténeti bakugrást csak képzetlen kóklerek engednek meg maguknak, akik nem tudják melyik a bal meg a jobb kezük. Magam is osztottam ezt a nézetet hosszú évtizedeken át, mígnem – akaratlanul belekeveredtem a XX.-XXI. századi apokaliptika törésvonalainak a kóstolgatásába, a jelenleg is dúló pénzügyi világháború kapcsán – ahol olyasmibe botlottam, ami a globalizmus fogalmát, térben és időben eszelősen kitágította számomra. Röviden az alapinformáció, két fickó alakította meghatározó módon ezt a világot ilyenné, amiben vagyunk, a XX. század elején Szun Jat-szen https://hu.wikipedia.org/wiki/Szun_Jat-szen  –

    és Csang Káj-sejk https://hu.wikipedia.org/wiki/Csang_Kaj-sek

    Sógorok voltak, a két nővérnek szobra van Tajvanon, régi kínai zsidó család az övék, családfájuk Konfuciusig ér vissza, az pedig a Krisztus előtti V. század, Jeruzsálem újra népesítésének, a templom újjá építésének ideje. (Ha akar nézzen utánuk: ENSZ és annak jóléti alapjai, a dollár mint tartalék valuta fedezeti alapjai, mindezt a kínai császári aranykészlet elsajátításával…stb)

    Számunkra ebből az egészből az érdekes, hogy a ’Selyem út’ kapcsán a zsidó szellemi térben a ’helyes út – tao’ konfuciuszi gondolatának jelenléte egyáltalán nem anakronizmus Krisztus Urunk idején, lévén folyamatos kereskedelmi kapcsolat hömpölyög a jobbára Jeruzsálem vagy éppen Samária irányította, tudatosan felépített, zsidó diaszpóra világhálózaton keresztül, akkor már sokszáz éve. Az irányítás jogosítványáért versengő (pontosabban acsarkodó) hatalmi központok szentélyei formálják egymás ellenében a teológiai tudásunkat sok-sok kérdésben. A dolog az acsarkodások ellenére működik ezer éveket.)

    Tehát, Márk amikor a Jeruzsálembe vezető út tanítását megszerkeszti, a ’helyes út’ tanítása ként adja elénk a fejezetet, ami nem anakronizmus ott és akkor ’vájt fölű Biblia forgató’ barátaim.

    A ’helyes út’ misztériumát gyönyörűen szerkeszti elénk Márk, ad egy keretet a két meggyógyított vakkal. Az első lassan nyeri vissza a látását, Jézus Urunk többször avatkozik az életébe, mire kristálytiszta látásúvá lesz, ám nem csatlakozik a Mester köréhez. A másik, Bartimeus, azonnal látóvá lesz, mindent hátra hagy és követi a Mestert. A keret a tanítvánnyá lét két őstípusát írja le majd két generáció tapasztalatával a háta mögött, mindkettő ’helyes út’. Ahogy az ismeretlen, Jézus nevében ördög űző tevékenysége is ’helyes út’ a Mester szerint, nem eltiltandó tevékenység.

    A ’helyes út’ három szakasza minden esetben tartalmazza Jézus Urunk előzetes bejelentését a jeruzsálemi kivégzésnek és a feltámadásnak, mert ez az igazi misztérium, a hit titok, amire a tanítvány ’látást nyer’, azaz felismeri az Atya Isten beavatkozását a történelembe. Mert ugye kérem ez az alapvető kérdés mindig is (immánuel).

    A ’helyes út’ berajzolása a zsidó szellemi térbe nyilván a térben működő eligazító erők meggyőző átállításával működhet csak.

    A korabeli zsidó szellemi teret felvázolni sincs esélyem, már csak azért sem mert globális, több központú (Jeruzsálem, Gallilea, Alexandria, Babilon és vagy kétezer kolónia világszerte rabbikkal és iskolákkal), ahol eltérők a valláshagyományi hangsúlyok, még csak a 300 éves apokaliptika műfajuk sem szabványosított, hanem gazdag burjánzás, birodalom határoktól független élő és kapcsolatban lévő kultúra. Ebben a szellemi térben Jeruzsálem domináns szerepet visz, de messze nem kizárólagosat. Jó példa erre, hogy Jeruzsálem lerombolása és a zsidó háború közötti időben a vallási szempontból jelentéktelennek tartott Galileában fogalmazódik meg a keresztyénség után a judaista zsidó identitás is, máig érvényesen. Ami a római birodalmon kívüli babiloni tömbzsidóság vezetőszerephez jutásával terjed szét a kolónia rendszeren (diaszpóra) keresztül világszerte olyan eredményesen, hogy visszahatva Rómára, a birodalom minden tizedik lakója a II. század végére beáll zsidónak. Ekkor messze jobbak a missziói mutatóik, mint a keresztyéneknek.

    Ebben a ’szellemi térben’ van néhány közös pont (még a tóra sem, azt is csak később kanonizálják), de Illés próféta és Mózes tekintélye mindenképpen megkérdőjelezhetetlen. A két név mindenképpen szimbolikus, mert a prófétákat és a törvényt, mint a zsidó lét két legfőbb eligazítási vagy legitimációs pontját, isteni felhatalmazását, jelképezik.

    Persze, persze, de mit is csinál Illés?

    A szárazsággal csődbe viszi Omri – Áháb dávidi méretű és befolyású birodalmát, kiírtja a Kármel hegyi istenítéletben a vezető réteget jelentő Baál és Astarte papságot, majd elmenekül 500 kilómétert a Sínai hegyre (megsérti a tabut), ott felmond az Úristennek, aki a felmondást elfogadja, csak felmondási időt szab meg, továbbá négy feladatot. Három királyt kell felkenni (ebből az egyik nettó hazaárulás, a másik kettővel együtt meg globalizmus) és egy prófétát a saját helyébe. Az utód Elizeus a prófétai lelket akkor kapta meg, amikor látta Illést élve elragadtatni a tüzes szekéren, akkor így kiáltott ’Izrael harci szekerei’. (Tehát, az Isten beavatkozó Isten, a rendelkezésére álló erők és források messze nagyobbak, mint a helyiérdekű földi erőforrások, értsd: Illés a megmaradt hétezer – Istenhez hűséges – emberből újjáépíti a valódi Izraelt, az izraeli birodalom lerombolása árán. (’helyes út’) Ja és Illés él, ahogy Jézus is, a nagy helyreállító, feltámadt a halálból.

    Persze és Mózes?

    Két országon át elvisz egy népet a harmadikba az Úristen vezetésével (’helyes út’), minden istenpárbajt és háborút megnyernek, mert az Úristen erőtartalékjaival senki sem konkurálhat. A harmadik határában az Úr négyszemközt megmutatja a megigért földet, ahova Mózes már nem mehet. Mózes meghal és az Úr személyesen temeti el, ezért nem tudja senki hol a sírja. Tehát, Mózes valahogy ugyancsak az Úr fennhatósága alatt van, ahogy a feltámadt Jézus Urunk.

     A ’helyes út’- a szakrális misztériuma a megváltásnak, hogy Jézus Urunk az erőtartalékokat és izrael harci szekereit nem vetette be az elfogása és keresztre feszítése kapcsán.

    Az Isten fia, nem vesztett, hagyta magát az előre háromszor bejelentett Isteni tervnek megfelelően.

    Ebből az Istenre hagyatkozásból épül fel az új szakrális nép, az új izrael, az a nép, akit az Isten maradéktalanul szeret és oltalmaz és magához emel, mint Jézust, Illést és Mózest. Ez az a misztérium – Isten beavatkozása a teremtésben – amit a ’vakok’ csak Jézus beavatkozása után látnak meg, lásd Bartimeus meg a másik vak.

    Egyik követi Jézust és a tanítványokat Jeruzsálembe, a másik haza megy. Mindkettő érvényes magatartás, hisz már látnak, tehát Istenre hagyatkozók. Az egyiknek többszöri beavatkozás kellett a másiknak elég volt egyszer.

    A ’helyes út’ zarándoklatának csúcsa a Jézus színeváltozása hegyén történtek.

    A három belső tanítvány – Jakab, Péter, András – tanúja lesz egy epifániának, ahol Jézus Urunk abban a dicsőségben mutattatik, mint majd feltámadása és menybemenetele után,és ott áll mellett Illés és Mózes.

    Péter ötlete a ’sátorépítés’, nem rossz, nem zavart csetlés-botlás, valójában azt jelenti, tartsunk ’sátoros ünnepet’ (a legszentebb ünnepek egyike az egyiptomi szabadulásra – Isten közbeavatkozására – emlékezve), mert ez egy nagy szakralitású helyzet. Péter már korábban is bátor volt, hisz négyszemközt bátran megmondta Jézusnak, hogy ’felkentnek’ (messiásnak) tartják őt a tanítványok olyannak, aki Istentől való megbízást teljesítő ember.

    Az égi szózat (bat qol – hang leánya – rabbinikus hagyomány) kijavítja Péter állítását, ami a valósághoz képest alul értékeli a Mestert. Megismételi az égi szózat azt, amit a kereszteléskor már hallottunk: „Ez az én Fiam, Őt hallgassátok.” A tanítványok ekkor még nem voltak Jézus mellett, erről a korábbi epifániáról csak mi tudunk, akik olvastuk az evangélium prológját. A mostani látás része, hogy eddigre az égi felhő eltakarja Illést és Mózest, már Csak Jézus látható.

    Nagyon kemény.

    Az egész zsidó szellemtörténeti tér apokaliptikus műveltsége, tudása és fantáziálása a jövőt illetőleg, a várt jelei az isteni beavatkozásnak, ami egy új fejezetet nyit a történésekben, amiket előrevetítettek a próféták és a törvények, most ezen a ponton az epifánia (ügydöntő jelentőségű megjelenése az Istennek) következtében mederbe került. Jézus az érvényes és kizárólagos magyarázója a törvénynek és a prófétáknak. Nem három sátor kell, ahogy Péter gondolta, hanem Jézus az egy, az ünnep. Ő maga az Isten beavatkozása, Ő maga az ég harci szekereinek legyőzhetetlen túlereje. Jézus a maximálisan legitimált ’helyes út’.

    Következésképpen amit a Jeruzsálembe vezető úton elmélyítve az eddig tanultakat elmond a tanítványainak, azok az etikai alapvetések nem vélemények valamelyik rabbitól (ezekből épült fel a zsidó szellemtörténeti tér), hanem kizárólagos érvényű magyarázatok és irányelvek az Istenhez tartozó élet dolgaira (’helyes út’), a felnyílt szemmel élők számára.

    (Hatályon kívül helyez minden más apokaliptikus vallásosnak tűnő vagy vallási köntösbe öltöztetett – jobbára szabadkőműves – spekulációt, amiknek se szeri se száma a mai napig is! Pl. Jézus nem beszél a Jeruzsálemi kőfalakból lévő templom újjáépítéséről, csak a lerombolásáról és a ’három nap alatti’ újjáépítéséről, ami ugye a keresztyén olvasatban a keresztről és a feltámadásról szóló ’hívó szó’- értsd: –  egyféle olvasatú kifejezés, adott tartalommal. Sokat kell ahhoz ferdíteni a dolgokon és az epifánia ügydöntő voltán, hogy a világ reformátusságának meghatározó része az epifániában Krisztus alá rendelt próféták és törvény magyarázatából azt olvassa ki, hogy addig nem tud visszajönni Jézus Urunk, amíg a jeruzsálemi templom újjá nem épült…stb. Vagy, hogy ilyen és olyan kozmikus okok akadályozzák a világ jóléti alapjainak újbóli üzembehelyezését tíz éve, illési szárazsággal rombolva le ökoszisztémákat…, azzal a különbséggel…stb.)

    Nem konteo-kedvtelésből írogattam ezt a szakaszt, hanem mert a Márk-i ’helyes út’ épp úgy meghatározta földrészek gondolkodás történetét, mint Konfuciusz ’helyes útja’ Délkelet Ázsiát.

    Példa, az Árianizmus hitvitájában és a hozzá kapcsolódó népirtásokban döntő érvnek tekintették, hogy Jézus Jakabnak és Jánosnak, akik lobbiznak nála azt mondja, ’nem ő dönt ki álljon az ő jobbján amikor eljön az ő országával.’ https://hu.wikipedia.org/wiki/Arianizmus

    Ezekből a Madách megénekelte ’iota’ küzdelmekből született meg a keresztyénség alapjait lefektető apostoli hitvallás és a keresztyén kultúra egésze.

    Az ariánus keresztyénséget az iszlám gond nélkül felszippantotta, hiszen, ha Jézus csak egy isteni felkent tanító volt, akit érdemes hallgatni, akkor jött egy nagyobb tanító-próféta, nevezett Mohamed, mostantól őt érdemesebb hallgatni.

    Ámde a színeváltozás hegyén nem csak azt mondta a ’hang lánya’, hogy ’őt hallgassátok’, hanem azt is, ’ez az én fiam’. Akkor pedig jöhetnek mohamedek, meg próféták, meg zöld ufók, meg akárkik… Érvényes ’helyes út’ nem lesz másik, ami valahova is vezet, pláne az Immánuelhez.

    Az út a leírás szerint Jézus és tanítványai a Galilea-i munka befejeztével először Északra mennek Heródes Fülöp Cezáreájáig, majd innen fordulnak vissza Jeruzsálem felé.

    A hagyomány több lehetséges helyét őrzi a színeváltozás helyének, a legközismertebb és egyben legvalószínűtlenebb a Tábor hegy.

    Vélelmezett hely, a régi északi oltár helye Dán oltára, részint a mózesi tradícióhoz kötődése a papjainak a tradícióvonala Mózesig visszavezetett (Mózes unokája a szökött pap, akit a házibálvánnyal együtt Dán törzse magával hurcol Mika házából, Dán oltárának édes karakter-gyilkos leírása szerint Józsué könyvében.) A hely a Karmel-hegy közelében van, ahol Illés az istenítéletben lemészárolja az Baál papokat és újra kezdi a kiválasztott maradék nép történetét.

    Az útleírás Bartímeussal végződik, aki lelkesen csatlakozik Jézushoz amikor elsőként ordítja a tömegben azt, amit eddig csak a ’hang leánya’ és a démonok mondtak ki ’Jézus Dávid fia’ és a Mester visszaadja a látását. ’Hited megtartott téged!’ Jerikóban történt. 25 km Jeruzsálem, egy napi járóföld, az nem túl sok. (Bartimeus egy bő hét alatt vakból lesz szemtanúja Jézus Urunk passiójának és feltámadásának.)

    Ebben az utazási keretben helyezkedik el a Mester ’helyes út’ tanításának folyama, rengeteg vallásetikai kérdés érintése közben (’Őt hallgassátok’).

    A szövegben – tényleg csak az ínyencek kedvéért mondom – sok olyan indokolatlan kulcsszót használ Márk, amit más szavakkal lehetne helyettesíteni (átadatik, felemelte, stb.) ámde ezek Krisztológiai kulcsfogalmak a korai keresztyénségben ( A néma lélektől megszabadult fiú, akit a tanítványok nem tudtak meggyógyítani, Jézus igen. Összeesik és olyan, mint egy halott, Jézus felemelte. Ez ugyan az a szó, amit a Mester feltámadására használ Márk. A kulcsszóval is prédikál az evangélium, tehát messze többet mond el, mint maga a történet. Bizonyos Krisztológiai töltésű kulcsszavak indokolatlanul gyakran ismétlődnek, ez pedig a korai hitoktatás besulykoló ismétlése terméke. Tehát a hitoktatásban a súlyozott információ továbbadása, már bevett gyakorlat (lásd: aranymondások a hittan órán).

    (A politikai propaganda gépezetek is erre a szisztémára működnek ma is, csak sokkal gyomorforgatóbban. A valamikor normális politikus kinyitja a száját és dől belőle a kiadott pártlózung, tisztára, mint a sehova tanúinál.) 

    Krisztus Urunk Jeruzsálemhez ért, ami most következik az nem bukás, az a ’helyes út’.

    Keresztyénnek lenni, annyi mint ’helyes úton’ lenni.

    csbz