Home Igehirdetés Óvakodjatok az ügyvédektől

    Óvakodjatok az ügyvédektől

    750

     Unalmas-izgalmas história, amikor Krisztus Urunk Jeruzsálembe ér.

    Márk 11-13 részek. (12:28-34)

     Nem lehet nem a poénnal kezdeni.

    Ezek a fejezetek hoznak három prófétai jelet, öt vitát és egy ’mini’ apokalipszist. A márki mini apokalipszis előtt van egy intés, hogy „Óvakodjatok az írástudóktól, akik szeretnek hosszú köntösökben járni, és szeretik, ha köszöntik őket a tereken, szeretnek a főhelyeken ülni a zsinagógában és az asztalfőn a lakomákon, felemésztik az özvegyek házát, és színlelésből hosszan imádkoznak, ezekre vár a legsúlyosabb ítélet.”

    Az öt vita azt hívatott bemutatni, hogy a keresztyénségnek a zsidó világ különböző szellemi erőtereivel folytatott párbaja már jelen van Jézus Urunk virágvasárnapi bevonulása és letartóztatása idején is. A vitapartnerek egyike az írástudók csapata.

    Gyilkos a Mester felrajzolta karikatúrájuk, amit persze helyből nem értünk.

    Jeruzsálem, hömpölygő milliós zarándok tömeg tényleg a világ minden részéről, a zsidó identitás fortyogó üstje a helyzet, világtalálkozó. Benne a kirívóan kegyes és tekintélyes nagy becsben álló írástudók, öltözékükről felismerhetők – értsd: a zsidó vallási jog tudói egy római jog megszállta környezetben. Egyfajta szimbólumok. Valahogy megtestesül bennük egyféle szabadság eszmény, mint egyféle kristályosodási pontok a világzsidóság számára, a jelenlévők egy része Róma határán túlról érkezett. Számukra a templom és a tömeg mellett az írástudók megkérdőjelezhetetlen erőt és tekintélyt hordoznak a puszta látványukkal is, ami megsokszorozza a családok identitását a zarándoklat utáni hazatérésre.

    Jézus Urunk meg azt mondja rájuk: ügyvédek!

    Ugyanis, ’felemésztik az özvegyek házát’, vagyis mivel a nők ott a jogrend szerint nem perképesek, az örökösödési eljárások lefolytatásához ügyvédet kell keríteniük, akit az örökség bizonyos százalékával fizetnek ki. Kit választanak ki az özvegyek, kiben bíznak meg, kire bízzák az életüket és a vagyonukat? A legkegyesebb, legvallásosabb írástudókra, mert azok nem verik át őket. Jézus Urunk meg azt mondja: dehogynem. Ezeknek a fickóknak a kegyessége puszta üzleti trükk. Ezek csak ügyvédek, ezekre vár a legsúlyosabb ítélet! Páváskodnak kuncsaftra vadászva, hátha jön arra egy zsíros megbízás. Ügyvédek. Ez kemény.

    No de lássuk a passió előtti három napnak a márki leírását kicsit közelebbről. Márk alapvetően passiót írt, csak kibővítette az előzményekkel röviden a Galileai kezdetektől Jeruzsálemig, most tartunk az előzmények végén.

    A jeruzsálemi megérkezés három szimbolikus prófétai jellel nyit. A prófétai jel önmagában olyasvalami, ami a az Úristen erőterét érzékelő ember számára a vitát lezárttá teszi.

    Az első, a virágvasárnapi bevonulás, a szamárcsikó háton érkező békesség fejedelme egy ősi prófétai látás koreográfiája szerint történik, a ’békesség fejedelme’ egyben a látás szerint a békességet kikényszerítő fejedelem is. Jeruzsálemnek fel kell ismernie, ha az identitása az Úristen erőterének az érzékelése.

    A második, a fügefa megátkozása. (az egyetlen Jeruzsálemben tett csoda) Prófétai jel, a gyümölcseit keresi Jeruzsálemnek a Mester, akkor is, ha nincs fügeérés ideje. Az átok annyi csupán, többet ne egyen rólad senki fügét, a fügefa túl teljesít, gyökerestül kiszárad. Az Úristen erőterében gyümölcs terem. Ősi prófétai kép a terméketlen fa sorsáról, a jeruzsálemi templom pusztulásáról.

    A harmadik kép, a templom kufárjainak prófétai kiostorozása. Mit mond Jézus az (ügyvédekről) írástudókról? Valláskufár.

    (excursus: valami ilyesmit fogalmaztak meg a luteránus testvérek a Magyarországi Református Egyházról meg a politikai-keresztyénségről, amit folytat jelenleg és ami neki jól hoz a konyhára. Ők nem osztják a reformátusok ezen nézetét és a belőle fakadó magatartást, nem is stafírozza őket a kormány milliárdokkal. Persze bátran beszéltek, a német adófizetők pénzének biztonságos bátorságával. A Mester ugyanebben a szakaszban mond valamit az özvegyasszony kétfillérjéről, aki mindenét az Úristenre bízza. Nekünk ez a biztosabb tájékozódási pontunk, így lett a nyomorunkból erény, termővé a fügefánk.)

    Vigyük tovább a szimbolikát az öt vitára, a fügefa terméketlen ágai vitáznak a gyümölcsöt kereső Jézus Urunkkal. Persze ezek a szimbolikus ágak a világ hatalomgyakorlásában elképesztő befolyással bírnak, csak ezek nem gyümölcsök.  Mester meg gyümölcsöt keres.

    Az első csapat – a főpapok és írástudók /nem térünk ki a politikai és gazdasági befolyásuk mélységére és irányára/ –  Jézus megbízólevelét szeretni látni, egyféle hatósági igazoltatás. ’Milyen hatalommal cselekszel?’

    A második csapat – a farizeusok és a Heródes pártiak /nem térünk ki a politikai és gazdasági befolyásuk mélységére és irányára/ – adópénz csapdája, ’hirdetsz-e forradalmat a birodalom ellen? – ha igen az a baj, ha nem akkor meg az a baj.’

    A harmadik csapat – a szadduceusoké, ők a kormányzó többség /nem térünk ki a politikai és gazdasági befolyásuk mélységére és irányára/ – egyféle charlie hedbo típusú karikatúrát rajzolnak a feltámadásról, – régi klisé a farizeusok ellen szokták alkalmazni a szokásos vitáikban.

    A negyedik – nem csapat, egy magányos írástudó, aki nem is vitatkozik, hanem kérdez egy vallási bölcselők közötti tiszteletteljes és szokványos kérdést – mi a legfőbb parancsolat?

    Arról, hogy szokványos kérdést tesz fel, álljon itt egy gyönyörű anekdota: Jézus Urunk eljövetele előtt két generációval élt a zsidók leghíresebb rabbija Hillél. (Az ő unokája volt az a Gamáliel, akinek a lábainál tanulta Pál apostol a teológiát) Szóval a fáma szerint egy prozelita (nem született, hanem ’betért’ zsidó) hajlandó volt jártasságot szerezni a zsidó hittudományokban a rabbitól, egyetlen kikötése volt az egész hittudományi rendszerrel szemben, ő addig hajlandó tanulni, amíg féllábon tud állni. Ekkor kényszerült rá Hillél, hogy megfogalmazza a zsidóhit esszenciáját: ’Ne kívánd másnak, amit magadnak nem kívánnál, végül is erről szól a törvény és a próféták.’  (Etika rendszertanilag ezt nevezzük ezüstszabálynak…)

    Jaj nektek papok, ha a gyülekezet megköveteli az ’üzi’ méretű prédikációt! Hillél legyen a talpán, aki képes megfogalmazni a tanrendszert egy mondatban!

    Jézus Urunkat arra kéri a fent nevezett írástudó, hogy adja meg ’üziben’ a vallási álláspontját, mondom ez akkor már minimum kétgenerációs góbés szokás, hozzátartozik, hogy 613 parancsolatot tartanak nyilván akkor a zsidók, tehát ezek közül választva nevezd meg Jézus, látásod szerint mi a vezérelv, tehát melyik teológiai iskolához vagy sorolható!?

    Erre válaszként mondja el Jézus Urunk a nagy parancsolatot, amit minden konfirmandustól kikérdezünk:

    „A legfőbb ez Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk egy Úr, és szeresd az Urat a te Istenedet, teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más, ezeknél nagyobb parancsolat.”

    Itt persze megálltam egy napra az írásban, mert nem tudom hogyan érzékeltessem ennek a párbeszédnek a dimenzióit…

    Valahogy mégiscsak arra kérdez rá a képzett-hivatásos-fizetett, ám végsősoron Jézussal mégsem ellenséges írástudó (jogtudós, vallástudós, inkvizítor egyszemélyben): mi a veleje ennek az egésznek?

    Excursus: Ontológiai kérdés. Akkor még azt se tudták, hogy lesz egy ilyen tudomány, vagy filozófiai résztudomány, hogy ontológia, ami rákérdez az univerzum (magyar nevén teremtett mindenség) lényegére-okára-értelmére.

    Ahogy a kérdés feltevő fickó se gondolta, hogy amit hallani fog válaszként az egyszerre banálisan egyszerű, hisz minden hithű zsidó – márpedig ott akkor azok milliós nagyságrendeben hömpölyögnek a templomban – minden reggel és este elimádkozza a választ a ’sömá izrael’ kezdetű imában Mózes 5. könyvéből, meg még egy mondat Mózes 3. könyvéből tehát mindig is ott volt a szeme előtt a válasz ezer éve.

    Másrészt nem ő teszteli Jézust, mint hivatásos hit-politikai-rendőr (a gondolat-rendőrséget nem Orwell találta fel), akinek ’hoppá-élménye’ van, merthogy amit ez a Jézus beszél, az nem is rossz, nem kell bevinnem az őrsre miatta, már tudja mit írjon a jelentésébe, ’tetszik ez nekem, hát persze az ősi imádságunk, mennyire igaza van. Ez jobb, mint Hillél’! (Ha megírta a jelentést, akkor igen nagy bajban van, napokon belül kirúgják, szakmai hozzá nemértés miatt! Ám most nem a titkosszolgálatok 2400 éves múltjáról akarunk beszélgetni.)

    Jézus Urunk erre a reakcióra igen vicces választ ad neki: ’Te nem vagy messze az Isten országától.’ Az jónak látszó helyzet, de inkább kellemetlen, mint mikor az orrod előtt ment el az utolsó busz és nem jön többet másik. Azt le tudom írni, hogy a Mester meg az írástudó beszélgettek, meg arról is oldalakat tudnék teleírni, milyen döntő hatással lett ez a beszélgetés a világ alakulására évszázadokon keresztül, egész máig tartó érvénnyel kontinensenkénti bontásban.

    De ez az egész csak a kerettörténete annak, amit valahogy értelmesen ki kellene mondani, úgy fogalmazni, hogy ne papi ’bikkfanyelven’ szálljon el a fejek felett (pericaresis a Szentháromság Isten három személye közötti szeretetáramlás tudománya) – valahogy úgy, hogy hetven év (az ’ébredés’- már, aki érti) után újra szívhez-lélekhez-elméhez-erőhöz érjen és kiszabadítsa a keresztyén magyarokat meg európaiakat a hitbeni elbizonytalanodásból – az amit a Mesterünk válaszolt az ontológiai kérdésre – ’az ősi imádság szemüvegén keresztül lásd a világodat, úgy ahogy Istened tanított látni’.  

    Ez az a tradíció, ami nálunk megszakadt, már a nagyapák se tudnák elmondani az unokáknak kicsoda az Ő istenük és milyen szemüveget (értsd: református tradíció Isten ismerete) adott a kezünkbe a világ valódi megértéséhez! Ezt a látás vesztést a politikai-keresztyén nyomulás se fordította vissza, pedig már iskolai tantárgy a vallás, szánni válóan üresek és gyerek nélküliek az állami pénzből kiglancolt templomok még a legnagyobb ünnepeken is. De legalább a politikus fiúk megpróbálták.

    Ezeket a nagy pátoszú szavakat is el lehet mondani, mint a felelős irodalmárjaink teszik generációk óta jelentős írásaikban (a nem jelentősek meg álltalában jelentések…amiket a legmagasabban jegyzett ’irodalmárok’ olvasnak a ’fő-titkos-székben’ ülve):

    Úgy állunk itt, mint az írástudó Jézus előtt! Mester tetszik, amit mondasz! ’De ettől még elmegy a busz és kiszáradsz, mint az a fügefa!’ (Hiába no, hisz csak egy ügyvéd.) Majd jönnek a helyedbe más nációk, van jelentkező bőven, az Úristennel – aki nem érdekelt – megszakítottad a szeretetáramlást, e nélkül meg elkezdtél kiszáradni édes hazám és drága barátom, majd másnak engedi át a házaidat, akik nem a véredből születtek és nem tőled tanultak imádkozni, nem is tanulhattak, hisz te sem tudsz igazán – teljes szívedből – teljes lelkedből – teljes elmédből – teljes erődből bízva az egyetlen Istenben.

    Itt ér véget a tudományuk.

     Ennél többet én se tudok mondani – édes hazám és édes barátom – ha csak azt nem, kezd el imádkozni – teljes szívedből – teljes lelkedből – teljes elmédből – teljes erődből bízva az egyetlen Istenben, és visszakerülhetsz az éltető szeretetáramlásba (pericaresis).

    Az ügyvéd úrral szemben a Mester rámutat a ’kétfilléres özvegyasszonyra’, aki belül van az országon.

    csbz