Home Írások Széljegyzet a reformáció a hódoltságban délvidéken íráshoz

Széljegyzet a reformáció a hódoltságban délvidéken íráshoz

854

Pompás írás Kis Endre atyánkfia tollából a ’reformáció a hódoltságban délvidéken’ című opus!

Korrekt és igényes és adatszerű.

Ámde.

Valamimódon az nem jön át az íráson, hogy itt dobog a reformáció szíve abban az évszázadban. Általában ezt a látást a magyar reformációval foglalkozó történelemtudósok nem is engedik megszületni magukban.

A történelem látásunk beakad abba a sémába, hogy az úgynevezett hódoltsági terület, amit ’fegyver jogán’ vett vissza az akkori európai unió, kiszabadult a sötét középkornál is sötétebb állapotából, és kijutott 150 év után az ’európai katolikus abszolutizmus fényére’. Végre a felszabadult Magyarország diadalmasan egységesen (kivéve Erdélyt) elindult a jövő fényes ösvényén a Habsburg hódoltság kebelén belül. Ez a látás makacsul beette magát a fejekbe és száz év alatt senkinek se jutott eszébe, hogy ez a ’labanc igazság’ nem magyar!

A dolgozat nagyon fontos mondata, hogy a török korridor lakosság száma jelentősen megnövekedett. Kérem alapvetés, hogy élhető élettér volt. A török világbirodalom és gazdaság ma már irigyelhető prosperitást teremtett a térségben, a legkevésbé sem a vallási menekültek duzzasztották fel a lélekszámot, sokkal inkább a gazdasági migránsok, akik választhatták volna a ’kincses Erdélyt’, vagy a protestantizmussal ekkor még bratyizgató Habsburg világbirodalmat, de nem, a török korridort választották. A ’gazdag református kereskedőkről’ hosszan kellene értekezni, a Selyem út kereskedelmében betöltött szerepük igen érdekes megvilágításba helyezi a történelmünket.

A dolgozat fontos említést tesz a Tolnai főiskoláról, ám szokás szerint csupán említi Kálmáncsa nevét, nem súlyozza be, mint a reformáció korában Debrecen, Patak, Pápa jelentőségét elérő, sőt meghaladó szellemiközpontot és főiskolát. Eltéved az ország történelmében, aki nem látja Tolna és Kálmáncsa indokolatlan közelségét egymáshoz! Ma már nem közismert a ’bejárta Tolnát, Baranyát’ szólás eredeti tartalma, azt jelentette, bejárta a művelt Európát, ez pedig semmi másért, mint a reformáció helyi szívdobbanásáért igaz. A Hercegszőllősi zsinattal majd egyfajta református államot hoznak létre az amúgy – a többi országrészhez képest – igen laza török közigazgatásban.

A történészek látásában egy soha végig nem gondolt ám ismételgetett séma, a töröknek Nyugat-Európára fájt a foga, csak beletörött, mert mi hős magyarok feltartóztattuk őket. Már bocsánat, de a török akkor veszi be Berlint, Párizst, vagy Rómát amikor akarja. A török hadsereg akkor, megfelelt a mai amerikai hadsereg funkciójának, világ csendőr. Az egyetlen álandó hadsereg, ezeknél jelentősebb feladatokat is megoldott, ha kapott rá utasítást.

Az utasítás a Dráva mentének a biztosítása és Buda zárt városának a biztosítása a Duna mentével egyetemben 150 évig. Ez kérem a Selyem út két főútvonala, egyben a prosperáló feudalizmustól mentes délmagyar élettér.

Erdély reformátussága egy feudális rendben vezető szerepű reformátusság, vagyis az urak református szabadsága.

A Habsburg hódoltsági terület feudális református urait szépen fokozatosan felmorzsolják a jezsuiták, marad egy kevés pártfogójú szórvány reformátusság a Dunántúlon, aki ebben a szocializációjában kemény nyakúbb a többi terület reformátusánál, kivéve a török korridor szocializálta református világot.

Nem véletlen, hogy a Habsburg-európai hódítás után a feudalizálás legfőbb akadályát, a reformátusságot teljes jogfosztásban részesítik.

A földeket kiveszik alóluk egy rohadt rendelettel, földet vissza az eredeti tulajdonosnak. Reprivatizáció 150 év után! Mindenki jelentkezhet a saját földjéért, de csak ha hozza magával az eredeti birtok adományozó okiratot 150 év után. Persze, hogy öt császárhű család hűbérbirtoka lesz a fegyver jogán visszavett terület döntő hányada.

A református vallást gyakorlatilag betiltják 200 évre és ráeresztenek egy német migrációs hullámot a területre, hogy a lakosságcsere és az etnikai arányok megváltoztatása a reformátusok rovására megtörténjen, mert ugye a csúnya rossz török világ túl sok teret engedett a magyar református létezésnek, aminek még az írmagja is kiirtandó.

Nos ez olyan jól sikerült, hogy még a református történészeink fejében sem igazán áll össze a kép, hogy a reformáció szabad szívdobbanása, a művelt és gazdaságilag prosperáló Európa az itt volt. Legfeljebb visszafogottan annyit mondanak, hogy a Dunamelléki egyházkerület lélekszám arányai akkoriban errefelé tolódtak.

Igen, tessék sokat ismételgetni – Tolna, Kálmáncsa, Hercegszőlős, a magyar szuverenitás bölcsői!

Továbbá a gyülekezetek darabszáma egy vicces számmisztika, a 6000 református gyülekezetből 124 a Dráva mente Sztáray alapítás. Ez alapján, ez csak egy kedves epizód a nagy magyar reformáció történetében ez a vidék, hogyan is nevezhetnénk a református szuverén szellemiség letéteményesének.

Ehhez a számtanhoz adjuk hozzá a török korridor többi gyülekezetét fel Esztergomig, Kanizsáig, Gyuláig, Váradig és adjuk hozzá a Balkán török végvárainak irdatlan számát, amelyekben az állandó katonaság 70%-a keresztyén és nagyrészt református, mert igen jól fizető karrier pálya. (Nem kellett mindenkinek janicsárrá lennie.) Nos, ekkora területre terjed ki a Hercegszőllősi kánonok joghatósága, ami nagyobb, mint a többi magyar református élettér együttvéve.

Ezt a teljes magyar szellemi teret kiradírozza a történelmünkből és történészeink látásából az európai-Habsburg katonai intervenció nyomán történt ’re-feudalizálás’, és szellemi re-feudalizáció.

Mindezt bizonyára az elfogultságom is segített megértenem, hiszen amikor 1985-ben 40 év után először tehette be a lábát a Délvidékre gyülekezetlátogatásra egy magyarországi teológus kiránduló csoport, annak tagjaként az asztalok mellett beszélgetve a református szuverinitás itteni szívdobbanását meghallva találtam valami olyan szabadságot a református létben, amit máshol nem a kies hazában.

Nyilván ezért viselem nehezen a kívülről jövő politikai református re-feudalizációt, ami a Délvidék egyházi konfliktusainak kiinduló pontja Horvátországban is Szerbiában is. A magyar reformációnak meg a halála Kárpátmedence szerte.

Kiss Endre kitűnő írását ezekkel a gondolatokkal felerősíteni szeretném és nem lehúzni.

Tisztelettel:

csbz