Home Írások ReFormáció 500 margójára

ReFormáció 500 margójára

301

Tisztelt ismerősök, azok közt is most elsősorban a reformátusok!

2017 júliusában és augusztus első hetében szétküldtük a meghívókat a Vajdaságban levő református gyülekezeteknek, hogy 4-5 gyülekezeti tag képviselje a meghívott gyülekezetet a Reformáció 500 évfordulójára. Nem csak, hogy nem is jeleztek vissza, de a gyülekezetekben fel se olvasták a Meghívót.

Ezt nevezem én Megújult reformátusságnak. Két hetet voltam Magyarországon, azóta valami új tanítást szavazott meg a világ keresztyénsége, reformátussága azon belül? Ezek szerint a „szeretet himnusza” – I.Kor.13 már nem képvisel értéket, a „hit” János 3:16 alapján kevés, a mindennapi cselekedeteink iránya és minősége (I. Kor.16:14) miért változott?

Amióta a fél ismeret és képzettség elegendő (nem csak a karrierhez) hanem a félrevezetéshez – pásztorkodáshoz, oly egyház-politika alakult ki, ahol szinte Jézusnak még szavazati joga sincs, csak részvételi joga az „egyház” életében.

Hogyan lehet „REFORMÁCIÓ 500”-at úgy ünnepelni, hogy a szívek teli vannak gyűlölettel?

A szeretetet és megbocsájtást hirdetni, képmutatással kiállni a terített úrvacsorai asztalhoz és a megbocsájtásról beszélni, amikor maga a hirdetője sem alkalmas, sem hajlandó ugyanarra? Át kellene gondolni a „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (János 3:3) Jézusi kijelentést. Enélkül nincs reformáció „Sempre reformare necesse est!” csak „megreformált” és jól bebetonozott „régi, gyűlöletekkel, hamissággal teli magát vallásosnak nevező kegyeskedő – vagy pont harcoló” közösség!

Urunk, tisztítsd meg szíveinket, újítsd meg életeinket!

Áldott ünneplést!

Botos Elemér
püspök