Home Írások A halásztelki öreg – templom építő – örökös kurátora temetésén el nem...

A halásztelki öreg – templom építő – örökös kurátora temetésén el nem hangozhatott méltatás (letiltott)

141
Halásztelek az 1900-as években

Az idő kútjának feneketlen mélysége 90 esztendő, ami az Úrnál még egy szempillantásnyi idő sincs.

Halásztelket mikor vonalzóval a térképre rajzolják, hogy egy kis tanyából tízezres város legyen a valamikori Csepel művek tövében, Papp Márton atyánkfia már nősülni készül.

A gyülekezet múltjának minden dolgában a kezdetektől számíthatott rá a mi Urunk.

Nekem a deres halántékom mutatja, hogy eljártak fölöttem az évek, és magam is remélem ez már nem tart soká. Megszégyenít, hogy Kurátor testvérünk egy évvel tovább viselte őrállói megbízatását, mint ahány éves vagyok, én az öreg ember. 36 év aktív szolgálat után 20 évíg tartott az örökös tiszteletbeli kurátorság.

Számolják össze érdemeit az arra hivatottak, ha még akad az eklézsiában református, nekem az nem dolgom.

17 évig hétről hétre együtt magasztaltuk a mi Urunkat, énekeltünk zsoltárokat, imádkoztunk, kutattuk az Úr hozzánk intézett szavát. Ezen a jogon néhány önkényes képet rajzolok szavakból, hogy kicsoda marad Marci bátyánk nekem.

Először is, amikor megérkezett a mennyei trónterembe, nem nagyon lepődött meg, hogy ismeri az összes ottani zsoltárt. Tudta, hogy folytatólagosan beszélgetése lesz az Úrral, ám közben már inkább a tekintete a mennyei ásót kereste, hogy az édenkertben kiigazíthasson néhány ágyást, mert ő hazaérkezett.

Másodszor, biztosan nem szavalta soha a verset: ’ne hagyjátok a templomot és az iskolát’ Csak éppen nem hagyta.

Valamimód az évek alatt felépülő bizalmunkat akarom felmutatni azzal, hogy a nyakas kálvinista az nem puha ember.

Egy külhoni politika szagú pénzből elkezdett és félbe maradt templom építéséhez kezdtünk hozzá közösen 1994-ben pénztelenül, egy akkora gyülekezettel, ami kétszer elfért a régi imaházba a földesutas Ságvári Endre utcában.

Ma szép aszfaltútja van a református fejedelemről elnevezett Bethlen Gábor útnak, ami a Bocskai István református középiskolához vezet, a régi imaházat meg Szent László tiszteletére szentelték fel a görög katolikusok. Az új templom meg már nem is olyan új.

Szóval a bizalom az elején… – a templomtérben – ablak híján fólia, lambéria stócba rakva –   karácsonyra istentiszteletre feljöttünk az alagsorból, a gyerekek betlehemes játékához kellett a tér. Merészeltem odébb pakolni a lambériákat. Mit szépítsük, kurátor urunk bizony azonnali hatállyal felmondott nekem, sőt egész biztosan még a lambériákat is átszámolta. Innen indultunk. Aztán az évek csiszolták az együttöt. Miközben az Úr csodái felépítették Halásztelek református eklézsiáját, Marci bátyánk egyszer-kétszer egy évben elutazott. Haza. Bárándra. A bárándi templomban be szokott számolni a csodáinkról. Aztán visszajött és elmondta, hogy elmondta Bárándon. Örültem. Hivatalosan. Belülről meg szeretetteljesen dohogtam magamban, hogy hiába építi a két kezével a saját pénzéből a Halásztelki templomot, akárhogy is neki a templom az Báránd. Ez egyféle féltékenységszerű volt bennem.

Aztán amikor egyházunk önmagával ismét meghasonlott és saját magára támadt, vagyis ránk…

ugye ez nem az első eset – utca-iskola-templom nevek (!) Bethlen Gábor vezette a török sereget a magyar honra és Bécsre, amikor egy ügyes trükkel levélmásolatot küldött Bécsbe, mintha Bocskaival tárgyalna Bocskai átállásáról – ez volt a hazugság feljelentő levele, ebből lett a Bocskai szabadságharc. Bocskait se kellett félteni, az Erdély-i fejedelem unokaöccseként személyesen intézte a székelyek véres keddjét, a szabadságjogaikat követelő székelyek lemészárlását (népirtás), majd az egyik fejedelemváltáskor forró lett a talaj a lába alatt és Erdélyt elárulja, mint katonai főparancsnok emigrált a Habsburg oldalra, vitte magával Erdély ágyúinak és véderejének döntő hányadát. Egy újabb árulással, hogy most a török pártra áll, az teljesen életszerű volt Bécsből…  Bethlen ügyes húzása volt. Bocskai meg a török helyet lepaktált a hajdúkkal, egy félkatonai-félútonálló-félmagyar szervezettel, a Balkán kozákjaival.

Azért jó László királyunkról is emlékezzünk meg egy szóra, a Somogy megyei Borsod nevű település várában tartott egy hármas királyi találkozót, a három királynak összesen hét és fél pápai átok volt a fején. Hat a dél-franciának, egy az elcsapott lengyelnek, akit László bujtatott és egy fél Lászlónak a haverok miatt, meg mert a pápa elől elfoglalta Horvátországot és ennek dicsőségére megépítette Somogyvár apátságát, amit a kiátkozott dél-francia főapátsága alá rendelt. A pápai (teljes búcsú) megbocsátásért indultak ezek közösen keresztes hadjáratra…

Ezek a nevek kanonikus és félkanonikus politikus szentek… méltók az árulásaikkal Halásztelekhez. Aztán amikor egyházunk önmagával ismét meghasonlott és saját magára támadt, vagyis ránk…

Ott maradtunk magunkra reformátusnak. Évekig vártuk, hogy a politikus testvérekről kiderüljön, hogy ők is reformátusok, ez ideig nem történt meg. Maradtak nem odafentről, hanem megalázóan lejjebbről irányított marionett-politikus-hálózati figurák. A mi Urunk legyen velük könyörületes!

További öt éven át hétről hétre énekeltük tovább a zsoltárt, imádkoztunk, kutattuk az Úr hozzánk intézett szavát. Marci bátyánk, aki saját kezével építette a templomot felállt, mert nem maradt ott dolga. Tudják azokban az években összekuszálódott a földrajz, a halásztelki házi istentiszteleteinken volt Báránd, és ez így is maradt. Ettől tudtam, hogy jó helyen vagyunk.

A Felső-magyarországi gyülekezetünk lelkésze kérdezte: Miért ment vissza? A válaszom az volt: Mert az élete legszentebb verejtékcseppjei ott vannak a templomfalakban, azok tartják össze, meg az Úr. Ez nem racionalitás, hanem a hit irracionalitása. Tehát szent.

Ne hagyjátok a templomot és az iskolát.

Minden tiszteletem Bocskaié (temérdek árulás ide, vagy oda), ám ha rajtam múlna a gyülekezet iskoláját Papp Mártonra nevezném át.

Nem Bocskaikat, hanem Papp Mártonokat akartam nevelni. Az ember, aki kilencven évesen még ásót vesz a kézbe, hogy felássa a kertjét. Az ember, aki 56 évig őrizője-kurátora-templom építője a gyülekezetének. Az ember, aki csak egyszerűen nyakas-gerinces-kálomista. A Báránd-szívű ember, akinek nem könnyű a szívéig érni.

Bár engedte volna a mi Urunk Bárándon élni le a teljes életét, vagyishogy az ottani tisztelet-szívdobbanása szerint itt Halásztelken. Akkor most a ravatala a templomban állna, az egyházmegye lelkészi kara, és kurátorai kísérnék a városon átvonulva harangok zúgása közben földi léte utolsó útjára. Az iskolák hivatalból egyenruhában állnának sort a templomtól a sírig, vannak hozzá elegen. Marci bátyánk állhatatossága, kemény nyakú kálomistasága nélkül ezeknek a széltolóknak nem lenne itt semmi dolguk.

Halásztelek, maradt mi volt, Halásztelek. Nem Báránd.

A temetés kezdete előtti percben, kicsit késve, a templom előtt hajtottam el, három középkorú ember jött ki a templomból, az ajtót zárták, nem ismertem őket, nem temetéshez öltöztek az látszott. Nem oda készültek. Minek is mentek volna oda a megélhetési reformátusok az eklézsia örökös kurátorának ravatalához.

Marci bátyám, odafent nekem is készítsen egy ásót, ha az Úr megengedi azt a kertet majd közösen az Úrhoz méltóvá rendezzük, ha már ezt itt nem lehetett.

csbz

*************************************

Számomra fura ez az új egyháztörténelem írás, hiszen a gondok úrral és az akkori lelkipásztorral, a gondnok templomépítő társával Császár Bíró Zoltánnal gyülekezeteink tagjaival szép napokat töltöttünk Halásztelken. Ma erről már csak emlékeink beszélnek.

Azt állították, hogy a “kommunista rendszer” irattatot más történelmet az egyházban – vajon ma ki az ügyeletes felelős?

Gondnok uram pihenj megérdemelt kiemelkedő munkád után Isten szőlőskertjében, még ha sok gyom is maradt!

A.B.F.R.A.

Botos Elemér,
a Református Keresztyén Egyház püspöke