Home Írások Ing.Mgr. Zsámbok Piroska nyílt levele

Ing.Mgr. Zsámbok Piroska nyílt levele

169

Ing.Mgr. Zsámbok Piroska,  Tornaľa

Kelt: Tornalján, 2018.9.25-én

T.

SZRKE EGYHÁZ

Kálvinista Szemle Főszerkesztősége

Fazekas László – püspök,
a KSZ főszerkesztője

Tárgy: Válasz a Tt. 167/2008 sz. törvénye (Sajtótörvény) 8. §-a (1) és köv. bek. értelmében A Tt. 167/2008 sz. törvénye (Sajtótörvény) 8. §-a (1) és köv. bek. értelmében kérem megjelentetni alábbi válaszomat, mindennemű változtatás nélkül, a KSZ következő számában:

Nt. Zsámbok Piroska volt gicei lelkipásztor (jelenleg a Felvidéki Református Missziós Gyülekezet – Tornalja és Vidéke , RKE Vajdaság lelkipásztora) válasza Máté István „ A gicei gyülekezet öröme” c. cikkére, amely megjelent a Kálvinista Szemle ( a SZRKE hivatalos havilapja) 2018 szeptemberében Komáromban kiadott LXXXIX. évfolyamának 9. számában a „TUDÓSÍTÁS” c. rovatban.

Tisztelt Máté Úr! Ön a Kálvinista Szemlében megjelent cikkében azt írja, hogy a „ Gicei Református Gyülekezet az elmúlt néhány év hányattatásai és belső viszályai után tudott ez év tavaszán, (…), nekilátni a gicei parókia belső felújításának.” Majd a továbbiakban taglalja, hogy a jelenleg beszolgáló , egyébként pelsőci lelkész, mindenben támogatta az igyekezetüket, s hogy milyen nagy támogatásban részesültek a Bethlen Gábor Alaptól és a SZRKE-tól, s végül, hogy most már a gyülekezetek lelki megújulásán kell fáradozniuk.

Az Ön egész cikke, Máté Úr, a személyem negatív fényben való feltüntetéséről, lelkészi munkám becsmérléséről szól, magyarán méltóságomban sért. (A személyem és lelkészi munkám becsmérlésével egyúttal becsmérli azokat az embereket is, akik velem együtt munkálkodtak a Gicei Református Egyházközség Presbitériumában 2017. október 31-éig.)

Az „elmúlt néhány évben” én szolgáltam a Gicei Református Egyházközség választott lelkipásztoraként , amint az köztudott a felvidéki reformátusság körében, s a presbitereimmel (akik közé kezdetben Ön is tartozott ) nagy dolgokat vittünk véghez Gicén, amit Ön most becsmérel, méghozzá a SZRKE hivatalos lapjában, a Kálvinista Szemlében a nagy nyilvánosság előtt, amikor a gicei gyülekezetben való szolgálatom időszakát a gicei gyülekezet „hányattatásai és belső viszályai” időszakának nevezi. Voltak néhányan, akik — ilyen-olyan indíttatásból — igyekeztek befeketíteni a személyemet és a munkámat a felvidéki reformátusság előtt, de a karaktergyilkossági kísérletek közös ismertetőjele minden esetben az volt, hogy a rosszindulatú pletykákon kívül, sosem tudtak felvonultatni olyan tényeket, amelyekkel állításaikat alátámaszthatták volna. Az Ön cikkbeli állítása is ilyen rosszindulatú kísérlet, a tények felvonultatása nélkül, ezúttal szép ünnepi csomagolásban tálalva !

Tisztelt Máté Úr, a helyzet az, hogy nekem és az általam vezetett presbitériumnak köszönheti a gicei gyülekezet azokat a belső intézkedéseket, amelyeknek köszönhetően egyáltalán működőképessé vált. Az általam vezetett gicei presbitérium biztosította a rendszeres istentiszteleteket, gyülekezeti gyermek-hitoktatást, konfirmációt, a gyülekezeti énekkar működését (amely egyedi repertoárjával, nívós fellépéseivel, t.k. az Abaúj-tornai Egyházmegyében tartott kórustalálkozókon is, minden alkalommal kivívta a hallgatóság elismerését), a gyülekezeti énekórákat , bibliaórákat, a Szeretet c . színvonalas gyülekezeti havilap szerkesztését és kiadását, a valóban különleges templomi koncertet, amelyet hagyománnyá szerettünk volna tenni Gicén, a rőcei szórványgondozást, a rőcei ökumenikus istentiszteleteken való rendszeres részvételt, a minőségi kántorizálást , a rendszeres munkálkodást a templom körül ( a parókia körüli munkálatokat a családommal végeztük) stb. Ebből mára mi maradt, tisztelt Máté Úr? Egy üres parókia, amelynek a 2018-ban történt felújítása Önöknek nem került egyetlen centjébe sem. (Az 1952/53-ban történt parókiaépítéskor Ön és a társai még nem is éltek vagy csak apró gyermekek voltak, és sajnos, az egykori parókiaépítő református emberek és Önök között semmi kontinuitás nem fedezhető fel. Az adakozási kedvhez még annyit, hogy az Önök jelenleg használatos úrvacsorai kelyhei is a vajdasági RKE kebelébe tartozó Felvidéki Református Missziós Gyülekezet-Tornalja és Vidéke presbiterének és feleségének, volt gicei presbitereknek a nagylelkű adományai! )

A jelenleg beszolgáló lelkész legnagyobb érdeme az, Máté Úr, hogy nem szól bele semmibe, másszóval „mindenben támogatja”. Én pásztor voltam és vagyok, aki a nyáj előtt megy, vezeti azt, s nem utána kullog. Ez Önnek nem tetszett, s ezért hintette állandóan a viszály magvát a gyülekezetben , s most rám és az általam vezetett presbitériumra mutogat, s közben a békességteremtő szerepében tetszeleg. (Erre bizonyítékul szolgálnak a gicei presbitériumi határozatok s a gyülekezet dokumentumtárában fellelhető dokumentumok.)

Máté Úr, Ön tudja a legjobban, hogy :

1/ Ki volt az, aki a saját presbitériuma és lelkésze ellen fordult? (Hatalomvágyból, irigységből, megbízásból vagy egyszerűen gonoszságból tette?)

2/ Ki volt az, aki — miután megszületett az egyöntetű(!!!) presbitériumi határozat arról, hogy a gicei gyülekezet anyagi okokból (a gyülekezeti költségvetés egyensúlyának megőrzése miatt) nem vásárol (!!!) orgonát — önhatalmúlag megrendelte az orgonát, s amikor leszállították a többezer eurós hangszert, a lelkésznek azt állította, hogy csak “kipróbálni hozták, mindenféle vásárlási kötelezettség nélkül”? (Valójában ez az egyik próbálkozás volt arra, hogy a gyülekezetet a lelkész és a presbiterek ellen hangolja, úgy beállítva az egész orgonahistóriát, hogy a lelkész és a presbiterek nem akarják gyarapítani a gyülekezet vagyonát. A „két legyet egy csapásra” elv alapján a további cél az volt, hogy ne legyen fedezet a parókia fenntartására, mert nem bírta elviselni, hogy a parókiális költségeket a gyülekezet köteles fedezni a máig hatályos zsinati törvény értelmében.) Ön tudja ezt a legjobban !!!

3/ Ki volt az, aki a presbitérium engedélye nélkül (!) , titokban (!!!) nyitott számlát és saját magát ” koordinátornak” kinevezve (!) pályázott a gyülekezet nevében jogi személynél anyagi támogatásért az orgonavételhez? Ezt is Ön tudja a legjobban!

4/ Ki volt az, aki presbitérium engedélye nélkül (!) indított gyűjtést a gyülekezetben az orgona megvételére, s az emberektől beszedett pénzadományt nem helyezte el sem az egyház számláján, sem az egyház pénztárában? Egyébként, három különböző bankszámlaszámla is szerepet játszott az orgonavásárlás kapcsán, csakhogy ezek közül egyik sem volt a gicei egyházközség számlája! Nem mellékes, hogy az ominózus pénzgyűjtés épp a fenntartói járulékok beszolgáltatásának idejére lett időzítve! Ezt is Ön tudja a legjobban!

5/ Ki volt az, aki a gyülekezet megbízásából pályázott a templomajtó cseréjére, s amikor banki kivonattal igazolnia kellett volna a gyülekezeti célra pályázott összeget és be kellett volna mutatnia a gicei egyházvezetésnek a kivitelezési díjról szóló bizonylatot, amit meg is ígért, hogy bemutat, a dokumentumok helyett a presbiteri tisztségről történő lemondását postázta a lelkészi hivatalnak és ezután holmi kétes “adománylevelet” juttatott el a gondnokhoz? (Amelyben már önmagát tüntette fel adományozóként.) Ezt is Ön tudja a legjobban!

6/ Ki volt az, aki a távollétemet ( tehát a lelkész távollétét) kihasználva meg akarta téveszteni még a presbitereket is egy hatályos presbitériumi határozattal kapcsolatosan, körbetelefonálva a presbitereket, hogy nem is született ilyen határozat? (Mert nevetségessé és erőtlenné akarta tenni a gicei presbitériumot!) Ezt is Ön tudja a legjobban!

(Ezek tények; a bizonyítékok fellelhetők a gicei presbitériumi határozatok könyvében és a gicei gyülekezet dokumentumtárában.)

Máté Úr! Ön félreérthetetlenül céloz a cikkében arra, hogy az „elmúlt néhány évben” , azaz az én vezetésem alatt, hányattatásokon ment keresztül a gyülekezet, s hogy én vetettem el a viszály magvát ( vagy az általam vezetett presbitérium), miközben az állítását egyetlen ténnyel sem támasztja alá . Valójában engem becsmérel a cikkében a széles nyilvánosság előtt. Lapozza már fel a gicei gyülekezet presbiteri határozatainak a könyvét és a dokumentumtárában található dokumentumokat, amelyekből egyértelmű, hogy ki volt a viszálykeltő!

Ön dicsekszik, Máté úr, a Bethlen Gábor Alaptól és a SZRKE-tól nyert jelentős összegű támogatással, s ezzel úgy állít be engem és az általam vezetett volt gicei presbitériumot, mint akik „tehetetlenek vagy megbízhatatlanok voltak vagy szándékosan nem akarták a gyülekezetet gyarapítani”! Bezzeg most, miután vége a „hányattatásoknak és a belviszályoknak”, az Ön színrelépésével megnyílt a bőség kosara! Nézzük hát meg ezt a dolgot is alaposabban:

1) Az általam vezetett gicei presbitérium pályázott 2017-ben a Bethlen Gábor Alaphoz, de a pályázatot, alapos indokkal, presbiteri határozatban 2017-ben visszavontuk. A pályázat visszavonásáról szóló hatályos presbitériumi határozatot időben megküldtük Orémus Zoltán esperesnek. Az általam vezetett presbitérium 2017. okt. 31-én lemondott, Önök pedig a jelenlegi gicei presbitérumot csak 2018 tavaszán (!) alapították meg. Az előzőek alapján nyilvánvaló, hogy 2017 novemberétől 2018 tavaszáig nem volt a gicei gyülekezetnek presbitériuma, amely a pályázattól való visszalépésről szóló presbitériumi döntést semmissé nyilváníthatta volna vagy a pályázati határidőn belül új pályázatot nyújthatott volna be a Bethlen Gábor Alaphoz. Ennek ellenére Önök mégis pályázati támogatásban részesültek! Véleményem szerint, ez a tény számos kérdést vet fel , tehát nincs is mivel dicsekednie, miközben engem és az általam vezetett egykori gicei presbitériumot tehetetlennek vagy megbízhatatlannak vagy támogatásra méltatlannak állít be. (Véleményem szerint az egyház csak tiszta forrásból, tiszta eszközökkel, átlátható módon gazdálkodhat!!!)

2) Kérdéseket vet fel a SZRKE-tól nyert jelentős összegű támogatásuk is. Ön a cikkében támogatásra méltatlannak ill. megbízhatatlannak akar láttatni engem és az általam vezetett presbitériumot azzal, hogy hangsúlyozza, hogy a „hányattatások és belső viszályok után” szinte azonnal jelentős össszegű támogatáshoz jutottak a SZRKE-tól. Mivel vívta ki a 2017 -ben még meg sem alakult presbitérium ezt a bizalmat, s vele együtt a támogatást ? (A támogatások megítélésének megvan a menete! A SZRKE Közalapjához 2017-ben kellett volna pályázniuk, méghozzá presbitériumi határozat alapján, de ekkor még nem is volt presbitériumuk.) A vezetésemmel a gicei gyülekezet évente pályázott a SZRKE Közalapjának építkezési keretéből támogatásra, de a SZRKE Abaúj-tornai Egyházmegyei Közgyűlése menetrendszerűen félrelökte a pályázatunkat, sőt, az egyetemes egyház már a missziói alapból sem nyújtott támogatást, annak ellenére, hogy példaértékű gyülekezeti munka folyt Gicén, amit csak kevés gyülekezet tudott és tud felmutatni az Abaúj-tornai Egyházmegyében (Lásd föntebb!) Pályáztunk, de sosem részesültünk támogatásban, mert a SZRKE nem tartotta kellően fontosnak Gice támogatását, de mi mindennek ellenére a végsőkig kitartottunk ( egészen 2017.okt.31-éig, miután kiléptünk a SZRKE-ból.)

Máté úr! Egyetértek azzal, hogy lelki megújulásra van szükség ott, ahol eltávolodtak a hittől. Az embereket meg lehet téveszteni, de az Igazság Lelkét soha. A Szentlélek Úristen megújító ereje legyen minnyájukkal!

Zsámbok Piroska lkp. – Felvidéki Református Missziós Gyülekezet-Tornalja és Vidéke gyülekezet, RKE Vajdaság”