Home Írások Kálvin imádsága

Kálvin imádsága

82

Szénási Sándor

Szénási Sándor (1925 – 2001)

KÁLVIN IMÁDSÁGA

– Genf, 1536 –

Uram! Másként gondoltam én az életem.
Sosem vonzott a harcok vad porondja.
Szivemnek oly fárasztó minden küzdelem,
és nem vagyok babérok bősz bolondja.

Én nem akartam mást, csak egy kicsiny zugot,
ahol elbujhatok majd észrevétlen..
Gót ablakom alatt sudár fenyő susog,
és én tanulok egyre, szomjan-étlen.

Iróasztal! Alatta bársony medvebőr!
Varázsszőnyegként vinne – szinte látom! –
a szellem országába, ahol tündököl
Arisztotelész és nagy párja Platón.

A szentatyákat olvasván, önkéntelen
elefántcsonttoronyból néha nézném:
miként viharzik kint a vad történelem,
s vigasztalódnék Bernát égi mézén.

Csupán egy éjre jöttem Genfbe. S íme, itt
villámcsapásként Fárel állt utamba.
Uram, keresztülhúzod szívem terveit!
Lábadhoz hullok hát, magam megadva.

Jónás mégsem leszek. Habár e Ninive
rémít nagyon. De hisz Te vagy, ki szóltál!
Megöldökölt szivem hozom. E kicsike
áldozatot fogadja kedves Oltár!

A harcosod leszek. Napiparancsot adj!
Időmet és magamat nem kimélem.
Tenéked áldozom az ifjúságomat
hálásan. Tudva jól, hogy ez nem érdem.

Kezedben hadd legyek a két hal s öt kenyér.
Morzsálj, tördelj, koptass, etesd e népet!
Tudom: megelégülve Tégedet dicsér,
s a maradékból nemzedékek élnek.

Tied vagyok. A Te szerszámod, eszközöd.
Legyek habár széttépett, árva kendő,
amit kezed a kor sebére köt –
tudom, így gyógyul majd meg a jövendő!

Vereb, 1960.

Read more: http://szenasisandor.hupont.hu/12/kalvin-imadsaga#ixzz5iWNOAZI8