Home Írások Lábjegyzet – 1848. március 15.

Lábjegyzet – 1848. március 15.

129

Tetszett, hogy a református honlapunkon sg budha konteo-király írása emlékezik meg nemzetünk nagy napjáról március 15-ről.Előre bocsátom, korrekt írás – bár szűkített optikával fogalmaz, csak a hon nagy tusájára fókuszál, így elmegy a lényeg mellett.

Mi a lényeg? Na, ezt se a tudományos akadémiák (szabadkőműves főtemplomok) közlésében megerősített információként kristályosíthatjuk ki magunknak, csak ha a tényeket egymás mellé tesszük, mint puzzle darabokat. Röviden, van a két főlator 33-as kőműves a nagy víz két partján Mazzini és Albert Pike, ők állítják be a futószalagot, ami hetven éven át évi 600 000 embert telepít ki az óhazából az új hazába.

Giuseppe Mazzini
Albert Pike

Kezdődik a ‘kaliforniai álommal’, majd az indián háborúval, a kontinens teljes kisajátítása után az USA báb-birodalom hegemóniája máig, ugyanazon érdekkör irányítása alatt. Még mindig röviden: a futószalag Kelet-Európát is felnyitó kulcs eleme a Lemberg (Lviv – Львів) -Bécs vasútvonal átadása 1846-ban, (ez a világ első személyszállító vasútja) csatlakoztatja be a migrációt a Széchenyi által oly hőn kívánt gőzhajók szállító kapacitásába, hogy aztán megérkezve az újvilágba egy tehenek húzta szekérrel átvágjanak a kontinensen, persze becsületesen megfizetve az útadót az indiánoknak (síkság használat 10 dollár, folyón átkelés 50 dollár) és máris kezdődhet a kaliforniai álom. Na most, az utazás fedezetéül szolgáló óhazai házat ugyan az vette meg, mint akié a vasút, a gőzhajó és a tehenes szekér meg a szárazbab, sőt az indiánok bevételét is ők váltották pálinkára – vörös pajzs (Rothschild).

Talán, ha ebben a kontextusban megnézzük 1848 tavaszának európai forradalmait, akkor elkezd kilógni a lóláb. A futószalag üzemszerű beindulásához (kivándorlás, vagy mai nevén migráció) kell egy indító lökés – a modell ugyan az mint az ‘arab tavasz’ esetén – van egy kreált műbalhé Párizs, Bécs, olaszok meg a többiek, amik elbuknak, ám a keserű vesztesek a nyakukba veszik a világot, ráülnek a futószalagra, beállnak ingyen-rabszolgának. Indulhat a kontinensek közötti emberkereskedés. A magyar helyzet specialitása, hogy itt másfél évig tart a hepaj, mielőtt az orosz medve mancsa rendet teremt. Az ugye mindenkinek megvan információként, hogy míg ontjuk hullatjuk hősi vérünk, addig a minden Bécs-i újévi koncert záró darabja – Radetzky mars – Radetzky tábornok vezette 30 000 fős magyar huszársereg (ezek közül lépett le a ‘Nyolcvan huszár’ című film 80 huszárja) eltakarítja az olasz szabadságot…

Nos a honi másfél éves katonai masírozások egész Európát emlékeztették, hogy ebben a kegyetlen Európa-óhazában nem lehet élni se… irány a futószalag…

Az 1848-as csaták ember vesztesége a megtorlásokkal együtt ezres nagyságrendű, a bebörtönzések, kényszer besorozások tízezres nagyságrendű, ám a futószalag a következő két generáció alatt megállás nélkül működik, és kitántorgott Amerikába három millió emberünk…

Kossuth apánk a Cincinnati 133. sz. páholya mellett Giuseppe Mazzini-hez is benézett… (Mazzini fiai – maffia)

Én már akkor hordtam kokárdát, amikor a rendőr még levetette és az utcán kelletlen pillantásokkal nézték a ‘magyarkodásomat’. Mióta össze állt a kép, hogy nagy nemzeti ünnepünk nem más, mint nagy nemzeti szamárfül – amit a vörös pajzs tett ránk – hát, nem ugyan az a kokárdás mosolyom… hősi vért ontottunk a futószalagért, hogy aztán az USA birodalom számára a magyar parlament határozatban biztosítsa a teljes katonai megszállást épp a minap.

Édes magyar szabadság – szamárfül.

csbz