Home Írások Püspöki jelentés helyett csak helyettes jelentés a püspököt helyettesítőtől

Püspöki jelentés helyett csak helyettes jelentés a püspököt helyettesítőtől

50

Tisztelt zsinati atyák, nagytiszteletű lelkipásztorok és főtiszteletű esperesek.

A Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház elérkezett a mindenható Isten kegyelméből 41. zsinati üléséhez. Gondoljuk csak át mi minden történt drága magyar népünkkel, e térség reformátusságával nem is az utolsó 421 év zivataraiban, a hercegszőlősi kánonok aláírása óta, csupán 1934 július 10.-től a mai napig 22680 nap telt el, amikor is aláírták a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház első ALKOTMÁNYÁT Hercegszőlősön. Az ősi templom hirdeti, hogy több mint ezer éve itt vagyunk, míg ez a 22680 nap, vagyis 63 esztendő emlékeztet bennünket a háborúk zaján, családok, szeretetlenségén keresztül a szándékos meg nem értés egyházpolitikáján keresztül az Egyházunkat fenyegető veszélyre.

Erőnket feldaraboljuk azáltal, hogy a másikban ellenséget vélünk fellelni, s nem vesszük észre, hogy mi magunk vállunk az Isten ellenségévé.

Sajnos e keserű, de valós kijelentés igazságát tapasztaltam meg 1996. július 2-a óta, hogy dr. Hodosy Imre püspök úr elhunytával több feladattal bízott meg a mindenható Isten.

Evilági egyházi hatalom legfelső emeletére vivő emelőgép indító gombjának a csúzlival való gyermekies célozgatásoktól a gyülekezeti tagok, sőt azok hivatalos képviselőiknek a nemtörődömségéig szem és fültanúja lehettem. Bár hitemben ez nem gyengített meg, lélekben sokszor szomorúságot éreztem át. Majd ezen érzések és élmények felelevenítése után fogtam hozzá e jelentés megírásához, imádkozván a kegyelmes Istenhez, hogy gondolataimmal senkit se bántsak meg.

Egyházunk élete

Először is felhívom a testvérek figyelmét, hogy dr. Hodosy Imre püspök úr az ő jelentését az utolsó bekezdés szavaival vezette be: Ezzel el is érkeztem, remélem utolsó püspöki jelentésem  befejezéséhez. Természetesen sok mindent írhattam volna még,  például arról is, hogy országos egyházunk lelkészi karában nem  egészen van meg az összhang, ami bizonyos aggodalommal tölt el.  Arra kérlek benneteket, hogy Istenben bízva és dacolva minden  nehézséggel tántoríthatatlanul törekedjetek abba az irányba,  amelyet Isten mutat az Ő Igéje által. Minden munkátok  szeretetben menjen végbe. Valóban ez volt nem csak püspökségének, de életének is az utolsó jelentése. Az elmúlt év viharos zsinati ülése után július 2-án hunyt el.

De egyházunk nem csak a püspökét veszítette el, hanem a már így is megtépett, megsebzett egyháztestének egy ősi részét, mondhatnám történelmi központját, ami valójában az egész református magyarság központja is volt. Ez BARANYA. A baranyai egyházmegyénk Jugoszlávia területén kívül eső rész lett, jelenleg is várja a hovatartozás végső megoldását.

Viszont ezen egyházmegye levesztése, továbbá az elmúlt háború viharos sötétsége a Vajdaság területéről is, sokakat véglegesen idegenbe ültetett át. Így az 1990-es egyházi lélek számlálási adatok az mutatták, hogy Jugoszláviában 24500 református élt, míg a majdnem teljes (egyes szórványok nem küldték be adataikat) 1997-es adatok azt mutatják, hogy a jelenlegi Jugoszláviában alig érjük el a 17000-es számot. Jelenleg 16487-en vagyunk.

Míg a kommunista rendszer az utolsó erőfeszítéseit éli át, a templomba járás, a vallásos élet gyakorlása szabaddá, sok helyen divattá formálódott át, mi pedig fogyunk.

Ebbe az egyházi életbe Isten nem csak ébredést, hanem megtérést is vár, de nem emberi kikényszerítésre, se nem közösségi dicsekvésben való kiterjedésre, de nem is a mártíromság eksztázisérzésébe bezárkózván, hanem megnyitva szívet Isten előtt szolgálni felebarátainknak is.

Az 1988-ban egyházunk vezetőségétől származó kijelentés: mit csinálunk ennyi lelkésszel, hova helyezzük el őket, a mai időkre megoldódott. Sokan elmentek, többen befejezték szolgálatukat (akár önként, akár a körülmények által). Jelenleg is nagy szükségünk van a lelkipásztorok szolgálatára, különösen az üresedésben vagy megoldásra váró gyülekezetben. Mindehhez igyekszünk egyházjogi feltételeket előállítani, hogy a sebeinket naponként ne tépjük fel, hanem gyógyítgassuk.

Szolgálatba jöttek: Csányi szül. Tóth Erzsébet, Varga György, Réti Katalin. Új egyházmegyei gondnok lett választva Bácskában dr. Dautermann Margit testvérünk személyében.

Ezen ZSINAT után hárman kívánkoznak szolgálatba állani: Móricz Attila, Móricz Attilláné született Bátki Anna és Móricz Árpád testvéreink. Ketten az idén végezték be tanulmányaikat, míg Anna már felszentelt lelkipásztor. Isten áldása legyen szolgálatukon és életükön, a gyülekezetekben pedig megértés és szeretet az ő befogadásukra.

Búcsút vettünk dr. Hodosy Imre püspökünktől, továbbá id. Hajek János baranyai esperestől, Otterbein Károly bácskai egyházmegyei gondnoktól és az elmúlt héten özv. Simonyi Béláné született Márgai Jolán lelkészné testvérünktől. A vigasztalás Istene legyen a gyászoló családokkal és egész Egyházunkkal.

Végezetül a jelenlegi életünkről. Nem csak itthon tudnak rólunk, hanem külföldön is. Az egyik hírforrás a külföldi médiák. Kiss Antal esperes úr szolgálatát közvetítette a svájci televízió. A második forrás egyházunk honlapja a számítógépes világhálón az INTERNETEN. És itt még megemlíteném a külföldre szakadt testvérek néha nem a legépítőbb propagandáját melyet akár környezetükben, akár itthon végeznek egyesek.

Jelen vagyunk az itthoni médián keresztül is, a vallási műsorokban minden hónap első vasárnap reggelén.

Teljesen jó indulatból említem meg azt a számomra emlékezetes presbiteri ülést, melyet a feketicsi egyházközség Csete Sz. István lelkipásztoruknak való meghívását előkészítő ülése volt. Sajnálom, hogy a felemelt hangnemben talán valakit megsértettem, de az ülés elejétől úgy éreztem, hogy valaki tévesen informálta a presbitérium egy részét, s így az Országos Egyház vezetőségében ellenséget véltek fellelni. Remélem, hogy ez mára már tisztázódott, hogy mi egymásnak nem ellenségei, hanem megsegítői, barátai, testvérei vagyunk, és kell, hogy legyünk. Mert csak a testvérré válás által tudjuk megállítani a létszám csökkenését egyházunkban.

A végén újra Isten áldását és kegyelmi ajándékait kérem egyházunkra, magyarságunkra, s tisztelettel kérem hiányosságok elnézését ha voltak, majd pedig e jelentés elfogadását kérem.

Testvéri köszöntéssel:

Botos Elemér

Országos Egyházi Jegyző

a püspököt adminisztráció és felügyelet terén helyettesítő lelkipásztor

Feketicsen, 1997. június 10.