Home Írások Felvidéki találkozás

Felvidéki találkozás

247

A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! (Filippi 4:5)

2019. július 26-28

Gicén (Hucín) – Felvidéken jártunk!

A történelmi Református Keresztyén Egyház egy örömteli, testvéri szeretetben és hitben ragyogó csodás találkozást írhat be a történelmébe.

A régi idők buzgóságos alkalma fogadott bennünket a Felvidéki Missziós Gyülekezetünk püspöki vizitációja alkalmával.

Újvidékről és Pirosról indulva 6 presbiterrel és egy presbiterasszony férjével kicsit hosszabb út, alig 500 km megtétele után, már integetett a távolból a Tátra. Először a „Tarczal” hegyünkhöz hasonlítgattuk, de amikor az első istentiszteleti alkalmon egy 810 méteren levő szállodában voltunk és körülöttünk büszke bércek törtek az ég felé, kiderült, hogy a Vajdaságban található „hegyek” mindehhez képest csak dombok.

Ezen képet használva szeretném bevezetésképpen elmondani, hogy az 1920. június 4. óta (sajnos elszakítván) önálló Egyházunk az utóbbi viharos időkben, a megmaradásunkért folytatott harcokban – legalábbis saját magunkban – hatalmas hegyekké formált, nyakas kálvinistákká nevelt bennünket, azonban a szerény, de szeretetben gazdag közösségben a mi nagyságunk eltörpült.

Zsámbok Piroska nagytiszteletű asszony fogadott a presbiterekkel és egyháztagokkal. Még a hosszú út pora, a nyári hőség melege el sem szállt, máris jött a régi vendégváró szokás szép pillanata. Két gyönyörű, nemzeti szalaggal átkötött, házi jellegű kenyeret nyújtottak át nekünk a Felvidéki Református Missziós Gyülekezet- Tornalja és Vidéke vezetői; egyiket a Pirosi Egyházközség gondnokának, másikat a lelkésznő nekem nyújtotta át, Isten szeretetének gazdagságát, összetartozásunk jelét kiemelve. Istené a dicsőség!

Rápoti Attila gondnok, megköszöni a vendéglátás szeretetteljes jelképét a kenyeret

Megjegyezném, hogy a kenyereket Zsámbok Csaba egykori pékségében készítették. De nem csak csoda szép és finom kenyerek vártak, hanem az Isten kegyelméből megtermett gyümölcs átfürdetett könnycseppjei. Lehűtve, lehet, hogy csak a kedvünkért kitalált – nem vitatom– szokás következett, a hűtőszekrény mélyéből előcsalogatott említett nedű, harmatos üvegből csorgadozott felénk, a számunkra új szokás formában. Orcánk pirulása közepette mondjuk el, hogy e nemes szokást néhányszor megismételtük. Később megérkeztek lelkipásztor testvéreink is: Gál Szilárd esperes úr és Császár – Biró Zoltán, a családtagok és barátok kíséretében.

a hosszú út porát lemosva, régi szokásunkat megtartva, ebédelünk

A bőségesen terített asztal mellett imádsággal, majd jó étvággyal fogyasztottuk el Isten kegyelméből a szorgos gyülekezeti tagok munkájának főztjét. Amikor már azt gondoltuk, hogy most már nem lehet többet enni, jött a szorgos kezek által elkészített sütemények színes és változatos menete. Nem lehetett ellenállni a sok finomságnak!

Látogatásunk első napjának délutánja az egy évvel ezelőtti találkozásunk élményeire való emlékezéssel, valamint az új történések megbeszélésével telt.

Hotel Hrádok

Másnap egy testet-lelket pihentető, hegyre épített szállodába mentünk (Hotel Hrádok), ahol az egyik előre elkészített teremben tartottuk úrvacsorás istentiszteleti alkalmunkat, nagytiszteletű Zsámbok Piroska vezetésével, amelyen Isten igéjének üzenetét hirdettem Máté 9:20-22 (az érintés ereje címmel) alapján. E nemes alkalmat püspöki beszámolóval zártam a múlt – jelen–jövő képének kirajzolásával.

igehirdetés

Úrvacsorás együttlétünket ünnepi ebéddel zártuk, majd visszatérve gicei „főhadiszállásunkra” további szíves vendéglátás közepette folytattunk estébe nyúló, hosszas beszélgetéseket egymással.

Zsámbok Piroska
Gál Szilárd esperes
a gyülekezet

Közben egy kis gyengélkedés miatt, egy rövidebb időre elszakadván a társaságtól és egy kis pihenőt követve, egy kis séta következett a faluban.

református templom

Szívet szorongató szomorú látvány köszöntött. A szép templomot – mely dombra épült, mint szülőfalumban Baranyában – védőfal veszi körül, de a templomkertben magasodó gyom, bizony, a lelkek állapotáról tanúskodik. Ha nyitva lett volna a templomkert kapuja, lekaszáltam volna azonnal a füvet. Nem bántásképpen mondom el mindezt, mert nálunk, Újvidéken is hasonló a helyzet. Már gondoltam arra, hogy városunkban van még három püspökség (szerb ortodox, görögkatolikus és szlovák evangélikus), így rendezhetnénk akár püspöki kaszáló versenyt is.

Sajnos a gyom arról tanúskodik, hogy nincs már a templom Isten dicsőségére és a hívek lelki épülésére használva. A templom szomszédságában elárvult, ürességét függönnyel palástoló lelkészlak húzódik meg. Már csak a parókia előtt magasodó tujasor emlékeztet az egykor itt lakók Isten iránti elköteleződésére.

parókia

Viszont dicséretre méltó, az író szavait idézve (Moldova György) „akik nem az idén barnultak le” még azok is előre hangosan köszöntek. Sőt a magyarul nem tudók is köszöntek az utcán, amit természetesen viszonoztam. E vidékeken az ember tiszteletben van sokak részéről!

istentisztelet a szabad ég alatt

Másnap a szabadban, vendéglátóink házának udvarán tartottuk az igehirdetés alkalmát. Ekkor Jakab 5:13-20 (az imádság ereje címmel) alapján szólt az igei üzenet.

Az Ige tárházának bőséges forrása mellett jött a vendéglátók áldozatkész, fáradtságot nem kímélő, bőséges asztali szeretetvendégsége.

Nem tudom, miért történik velünk folyton, hogy ahol a testvéri szeretet körülvesz, a hit gazdagsága feltör, oly gyorsan eltelik az idő, hogy már kellett az indulásra is ráhangolódni.

Házigazdáink a szolgálat és pihenés helyéhez

Néhány könnycsepp szökött szemünk sarkába, még több lelkünkben, a távozás miatt.

Császár – Biró Zoltán

Itt szeretném megköszönni ama szívélyes, hitbeli élményekben gazdag vendéglátást, melyben részünk volt, hogy orcánk pirulásával elmondhatjuk, hogy van mit tanulni tőletek sokaknak a hitről, békességről, szeretetről és magáról az élet megbecsüléséről.

Gál Szilárd

Tudom, hogy sokak számára a világban ez csak egy találkozás volt, nekünk, Istent szeretőknek és követőknek, csodálatos lehetőség.

Minden elismerésünk a kis Missziói Gyülekezet tagjainak, presbitereinek, gondnoknőjének, lelkipásztoruknak a kitartásért és az erejükön felüli munkájukért.

Ugyanakkor Pál apostol szavaival köszöntelek a távolból, de mégis oly közelről benneteket:

Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene.Filippi 4:9

Dr.h.c. Botos Elemér, püspök

Egyedül Istené a dicsőség!