szerda, november 22, 2017
Home Blog

Elhunyt Roman Miz

Szomorú szívvel jelentjük, hogy életének 86. évében elhunyt

Roman Miz a Görögkatolikus Egyház nyugalmazott lelkipásztora.

Egyházunkkal együttműködő, szolgálat és segítőkész szolgája volt a mindenható Istennek.

A Református Keresztyén Egyház nevében is búcsúzunk tőle.

A.B.F.R.A.

Botos Elemér, püspök

Reformáció 500 “délről” is jöttünk

2017. október 31. Budapesten a Papp László Sportarénában főleg Piros, de Újvidék és Tiszakálmánfalva gyülekezetekből is jelen voltunk, képviseltetvén a történelmi Református Keresztyén Egyházat Botos Andrea esperes és Rápóti Attila gondnok vezetésével.

“Az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1, 17) – jó volt a hitben testvérekkel közösen ünnepelni!

Együtt képviselni az igazságot

2017. október 31., kedd

„Lehet a reformációt úgy ünnepelni, mint ami nem néhány felekezet, egy részközösség ügye, hanem részt vállalás a közös hivatásból, amely ránk bízatott” – fogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök a reformációi emlékév központi rendezvényén, a protestáns egyházak ünnepi istentiszteletét követően.

Ünnep-e a katolikusoknak a reformáció?

De még mennyire! Feltéve, ha értjük, mit jelent katolikusnak lenni, mi a reformáció és mit jelent ünnepelni.

Ma ünneplik rengetegen világszerte a reformációnak nevezett valami félezredik évfordulóját, ám néhányan azt próbálják elhitetni, hogy a keresztényeknek nincs mit ünnepelniük. Ha tisztázzuk a címben szereplő fogalmakat, kiderülhet, miért téves az ellenünneplősdi.

Buzogány Dezső: Félreértett reformáció

2017/09/27

Buzogány Dezső kolozsvári református teológus előadása az EPMSZ “Reformáció 500″ címmel rendezett Akadémiai napjain hangzott el Révfülöpön 

Mi nem a reformáció?

Tekintettek arra, hogy sok pontatlan meghatározás és súlyos félreértés honosodott meg az erdélyi köztudatban a reformáció lényegét illetően, alább sorra vesszük és megpróbáljunk néhány mondatnyi magyarázattal tisztázni ezeket.

Sokan és szívesen nevezik a reformációt hitújításnak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak egyházon kívüli, világi történészek környezetében született meg a kifejezés, akik nem ismerték (s akiket tán nem is érdekelt) a hit mibenléte, lényege. Egyháztörténészeink is használták a szót, sőt a reformáció századában hitvalló őseink is óhitű és újhitű prédikátorokról beszéltek. A meghatározás minden egyes esetben téves, még akkor is, ha a reformáció jellegének kifejezésére alkalmasnak tartották. Aki valamennyire is ismeri a Szentírást vagy a hitvallásokat, az jól tudja, hogy a hitet nem lehet újítani, mert azt ajándékba kapjuk Istentől, nem mi magunk csiholjuk ki, következésképpen nem áll módunkban megváltoztatni: ha van és meggyengül, lehet erősíteni (az apostolok is arra kérték Krisztust, hogy erősítse hitüket), de mert nem tulajdonunk, nincs hatalmunk fölötte. A hitvallást ellenben, vagyis a paragrafusokba szedett egyházi tanítást  lehet változtatni, akár újítani is, mert az a Szentírás általunk összefoglalt rövid tanítása; ez már kiegészíthető, tetszőlegesen alakítható, a hit viszont nem. (És ahogyan a hitet nem lehet újítani, épp úgy nem lehet oktatni sem, tehát a hitoktatás szavunkat is nyugodtan törülhetjük teológiai szakkifejezéseink közül.) A reformáció tehát nem hitújítás.

Reformáció 500. évfordulója – Piros 2017. 09. 09.

Kedves Testvérek!

Néhány szóban megpróbálom elmondani, hogy mit is ünneplünk mi, amikor azt mondjuk, hogy a reformáció ötszáz éves évfordulója.

            György Antal, valamikori decsi lelkipásztor, írt egy kis könyvecskét gyermekek számára az egyház történetéről, s tőle tanultam egy nagyon szemléletes képet, hadd mondjam el.

Veszek egy kalapot. Hát ma már nem nagyon divat kalapot hordani, de mondjuk, hogy van egy szép kalapom. Rátűzök egy-két szép szalagot akkor már olyan lesz, mint a vőfélyeknek a kalapja kidíszítve, aztán leteszem a székre, s véletlenül ráülök, akkor összelapul. Aztán odanézek, ejnye, gyorsan el kell tüntetni, ráteszek még két könyvet, erre még jobban összelapul. Mikor előveszem ezt a nyomorult kalapot, összelapulva, szalagok fityegnek rajta, s akkor kezembe veszem, s azt mondom, hogy hát ez nem ilyen volt! Leveszem róla a rátűzött szalagokat, belenyúlok a kezemmel, kisimogatom, s megint olyan lesz, mint amilyen régen volt. A formáját visszakapta. Re-formáltam, Vissza-alakítottam.

ReFormáció 500 margójára

Tisztelt ismerősök, azok közt is most elsősorban a reformátusok!

2017 júliusában és augusztus első hetében szétküldtük a meghívókat a Vajdaságban levő református gyülekezeteknek, hogy 4-5 gyülekezeti tag képviselje a meghívott gyülekezetet a Reformáció 500 évfordulójára. Nem csak, hogy nem is jeleztek vissza, de a gyülekezetekben fel se olvasták a Meghívót.

Meghívó 500. évfordulóra

Az ebéden való részvételi szándékát tisztelettel kérjük jelezze augusztus 28.-ig. Köszönjük megértését!

meghivo Piros szeptember alairva

Halotti beszéd Emese katedrálisa felett

Apostolok cselekedetei 9:15-16
A Nagy Úristen soron kívül haza szólította Emesét, a sírig és a síron túl örökre szeretett feleségemet, gyermekeim anyját, a testvéreteket, mindnyájótok Emeséjét, akik most itt vagytok, mert ismertétek, mert jutott nektek akárcsak egy perc a ragyogásából.
Ti most mindnyájan irigyeljetek, mert a Nagy Úristen annyira szeretett engem, hogy rám bízta Emesét az elmúlt harminc évre. Én vagyok a kiváltságos, akinek a legtöbb jutott a ragyogásából, a szerelméből-szeretetéből, amiből nektek csak morzsák jutottak.
Azokat a morzsákat is mindig irigyeltem tőletek.
Irigyeljetek, mert én tudok legtöbbet Róla meg az Úristen.
Irigyeljetek, én vagyok a kiváltságos, mert lehet itt pár mondat – a ravatala mellett – megépíteni szavakból szerelmünk Tádzs Mahalját, jertek hát lássátok és csodáljátok a szent titkot, amit ajándékozott Őbenne, Emesében minékünk a Nagy Úristen.
A Nagy Úristen hozzánk való szeretetének szent titka itt van a felolvasott igében: Választott edényem Ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé.
Emese élet-igéjét halljátok.

Isten velünk viszont látásra

Császár Biróné Bóka Emese Ildikó református lelkipásztor asszony ravatalozása és gyászistentisztelete a Látrányi református templomban lesz augusztus 5-én, 16 órakor.

A sírszertartás a balatonlellei régi temetőben folytatólagos időpontban történik, ahol ötödik gyermekével helyezzük közös sírba. Akik szerették, mindazokat elvárjuk!