kedd, december 6, 2016
Home Blog

Most vagy soha – vagy csak mostoha

Ezen gondolatkört csak egy régebbi kapcsolat és az azt követő egyház-politikai áramlások folyama hozatta a napvilágra gondolataim emléktárából.

Hogy egy kicsit jobban megismerjük a történetet, az 1999-es „bombázásokat” követő időszakban kezdődött az „anyaországi” (Magyarországi Református Egyház – MRE) részéről a lelkigondozói vagy csupán testvéri szeretet jelének megnyilvánulásaként, hogy a MRE Balatonfüreden található üdülőjében, az akkor még „Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház”, lelkészeit családjával meghívta pihenésre, biztosítva a helyettesítést.

Így jutott Pirosra és Újvidékre a szolgálat végzésére nt. Táskai Ferenc lelkipásztor testvérünk. E helyettesítés következő lépése az volt, hogy lelkipásztor testvérünk meghívott gyülekezetestől a Kocsi Egyházközségbe Igét hirdetni, a helybeliek őszinte és szeretetben igen gazdag bőséges vendéglátásával. Oly jó alkalmak és beszélgetések voltak, hogy elindult a két gyülekezet (Kocs és Piros) közt a testvéri kapcsolat felvétele, melyet mindkét részről presbiteri határozat követett. Aztán eltelt egy kis idő, majd még egy kis idő. Volt közben pár szolgálat néha találkozások, sőt – irtottuk is rendes református módjára az ateizmust Hamvas Béla szavaival egy pohár bor az ateizmus halálugrása (Hamvas Béla „A bor filozófiája” című könyvéből)!

Volt még egy alkalmunk, amikor a Pirosi gyülekezet kertjéből vittük a földet egy fa gyökereinek betakarására, Kocsra, melyet az egység jelképeként ültettünk.

Jött 2013-ban a Pirosi Egyházközség 225. évfordulójának ünnepsége, melyre szép renddel és a szokáshoz híven meghívtuk testvéreinket és az addig velünk „jó baráti” kapcsolatot tartó – művelő lelkészeinket. A meghívott magyarországi lelkipásztorok többsége „felsőbb egyházi „javaslatra – utasításra”” nem jött el, vagy nem mert, míg a testvéri kapcsolatokban levő nt. Roboz Péter és Soós Szilárd testvérek Ft. dr. Márkus Mihály nyugalmazott püspök úr kíséretében jelen voltak, valamint nt. Oláh József és családja Erdélyből, valamint a helyiek közül egyedül nt. Marton Ilona lelkésznő.

Majd 2014. június 28-ára, egy szomorú, de végtisztességet tevő alkalomra kaptunk meghívást, Táskai Ferenc lelkipásztor testvérünk búcsúztatására, aki e hó 14-én 77 éves korában hunyt el.

Hogy mi is volt az eltávolodás oka, sokan azért már ismerik a történetet, de azért elevenítsük fel, ne engedjük, hogy az idő eltakarja. “Mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít, de igazából nem is az eltelt napok, hetek, hónapok jelentik a gyógyírt, hanem azok közelsége, akik ebben az időben mellettünk vannak.” (Dora Craiban).

Nem mennék az időben sokat vissza, csak 2009-ig. Kérem, ne hagyja abba az olvasást, nem a fegyelmikről, a hatalomvágyról és a megbízás nélküli ügyvitelről írok most.

Egy sokkal fontosabb, kifinomult, „minden hájjal megkent” agyafúrtság vagy azoknak hiánya miatt, az akkori vezetőségből páran ZSINATI HATÁROZAT NÉLKÜL el kezdtek különböző neveket használni az Egyházunk elnevezéseként. Természetesen a széljárásnak megfelelően szükséges „hamis” pecsétek kíséretében – bár politikailag sikerült elrendezni, amint az olvasható 2013. 02. 13. keltezésű Szabadkai Közvádlóság végzése szerint (KTR 513/11) a hamis bemutatkozás vádjában nem indítanak eljárást, mert a hamis bemutatkozásról szóló feljelentésben nem találják a tettet bűncselekménynek. A sors mosolya, a fagyi majd visszanyal!

Azt sem lehet állítani, hogy a MRE keretén belül nem tudtak a dolgok valós elemeiről, bár a kapcsolattartás és beszélgetés, sőt a hivatalos internetes oldalon és a „Reformátusok Lapja” újságban is csak egyoldalúan, a másik fél meghallgatása nélkül, közöltek le írásokat, nyilvánították ki véleményüket, a mi válaszainkat félretolták, vagy nem is vettek tudomást róluk, bár a hivatalos leveleket azért iktatni kellene. Még időben értesítve lett az akkori vezetőség (még mindig ugyan az) a 72/2012 2012.07. 05. keltezésű Értesítés a Dunamelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatalába lett elküldve, melyre, mint a többire sem jött természetesen a mai napig egyetlen válasz sem.

Sok ugrálás van az időben, tudom, viszont a réseket mind ki tudjuk tömni, az elszámoltathatóság és elszámolhatóság nem volt és nem is lesz kérdés.

A gyengébbek kedvéért, a „Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház” nevét a Zsinat 2003. június 14. Feketicsen (ma Bácsfeketehegy) tartott rendes ülésén a 11. napirendi pont alatt „Református Keresztyén Egyház”-ra változtatta. Megismétlem a ZSINAT.

A mai napig a „Református Keresztyén Egyház” ZSINATA nem hozott döntést a nevének változtatásáról, míg, már 2009-2013-ig a püspök (aki már az Alkotmány 74§ nem volt az – nyugdíjba vonulásával megszűnt a tisztsége) a következő neveket „Szerbiai Református Keresztyén Egyház” valamint „Szerbiai Köztársaság Református Keresztyén Egyház” és pecsétet használta, valamint, még ma is használják.

Ezek szerint a „reformátusoknál” ha a közérdek netán politikai, vagy csupán egyház-politikai irányzat úgy kívánja, akkor elad egy kis „bűnbocsátó céduláttámogatás, moderálás, segély címén, másokat fegyelmivel eltávolít (van, akinek olykor meg is bocsájt), elszigetel és a Zsinat elvű felállás már nem is „érdekes” – érvényes. Ennek lehetünk tanúi, nem csak itt Szerbiában, hanem az egész Kárpát medencei reformátusság körében.

Hogy is volt az, hogy „Sola Fide * Sola Scriptura * Solus Christus * Sola Gratia * Soli Deo Gloria” és ennek fényében és hitben követve: Sempre reformare necesse est!

Hogy még érdekesebb legyen a dolog, a „Szerb Ortodox Egyház” szóbeszéd alapján kitolta – kitúrta Egyházunkat abból a jótékonysági hangversenyt szervező csapatból, melynek eddig 10 alkalommal sikeresen szervezői voltunk, holmi „újvidéki szakadásra” hivatkozva a 18 lelket számláló (igazi református széthúzás egysége – csak ki diktálja, nem tudom) „Szerbiai Református Keresztyén Egyház”-nak adta át a szervezést. Igaz a műsorfüzeten a „Református Keresztyén Egyház” neve és címere szerepel, de ő nem kapott felhatalmazást, hogy a 2000 lelkes Újvidéki Egyházközséget, mely a „Református Keresztyén Egyház” része vagy a „Református Keresztyén Egyházat” képviselje!

Most akkor, hol az Egyház, mint intézmény, és mint hívek közössége, aki Isten dicsőségét képviseli e látható romlandó és sokszor romlott-elromlott világban? Közbevágott Pató Pál úr: „Ej, ráérünk arra még!” Tehát várjunk? Sokan remélik, az idő múlása a sebeket begyógyítja. Szoktuk is mondani, hogy majd az idő! Igen? De mikor, és hol, és kivel?

“Egyetlen dolog szünteti meg a másik hiányának fájdalmát: ha nem szeretjük tovább. Amikor azt mondjuk, hogy az idő gyógyít, erre gondolunk. A felejtésre. Ez azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. A szeretet hiányát csak egyetlen dolog gyógyítja: ha újra találkozunk azzal, akit szeretünk. Semmi más. Jövőre, húsz év múlva, egy másik életben. Mindegy. A hiány mindaddig él, amíg nem látjuk újra. Nem az emléke, a hiánya él bennünk!” (Müller Péter)

Kedves Testvéreim, biztos, hogy így kell EGYHÁZAT vezetni és sebeket gyógyítani? A gyorsuló idő nyomában még egy gondolatot kölcsön kérek.

“Aki olyasmiben reménykedik, hogy az idő helyrehoz mindent, begyógyítja a sebeket, csalódik. Az idő nem mulaszt el semmit, nem gyógyít be semmit – az idő bennünket pusztít el. Ez a valóság, de az időben így is lehet élni.” (Csoóri Sándor).

E sorokat olvasó kedves Testvérem, az adventi időszakban a várakozás, karácsonyig az idő múlása mit hoz számodra vagy mit vársz tőle, az nagy mértékben a Krisztushoz való kötődésed, hited mértékétől függ. Nem az emberek, nem az egyház, hanem Jézus hozza számunkra a gyógyulást és a csodát az idővel. Mert maga Ő a csoda.

Áldott adventet, az idő csodájának beteljesedését kívánom gyógyírként.

Tisztelettel,

Botos Elemér
a Református Keresztyén Egyház püspöke

Soli Deo Gloria

Próféta /2

Unalmas-izgalmas história.

Hóseás könyve II.

 Próbáltam megrajzolni egy lehetséges háttér konfliktust a próféta korszakának bemutatásához, hogyan is (nyíratta ki) törölte ki a történelemből egyik tesó a másikat (Káin-Ábel konfliktus Juda-Izrael méretben). A judai király amúgy is egy rohadék volt a (deuteronómista) történetírók szerint, képes volt elégetni a saját elsőszülött gyerekét, tehát neki nem Jahve volt az Isten, hanem a rohadt molok, egy ilyentől mit várjon az ember, persze hogy kicsináltatta a tesókat az asszírokkal.

A korszakhoz vegyük hozzá, hogy egy görög Odüsszeusz nevű fickó ekkor hagyja el Itaka partjait valami Heléna nevű nőszemély miatt, hogy lenyomják a görög Tróját a görögök, aminek következtében megalakul Karthágó birodalma (eredet történet). Ott is mindenféle félistenek meg királyok játszák a meccset. 

Miért is? Heléna szép szeméért, vagy, mert Karthágó ellenőrizte és biztosította a tengeri (Selyem) útvonalat a Krím felől, tehát – a Biblia szerinti salamoni – motort? Az ellenőrzés nem jelent tulajdonlást, csak haszonélvezetet a helyi hatalmasságok és birodalmacskák számára, ahogy a történelem folyamán megfigyelhetjük majd.

Romolusz és Rémusz meg a farkas szintén kortárs (eredet történet), tehát a jövő még csak születőben van, ámde úgy születik, hogy a tesók itt is lenyomják egymást.

Mindezekben az említett kultúrákban voltak látók, próféták, jósok, sőt ezeknek voltak iskoláik, kultuszhelyeik és ezerféle tuti módszerük a jövő biztos becsatornázására, ezért tartották őket, már ha tartották.

Most folyik az országban egy jövőbe nézés, 100 évre előre tervezik a települési önkormányzatok az arculatukat. Ebben a dologban folyó párbeszédemben kristályosodott ki számomra a próféta vezérfonala: 

Tudod mit mondott volna Hóseás ebben a helyzetben?

Uraim, generációk óta nem kérdeztétek meg az Urat a jövőt illetőleg!

Nem gondolják, hogy ebbe fog beledögleni az ország?!

 Ez így egy felelős Istenre figyelő közéleti ember álláspontja, eddig el is tudunk menni vele lélekben egyetértve. Csakhogy Hóseás ennél sokkalta több, ő nem politikus, nem reformer, nem forradalmár, nem terrorista, nem jövő-kutató, ő próféta. 

Próféta, akinek nem magánvéleménye van, vagy nagy politikusi látomása a nemzethalálról, hanem Istentől való durva üzenete, ezen a ponton irigylésre méltó kiváltsága van, mert tudja előre az eredményt, a jövőt. Üzenet, ami így szól: ’válunk’! 

A továbbiakban nem leszek neked ’Jahve’!

Ugye a titokzatos Isten név, amit Mózes kapott a csipkebokornál: – a vagyok, – a létező, – vagyok akinek meg fogtok ismerni!

Na, most ennek vége, nem leszek neked tovább Jahve, nem leszek nektek tovább megismerhető!

 Miért is Uram?

 Itt következik az a rész, amiért prófétának lenni rohadtul kemény dolog – rajtad fogom bemutatni prófétám – mondja az Úristen. Megházasodsz!

 Eddig jó Uram, pláne ha te adsz mellém feleséget, akkor az egy külön kiváltság, hisz nem szúrom el a válogatásnál, olyan asszony kell a házhoz, akit te nekem teremtettél akkor minden a legtökéletesebb rendben lesz, hiszen mégis csak a házasság az élet legnagyobb dobása.

Igen prófétám, nesze itt van a nő, akit melléd rendeltem ő lesz a gyerekeid anyja, szeresd, éljetek boldogan!

Na de főnök ez egy templomi kúrva, mindenki macája, vele szoktuk a jó termést biztosítani a szertartásokon, amikor a helyiérdekű vagy a nagy kultúrák többezer éves isteneivel kokettálunk, ezt vegyem el, tőle legyenek gyerekeim?!

Miért, hát nem a templomi maca biztosítja legjobban az aranykorod eljövetelét, a bőségedet, a szavahihetőségedet, a családod megbecsültségét?!

 Fanyalogsz a nagy kultúrákon? 

Vedd csak el szépen, olyan ő neked, mint nekem Izrael. 

Szeresd, ha tudod, legyen jövőtök, legyenek gyerekeitek beszélő nevekkel: ’Nem népem’ és ’nincs irgalom’. Én rendeltem őt melléd, bízol bennem, hogy ő a te legjobb jövőd? 

Először is elkülöníted és nem mész a közelébe – úgy, mint én Izraelt – oda lesz az ország, a birodalmi álmok, a jó termés maca biztonsága, az aranykor reménye, a bevétele, a hadserege, a megerősített városai a Selyem út ellenőrzése, amíg észhez tér.

Ez a prófétaság nem egy hálás szerep, még hogy az utolsó hiteles poszt, amikor a királyok meg a templomok olyanok amilyenek.

Először is, az asszonyról mindenki tudja, hogy templomi prosti volt egy másik istennél, ha volt vele dolguk, ha nem. Mindenkinek külön elmagyarázni, hogy az Úr kötelezett erre a házasságra prófétaságból…Ezek után beszéljek nekik az Úristen ítéletéről, azzal, hogy ti mind prostik vagytok az Úr szerint és ki vagytok rúgva…’nem népem’, ’nincs irgalom’- ez kemény.

 Ráadásul az Úr igéjének a játékszabálya szerint, amikor végrehajtom a nekem adott utasítást és elveszem az asszonyt és megszületnek a gyerekeink, ami nekem nem egy színészi gesztus, hiszen az életem, akkor nem egy szimpla szimbolikus figyelmeztető, hitre buzdító dolog, hanem kiváltom az Úr ígérte események beindulását!

Értik, a haza pusztulását, az életmódunk, a jövőképünk, a valóságunk pusztulását?

Na, ez a prófétaság igazi kemény története! 

Ez nem száj-karate a jövőről, eminens módon része vagy a jövőnek, rajtad kezdődik.

 A 6. rész eleje egy gyönyörű himnusznak tűnik – az Úr megsebez, bekötöz, elpusztít, harmadnapra feltámaszt, megadja idejében a tavaszi esőt stb. Jó keresztyéneink az egyház korai szakaszában örömmel találták meg a második legrégebbi íróprófétai műben, hogy már Hóseás megmondta, az Isten harmadnapon feltámaszt, tehát benne van a Krisztus feltámadásának ígérete 730 évvel Krisztus előtt.

Mondom, himnusznak tűnik, pedig a legkeményebb vádbeszéd arról, hogy tessék komolyan venni az Úrral való szövetségünket.

Mik a problémák a himnuszban, ami annyira kegyes, hogy még az első keresztyének is eltévedtek rajta?

       Az Úrhoz fordulás mélységének szükségességét bagatelizálja, két nap és ismét rendben vagyunk.

       Az Úrhoz fordulásodban annyira suttyó vagy, hogy az ellenséges-évezredes-divatos izisz kultusz fogalmait használod. A harmadnapra feltámaszt fogalom azoknak a vallásából került hozzád, akik megsemmisítenek. A fogalom alapja az idő-értelmezésben keresendő, ciklikus idő, azaz korszakok ismétlődése asztrológiai égövek alapján determinált létezés, ahol a rossz szükségszerűen jóra fordul, hisz determinált rendszer, csak azt kell jól kiszámítanunk, hogy most éppen hol járunk. Szerinted az Úr jókedvét simán visszaállítod a suttyóságoddal te vallási analfabéta! A mi Urunk időfogalma líneális, őt senki és semmi nem determinálja, és addig fog tartani a ’válás’ amíg ő azt nem mondja elég! Akkor majd a gyerekek is új nevet kapnak: ’népem’ és ’irgalom’ 

       Ugyanez a helyzet az idejében megadott esők kultuszi macákat igénylő Baál ellenséges-ezredéves-divatos szertartás nyelvével, suttyó.

 Hóseás az egyetlen az írópróféták közül, aki született északi, tehát Izraeli, a többiek mind judaiak, így a kortárs Ámosz is, ő is északon prófétált, vagy a szintén kortárs Ézsaiás aki judában.

Hóseásnak voltak óriási elődei északon Illés és Elizeus, akit Izrael atyájaként emlegettek, Sámuel, Mózes, Áron, Mirjám, hogy csak a legnagyobb neveket vegyük elő a sok közül. Ez a próféta dolog nem volt egyszerű foglalkozás, például említi a Biblia, hogy Sámuel ideje előtt csak ritkán szólt az Úr igéje, na és olyankor mit csináltak szegény próféta-iskolák ostobaságokat beszéltek saját forrásból? Aztán voltak hamis próféták, meg próféták, akiket az Úr lelke tévesztett meg, meg ilyen meg olyan extatikus próféták, meg jóslatokat mondó próféták, szóval zűrös szakma.

Hóseásra is egyszerűbb volt azt mondani, hogy zűrös eszement. 

Mondták is.

 Azonban a prófétálásával beindult az Úristen igéjének valóra válása. Izraelnek vége. Nem vagyok többé Jahve neked. Nem vagyok az, akit meg fogsz ismerni. Elváltunk.

 Hóseás északon prófétál, de az orákulumait délen jegyzik le a tanítványai, így kerülnek bele Judára vonatkozó kitételek időnként. 

Első megközelítésre azt gondolná az ember, hogy na ja, kapóra jött Judának a testvér-gyilkosság kapcsán a próféta minden aranyat érő szava, hogy az Úristen a prófétán keresztül megüzente a pusztulásukat, mi csak egy picit segítettünk a szakadék szélén. Pláne akkor erősödik fel ez a gyanú, amikor a történeti (deuteronómista) könyvek a Hóseás-i érvelésre hasonlító magyarázattal állnak elő Izrael pusztulása kapcsán.

A megvilágítás akkor változik, amikor nem hivatalos magyarázatként látjuk Hóseás szavait Judában, hanem fenyegető veszélyként, amik terjednek a népek között ezzel hozva igen kínos helyzetbe a helyi vezetést és a helyi macás kultuszokat. ’Rád is sor kerül Juda az aratásnál!’

 A prófétai ige olyasvalami, ami kívül van téren és időn az Úristen szava valódi ható erő.

Komoly bajunk tud lenni abból, ha vallási piacokról összevásárolt suttyó salátákkal akarjuk ünnepelni Őt karácsonyra, vagy csak szimplán eszementnek tartjuk a divattalan lejárt lemezeket ismételgető prófétáit. Az igazi gáz, ha megpróbálod a megkérdezése nélkül megtervezni a jövőd.

csbz

Próféta

Unalmas-izgalmas históriaelemezgetés a Bibliaolvasó kalauz mentén. Ha lehet röviden. 

Hóseás könyve.

Az eddigi könyvek amikkel foglalkoztunk a Kre. V-VI. század világát, a fogság utáni új honfoglalás világát rajzolták elénk.

Hóseás próféta könyve világa 300 évvel korábbi, olyan mintha Rákóczi fejedelem korába ugranánk vissza, épp akkorra amikor az ‘édes haza’ veszte bekövetkezik, legalább is a magyar kurucok számára a magyar labancok pecsenyéje viszont szépen sül.

Lássuk hát ezt a régi korszakot.
A szereplő országok, a 200 éve szétszakadt és azóta egymással acsarkodó északi Izrael és a déli Júda, Szíria az erős ember, akinek mind a kettő adót fizet, a még nála is erősebb északi birodalom, akit akkor Asszíriának hívnak, a déli birodalom továbbra is Egyiptom, akit ekkor még nem szálltak meg az Etiópok. Vannak továbbá a szomszédok, akik szintén ilyen-olyan szövetségi rendszerekben érdekeltek időről-időre a világpolitikai széljárás szerint váltogatva barátot és ellenséget, közben persze egymással is meccselnek. Lényeg a szépen sülő pecsenye. A helyzet bonyolítható azzal is, hogy egyes országokon belül divatos a katonai hatalomátvétel, a sima király gyilkosság, a királyi családok teljes kiirtása, néha politikai és vallási tisztogatások történnek sok halottal. Összességében tehát nem különbözik lényegesen más korszakoktól, vagy akár a mi korszakunktól.

Középiskolában az osztálytársaim zöme Nagykanizsa környéki kis falvakból való volt. Akkora falvak ezek, hogy tini fiúkból két autónyit egy faluból nem igazán lehetett megtölteni. Volt olyan falu, Fűzvölgy, ahol összesen egy tizenéves lány lakott. A fiatalok ezért rendre minden hétvégén más falu báljában találkoztak. Tánc, ital, verekedés. Tánc, ital, verekedés, ahogy ezt már nagyapáik is tették. Egyszer a Rigyáciak újítottak, amikor az ivás már megvolt és a csapatok felkészültek az esti verekedésre, ők sunyin odamentek a rendszám nélküli kiszuperált uaz terepjárójukhoz, amivel a kertek alatt jogosítvány nélkül jártak a bálokba. Négyen – tehát a falu összes legénye – elővették az előre bekészített négy szőlőkarót, és aznap este ők nyertek, minden falu minden dicső leventéje jelentős verést kapott. A következő alkalomra persze mindenki innovált magának szőlőkarót.

A történeti háttér felrajzolásánál használjuk fel ezt a képet. 

Nem elveszve a részletekben az utolsó száz év az északiaknak jobban bejött, Juda csak másod hegedűs volt, Omri dinasztiája közép hatalomként, majd – az őket prófétai felkenetés mentén kiirtó – Jéhu dinasztiája Damaszkusz csatlósaként jól sütötte a pecsenyéjét egészen II. Jeroboám négy évtizedes uralkodásának végéig, aztán 15 év alatt fogyasztottak hat királyt. Így is felújították Salamon raktárait, vagyis 200-250 évvel Salamon után is működnek az Indiai-óceán part menti kereskedelmének és a Földközi tenger kereskedelmének összekötését szolgáló raktárak, vagyis megint itt vagyunk – működik a motor – Word Trade Center, Selyem út. (Ez az a korszak amikor állítólag Amerikába is elhajóztak a zsidók.) 

A motor elég erős ahhoz, hogy álmokat dédelgessenek a befolyásuk maximalizálásáról.
Egyiptom nincs jó kondícióban, Asszíria talán leköthető belső bajokkal. A környék államocskái felsorakoztathatóak az ügy mellett, hisz ezek mind részei voltak a salamoni meg az Omri-féle birodalmaknak, akkor pedig itt van az aranykor megint.

A bökkenő Juda. Saját pecsenyét süt.
Moábot a fennhatósága alá kényszerítette, vagyis rendelkezik az Arab-öböl kikötőjével és a Selyem út leglényegesebb szakaszának a felével. Nem egy szövetségben érdekelt, hanem a konkurencia kiiktatásában.
Itt érkezünk el a verekedés szakaszba, ezt hívják szír-efraimita háborúnak. Juda előveszi a rigyáci-megoldást, bunkósbotként használja az Asszírokat.
Damaszkusz elesik, Samária még kap 11 évet mielőtt lerombolják és 23900 lakóját fogságba viszik az Asszír feljegyzések szerint, de elveszíti a Jordánon túli területeit és Galileát is Dán oltárával (nemzeti kegyhely) együtt, egy jelentéktelen miniállam lesz belőle az egyenlőre megmaradt Bételi oltárral.
Juda hajlandó megfizetni az árat a baráti segítségért, a jelentős sarcon túl egy asszír oltárt állítanak a jeruzsálemi templom közepére, ahonnan az addigi oltárt oldalra teszik egy félreesőbb helyre, az áldozati belekből való jóslás céljára.

Az áldozatok bemutatása az új oltáron történik, és mintha a királyi kaput is be kellene falazni, de ennek még utána nézek.
Mindez – tehát a vazallusi szerep – vállalható ár a valós konkurencia kiiktatásáért, hiszen a pecsenye sül és a zsírjából kapnak néhány cseppet az Asszírok a kenyerükre adóként. A motor elég erős és már csak nekik dolgozik.

Tudom, hogy ez a megközelítés elég hajmeresztő még az írástudók számára is, de a részletek gyanúsan összeillenek az általam itt megfogalmazottakkal.
Még maga Ézsaiás próféta is óva inti a judai királyt, hogy Asszíriával szövetkezzen a testvér Izrael ellen, Moáb megszállása kapcsán nem találkozunk prófétai ellenvetéssel. Az írásmagyarázók odáig elmennek, hogy a moábi pozíciója biztosítása miatt nem akar beszállni Juda a a szír-efraimi szövetségbe. (Efraim Izrael vezető törzse.) Mi másért fontos a moábi hódítás?

A Heidelbergi Káténk tanít bennünket Jézus Krisztus hármas tisztéről: főpap, király, legfőbb prófétánk. Meg arról is, hogy az Ő hármas tisztében mi hogyan osztozunk! Ne így:

Király:

Vélelmezhetőleg tetten érünk egy geo-politikai, geo-stratégiai játszmát, amit királyok és a stábjaik játszanak.

A szakrális-királyt a nép megmentőjének állította az Úristen. Ezek nem azok.

Főpap:
A nemzeti kegyhelyek – templomok – 200 éves lökdösődése az elsőbbségért eltörölte Dán 500 éves oltárát, hamarosan Bétel (Jákob-i, tehát 1000 éves oltára) megszentségtelenítésére is sort kerítenek. Jeruzsálemben az asszír isten oltárán áldoznak a 250 éves oltár helyett.

Próféta:

Mi maradt hiteles utolsónak?
A próféták, bennük még maradt erő az Úristen útján maradni.
Így jutunk el Hóseás próféta könyvéhez a tulajdonképpeni témánkhoz a folytatásban.

csbz

John Humphreys

A brit Egyesült Református Egyház (URC) Skót Zsinatának júniusban nyugdíjba vonult moderátora 2016. november 17. elhunyt.

john_humphreys_Csak pár sort írok kedves Barátomról, akinél a teológus évek alatt teázgattunk (olykor akadt skót víz is!), kinek noszogatására elkezdtem angolul tanulni, ugyan is a német nyelvet tanultam 9 évig és nem jöttem ki az akkor németet és angolt tanító professzorunkkal, így elkezdtem kötelező nyelvként a holland nyelvet. John viszont hetente beszélgetés alatt gyakoroltatta az angolt. Teázási idő este 9 órakor!

john_hump1

A barátkozásunk ott folytatódott azaz erősödött, amikor elfogadta, hogy 1988. július 2-án a Kálvin téri templomban eskessen meg feleségemmel. Közös utunkra rajta keresztül kaptuk az áldást!

john_hump2

Sőt Vajdaságba, Pirosra kerülve, még eljött dr. Horváth Erzsébettel (“Csöre”) látogatóba és megkeresztelte Elemér fiunkat. Sokáig rendszeresen küldte az ünnepi köszöntéseket is, és amikor Norwich-ban jártam, még pár utasítást is adott – tudván, hogy sokat szeretek viccelődni, hogy “az angolok azért annyira nem szeretik” mondta.

Rövid betegség után megtért Teremtőjének hajlékába.

488. dicséret

1. Isten velünk! Viszontlátásra! Boldog útjain kegyesen
Hű kezével Ő vezessen Isten velünk! Viszont látásra!
Hogyha már itt a földön nem, De találkozunk odafenn!
Isten velünk! Viszontlátásra! Isten velünk! Viszontlátásra.

2. Isten velünk! Viszontlátásra! Halálon győztes Jézusom
Feltámaszt majd a végnapon. Isten velünk! Viszontlátásra! Ebben
van minden vigaszom: Véle vár rám az irgalom. Isten velünk!
Viszontlátásra! Isten velünk! Viszontlátásra!

Dallam és az 1. vers: Árokháty Béla, a 2. vers: Osváth VIktor szerzeménye.

A. B. F. R. A.

Botos Elemér
a Református Keresztyén Egyház püspöke

Elhunyt John Humphreys

A brit Egyesült Református Egyház (URC) Skót Zsinatának júniusban nyugdíjba vonult moderátora korábban Debrecenben tanult, kiválóan beszélt magyarul és élete végéig megőrizte kapcsolatait hazánkban.

john_humphreys_

Humphreys rövid betegség után hunyt el otthonában november 17-én, ahogy arról testvéregyházunk hírt adott. Ő volt eleddig az egyetlen lelkész, aki a URC két nemzeti zsinatának moderátoraként is szolgált. 1989 és 2001 között Walesben, 2005-től idén júniusi nyugdíjazásáig Skóciában szolgált lelkészi elnökként. Abban is egyedülálló volt, hogy korábban rövid ideig a Magyarországi Református Egyház lelkészeként is dolgozott.

John Proctor, a URC főtitkára úgy fogalmazott, hogy „a URC kevés lelkésze mondhatja el magáról, hogy olyan széles körben elismert és köztiszteletnek örvendő tagja lett volna egyházunknak, mint ő. Kedves és finom ember volt – bölcs, céltudatos, gondoskodó és mélységesen elkötelezett egyháza és annak tagjai iránt”.

Simon Walking, a Wales-i Zsinat moderátora emlékeztetett arra, hogy „John mindig hangsúlyozta, a Zsinat mi magunk vagyunk, közösen, és magára a Zsinat alázatos szolgájaként tekintett. Úgy vezetett minket, hogy közben személyesen ismert mindannyiunkat és gondoskodott rólunk. Kedvessége és türelme azt az evangéliumot példázta, amit alázattal és humorral hirdetett élete során”.

David Pickering, a URC skóciai moderátora úgy nyilatkozott, hogy „semmi sem volt túl bonyolult Johnnak. Nagyvonalúan osztotta meg velem tanácsait, amikor utódjaként a szolgálatra készültem. Kiváltásgosnak mondhatom magam, hogy lelkipásztori bölcsességének kútfőjéből meríthettem”.

Külügyi Iroda

Forrás: www.urc.org.uk

Forrás: http://reformatus.hu/mutat/13066/

Béna halászok

Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. János 21:3

pl6-8-44

Simon Péter eldönti, elmegyek halászni, és követik a bizonytalanba. Mennyit jelent egy indulat?  –Az érzés mindig megelőzi az észt. És az indulat az értelmet. Ezért egy okos ember, ha gyűlöl, hülye lesz. Minél okosabb, annál hülyébb.” (Müller Péter) Életeket irányít vagy vezet, sokszor emberileg helyesnek vélt irányba. Egy kis idő Jézus nélkül, és már is a „régi én” visszakiált, tedd azt, amit magad is meg tudsz tenni. Milyen különös, emberek tömegei élnek e gondolattal, nem figyelve és ügyelve arra, hogy mi is lehet a végkimenetel. „Azért jobb, ha teszünk valamit, mint, hogy tétlenségbe zárkóznánk”. A hétköznapok nyomasztó vagy semmit nem mondó eseménynélküli szakaszában elfogadható, már csak azért is, hogy elvonja figyelmét a cselekvés a semmittevés gondolatainak örvényéből.

Alap, vagyis cél nélküli indulat felesleges köröket járattat meg velünk, mely sok erő és sokszor idegek tűrőképességének erőpróbái is lehetnek. Az igei idézetre gondolva, a karrier – foglalkozás – hivatás (hiszen Simon Péter és több társa halász) vonzóbb, mint a várakozás, az ígéretek beteljesedésének kivárása.

Vagy akár Jézus kérésének való engedelmesség: „Majd azt mondta nekik: Felette igen szomorú az én lelkem mindhalálig, maradjatok itt, és virrasszatok velem! Egy kissé előrement, arcra borult, és e szavakkal könyörgött: Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, mindazáltal ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Majd visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és azt mondta Péternek: Ennyire nem tudtok vigyázni velem még egy órát sem? Vigyázzatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek, mert jóllehet a lélek kész, de a test erőtlen. Ismét elment másodszor is, és könyörgött: Atyám, ha nem múlhat el tőlem ez a pohár, hogy ki ne igyam, legyen meg a te akaratod. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük megnehezedett. És otthagyva őket ismét elment, és harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Majd a tanítványaihoz ment, és azt mondta nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Íme, elközelgett az óra, és az Emberfiát a bűnösök kezébe adják.” Máté 26:38-45

Most akkor valójában, mely állapot a megfelelő? Őszintén, mindenki maga dönti el, és választja, hogy vezető vagy követő netán „semmittevő” – nem cselekvő lesz.

Egyházunk életében azért nem ilyen egyszerű volt a választás, hiszen annak állapotai keveredtek, és mint a csernobili robbanás következményeként a környező vizekben „torszülött – deformált” (de nem reformált) halak fajai születtek és élnek, nem találkozva az egyházi reformáció mellett a lelki reformációval, mindenki úszkál tovább, olykor panaszkodik, hogy hideg a víz, vagy netán, ha elfogytak a kis halak, éhesek.

Viszont a cipő kezd szűkös lenni, szorítani, és ha Jézus nem jelent volna meg a tó partján, ahol a tanítványok egész éjszaka csak húzták a hálókat – mert ehhez értettek, akkor nem lett volna semmi eredmény. De Jézus nem csak megjelent váratlanul a parton, hanem meg is szólítja őket: „Jézus akkor megkérdezte tőlük: Fiaim, van valami ennivalótok? Azt felelték neki: Nincsen”. János 21:5, hanem azért kérdőre is von, rákérdez, ha már tudjátok, hogy mit csináltok, csináljatok, van is eredménye? „Fiaim, van valami ennivalótok” Mondhatná, hogy hát ti jól tudtátok, mit akartok cselekedni és van valami értelme? Ilyen az egyén, de szomorú, hogy Református Egyházunk is itt a déli végeken, amikor halászok és karrieristák 2009-ben is jól tudták, mit is akarnak. Vajon ma tele a hálójuk, vagy besorakoznak a szórványság kifejezése mögé.

A tehetetlenség állapota ma már kezd zavaró lenni, majd azért akadnak új titánok, világmegváltók is a sorban, de az áldozatnál, „bocsánat én nem így akartam” talán számukra – lelkiismeretüknek talán sok mindent megold. De ez még csak a kezdet.

Milyen jó, hogy Jézus újra szólt: „Ő pedig azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették hát, de kivonni már nem bírták a halak sokasága miatt.” János 21:6 Hiszem és vallom, hogy Jézus ma is szól Egyházunkhoz és népünkhez is, csak még az indulat lefoglal.

halaszok

Meg vagyok győződve, hogy a nagy halászat – olykor halászok nélkül is bekövetkezik, csak halljuk meg Jézus szavát. „Ő pedig azt mondta nekik: Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok. Kivetették hát, de kivonni már nem bírták a halak sokasága miatt.” János 21:9

Most akkor reformátusságunk hova is menjen, a határon túlra, cselekedje azt, amihez legjobban ért, vagy amit parancsolnak neki, rúgja fel a régi hagyományokat, melyeket Isten kegyelméből hitvalló őseink cselekedetei és áldozatai erősítettek meg számunkra?

Egy-két halász jobban tudja, mint a Krisztust hívők és követők serege, mit is kell tenni? Tudjuk az idézett Máté evangéliumi részlet alapján, hogy úgy is Isten akarata érvényesül, velünk és általunk vagy nélkülünk. Mindazonáltal az Ő akarata legyen meg!

„Ahol gyűlölet, pusztító indulat van, ott lehet ugyan, hogy igazság is van – de abból az igazságból én nem kérek. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne.” (Böjte Csaba)

Zsinatra készül a Református Keresztyén Egyház 2016. november 26.-án.

Itt Vajdaságban is, de a kárpát-medencei reformátusság is azt javasolta a hangoskodó halászoknak, mit Simon Péter: Elmegyek halászni – azaz a többség akarata kell, hogy érvényesüljön az Egyházi törvények felett. Sokan el is mentek halászni a halászokkal, de nem fogtak semmit. Ez történik, mikor halászokat teszünk az Egyház ZSINATA fölé, és csak nekik lehet igazuk, vagy ha kell, Alkotmányt módosítunk, ha kell, elítélünk, ha kell, megbocsájtunk.

Adja a Mindenható, hogy meghalljuk utasításait, majd a boldog felismerés után örüljünk vendégszeretetének. „Amikor partra szálltak, látták, hogy parázs van ott, és azon hal és kenyér.” János 21:9.

Sokszor várt ránk a kegyelem terített asztalával. Keressük, várjuk és fogadjuk meg Jézus tanácsát!

Nagy halászatra vár bennünket, csak legyen elég erős a háló, hit és gazdag türelem életünkben.

Újvidék, 2016. november 18.

Botos Elemér
a Református Keresztyén Egyház püspöke

Sola Fide * Sola Scriptura * Solus Christus * Sola Gratia * Soli Deo Gloria

Sorsvetés

Unalmas-izgalmas história-elemzés lehetőleg szűk terjedelemben, hogy valaki el is olvassa.

Eszter könyve II.

Ott hagytuk félbe a históriát, hogy a vájtfülűek számára felsejlik egy törésvonal a Krisztus előtti V. századra datált történetben, mintha Eszter könyve kilógna a korszak vallási irodalmának sorából, Krónikák könyvei, Ezsdrás-Nehémiás, bizonyos értelemben az Énekek-éneke is a Dávid-Jeruzsálem-templom Cion-tradíció vonal erős bástyái. Eszter könyve meg mintha azt mondaná, van élet ezen a tradíció vonalon kívül is, és a Saul-i hagyományokba gyökerezteti magát.

Dávid históriája a Biblia egyik legterjedelmesebb anyaga, egy ponton feltűnik az embernek, hogy túl van magyarázva, mennyi mindenben ártatlan Dávid. Nem kéne ennyit magyarázni, ha nem merülne fel – soha fel nem tehető – unalmas-izgalmas kérdések garmadája a legitimációjával kapcsolatban.

Itt van Eszter könyve, egyszer sem hangzik el benne az Úristen neve, ahogy azt is vegyük észre, nincs benne a Jeruzsálem-i templomról se szól, és egyetlen papot se említ, tehát a cion-tradícióval nem foglalkozik. 

Ugyanakkor ott a jól ismert vallási alapképlet: bajban vagyunk, az Urhoz kiáltottunk, Ő felénk fordította arcát, szabadítót támasztott, megszabadultunk, ünnepeljük az Úr szabadítását. 

A könyv azt mutatja be, hogy ez a képlet hely-függetlenül működik! Nincs Jeruzsálemhez, nincs a templomhoz és nincs a papokhoz kötve az Úristen szabadítása. Ez az állítás egy kilőtt torpedó a Cion-tradíció kizárólagosság igénye ellen. Egyébként Krisztus urunk tradíció szemléletéhez ennyiben igencsak közel állónak érzem a könyvet, na persze messze nem mindenben igaz ez, hisz Eszter könyve apokaliptikus látóhatárán mindenki a világon elfogadja a zsidó világuralmat. Mi keresztyének meg az új eget és földet várjuk, az Isten országának teljességét Krisztus urunk visszajövetelében.

A könyv egy templomhoz nem kötődő ünnepnek az eredet története, a purim ünnepé, amit mindig gyorsan le is fordítanak, mert nem zsidó kifejezés, hanem babiloni: sorsvetés ünnep. Vagyis az ünnep megünneplése régebbi hagyomány, mint a hozzá kapcsolt eredet történet.

A történet szerint az ősellenség – akit Saul 600 éve elmulasztott kiirtani – leszármazottja Hánnáni egy állami szintű rituális sorsvetéssel kimatekozza, hogy mikor alkalmas a csillagok állása a zsidók kiirtására. 

Ezt a matekot ne tessék alábecsülni, ez az asztrológiai tudás ott és akkor a tudományok csúcsa, tessék csak a karácsonyi – perdöntő – betlehemi csillag esetére gondolni, ami megkérdőjelezhetetlen égi jele Krisztus megszületésének. 

Hánnáninak van eredménye! Igaz 13 hónapot még várni kell a napra, de megvan a dátum! Megvan a birodalmi infrastruktúra, és megvan az uralkodói felhatalmazás Hánnáni kezében, megvan a 650 000 tonna ezüstre az alku a királlyal, aki visszautasítja az ezüstöt, de ez csak a szokásos keleti rituálé a korrupcióra, ennek a fele se tréfa. 

(Még szerencse, hogy bölcsesség irodalmi könyvet és nem történeti könyvet olvasunk, bár 30 éve a theológián még történetinek tanultuk, de az óta másik könyvespolcra került a Biblián belül. Ennyit fejlődött a hittudomány. Magyarul – tanulságos kalandregény, irodalmi fikció, a Biblia tudósok szerint. Így azért nem kell annyira-halálra izgulnunk magunkat.)

Mordokáj hogyan értesül a bajról? Korábban próféták jelentették be a bajt. Csakhogy a prófétákat a Jeruzsálemi tradícióból is negligálták (Nehemiás egy prófétai orákulum ellenére se megy be a templom szentélyébe, nem tértünk ki rá terjedelmi okokból, pedig fontos) itt sincs szerepük, nekik se. Véget ért az Ószövetségi prófétaság, a könyvek már megírva, a következő 450 év alatt már csak Jónás könyve irattatik, de őt a szakirodalom próféta karikatúraként ismeri, hiszen mindig az ellenkezőjét csinálja annak, amit kéne.

A baj mérete akkora leírás szerint, hogy a Jeruzsálem-i templomot cion-tradícióstul is elsöpöri egy pillanat alatt megállíthatatlanul. 

Egy kézen-közön megszerzett uralkodói rendelet van Mordokájnál, aminek biztos, hogy nem ő volt a címzettje! Működik a hálózat, ahogy a cion-tradíciónál is ezen volt a hangsúly, lásd Ezsdrás-Nehémiás megbízó leveleit. Egyébként felfedezhető egy már-már mulatságos, kicsit kocsmai ízű kakaskodás a legitimációs sorozatban: 

– Nehémiás a király kedveltjeként királyi pecsétes megbízással építi Jeruzsálem falait, 

– Ezsdrás a birodalom héttagú tanácsának, a legfőbb kormányzó testületnek a pecsétes papírjával építi a tóra falait, 

– Eszter könyve meg azt mondja, figyeljetek, én pecsételtem le az okirataitokat, különben is az én unokahúgom a királynő! 

A hatalmi struktúrákból nyert információ az valóság, a prófétai orákulumok meg maradjanak a szakrális irodalomban. Ugye mennyire mai ez a fajta gondolkodás?!

Mordokáj gyásza-jajgatása ’fordítja meg a csillagokat’! Mivel az Isten előtti szakrális gyász csillagokat megfordító erő! Sorsfordító erő, purim fordító erő- üzeni a szakrális bölcsesség irodalom eme gyöngyszeme. Tessék arra gondolni, hogy miért a Jeruzsálem-i sirató fal!?

Eszter számára a könyvben a kulcsmondat, hogy lehet éppen ezért  a mostani helyzetért kerültél a királynői pozícióba hosszú évekkel ezelőtt, most jött el a te időd, fel kell fedned a származásodat az életed kockáztatása árán is, mert így mented meg a népedet. Csatlakozz a csillagok megfordításához a magad eszközeivel. Eszter válasza, rendben, de akkor a főváros összes zsidoja sírjon és böjtöljön három napig, mégpedig nem a könnyített napkeltétől-napszálltáig böjt variációban, hanem élesben, éjjel nappal. Csatlakozzanak a csillagok megfordításához, akkor ő a szabadító is hajlandó kockáztatni az életét.

A Biblia-tudósok szerint ez egyfajta etikai kódex a zsidó kolóniák számára, hosszú ideig várj, amíg kiderül miért vagy azon a helyen ahol vagy, nem baj, ha nem tudnak a származásodról, épülj be a kultúrájukba (Eszternek van zsidó neve is, ahogy Dánielnek is volt), tiszteld azt, fogadd el a közigazgatási rendszerüket, az uralkodóval légy lojális. Amikor eljött a te időd, tedd meg, ami a néped érdeke. Jelesül vedd át az irányítást a világbirodalomban. Ugyanis a mi Istenünk nem egy helyiérdekű Isten, hanem mind a 127 tartományban van hatalma megfordítani a purimot, a sorsot. Ebből aztán végül világhatalom lesz a zsidó-apokaliptika szerint.

A bajban az Úrhoz kiáltottunk, Ő felénk fordította orcáját, szabadítót támasztott nekünk, megszabadultunk, áldjuk az Ő nagy nevét. Ez a képlet ismert a zsoltárokból és az Ószövetség történeti könyveiből, erre szólítanak fel a prófétai iratok. Eszter  könyve radikális állítása, hogy ez a Jeruzsálemi tradíció nélkül is működik világszerte! 

Ahogy az ezsdrási tórát is évszázadok alatt fogadták el a világkülönböző tájain élő zsidók, úgy Eszter könyve is megjárta ezt az utat, említettem az egyiptomi változatot, mint a katolikus bibliafordítás alapját. Egy poén, Hánnáni ott nem ágágita, tehát ősellenség ammonita, hanem ősellenség Makedón. Ott éppen a Makedónok voltak, akik ki akarják írtani a zsidókat, de végül a purim ott is megfordul. Lám az ősellenség szabadon cserélhető, vagy behelyettesíthetrő.

Történelmileg nincs adat, ami alátámasztaná, hogy a Persza, vagy a Ptolemájosz-i Egyiptomi birodalmakban rendszerszintű zsidóüldözés lett volna.

Róma az egy más kérdés, az Ószövetségi szentiratok kru. 95-ben történt Jamnia-i kanonizálása idején vitás kérdés az Eszter könyve, hisz nem a templomi tradíció része. 

A Jeruzsálem-i cion-tradíció 25 éve pusztulásba vitte a várost és a templomot, 100 000 halott, százezrek lettek rabszolgák a római birodalomban szétszórva. Eszter könyve felértékelődik a kánon alkotók számára, sors-sorsvetés-purim-sorsfordítás. Hogyan tovább?! 

Eszter könyve jelentése kibővül azzal, hogy innen is van visszaút, az első az Isten előtt való kemény közös sírás, ez majd elvezet a világuralomhoz.

Azon a kérdésen még mehetnénk egy kört, hogy Hánnáni Ahasvéroós királynak beigért 650 000 tonna ezüstöt a birodalmi kincstár számára. 

Hogyan?! Ma sincs sokkal több a világon belőle, pedig 2500 évvel többet bányászták az óta. Valós mennyiség, vagy irodalmi túlzás? 

Mordokájéké meg a zsidoké volt, amit a babiloni fogság alatt szereztek volna? Nem életszerű. Nem találták meg korábban az asszírok meg a babiloniak? Ez se életszerű. Akkor meg hogyan? 

Ennyit betárolni se egyszerű, egy óriási kazamata rendszerre, rengeteg mozgató emberre, szállító eszközre, fegyveres őrszolgálatra meg mindenfélére van szükség hozzá. Tuti, hogy nem megy észrevétlenül, akkor pedig nincs biztonságban. 

Milyen információi lehettek Hánnaninak, mint birodalmi miniszterelnöknek az ezüstről? 

Hánnáni meghal, családostul. A titka sírba száll vele, több szó nem esik róla. 

A helyébe lépő Mordokáj bevezeti az adóztatás intézményét a birodalmi kincstár feltöltésére. Az ezüstről több szó nem esik, pedig nem lenne szükség az adókra! 

Egyel jobb, mint mikor József mindenkit megvesz egyiptomi rabszolgának a gabona-raktárakban felhalmozott készletből a párhuzamos eredet történet szerint, ezzel kialakítva az egyiptomi társadalmi képletet, ahol mindenki a fáraó tulajdona. 

Némi rosszmájúsággal purimkor ünnepeli a világ a rendszeres adóztatás Mordokáji intézményét, aminek a vagyonkezelője természetesen ő maga. Hiába na, a sors! Ennyiben az adóztatás eredet-története is az Eszter könyve. Mordokájt mindenki nagyra becsülte, mert olyan sokat tett a népéért a könyv összefoglaló értékelése szerint. És ha így nézem, akkor valóban.

 Kezdtük a katolikus búcsúval, mint világuralmi eszközzel, folytattuk a zsidó sírással, mint világuralmi eszközzel, eljutottunk a tőkefedezeti alapokig. mint világuralmi eszközig. 

Nos, erről a tőkefedezeti alapokról, mi reformátusok is sokat tudnánk mesélni nem csak a katolikusok és a zsidók, de ez nem témája a mai Eszter könyve résznek. 

Itt most legyen elég – annak, aki érti – református testvérek, az atlanti-típusú fehér protestáns világuralmat illetőleg: füllentett Max Wéber!   

Egyébként is Szálem Zábenhágen is világuralmi törekvései miatt ítéltetett száz év macskaságra, hiába na, ez a ’sors’ /purim/.

csbz 

A Látrány-i búcsú

Unalmas-izgalmas históriaboncolgató elmélkedés a magyarországi Bibliaolvasó kalauz heti része alapján

November 2. hete

Eszter könyve I.

 Nagyon jól kitaláltam, hogy egy ünnep és az ünnep mítoszának szétválását a Látrány-i búcsún keresztül próbálom érzékeltetni. 

Ám az 50 év alattiak számára nem mondott semmit, hogy micsoda kacsasültek és mákoskalácsok köré gyűlt össze a valamikori nagycsalád, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek garmadája, akkoriban még nem ’családi találkozónak’ (vagy ami még rosszabb: ’csali-tali’-nak) hívták az eseményt, hanem búcsúnak. Az ünnep fényét a veszedelmes ringlispíl és a vásári standokon kipakolt műanyag katonák adták. 

Reformátusok lévén nem derült ki középiskolás koromig, hogy ez valami egyházi ünnep amúgy meg. Fogalmam se volt az Európai eszmetörténet ezeréves mélységű igen kényes termékéről, a búcsúról. 

Röviden: 1054-ben Nyugat és Kelet egyháza kiátkozza egymást. Az öt elválasztó kérdés egyike a tisztító tűz kérdése. Kelet azt mondja, amit a reformátusok is, hogy badarság. (Tíz éve terjesztem: mi lesz a római katolikusból a tisztító tűz után?! Református.) A gondolat veleje, hogy a meccs lefújása után – a Szent Mihály lova után – is még van egy félidő, amikor megfordítható az eredmény, elnyerhető a „Teljes Búcsú” az egyház közbenjárására a megdádázott lélek mégis besurran az üdvösségbe. Például ezért mondatnak miséket a halál évfordulóján a rokonokért, hogy búcsút nyerjenek. 

Ötven évvel az egyházszakadás után, tehát a nyugati és keleti kultúra gyökereinek elválasztása után Orbán pápa nekiugrasztja Európa nyugati felét az akkor is éppen militánsan terjeszkedő muzulmánoknak. Keresztes háborúk kezdete. Mit kap a résztvevő? Teljes búcsút! (Tisztító tűz nélküli üdvösséget!) Persze ez kapóra jön sok kiátkozott ezért trónját vesztett uralkodónak, meg azoknak is, akik a kiátkozás határán táncolnak, jó László királyunk és pláne barátai (6+1 átok) tudnának mesélni róla (egyszer majd ezt is leírom). 

Aztán az időben ugorva Dózsa még három évvel a reformáció előtt is keresztes sereget gyűjt Jeruzsálem visszavívására pápai Mandát levéllel, mint valamikor Oroszlászívű Rihárd, csak másként alakult, számára előre hozták a tisztító tüzet. 

Aztán kitört a botrány, Luther a búcsú-cédulákon rágott be, jó pénzért vehetsz búcsút (értsd üdvösséget) ebből lett a reformáció.

Egyfajta tapintatos báj, egy somogyi kisvárosban élt két plébános, az egyik egy magatehetetlenség felé ballagó házvezetőnője minmálnyugdíjából tengődött. 

A másik Szán Marinoból vámmentesen hozott viszkit vett elő a bárszekrényéből az új építésű emeletes plébánián és arra volt büszke, hogy rendszeresen téeszelnöknek nézik. Nos, ennek a másodiknak jó olasz kapcsolatai voltak, kintről kapott miséket, amit valutában fizettek. 

Szegény talján plébánosok nem bírták a sok megrendelt misét, tele volt a naptárjuk, azt azok a drága talján lelkek mégse várjanak ott a tisztítótűzben éveket a mise-torlódás miatt! Jól jött nekik a vasfüggönyön túli segítség. Búcsúcédula mai csomagolásában. 

Na, ezekről a dolgokról, hogy a Vatikán világuralmának elsőszámú eszköze a búcsú, semmit nem tudtunk a Látrány-i búcsú patronos pisztolyát durrogtatva, mert vallási analfabéták voltunk, hiába jártuk templomba.  

Így érkezünk el Eszter Könyve kapcsán a zsidók purim ünnepéhez. 

Egy ünnep, amit lassan bevezetnek a zsidó kolóniákban, először is a Jeruzsálembe költözők hozzák magukkal Babilonból és ünnepelik, mint egyféle farsang idejére eső ünnepet, majd 400 évvel később az egyiptomi zsidók is beveszik az ünnepeik közé, de újabb 200 év múltán az Ószövetség könyveinek kanonizálásakor is még erős a vita, hogy bevegyék-e azt a könyvet, ahol egyszer sem hangzik el az Isten neve. Az egyiptomi zsidók azzal oldják meg a kérdést, hogy feljavítják nagy terjedelmű istenes részekkel. Ezért, az egyiptomi tuningolás miatt különbözik a katolikus és református bibliában az Eszter könyve.

Maga az ünnep igen mulatságos lehet, egy nap böjt, majd berúgás addig, amíg a szakrális társaság nem tudja megkülönböztetni az ’átkozott Hánnanit’ az ’áldott Mordokájtól’, vagyis az ünnep akkor van készen, amikor mindenki sík részeg. (Hogy megnövelné a templomaink látogatottságát, ha mi is tartanánk ilyen ünnepet!) A vallási analfabéták számára persze aligha érdekes az az eszmetörténeti barangolás, ami az ’átkozott Hánnáni’ és ’áldott Mordokáj’ hátországa. Ahogy a búcsúba járókat sem igazán foglalkoztatta generációkon át, hogy az egy egyházi ünnep végsősoron.

Tehát adott volt egy népszerű ünnep, amit magukkal hoztak Babilonból és azt mondják az írásmagyarázók, ehhez kellett ünnepi keretet rajzolni, így született az Eszter könyve.

A történet röviden, a perzsa világbirodalom új trónra került királya Ahasvérós (I.Xerxész ahogy mi ismerjük) leveri az ilyenkor szokásos lázadásokat mind a 127 tartományban béke van. Fél évig tartó ünnepet tartanak, ahol a királynő megsérti a protokolt, ezért a hárem hátsó részébe kerül. Keresnek új királynőt, három év alatt megtalálják Mordokáj árva unokahúgát, Esztert, aki királynő lesz, de titkolja, hogy zsidó. Hét év múlva a király miniszterelnöke lesz Hánnáni, aki előtt Mordokáj nem hajt térdet, ezért Mordokájnak és népének kiirtására szerez felhatalmazást Ahasvéróstól, és persze a vagyonelkobzás hozadékaként 650 000 tonna ezüstöt ígér az államkasszának fedezeti alapként. Nem nevezi meg a király számára, hogy melyik az az engedetlen elkülönülő, törvényeket semmibe vevő nép, akivel le akar számolni a birodalom minden tartományában, így is szabad kezet kap. Mordokáj aktiválja a beépített Esztert, aki bevallja titkolt zsidóságát, aki megmenti Mordokájt, majd megmenti a népét. Mordokáj lesz a korlátlan hatalmú miniszterelnök. Hannanit oda akasztják, ahova Mordokájt szánta, Nem a zsidókat irtják ki a 127 tartományból, hanem ők irtanak ki mindenkit, akit ellenségüknek tartanak 75000 főt, a birodalmi adminisztrációt végképp ők irányítják. 

Mindezt Jeruzsálem falainak újjáépítése előtt két évvel, Kre. 450 környékére datálják.

Most jöjjön az unalmas-izgalmas rész: 

Először is a történet erőteljesen emlékeztet József történetére, ott Egyiptom miniszterelnöki székét szerezi meg József és átalakítja a birodalom közigazgatását, közgazdaságát, ökoszisztémáját. A rokonokat beülteti a vezetői kulcspozíciókba, így biztosítja az akkori világuralmat, az uralkodóhoz lojális. 

Mordokáj ugyan ezt teszi 1200 évvel később a perzsa világbirodalom elfoglalásával, az uralkodóval lojális, a konkurencia pusztuljon. Ez az ünnep tárgya.

Másodszor mindig nagy hangsúly van a bibliai történetekben a származásokon. Hannáni ágágita származású! Ágág ammónita király volt, akit 600 évvel korábban Saulnak az első izraeli királynak kellett volna kiirtania egy még azelőtt 250 éve elrendelt szent háborúban, népével együtt. A népet kiirtja, a királynak megkegyelmez, ezért az Úristen Sámuel prófétával megüzeni, hogy nem az övé és az utódaié a trón mostantól!

 Mordokáj és Eszter származása pedig éppen Saul király családjába vezet vissza. Ők a szent háború kötelezettségének 850 év utáni teljesítésével Hánnáni kiirtásával megmentik a népet, és rehabilitálják Saul király családját, hisz a birodalom irányítása náluk van. 

Két év múlva Jeruzsálem újra felfegyverzésével a rehabilitált Saul-tradícióval szemben megjelenik a kizárólagos Dávid-tradíció igénye. 

A Saul-tradíció mélyebb és egyesítő réteg 127 tartomány zsidóságát fogja össze. 

A Dávid-tradíció az ország kettészakadásához vezetett már az elején, Ezsdrásék listáznak a templomban, kinek van és kinek nincs öröksége Jeruzsálemben. 

A két tradíció vonal homlokegyenest ellentétes felfogását mutatja az a skandallum, hogy Eszter egy nem zsidóhoz megy feleségül!

Már megint elszaladt a terjedelem. Itt folytatjuk.

 csbz

ELHUNYT GULÁCSY LAJOS, A KÁRPÁTALJAI REFORMÁTUS EGYHÁZ NYUGALMAZOTT PÜSPÖKE

Életének 92. évében vasárnap elhunyt Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyház nyugalmazott püspöke.

Gulácsy Lajos 1925. január 8-án született az egykori Ugocsa megyei Tivadarfalván. A középiskola elvégzése után Budapesten, a Mátyásföldi Repülőgépgyárban helyezkedett el műszaki tisztviselőként. A második világháború után visszatért szülőföldjére, de a kárpátaljai magyar férfilakosság szovjet hatóságok általi deportálásáról értesülve Debrecenbe távozott, ahol a vagongyárban vállalt munkát. Néhány hónap múlva hazatért, és beiratkozott a debreceni teológiára, ám a határ lezárása miatt tanulmányait már nem kezdhette meg. Kárpátalján református lelkészek mellett igyekezett elsajátítani a teológiai ismereteket. A református egyházban végzett tevékenysége miatt azonban a szovjet hatóságok 1949-ben letartóztatták és 10 évre ítélték. Hét év kazahsztáni raboskodás után 1956-ban szabadult és tért vissza Kárpátaljára.

gulacsy_lajos

Forrás: MTI

Gulácsy Lajos nyugalmazott református püspök beszédet mond a sztálini terror kárpátaljai magyar áldozatairól tartott megemlékezésen a Parlament Felsőházi termében

A szovjet hatóságok csak a helsinki záróokmány aláírása után, 1978-ban engedélyezték számára, hogy letehesse teológiai vizsgáit, és a következő évben elkezdhesse lelkészi szolgálatát. 1987-től püspöki tanácsos és a lelkészképzés egyháztörténeti előadója, valamint Bereg megye esperese. 1991-től egyházkerületi főjegyző volt, 1994-ben püspökké választották, mely tisztséget 1998-ig töltötte be.

A Szovjetunió megszűnése után meghatározó szerepe volt a nagyberegi, nagydobronyi és péterfalvai református líceumok, valamint a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola létrehozásában. Püspöksége idején létesült a Diakóniai Központ, két gyermekotthon és öt cigánytemplom. Közreműködésével jött létre a református idősotthon, amelyben élete végéig lelkészi szolgálatot végzett.

A kárpátaljai magyarság érdekében kifejtett tevékenységéért 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2012-ben Külhoni Magyarságért Díjjal tüntették ki, 2012-ben Munkács város díszpolgári címet adományozott számára.

forrás: http://magyaridok.hu/kulfold/elhunyt-gulacsy-lajos-karpataljai-reformatus-egyhaz-nyugalmazott-puspoke-1152487/

Temetése november 8-án közép-európai idő szerint 12 órakor lesz Munkácson.

A Református Keresztyén Egyház vezetőségének és tagjainak nevében köszönjük Istennek, hogy megismerhettük Gulácsy Lajos testvérünket.

Isten vigasztaló kegyelme legyen a gyászolókkal.

A.B.F.R.A.