Home Blog Page 15

A szent hármasok munkája

avagy az Úr csodásan működik, de útját elrejtették

„Mert szeretetet kívánok én és nem áldozatot: az Istennek ismeretét inkább, mintsem égőáldozatokat” (Hóseás 6:6).

A forró levegőjű nyári időben nem is tudni, hogy a valóságot vagy csak a délibábot látjuk. Olykor nehéz megkülönböztetni a valóst a valósnak mutatottól.

Szomorú, de olyan 12.000 (tizenkettőezer) református Vajdaságban a nagy illuzionisták látványa által elkápráztatott szórakoztató ipar nagy KFT -ben nem látják a fától az erdőt.

A régi református hagyományok és szokásjogok sem vonták kétségbe, hogy a Zsinat a legfelsőbb egyházi törvényhozó és döntéseket megfogalmazó „testület”. 2014. május 21. egy szabályos rendkívüli zsinat Torontálvásárhelyen hozott egy döntést, melyet, a megszavazásával, azonnal hatályba kellett volna helyezni, de valami műsorszünet ezt megváltoztatta. A két tartaléklapra játszó „püspök” műve lenne csupán? Á, nem, csak egy lap a kezükben azoknak, akiket a rendkívüli zsinat felfüggesztett (csak a szolgálatból), és az ideiglenesen tisztség nélküliek szavaznak egy nem illetékes testületben a rendkívüli zsinat döntéséről.

Azt tudjuk, hogy a kommunizmus idején sok mindent meg lehetett szavaztatni, csináltatni, na de senki sem szólt, hogy a pártrendszer visszatért volna a református egyházba vagy több házba? Láss csodát, kételkedő hittestvérem, a zsinati tanács megsemmisít, azaz érvénytelennek nyilvánít egy zsinati döntést. Na, ez már igazi égőáldozat a népi demokrácia e világi oltárán.

„Fenékig üríti a poharát,
S habot ver a szája, míg így kiált:
Csak nevetek rajtad, Jehova –
Én, Belzacár, Babilon ura!
Az iszonyú szó alig hangzik el,
Rá titkos döbbenet felel.

Csak elhal a hahota hirtelen,
Halotti csöndes a terem.
De nézd csak, nézd, ó, borzalom!
Emberi kéz a fehér falon.
És ír a fehér falon, ír az a kéz,
Ír lángbetűt, aztán semmibe vész.”

(Heinrich Heine: Belzacár, részlet,
Vas István fordítása)

Azért küldetett őáltala ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás…: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! E szavak értelme pedig: Mene (= számbavett), azaz számba vette Isten a te országlásodat, és véget vet annak. Tekel (= megmért), azaz megmérettél és híjával találtattál. Peresz (= rész, darab; a „farszin” a „peresz” szó többes száma), azaz elosztatott a te országod, és adatott a médeknek és a perzsáknak” (Dn. 5:18-28). Még ezen az éjszakán megölték Belsazárt a Babilont elfoglaló Círusz seregei!

A mai napon született Szent-Györgyi Albert

Kiemelkedő REFORMÁTUSOK:

Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (anyakönyvezve: Szentgyörgyi Albert Imre)[12] (Budapest, 1893. szeptember 16.Woods Hole, Massachusetts, 1986. október 22.) Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus, a magyar és az amerikai tudományos akadémia tagja, nemzetgyűlési képviselő (1945–1947).

Az 1930-as évek elején izolálta a C-vitamint és 1936-ban a P-vitamint. Jelentős szerepet játszott a citrát-kör (citromsavciklus) felfedezésében. Munkásságát 1937-ben orvosi és élettani Nobel-díjjal ismerték el. Az egyetlen magyar tudós, aki magyarországi tudományos tevékenységéért kapta ezt a magas kitüntetést. Tudományos munkásságát 1937-ben itthon Corvin-koszorúval és 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el. Utóbbi átvételére nem utazott haza. 1983-ban az Amerikai Egyesült Államokban Kocziha Miklós konzul közvetítésével megkapta a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjét, amihez Ronald Reagan és felesége, Nancy Reaganis levélben gratulált.[13]

1955-ben kapott amerikai állampolgárságot, 1956-ban az Amerikai Tudományos Akadémia tagja lett.[14]

Szent-Györgyi Albert Budapesten született 1893. szeptember 16-án. Tanulmányait a Lónyay utcai Református Gimnázium és Kollégium diákjaként végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta, ahol 1917-ben orvosi oklevelet szerzett. Az első világháborúban medikusként vett részt, de megsebesült, és hamarosan leszerelték. Ezután Pozsonyban és külföldön: Prágában, Berlinben, Hamburgban,[15] Leidenben, Groningenben folytatott tanulmányokat a biológia, az élettan, a gyógyszertan, a bakteriológia, majd a fizikai kémia terén. Ezt követően a Cambridge-i Egyetemen, F.G. Hopkins biokémiai tanszékén 1927-ben megszerezte tudományos doktori fokozatát PhD,[16] ezúttal kémiából,a hexuronsav izolálásáért, majd E. C. Kendall támogatásával két évig az Egyesült Államokban dolgozott. Klebelsberg kultuszminiszter hívására a Rockefeller Alapítvány támogatásával[17] hazajött, és 1931-től 1945-ig a Szegedi Tudományegyetem orvosi vegyészeti intézetének professzora, közben 1938–1939-ben a Liège-i Egyetemen a Francqui-tanszék professzora,[18] és az ott végzett munkája elismeréseként 1940-ben III. Lipót belga király kitüntetést adott át neki.[19] Belgiumi tartózkodása idején írta La paix, sa biologie et sa morale (1938) című művét, ami magyar fordításban A béke élet és erkölcstana címen, hosszú hányattatás után 2001-ben jelent meg. 1945 és 1947 között a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi karának biokémia professzora volt. 1947 nyarán elhagyta az országot, és a Boston melletti Woods Hole-ban telepedett le, ahol 1947 és 1962 között az Egyesült Államok Izomkutató Tudományos Intézete tengerbiológiai laboratóriumának igazgatója,[20] 1962 és 1971 között az USA, e téren vezető főiskolája, a Darthmouth College professzora volt. Kapcsolatait Magyarországgal mindig fenntartotta, kétszer látogatott haza 1973-ban a Szegedi Biológiai Központ felavatásának alkalmából és 1978-ban a koronázási ékszereket átadó küldöttség tagjaként.[21] 1986. október 22-én halt meg Woods Hole-ban.

Szent-Györgyi Albert motorjával, amellyel 1934-ben egy európai túrán vett részt

Az 1920-as évek végén Szent-Györgyi ismeretlen anyagot talált a mellékvesében. Megállapította összetételét (C6H8O6), és hexuronsavnak nevezte el (1928). Hazatérve, Szegeden olyan növényi forrást keresett, melyből nagyobb mennyiségben lehet kivonni hexuronsavat. Erre a célra a szegedi paradicsompaprika kiválóan megfelelt: 10 liter présnedvből 6,5 gramm hexuronsavat állítottak elő. 1932-ben Szent-Györgyi – és tőle függetlenül J. Tillmans – a hexuronsavat azonosította a C-vitaminnal. Javaslatára a hexuronsavat a skorbut elleni hatásra utalva aszkorbinsavnak nevezték el. Szegeden a paprikából kiinduló C-vitamin-gyártás módszerét is kidolgozták. Már Szegeden elkezdett foglalkozni az izom működésével, és sikeresen vizsgálta az izom fehérjéinek szerepét az izom-összehúzódásban (1940-42). A szubmolekuláris vizsgálatok során érdeklődése a rosszindulatú daganatok felé fordult. Két évtizeden át foglalkozott a sejtszintű szabályozás jelenségeivel. A Magyar Tudományos Akadémia levelező (1935), rendes (1938),[22] majd 1945. május 30-án tiszteleti tagjának választotta. 1987-ben a Szegedi Orvostudományi Egyetem felvette nevét (Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem). Ma a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara viseli a nevét, amely Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ néven működik.

Magyarországi tevékenysége; a C-vitamin

Szent-Györgyi Albert előadás közben, mögötte aSzent-Györgyi–Krebs-ciklus részlete látható

Szent-Györgyi Albertet, a Nobel-díjas professzorukat üdvözlik a szegedi diákok

Szent-Györgyi Albert rendszeres öt órai teája a kollégáival, Szegeden

Cambridge-i tartózkodása alatt megszerezte a kémiai doktorátust. 1930-ban Klebelsberg Kuno kultuszminiszter hívására hazatért Magyarországra, és átvette a szegedi Orvos Vegytan Intézet vezetését. A Groningenben elkezdett, de Magyarországon folytatott sejtlélegzéssel kapcsolatos kutatásai során fedezte fel, hogy a fumársav katalitikus hatást fejt ki a mechanizmus egyik lépcsőjén. Ezen az úton végigmenve jutott el Szent-Györgyi aC-vitamin izolálásához. Még Groningenben megfigyelte egy jellegzetes oxidációs folyamat reakciós késését, amely valamilyen redukáló anyag meglétére utal. Cambridge-ben észrevette, hogy ez a redukáló anyag a mellékvesekéregben és a citrusfélékben egyaránt előfordul, de ahhoz, hogy a kémiai felépítését is megvizsgálhassa, csak nagyon kis mennyiségben sikerült előállítania. Az is ismertté vált, hogy az emberi sejteknek szüksége van erre az anyagra, de csak növények és állatok tudják előállítani. Mivel cukorjellegű vegyület volt, Szent-Györgyi először az ignose (nem ismerem cukor) nevet adta neki, de a tudományos lap szerkesztője, ahol ezt publikálni akarta, nem fogadta el ezt az elnevezést, így a hat szénatomra utaló hexuronsav névre keresztelte. Felismerte, hogy a szegedi fűszerpaprika sokkal többet tartalmaz ebből az anyagból, mint a citrusfélék, így nagy mennyiség előállítását sikerült véghezvinnie. A korábbi grammnyi mennyiség helyett egyszeriben kilónyi állt a rendelkezésére. Felfedezték, hogy gyógyítani lehet vele a skorbutot (tengerimalacokon kísérletezett sikeresen Szent-Györgyi), vagyis a hexuronsav azonos a C-vitaminnal. Ekkor keresztelte el véglegesen aszkorbinsav névre. 1933. szeptemberben egy hold földet kért és kapott bérbe Szeged városától paprika-kísérleti célokra, amelyen a kísérleteihez szükséges mennyiségű paprikát termeltette.[23]

Szent-Györgyi Albert átveszi a Nobel-díjat

1937-ben kapta meg a Nobel-díjat „…a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársavkatalízis szerepének terén tett felfedezéseiért” indoklással. A Magyar Tudományos Akadémia 1938-ban rendes tagjai sorába választotta. Szegedről 1940-ben az egyetem részben visszaköltözött Kolozsvárra, Szegeden pedig jogilag új egyetem, a Horthy Miklós Tudományegyetem létesült, amelynek első rektora lett az 1940-41-es tanévben,[24] ahol az izommozgás biokémiájával kezdett foglalkozni. Szent-Györgyi ezen a téren is Nobel-díjjal értékelt munkával egyenértékű eredményeket ért el, melyek közül a legfontosabbnak a mechanikai izommozgás fehérjekémiai hátterének feltárását tekintik.

1944. februárban részt vett a Paprikavitamin termelő és értékesítő részvénytársaság megalapításában, amelyben az igazgatóság tagja lett. A 200 000 pengő alaptőkével induló társaság működési területe a cégbejegyzés szerint: „a paprikára vonatkozó vitamin kutatás, vitamin tartalmú paprikanövények megtermelése, azok racionális termesztésének tanulmányozása és fejlesztése Magyarországon; a társaság törekedni fog arra, hogy a paprikaközpont kísérleti telepével is ilyen célú szoros összeköttetést tartson fenn, b) kutató intézetek felállítása és üzemben tartása az előbbi pontban megjelölt célokra különösen paprikából előállított C vitamin tartalmú termékeket vizsgáló intézet felállítása, c) C vitamin tartalmú paprikapép (paprikapüré) és C vitamin tartalmú paprikapor előállítása, s ecélból gyárak felállítása és üzemben tartása, valamint a nevezett cikkekkel való kereskedés.”[25]

A II. világháborúban, 1943 februárjában az ellenzék kezdeményezésére a legnagyobb ellenzéki pártok támogatásával, Kállay Miklós miniszterelnök tudtával Isztambulba repült. A titkos diplomáciai küldetés célja tárgyalni a szövetségesekkel Magyarország háborúból való kiugrásának előkészítése céljából.[26] A tárgyalásokat lefolytatta, a kiugrási kísérlet mégis meghiúsult, mivel a németek megtudták Szent-Györgyi útjának tervét, ezért az 1944. március 19-ei német megszálláskor illegalitásba vonult. Adolf Hitler személyesen adott parancsot az elfogatására. Az utolsó pillanatokban sikerült őt kicsempészni a svéd nagykövetségről, ahonnan a már szovjet hadsereg által ellenőrzött területre került.

Szent-Györgyi 1945-ös szovjetunióbeli látogatása a Szovjet Tudományos Akadémia 220. évfordulóján, a képen jobbról a harmadik Szent-Györgyi, mellette jobbról a második Kármán Tódor.

1945-ben felkérést kapott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem biokémiai tanszékének vezetésére, amit ő elfogadott,[27] és a szegedi egyetem vezetése ezt sajnálattal, de tudomásul vette.[28]Egyidejűleg az Országos Köznevelési Tanács elnöke lett, mely tisztségét 19451947 között töltötte be.[29][30]

Az 1945 júniusában Szent-Györgyi díszelnökségével[31][32] alakult meg a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság (MSZMT), melynek első elnöke íróbarátja Zilahy Lajos lett.[33] 1947. novemberben az MSZMT III. rendes évi közgyűlésén Szent-Györgyit ismét díszelnöknek választották meg.[34] A Társaság később Magyar–Szovjet Baráti Társaság néven működött. A háború befejezése után hozzálátott az Akadémia újjászervezéséhez,[35] de munkája kudarcba fulladt a konzervatív akadémikusok ellenállása miatt. Fizikus barátjával Bay Zoltánnal közösen[36] létrehozta az Új Természettudományi Akadémiát.[37] A Természettudományi Akadémia első ülései egyikén, 1945. októberben felállította a magyar penicillinbizottságot, amelynek feladata a penicillingyártás tanulmányozása és magyarországi termelése bevezetésének előkészítése volt. Ugyanezen az ülésen foglalkoztak Bay Zoltán holdradar kísérletének előkészítésével is.[38] A két akadémiát később a kormány összevonta, Szent-Györgyit felkérték elnökének, de maga helyettKodály Zoltánt javasolta, a tagválasztó és tisztújító nagygyűlésen ő az Akadémia másodelnöke lett.[39]

1945. április 2-án egyike lett annak a nyolc (később tíz, végül tizenkét) kiemelkedő közéleti személyiségnek, akiket az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd az 1945-ös választásokat követően alakult Nemzetgyűlés külön törvény alapján meghívott képviselőnek a parlamentbe. Mindkétszer elfogadta a felkérést. (Az 1947-es választások előtt ezt a törvényt eltörölték). Sem ekkor, sem előtte, sem utána semmilyen párthoz nem csatlakozott. 1945. szeptemberben egyetlen pártonkívüliként az Országos Nemzeti Bizottság tagja lett.[40]

Amerikai évek

1947-ben a svájci Alpokban töltött néhány hetet, amikor értesült arról, hogy barátját, Ráth Istvánt, kutatásai támogatóját letartóztatták. Arra az elhatározásra jutott, hogy nem tér vissza Magyarországra.[41][42]Korábban az a nézet terjedt el, hogy íróbarátjának, Zilahy Lajosnak a letartóztatása késztette őt erre a lépésre, de az újabb kutatások kimutatták, hogy ez tévedés. Szent-Györgyi patronálójának, Ráth Istvánnak a letartóztatása és megkínzása volt a motiváló tényező.[43] Sajnos, önéletrajzi írásai a szocialista cenzúra következtében hiányosan jelentek meg,[44] a Ráth István vállalkozóról szóló részt kihagyták és ez okozta a személyek felcserélését.Zilahy Lajos kommunisták általi letartóztatásáról egyébként semmilyen más forrás sem tesz említést.[45] Letelepedett az Amerikai Egyesült Államokban. Példáját számos tudós és művész követte.

A National Institute of Health tudományos munkatársa lett. Később létrehozták számára a Woods Hole-i Marine Biological Laboratoryban az Institute for Muscle Research (Izomkutató Intézet) részlegét, ahol folytathatta a Szegeden megkezdett kutatásait.

A vietnami háború ellen felemelte szavát, élesen bírálva az amerikai kormányt. Az Őrült majom címen kiadott könyvét, amelyben a civilizáció túlélési esélyeivel foglalkozott, máig az egyik legfontosabb háborúellenes művek közé sorolják.

Emigrációjából először 1973-ban látogatott haza, és részt vett a Szegedi Biológiai Központ avatásán.[46] Ekkor avatták a Szegedi Orvostudományi Egyetemdíszdoktorává, valamint a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli tagjává.[47]

Élete utolsó két évtizedét a rákkutatásnak szentelte. Ebben feltehetőleg közre játszott az a tény, hogy második felesége Borbíró Márta 1963-ban[48] és egyetlen gyermeke Szent-Györgyi Nelli 1969-ben[49] ebben a betegségben hunyt el. E téren fontos meglátása volt a szabad gyökök szerepének felismerése a rák kialakulásában[50] és a vitaminok (lásd C vitamin) gyökfogó szerepének felismerése.[51][52] Vitalitása és életkedve élete végéig megmaradt. Kilencvenhárom évesen hunyt el Woods Hole-ban. Az Atlanti-óceán partján lévő háza kertjében temették el.

Főbb művei

A műveiről készült bibliográfia 459 művet sorol fel,[53] de az a szám szinte évente emelkedik, mert az elektronikus tartalmaknak köszönhetően gyakran kerül elő eddig ismeretlen helyen leközölt munkája.

Angolul írt könyvei

  • Studies on Biological Oxidation and Some of its Catalysts (Budapest-Leipzig, 1937)
  • On Oxidation, Fermentation, Vitamins, Health, and Disease (1940)
  • Chemistry of Muscular Contraction. New York: Academic Press, 1947., 1951.
  • Bioenergetics (New York, 1957)
  • Introduction to a Submolecular Biology. Chapters I and II. New York: Academic Press, 1960.
  • Science Ethics and Politics (New York, 1963)
  • Bioelectronics (New York, 1968); magyarul: Egy biológus gondolatai (Budapest, 1970)
  • The Crazy Ape (1970)
  • What next?! (1971)
  • The living state (1972)
  • Electronic Biology and Cancer: A New Theory of Cancer (1976)
  • “Electronic Biology and Cancer.” Chapter 23 in Search and Discovery: A Tribute to Albert Szent-Györgyi. Edited by Benjamin Kaminer. Academic Press, 1977.
  • Bioelectronics: a study in cellular regulations, defense and cancer

Magyarul megjelent főbb művei

  • Biológiai oxidációk, fermentációk és vitaminok. (Budapest, 1937)
  • Válogatott tanulmányok (Budapest, 1983)
  • A béke élet- és erkölcstana
  • Az élet jellege # Az élő állapot
  • Az őrült majom (e-könyv)
  • Egy biológus gondolatai

Publikációi (válogatás)

Magyar nyelven
Német és angol nyelven

Díjai, elismerései

forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent-Gy%C3%B6rgyi_Albert

Miért nem járnak az emberek templomba?

“A legtöbb helyen a protestantizmust leegyszerűsítették a Moralizáló, Terapeutikus Deizmusra. Ez azt jelenti, hogy Isten (ha létezik) fenn van az égben, és nem igazán törődik velünk. A vallás így arról szól, hogy miként váljunk jobb emberré, és hogy jó dolgokat csináljunk. “

Miért nem járnak az emberek templomba? – kereszteny.mandiner.hu

szekelyattila

Bemutatkozás: 

Református magyar vagyok: ebbe gyökereztem, ebben nőttem fel. Kedves pataki történelemtanárom pataki, református és magyar szellemben tanított minket, ezt igyekszem őrizni és továbbadni. Krisztus gyermeke vagyok: kegyelme által ezt felismerhettem, immár tizedik esztendeje pedig hirdethetem is kicsiny nyájamnak a somogyi dombok között.

 

Számomra akkor esett le, hogy valami nem stimmel, amikor egyik közeli barátom, aki Amerikában lakik, vagy tíz éve közölte, hogy ők karácsonykor síelni mennek. Nem templomba igyekeznek, még csak nem is a fa köré telepednek Krisztus születésekor, hanem síelni mennek. Végre együtt a család, lehet pihenni, kikapcsolódni, egymás felé fordulni. Minek üljenek végig egy dögunalmas másfél órát egy idegen helyen? Bevallom, akkor mindez meglepetésként ért.

Egyébként rendes emberről beszélünk, amíg itthon laktak, részesei voltak az ún. keresztény/keresztyén hagyománynak. Hisznek Istenben, sőt. Még konfirmáltak is. Semmi több. Aztán ahogy változott az életük, úgy változtak ők is. Kevesebb lett a szabadidejük, több a feladatuk, így aztán szépen lassan „kikoptak”, kevéssé lett fontossá számukra a templom, egyház, egyházi közösség. Hinni hisznek most is, de ehhez szerintük nem kell egy idegen helyre menni, és az egyébként is unalomig ismételt frázisokat hallgatni. Még csak nem is arról, hogy mennyire szereti őket az Örökkévaló.

Pár hete egy magyarországi ismerősöm mondta, hogy ők most karácsonykor a feleségével wellness hotelbe készülnek. A hideg templom és a gyerekek műsora helyett inkább a meleg medencét és a finn szaunát választják, hogy aztán kellemesen koktélozzanak. Utána jöhet a jacuzzi, esetleg egy kellemes séta az erdőben, aminek közepén az általuk kinézett szálloda fekszik. Jó emberek amúgy. Ők is hisznek a „maguk módján”, keresztelés, konfirmáció megtörtént, csak éppen a templomhoz, egyházhoz nincs sok közük. Orgonakoncertre, vagy keresztlányuk templomi fellépésére elmennek, engem is készségesen meghallgatnak, ha felénk járnak, de istentiszteletre, vasárnap: soha. Mert hogy miért is…

Miért nem járnak az emberek templomba?

Lehetne sorolni az érveket, lelkipásztorként meg is hallgatunk párat. Nincs időm, mert dolgozom, a kevés szabadidőmet inkább a családommal töltöm; hiteltelen a lelkész, családi hagyomány (sose jártunk, nálunk nem volt szokás), politikai ellenszenv, hogy csak a néhányat említsek. Mind létező, fontos érv, érthető kifogás a nem-járás mellett.

Dwight Longenecker katolikus szerző is említ két fontos tényezőt: az egyik, hogy annyira átalakult a társadalom, ha úgy tetszik, a világ körülöttünk, hogy egész egyszerűen kikopott a vasárnapi templomba járás az emberek tudatából. Amióta máshogy dolgoznak, mint a korábbi generációk, vagy amióta rengeteg mással lehet foglalkozni ezen a napon, azóta a vasárnapi templomba járás finoman szólva elveszítette a kiváltságát a vasárnap fölött. (Vajon pontosan mikorra datálható ez az átalakulás? Mennyire gyorsult fel ez a folyamat az utóbbi évtizedekben?) Ezzel a ténnyel valóban nem tudunk vitatkozni.

A másik tényező: az emberek azokba a templomokba nem járnak, az a templom, ha tetszik, egyház üresedik ki, ahol a keresztyén/keresztény üzenet maga is kiüresedik.

A szerző szerint a legtöbb nyugati, protestáns felekezetre igaz ez a megállapítás. Sőt: „sok katolikus úgyszintén a Moralizáló, Terapeutikus Deizmusra redukálta a vallását.”

szivritmus

Való igaz, akinek van cseppnyi tapasztalata nyugat-európai egyházak helyzetével, tanításával, társadalmi jelenlétével, az teljességgel egyetérthet a vele. De vajon nálunk is igaz mindez? Kiüresítettük az üzenetet? Vagy akkor mi az igaz nálunk: Magyarországon miért nem járnak az emberek templomba?

Nálunk talán kevésbé jellemző az a fajta moralizáló keresztyénség, mint Nyugat-Európában, itt azért talán nem igaz az, hogy a vasárnapi igehirdetés a környezetvédelem vagy az afrikai menekültek helyzetének elemzésével foglalkozna. (Erre példát leginkább az elmúlt rendszerből hozhatnánk.) Nálunk a misszió nem a bevándorlók ügyeinek intézését, és nem is a haiti áldozatok megsegítését jelenti. Misszión a missziói parancsot értjük, Krisztus szeretetének tanítását, megélését, átadását, az Ige hirdetését. A menekültnek ugyanúgy, mint akárki másnak. Mert ez az igazi, a valódi üzenet. Nem gondolom, hogy ebben eltérés lenne bármely magyarországi református gyülekezet, református lelkipásztor között.

Nos, ha nálunk nincs jelen az a fajta moralizáló keresztyén magatartás, mint Nyugat-Európában, akkor mi a probléma idehaza? Magyarországon miért nem járnak az emberek templomba? Vagy inkább tegyük fel úgy a kérdést: mint tehetünk azért, hogy újra járjanak az emberek templomba? Hogy visszataláljanak?

A katolikus szerző azt mondja, hogy ott virágoznak fel a gyülekezetek, ott újul meg az egyház, ahol a krisztusi üzenet újra a középpontba kerül. Míg ő ezen a szent áldozást érti, mint a szentmise középpontjában álló cselekményt, addig nálunk mindez az Ige hirdetése, annak teljes valóságával, a Szentlélek erejével.

Való igaz: megerőtlenedtünk. Megerőtlenedtünk az elmúlt évtizedek gettóba szorítottságában, megerőtlenedtünk anyagilag, megerőtlenedtünk szervezetünk egészében, megerőtlenedtünk az Ige világos hirdetésében is. Hisszük ugyan az Ige tanítását, mégsem tudjuk azt erővel megjeleníteni, betölteni. Talán pontosan ebben az erőtlenségben keresendő, hogy a régóta meglévő szervezeti kérdéseket sem tudjuk megoldani. Állandó anyagi kérdések, fogyás, politikai irányultság, elfogyott gyülekezetek jogi státuszának átgondolása, zsinat-kerület-egyházmegye-gyülekezet szerepének újragondolása, hatalmas, sokszor használhatatlan épülettömeg, lelkészi egzisztencia, hogy csak a legfontosabbakat, legégetőbbeket említsem.

Való igaz: akkor kezdenek el visszatalálni az emberek a templomba, ha újra felfedezzük az Ige erejét, és annak alárendelve próbálunk meg gondolkodni, cselekedni, élni. Ha abból merítünk erőt mind az egyház egészét, mind pedig gyülekezetünket tekintve, a megoldhatatlannak tűnő, húsba vágó szervezeti kérdéseknek is könnyebben nekivághatunk.

Csak a pontosság kedvéért: igen, léteznek ma Magyarországon olyan református (és minden bizonnyal egyéb protestáns vagy éppen katolikus) gyülekezetek, amelyek pont ezért erősödnek és gyarapodnak.

Én mindenesetre igyekszem példát venni róluk.

 

Forrás: http://reposzt.hu/blog/sz%C3%A9kely-attila/2014-11-29/mi%C3%A9rt-nem-j%C3%A1rnak-az-emberek-templomba

Nem könnyű lelkésznek lenni!

“A TÖKÉLETES PAP”

Egy számítógépes felmérés kimutatta, hogy a tökéletes pap pontosan 10 percet prédikál. A bűnt elítéli, de azzal senkinek nem okoz fájdalmat.
Naponta reggel hattól éjfélig dolgozik, de a telefont hajnali ötkor is szívesen felveszi. Ellátja a templomi teendőket, villanyt szerel, kertészkedik, és szépen… takarít.
Hetente 20.000 Ft-ot keres, jól öltözködik, értékes könyveket vesz és a kocsija sem utolsó. Minden héten 15.000, Ft-ot oszt szét a szegények között. Emellett 26 éves, de 30 éves lelkipásztori gyakorlattal rendelkezik.
Nagyon szereti a fiatalokat és minden idejét az idősekkel tölti.

A tökéletes pap mindig mosolyog, mert odaadó munkájához az erőt a kitűnő humorérzékéből meríti. Naponta 15, a gyülekezethez tartozó családot, ugyanennyi kórházban fekvő beteget és magányos gyülekezeti tagot látogat meg. Minden idejét az egyháztól elhidegült hívek pásztorolásával tölti, és mindig az irodában van, ha keresik.

Ugyanis:

  • ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál, akkor bőbeszédű,
  • ha hangosabban prédikál, akkor ordibál,
  • ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,
  • ha saját autója van, akkor világias beállítottságú,
  • ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral,
  • ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,
  • ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,
  • ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat
  • ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,
  • ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,
  • ha nem rendez ünnepséget, akkor semmi sem történik,
  • ha ünnepséget szervez, akkor nem tud nyugton maradni,
  • ha az Istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,
  • ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,
  • ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,
  • ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkre menni,
  • ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,
  • ha idős, akkor mikor megy már nyugdíjba,
  • ha meghal, akkor, nincs aki pótolja.

http://refszatmar.eu/a-tokeletes-pap/#.UyQ0HdjWglQ

Evangéliumi egzisztencia bizonytalan világban

Ágoston Sándor

agoston_sandor

Dr. Hellstern Henrik lelkész úrtól, a HEKS főtitkárától kaptam felhívást, hogy a fenti furcsa cím alatt adjak „őszinte” képet a Jugoszláviai Református Egyházról, de úgy, hogy ebben az én saját fényképem is benne legyen. Ez nem lesz nehéz feladat, mert nekem nincs is tulajdonképpeni privát életem. Gyermekkoromtól kezdve annyira össze vagyok nőve ezzel az egyházzal, hogy el sem tudom magamat képzelni nélküle. Lássuk tehát a kettőt együtt.

== Gyermekkorom ==

Ebben a faluban, Feketicsen születtem, ahol megöregedtem, s ahol 37 év óta lelkipásztor vagyok. Most 77-ik évemet taposom. Ez idő alatt itt, ezen a helyen a 7-ik császárt szolgálom. Mint iskolás gyermek, az itteni református egyház által fenntartott felekezeti iskolába jártam. Ebben a főtantárgy volt a vallás és az ének. Mégsem emlékszem semmi többre, mint a sok-sok szép zsoltárra, amit az iskolában tanultunk, és erre az egyetlen bibliai mondásra: „Édes fiam Absolon, szerelmes fiam Absolon, bárcsak én haltam volna meg tehelyetted” <ref>(II. Sám. 18-33.).</ref> A bibliai történeteket ugyanis úgy tanultuk, kórusba, félig éneklő prózában, mint a zsidógyerekek a Talmudot, s ebben fordult elő ez a bibliai mondás. Egyedül ez maradt meg az emlékezetemben.

== Középiskola ==

Tíz éves koromban Kecskemétre kerültem gimnáziumba. Az ottani híres, református ősi kollégiumban tettem le az érettségit. Ott is főtantárgy volt a vallás és az ének. Ennek a nyolc évnek a vallástanításából semmi másra nem emlékszem csak erre az egy kérdésre, ami a konfirmációi káténkban volt, hogy: ”Hirkánusz János után ki volt Zsidóország helytartója?” És még valamire. Egyszer játék közben egyik osztálytársam mutatott egy Új testamentumot, amit egész gimnazista koromban sohasem láttam, s abban elolvasta előttem a Máté 5: 21-24. verseket. Semmi többre nem emlékszem abból, amit a híres kecskeméti kollégium diákja tanultam a Bibliából.

== Teológia ==

Nagyon szerettem volna orvos lenni. De édesapám kis fizetésű hivatalnok volt, s nem volt képes annyi pénzt adni, hogy Budapesten orvostanhallgató lehessek. A teológiára semmi kedvem nem volt, csupán azért lettem teológus, mert ez volt a legolcsóbb pálya. Mikor a negyedik szemesztert elvégeztem, s az alapvizsgát kitűnő eredménnyel letettem, megpróbáltam otthagyni a teológiát. Beadtam a kérvényemet állami stipendiumért<ref>ösztöndíj, misedíj (szerk.mj.)</ref> a katonai orvosi parancsnoksághoz. Elutasítottak. Maradtam teológus. Az első lelkészképesítő vizsgát, bár zsidóul olvasni sem tudtam, görögül pedig éppen csakhogy olvasni tudtam, s szintén kitűnő eredménnyel letettem, de eszem ágában sem volt, hogy lelkész legyek. Ha már teológus maradtam, elhatároztam, hogy teológiai tanár leszek. A filozófia szakra készültem. Stipendiumot kaptam, hogy külföldre menjek. Baselben az alumneumban már a szobaszámom is megvolt. Útközben Budapesten kiszálltam felvenni a stipendiumot, a poggyászom azonban már fel volt adva Baselbe. Baksai püspökhöz mentem elköszönni, aki azzal fogadott: nem fogsz Baselbe menni, hanem el fogsz menni Kórógyra káplánnak egy 80 éves öreg lelkész mellé. Hivatkozott a Csel. 16: 9-10-re. Tanácsot kértem a püspökhelyettestől. Azt a tanácsot adta, menjek Baselbe. Mástól nem kértem tanácsot. Rágondoltam a Csel. 16: 9-10-re s másnap elindultam Kórógyra. Ez egy eldugott kis falu Horvátországban, 24 km-re a legközelebbi vasútállomáshoz.

== Káplánságom ==

Az én öreg papom már teljesen munkaképtelen volt. Önállóan kellett vezetnem az eklézsiát. A teológiáról – bár ismétlem – kitűnően vizsgáztam, alig hoztam magammal valamit, csupán érdeklődést a filozófia iránt. Elhatároztam, hogy tovább készülök a teológiai tanárságra. Közben azonban hirdetnem kellett az Igét, s akarva nem akarva el kellett kezdenem komolyan foglalkozni a teológiával. Első lépés volt, hogy megrendeltem a Heidelbergi Kátét, amit a pesti teológián soha nem is láttam. Abban az időben ott nem teológusokat és lelkipásztorokat, hanem csak hitszónokokat képeztek ki. Akkor még a Strausz-, Bauer-, Schweizer-, Lang-féle racionalista teológia uralkodott Budapesten, igaz, hogy már a végét járta. A magyar nyelven kívül más nyelven egy szót sem tudtam. Ma sem tudok. Baselben akartam németül megtanulni. Semmiféle kommentárom a Bibliához nem volt. De mivel láttam, hogy az én egyszerű híveim nem a Tischendorf görög Bibliájával a hónuk alatt jönnek a templomba, nem estem kétségbe, hanem hirdettem az Igét úgy, ahogy tudtam. A magyar teológiai irodalom akkor is szegény volt, de amit meg lehetett kapni, azt megrendeltem. Főleg kész prédikációkat, s az egyházi és evangéliumi lapokat olvastam, s ezekből lettem olyan amilyen teológus. Két év múlva az öreg lelkészt nyugdíjazták, engem megválasztottak.

== Lelkésszé lettem ==

Lelkésszé nevelésem szempontjából legnagyobb hatással voltak rám az én nagyon egyszerű, paraszt híveim. A kórógyi nép ahhoz a 15 faluhoz tartozik, amely 1000 éve ugyanazon a helyen lakik. Ebből a 15 faluból 10 van Baranyában, a Dráva bal parti torkolatánál és 5 van a Dráva torkolatától délre. Ez a vidék valamikor óriási mocsárterület volt. El voltak zárva a világtól s így tudtak megmaradni a török háborúk idejében. A reformációt 1530-40 táján fogadták el Még ma is az akkori bibliafordítás 400 éves nyelvén beszélnek, mind a 150 zsoltárt éneklik. Mind a 15 eklézsia kicsi, 200-1000 lélekig, de a világért le nem mondanának arról, hogy mindegyiknek külön lelkipásztora legyen, pedig egymáshoz egészen közel vannak. Ezelőtt 50 évvel, még minden külső segély nélkül nemcsak lelkészi állást, hanem ezen kívül külön felekezeti iskolát is tartottak fenn. Ezek a régi felekezeti iskolák az első világháború után szűntek meg. A hatóság államosította őket. Maradandó hatásuk abban van, hogy a népünk megtanult és még ma is szeret énekelni. Ezért járnak a templomba. Aki asztmás, aki elvesztette a hangját, azt mondja: minek menjek oda, hisz én már nem tudok énekelni. Hogy itt igehirdetés is van és közösség is van, ez még mindig mindenkiben nem lett elégé tudatossá. A felekezeti iskoláért meghozott a mi népünk minden áldozatot. Ma már a lelkipásztort sem tudják rendesen fizetni, de azért görcsösen erőlködnek, hogy legalább ez az egy mégis legyen, és helyben lakjék. Az egyházhoz való ragaszkodásukban még mindig sok a tradíció is. Gyülekezetemnek segített lelkipásztorrá való nevelésemben boldogult első feleségem, aki a prédikációimat mindig megbírálta. Féltem bemenni a templomba, mert prédikálni kellett és féltem kijönni a templomból, mert utána szembe kellett nézni egy okos, de igen szigorú bírálattal. Ők neveltek engem lelkipásztorrá. De emellett az orvos is csakhamar kibújt belőlem. Mivel a legközelebbi orvos 24 km-re lakott tőlünk, ebbe a mesterségbe is bele kellett tanulni. Egy orvos barátomtól 5 gyógyszert kaptam: Aszpirint, Chinint, Ópium tinktúrát, keserűsót és Hoffmann-cseppet. Ezekkel gyógyítottam az egész falut. Még operáltam is zsebkésemmel. Hívtak beteg lovakhoz és beteg tehenekhez is. Azokat is meggyógyítottam. De emellett ügyvédkedtem is. Mikor nem voltam otthon, azt mondták: üres a falu. Mikor otthon voltam azt mondták: tele van a falu.

== Mellékfoglalkozásom is volt ==

Bizony sokszor üres volt a falu. Sokszor nem voltam otthon, mert volt mellékfoglalkozásom is. Horvátországban sok magyar él, akiket nem telepített oda senki, hanem 100 évvel ezelőtt Magyarországról kezdtek ide leszivárogni. A gazdasági helyzet hozta magával ezt a lassú leszivárgást. Magyarországon kevés kis földjüket eladták, s Horvátországban sok földet vettek az árán. Itt nem volt értéke a földnek. Lehetett kapni földet egy kabátért is, egy üveg pálinkáért is. Így szaporodtak el Horvátországban a magyar szórványok, s köztük sok református család. Ezek felszívódásának megakadályozására a magyar kormány az egyházakat hívta segítségül. A református egyház ebben a munkában engem használt fel. Nagyon sokat utaztam. Iskolákat szerveztem, népkönyvtárakat alapítottam, a református felekezeti iskolák tanfelügyelője voltam, vonatokon aludtam, rázós parasztszekereken dideregtem, és gyalog tapostam a sarat. Tizenhét évig voltam kórógyi lelkész és horvátországi szórványgondozó.

== Debreceni tanfelügyelő ==

Kórógyi lelkész voltam, amikor kitört az első világháború. Táviratban felhívtak Budapestre, közölték velem, hogy a horvátországi magyar szórványok gondozása ügyében végzett munkám jutalmazásául kineveznek Debrecen város és Hajdú vármegye királyi tanfelügyelőjévé. Kinevezésem aznap már meg is jelent a hivatalos lapban. Családom, rokonságom, barátaim úsztak a boldogságban. Mindenki gratulált. Hogyne! Kórógy után Debrecen! Egy eldugott falusi papból az ország 72 tanfelügyelője között egyszerre a legelső lenni. Csak egy öreg barátomnak volt az arca komor. Mélyen a szemembe nézett és csak a fejével intett: Ne! Úgy éreztem, hogy ez a komor intés felülről jön. Még aznap délután lemondtam a debreceni tanfelügyelőségről. Máig sem bántam meg. Sőt áldom az emlékét az én bölcs, öreg barátomnak, aki egy néma fejmozdulattal lebeszélt. Valóban ez az intés felülről jött és sokszor megköszöntem az Úrnak, hogy nem hagyott tanács nélkül.

== Eszék ==

Azok, akik engem minden áron ki akartak emelni Kórógyról és valami magasabb nemzeti misszió élére akartak állítani, nem hagytak békét, hanem Baranya és Szlavónia központi városában, Eszéken lelkészi állást szereztek számomra. Gyönyörű lakást béreltek, hogy én ott reprezentáljam a magyarságot. Bementem, de bele betegedtem ebbe a nem nekem való feladatba. Közben javában dúlt az első világháború. Az eszéki reformátusok többnyire ide helyezett magyarországi vasúti altisztek, mozdonyvezetők, kalauzok, fékezők voltak. Mikor véget ért a háború, egyszerre úgy szétrebbentek, mint egy varjúcsapat, mikor közibük lőnek. Ott maradtam gyülekezet nélkül. Kórógyon azonban még mindig nem volt betöltve a lelkészi állás. Én jártam ki prédikálni Észékről. Mi sem volt természetesebb, minthogy a kórógyiak visszahívtak, s én boldogan visszamentem az én régi helyemre. De itt sem maradtam sokáig.

== Szülőfalumba jöttem ==

Az első világháború végén szülőfalumban meghalt a lelkipásztor. Ez a falu a Duna-Tisza között ennek déli felében, az úgynevezett Bácskában van, melyet a békeszerződés Jugoszláviához csatolt. Szülőfalum lelkipásztora az apósom volt, s nekem családi körülményeim miatt haza kellett jönnöm. Megválasztottak, tehát hazajöttem. Bácskában, s mellette a Tiszán túl, Bánátban már egészen másfajta nép lakik. Ezeket ezelőtt 180 évvel az akkori Habsburg kormányzat telepítette ide nagy tömegekben, részint Magyarországról, részint Németországból. Voltak közöttük tiszta református és tiszta lutheránus telepek. Az én szülőfalum népe vegyes lakosságú volt, magyar és német, református és lutheránus. Sokkal civilizáltabb nép, mint a dunántúli és drávántúli, gazdaságilag is fejlettebbek, életszínvonaluk is magasabb, de lelki életük már szárazabb, mint a baranyai ősnépé. Ezek már újságolvasók, lakásukra, ruházatokra, egészségük ápolására sokat adnak. Az egyházhoz való ragaszkodásukban egy adaggal kevesebb a Lélek és több a tradíció. Ilyenek a bácskai és bánáti nagy református egyházközösségek valamennyien.

== Az első világháború után ==

Negyven éves voltam, amikor idejöttem. Egybeesett ez azzal a korszakkal, amikor az első világháború véget ért. Az egyházéletben valami gutaütésszerű állapot uralkodott. Apósom volt az esperes. Vele egy időben halt meg a főgondnok is. Általában az egész garnitúra, amely az egyházi életet kormányozta eltűnt, s az én kortársaim következtek a vezetésre. Ketten voltunk jó barátok Weimann Péter verbászi lelkésszel. Úgy éreztük, hogy népünk és egyházunk jövőjéért felelősek vagyunk. Elhatároztuk, hogy megválasztatjuk esperesnek egyik barátunkat, aki erre magától sohasem gondolt volna. Keresztülvittük a megválasztását, mert tudtuk, hogy okos és rátermett ember. Klepp Péter torzsai lelkész parasztszármazású fiú volt. A durvaságig őszinte, de erőskezű, becsületes és jóakaratú. Attól kezdve hárman vezettük a [[Jugoszláv Királysági Református Egyház]]at. Klepp Péter szervezett és kormányzott. Mi ketten Weimann Péterrel a lelki életet igyekeztünk szolgálni. Egyházi néplapot szerkesztettünk és adtunk ki. Én magyarul, ő németül. Ezzel az volt a ki nem mondott célunk, hogy a református nép lelki igényét és anyagi áldozatkészségét az egyházzal szemben fokozzuk. A gyermekek számára valláskönyvet írtunk és adtunk ki. De ebben nem volt benne sem Absolon, sem Hirkánusz János, hanem benne volt az egész Hegyi beszéd és igen sok vers a Bibliából. Mivel Magyarországból nem lehetett könyveket hozatni, hozzáfogtunk a templomi énekeskönyv szerkesztéséhez. Magyarul meg is jelent 1939-ben, de ebben az egész Heidelbergi Káté benne van. A német Gesangsbuch <ref> egyházi énekeskönyv (szerk.megj.)</ref> kéziratban maradt és elveszett. Közben Klepp Péter 1928-ban meghalt s akkor engem választottak meg esperesnek és később püspöknek. Összesen hatszor választottak meg egyhangúlag hol esperesnek, hol püspöknek.

== Második tanítómesterem ==

Első tanítómesterem lelkésszé nevelésemben – mint írtam – a gyülekezet volt, amelyben szolgáltam. A második egy áldott öreg falusi lelkipásztor. 40 éves korom után ismerkedtem meg vele közelebbről. Keck Zsigmond volt a neve, de mindenki csak „Zsiga bácsi”-nak hívta. A tiszta reformátori teológia híve volt10 évvel Barth Károlyék előtt. Engem is azzá nevelt. Egyszer valami gyűlésen predikáltam. Utána odajött hozzám egy fiatal teológus és gratulált, hogy én is a barthi teológia híve vagyok. Ő épp akkor jött Svájcból, Barthot hallgatta. Azt kérdeztem tőle, ki az a Barth? Hírét sem hallottam soha. Az én tanítómesterem Zsiga bácsi volt, ahogy prédikáltam, azt tőle tanultam. Zsiga bácsi Kohlbrügge és Böhl tanítványa volt. Drága öregünk 80 éves korában megbetegedett. Meglátogattuk. Kérdeztük tőle nem unja-e magát? Azt felelte rá: Dehogy unom. Azzal szórakozom, hogy tanulom a Heidelbergi Káté első kérdését „belülről”. Tudniillik Zsiga bácsi arról is híres volt, hogy senki a Hedelbergi Kátét nála jobban nem ismerte. A Biblia mellett ezzel foglalkozott a legtöbbet. Mégis eddig csak „kívülről” tudta, most kezdte el tanulni „belülről” is. Ő volt az én második tanítómesterem, áldott emlékű teológiai professzorom.

== A második világháború ==

A második világháború előtt özvegyen maradtam. A háború aztán elsodorta mellőlem másik hűséges munkatársamat Weimann Pétert is. De az Úr adott helyettük új munkatársat jelenlegi feleségem személyében. Ő nekem azzal imponált, hogy 6 nyelven beszél, ír, olvas. Én pedig neki azzal imponáltam, hogy csak magyarul értek és beszélek, s mégis püspök tudok lenni Jugoszláviában. Így hát szépen kiegészítettük egymást arra a közelgő feladatra, ami várt reánk a második világháború után a külföldi testvérekkel való érintkezésben. Rajta kívül még néhány jó munkatársam van, többek között három esperes, régi káplánjaim és hűséges tanítványaim. A negyedik esperes már velem majdnem egykorú, de ő végzi közöttünk a leghasznosabb munkát. Fordítja németből a Házi áhítatot, amiről később lesz szó. A második világháború nemcsak Weimann Péter, hanem vele 13 000 református németet és ezzel 13 német egyházközösséget is elsodort közülünk. Itt maradtunk mi magyarok 32000-en, félelmek és rettegések között. Félelmünk és rettegésünk később eloszlott, de népünk soha el nem képzelt külső és belső változáson ment át. A református magyar nép Jugoszláviában legnagyobb részben falusi földműves, aki őseitől örökölte földjét és a föld szeretetét. Az új világrendben földjének legnagyobb részét elvesztette. Ami megmaradt, azt nincs kedve tovább megművelni. Gyermekeit minden erejének megfeszítésével taníttatja, csakhogy ne kelljen annak is földművesnek lenni. Ahhoz nincs elég anyagi ereje, hogy magasabb műveltséget és képesítést adjon neki, hanem csak annyi telik tőle, hogy kereskedelmi vállalatokban alkalmazott, banktisztviselő, alsóbb fokú irodai hivatalnok, vagy sofőr lehessen. Csak ne földmíves. Megindult a falu elnéptelenedése. Népünknek az egyházzal szemben való viszonya is általában meglazult. Talán indokolatlanul, de a köztudatban az egyház, mint elsorvadó és halálra ítélt intézmény szerepel. Valószínűleg ez a magyarázata annak is, hogy a református tanuló ifjúság nem akar lelkészi pályára lépni. Nem látja biztosítva az egzisztenciáját. Íme: „az evangéliumi egzisztencia egy bizonytalan világban”. Ez az elcsüggesztő közvélemény a háború utáni első években egészen katasztrofális volt. Azóta évről évre enyhül.

== Az elcsüggesztő közvélemény enyhülése ==

Enyhítette két körülmény. Enyhítette elsősorban az is, hogy az új államrend az egyházakkal szemben nem volt olyan félelmetes, mint a hír, amely megelőzte. A magasabb hivatalnokok mindjárt kezdetben megértők és barátságosak voltak. Csak a hivatalnoki ranglétrán lefelé mind többen azzal akartak feltűnni, hogy az egyházzal szemben ellenséges magatartást tanúsítottak. Ma már csak a legalsóbb fokozatokon van még ezekből néhány utolsó mohikán. Jelentékeny változást hozott ennek a kedvezőbb közszellemnek a kialakulásában az 1953-i vallásügyi törvény, amely a templomi istentisztelet és a vallástanítás szabadságát biztosította. A lelkészek az állami nyugdíjintézetbe felvétettek. Az elcsüggesztő közvélemény hatását enyhítette másodsorban külföldi testvéreinknek, az [[Egyházak Világtanács]]ának és a HEKS-nek felénk forduló érdeklődése, szellemi és anyagi segítsége. Ez reménységet öntött lelkipásztorainkba és népünkbe, hogy íme nem vagyunk elfelejtve. A világ nagy nemzetei között élő református hittestvéreink szeme rajtunk van, és szíve velünk dobog.

== Külföldi segítség ==

Legnagyobb segítség volt és ma is ez a legnagyobb, hogy sűrűn meglátogatnak bennünket, s személyes kapcsolatok szövődnek közöttünk és közöttük. Alig lehet felbecsülni, pl. azoknak a személyes kapcsolatoknak a jelentőségét, amit három gyermektranszport svájci három meghívása és vendégül látása jelent. Nemcsak annyi ezeknek az értéke, amennyit egészségi szempontból jelent. Betekintést nyer a mi népünk egy magasabb színvonalú hit- és erkölcsi életbe a családokon keresztül. Meglátja, hogy a haladás, a műveltség, a magas kultúra nem teszi feleslegessé a hitéletet és az egyházi munkát, sőt inkább nélkülözhetetlenné teszi azt.

Külföldi testvéreink közöttünk való megjelenése mindig olyan hatással van reánk, mint amikor a mi félreeső, magános szigetvilágunk felé egy tengerjáró hajó közeledik, itt kiköt és lelki kincseit előttünk feltárja. Külföldi testvéreink segítsége nélkül az igehirdetésben lenne a legnagyobb visszaesés. Több lelkésznek valami mellékfoglalkozás után kellett volna néznie, mert családját nem tudta volna fenntartani és gyermekeit nem tudta volna iskoláztatni. Hogy ebben a tekintetben nem állunk sokkal rosszabbul, mint ahogy állunk, ezt a segélyeknek tulajdoníthatjuk.

Az igehirdetés élőszóval való folytatása mellett nagyon fontos az írásban sokszorosított igehirdetések szolgálata. Minden vasárnapra, valamennyi gyülekezetnek, a legkisebb szórványgyülekezetnek is elküldjük az arra a vasárnapra való igehirdetést, az egész felolvasni valói istentisztelet liturgiájával. Így tarthatnak istentiszteletet ott is, ahol lelkész nincs jelen. Ezt a lelkipásztorok munkaközössége dolgozza ki.

Ennél még jelentékenyebb szolgálat az igehirdetésben a Házi Áhítat című kiadványunk. Ez a svájci Morgenwache fordítása ellátva énekekkel és imával, s a Losungbuch Igéjével. Ki kell itt emelnem Berta Imre esperes atya jó szolgálatát, aki ezt a munkát élettársával együtt nagy hűséggel végzi, s amivel minden nap 1400 családba visszük be az Evangéliumot ebben a „bizonytalan világban”.

Mindezt külföldi hittestvéreink segítsége teszi lehetővé, s ezért a legkevesebb, amit tehetünk, hogy munkánkról és életünkről havonként kiadott püspöki körlevelünket és jelentésünket Bericht és Report címen tájékoztatásul nekik is megküldjük.

Nem merek már ilyen bátran szólni a csomagokról, ruha- és élelemküldeményekről. Ezek a segélyek a legnehezebb években égből lenyúló mentő kéz voltak. A mi gyarlóságunk azonban nem tudta ezeket úgy elfogadni, ahogy kellett volna. Ha úgy fogadtuk volna el, mint az Úr adományát, mint pl. az esőt, vagy a napfényt, vagy az egészséget, mely nem mindenkinek egyformán adatik, akkor ezek az adományok nem keltettek volna irigységet és gyűlölködést. De mivel emberek kezéből fogadtuk el, ezért, mint a zsákmányon való osztozkodás, sokszor demoralizáltak bennünket.

Nemrégen egy falusi gyülekezet előtt, a templomban, egy vendég lelkipásztor ezzel kezdte beszédjét: – Mit vár ma a református egyháztag a református egyháztól ? Ezt felelte rá: – Külföldi csomagot vár. Ez kétségkívül túlzás és nem lehet általánosítani, de rámutat valamire, ami nem válik dicsőségünkre. A hiba bennünk van , de maga a dolog természete is nagy kísértést rejt magában, mert lényegében minden adomány élősdivé nevel.

== Diakonisszaház helyett diakonátus ==

Svájci református testvéreink a HEKS útján egy nagyszerű szeretetintézményt tartottak fenn Jugoszláviában, felekezeti és nemzetiségi különbség nélkül, munkaképtelen öregek, gyengeelméjűek, elhagyatott hontalan emberek számára a verbászi Diakonisszaházban. Ezt a munkát tőlünk az állam átvette. Nekünk megmaradt belőle 7 öregünk, akiket privát családoknál tovább is eltartunk, ruházunk, és rendszeresen látogatunk. Azóta is jelentkeztek újak, akiket már nem vehetünk fel, de szabad őket tovább is segélyeznünk, erre szabad adakoznunk és adományokat elfogadnunk. Ezt végzi a feloszlatott verbászi Diakonisszaház helyett a [[w:Református Egyház Diakonátus]]a.

== Árvaház helyett Szeminárium ==

Végül, volt nekünk református árvaházunk is Feketicsen. 1923-ban saját belkörű adományainkból alapítottuk. Annak idején 30-40 árva gyermeket gondoztunk benne és 1950-ig 314 árvát neveltünk fel. Ezt a munkát is átvette tőlünk az állam. De megmaradt a szép, nagy ház és a berendezés. Ehhez áthoztuk a feloszlatott verbászi Diakonisszaház ingóságait és berendeztünk belőle Feketicsen egy kedves, barátságos otthont 50 rendes ággyal, vendégszobákkal, előadótermekkel, konyhával, éléskamrákkal, és itt nyitottuk meg lelkész- és egyházimunkás-képző szemináriumunkat. Itt tartjuk hivatalos gyűléseinket, teológiai továbbképző akadémiáinkat, lelkészkonferenciáinkat, és itt gyűjtjük össze kiegészítő vallástanításra a konfirmáltakat és a konfirmandusokat,konfirmációra készülők (szerk.megj. Itt fogjuk előkészíteni a lelkészi pályára azokat, akik erre reménységeink szerint a közeljövőben jelentkezni fognak, mert „az aratni való sok, de a munkás kevés”. Kérjük azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába, evangéliumi egzisztenciákat ebbe a bizonytalan világba.

== Búcsúzás ==

Íme a fénykép arról a korról, amelyben éltem, azokról az eseményekről, amelyeket átéltem, arról az egyházról, amellyel összeforrtam, s amelytől nemsokára el kell búcsúznom. Nem fáradtam bele a munkába, s nem szívesen búcsúzom tőle, mert még sok elvégzendő feladatot látok magam előtt. Úgy érzem, hogy a lelkipásztorság az a mesterség, amibe az ember 70 éves kora után kezd beletanulni. Azonban meg van írva: ”hetven esztendő, vagy ha feljebb nyolcvan esztendő… amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk„ (Zsoltár 90: 10). Mi nemsokára elrepülünk ebből a bizonytalan világból, s amabban a bizonyos világban arra kérjük a világ Urát: „láttassék meg a Te műved a te szolgáidon és a te dicsőséged azoknak fiain„ (Zsoltár 90: 16) az evangéliumi egzisztenciákon.

Búcsúzásul azt szeretném megmondani, hogy miben látom hivatását ma Jugoszláviában a református lelkipásztornak. (21. századra: Jugoszlávia megszűnt, részekre esett, Szerb-Montenegró, Horvátország, Szlovénia szerk. stb)

* Pontosan abban, ami mindenütt a világon.

* Isten szerette ezt a világot (János ev. 3:6.)Ez bizonyos. Szeretett ebben minket jugoszláviai reformátusokat is. Ez is bizonyos. Semmi oka nem volt rá, hogy szeressen bennünket, és mégis szeretett. Ez a kegyelem. Nem akarja, hogy elvesszünk. Azt akarja, hogy Krisztusban örökké éljünk. Ezzel kell a református lelkipásztornak tisztában lenni bárhol a világon: Isten népének nem szabad elvesznie. Isten népének meg kell maradnia. Krisztusban meg kell találnia az örök életet. A református lelkipásztor eszköz, szócső, hírvivő, antenna, apostol, szolga Isten kezében, hogy a reá bízott népnek ezt a hitet hirdesse, tudatosítsa, belenevelje. Jugoszláviában is ez a hivatásunk. Ez volt mindig. Ez ma is. Ez lesz a jövőben is.

* Az én életemnek fő tanúsága ez: Jugoszláviában a református ifjú nem választhat szebb pályát, nem tölthet be nagyobb hivatást, mintha lelkipásztor lesz. Semmi más hivatásban nem tehet nagyobb szolgálatot saját népének, és nem tehet kedvesebb szolgálatot az Úrnak.

Búcsúszavam legyen ez az Ige: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket.„ I. Péter 2: 9.

== Utószó ==

Ez az írás – amint a bevezetésben jeleztem – svájci felszólításra készült a HEKS évi jelentése számára. Magyarul azért sokszorosíttattam, hogy minden református ifjúnak a kezébe adhassam, – s ezzel indítást adjak arra, hogy legyenek lelkipásztorok. Az a tapasztalatom, hogy legtöbben azért nem merik ezt a lépést megtenni, mert nem érzik világosan, hogy Isten erre hívta el őket. Az én életem kis regénye éppen arra akar rámutatni, hogy az Úr nem súgja meg minden 18 éves ifjúnak, hogy mit akar belőle nevelni. Ez majd menet közben megoldódik. Csak el kell indulni! Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben! (János ev. 12:1)

Feketics, 1959. Július hava Ágoston Sándor püspök

http://hu.wikibooks.org/wiki/Szerkeszt%C5%91:%C3%81goston_Z%C3%A1dor/Hogyan_lettem_lelkip%C3%A1sztor

De ha nem tetszik nektek

De ha nem tetszik nektek, hogy az Urat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! Józsué 24:15

Köszöntünk!

hacker
Valaki nagyon szeret bennünket, 2016. szeptember 8.-án este 8:04 perckor sikeresen törölték a honlapunk tartalmát. Kis türelmet kérünk, nemsokára ismét visszatér az oldal régi és új tartalommal!

Megértésüket köszönjük!

A bál folytatódik

Megszületett a csattanós válasz a Hercegszöllősi 440 éves megemlékezésre.
http://alfahir.hu/a_magyar_es_horvat_allamfo_jelenleteben_avattak_fel_a_karancsi_templomot
A területet kevéssé ismerők számára mondom: a szomszéd falu.
Volt egy régi vicc egy – azóta már a mi Urunk előtt megállt – teológiai professzorról, aki számára kétféle diák volt, akit szeretett, meg akit nem.
Bement vizsgázni hozzá akit szeretett, megkérdezte tőle hány református van Magyarországon, a szeretett diák válaszolt, hogy kettőmillió. (Ó boldog békeidők! Kitűnő egyházkormányzataink azóta elkormányoztak közülük valahova nyom nélkül nyolcszázezret! Az ellenreformáció nem okozott ekkora kárt!) Tehát kettőmillió, rendben kérem az indexét, jeles.
Bement az, akit nem szeretett vizsgázni a professzorhoz, megkérdezte a prof, hány református van Magyarországon. A deák válaszolt, kettőmillió. A prof erre: rendben kettőmillió, és név szerint?!
Vannak akiket szeret Budapest eklézsiája és vannak akiket nem. Mi alapján válogat? Sajnos én tudom a választ, nos, annak egyfajta – még nem publikus – országok felett átívelő invesztitúrához van köze és nem az egyházhoz. Azért mi szeretjük Budapest eklézsiáját, mert a szeretet mindent eltűr és mindent remél.
Ízelítőt kaptunk a politikai csinadrattából, ámde a zsoltár ott is csak úgy szólt az atyák torkából, mint a szomszéd faluban néhány hete és néhány száz éve, és a pörkölt se sokban különbözött.

14183888_10205856559133755_3994727527265882512_n
Na jó, legyünk igazságosak, Hercegszöllősön csak nyalka alabárdosok vigyáztak a korona másolatára hárman, Karancson meg temérdek testőr nyüzsöghetett a sok politikus notabilitás körül, akiknek sejtésük sem volt róla, biodiszletek.
Persze bennünket nem szeretetteket nem hívtak ebbe a bálba.

csbz

Morzsák a bálból – tudománytalan történelem

Hercegszölősi Zsinat 440. évfordulója

dscn0280

Ünnep volt. Ünnepeltünk Hercegszöllősön, mert 440 éve összegyűltek az atyák: negyvenen  törvényt hoztak azoknak a reformátusoknak, akik már előtte kibírtak 40 évet egyházi regula nélkül, meg anélkül, hogy lett volna szervezete a főekklézsiának – a Hercegszöllősi Kánonokat.  De hát divatja volt akkortájt a főeklézsiák fundálásának, hisz kilencévvel korábban Debrecenben is csináltak egy egyházkerületet, meg a dunántúliaknak is volt addigra.

Törtem a fejemet az utazást megelőző éjszaka – nem tudván aludni – mire a bál, mire való volt 440 éve az atyák összegyülekezése? Már mert a históriát jobb szeretem magam végig rágcsálni, mert jó dolog a ’mirelit ételt’ előszedegetni a hivatalos könyvből, ámde a dél-magyar történelmet ez ideig nem írták meg a maga mélységében, tehát üres a frizsider.

Van egy kedvenc kifejezésem, amivel a google fordító ajándékozott meg néhány éve, amikor kínaiból fordítottunk magyarra konferencia meghívókat, amikre aztán sohase mentünk el: – ’nézzünk bele az időbe, a pillantások 440 évet hátrálnak’!

Az első éjjeli gondolat-zuhatag számítási hibából eredt, kivontam a mai dátumból a 440-et és az eredmény tévesen 1566 lett. Micsoda?! Pattantak fel félálomból a szemeim, már majdnem felébresztettem a feleségemet éjjel háromkor, hogy figyelj asszony ezek akkor zsinatoltak, amikor Szulejmán a legnagyobb szultán (róla szól a százrészes tévé sorozat), aki egymillió négyzetkilóméterrel növelte meg a Török birodalmat ott áll Szigetvár alatt ahol meg fog halni napokon belül. Egyidejűleg ostromolja a Gyulai várat, amit szintén elfoglal és a várat végül feladókat ugyanúgy kardélre hányja a kivonulás közben, mint a kitörő Zrínyi Miklós bánt.

Közben Győrnél ott áll a nyugat-magyarok (értsd: Habsburg) nyolcvanezres serege húzva az időt, szeptemberre a török seregnek kötelező visszamennie Isztambulba, a két vár minél tovább feltartja őket annál jobb, nem lesz idejük beljebb jönni az országba, nem kell az életünk árán is megvédenünk Bécset. A két vár védőinek eleste elhanyagolható veszteség egy mezei ütközethez képest.

Na ja. A várvédőknek persze más volt a nézőpontjuk, ők elvárták volna az édeshaza együttműködését, ám se a nyugat-magyar, se a kelet-magyar nem gondolta, hogy neki megy a világ elsőszámú birodalma profi hadseregének a Bécs által várakba beterelt párszáz dél-magyar felmentésére. Ez nem az ő bulijuk, ezt egyszerűen csak meg kell úszni…

Egyáltalán mit csámborgott errefelé ez a Szulejmán? Van neki egy kétmillióegyszázezer négyzetkilóméteres birodalma, a világon egyedül neki van ekkor állandó hadserege évi három millió aranyat költ csak a seregre. (Mátyás királyunk, amikor Európa erős embere volt, akkor volt egymillió a teljes költségvetése – és legyen összehasonlítási alapunk: nyolcszázezerért meg lehetett szerezni a császári koronát.) Mire ez a felhajtás? Minek neki ez a két vidéki váracska, ha tényleg Bécset akarná megregulázni, mint az utódjai száz év múlva, akkor Budáig a saját területén felmehetne seregestül, onnan Bécs  már csak egy ugrás az M1-es autópályán?! Nem életszerű a történet, vagy valamit nem látunk! Hát persze a Selyemút! Az egész birodalma a Selyemút-rendszer katonai biztosítására van kitalálva 500 évre – Trianonig.

Ahogy nem életszerű, hogy ebben az abszurd háborús helyzetben a negyven református atya összeül a hadak vonulásának közepén, Hercegszöllősön rendszabályokat alkotni. Még jó, hogy nem ébresztettem fel az asszonyt, újra számoltam az éveket, azt kiderült, a valódi dátum nem 1566, hanem 1576. Rajta is volt a meghívón. Kínos.

Na de a kérdések ugyan azok tíz évvel később is! Miért pont Hercegszöllős? Hát persze a Selyemút már megint! Bő két éve ez a ’gumicicám’, az Eurázsiai unió fő projektje a Selyemút újra indítása, új tulajdonosi keretben. Elkezdtem utána olvasgatni, kutakodni a dologban, egyre érdekesebben kezdte átrajzolni mindazt, amit a történelemről tudtam.

Nem elveszve a részletekben, két momentum: részint a Biblia Salamon királya két hajóflottát épít, egyet a föníciai király apósával a Földközi-tengerre, egyet Sába királynővel az Indiai-óceánra. Nincs még meg a Szuezi-csatorna, így ekkor az átrakó karavánok központja Jeruzsálem. Másrészről a szárazföldön Egyiptom és Mezopotámia között működteti a kereskedelmi utakat 3000 évvel ezelőtt már. A pillantások tovább hátrálnak, az egyiptomi óbirodalom negyedik dinasztiája 5700 évvel ezelőtt építtet 100 darab 60 méter hosszú három sor evezős tengeri hajót és ezzel száll be az Indiai-óceán (vízi Selyemút) kereskedelmébe! Nem ő indítja, hanem a létezőbe kapcsolódik be! Van egy térkép Kr.u. 810-ből, ami berajzolja Európa, Ázsia és Afrika Selyemút rendszerét, Attiláig visszamenőleg. Ezen a térképen a Kárpát-medencébe bejövő út a Dunán halad és délen elágazik Itália és a dél-francia területek felé. Mostanáig nem esett le a tantusz, hogy ez az elágazás a Dráva nyomvonala!

Ott állunk a templom előtt az istentisztelet után éppen mesélem ezt a történetet a Pirosi gyülekezet jelenlévőinek, hogy hát kérem ez a pince itt a templom alatt, amiről 1526-ból már van feljegyzése, bizonycsak a rómaiak szőlőkultúrájáig megy vissza az eredete, hisz a Selyemút, a világ főútvonala itt ment el a templom előtt. Az lehet, mondja a helybéli püspök, mert itt sorba a templomaink tornya a limes őrtornyainak az alapjára épültek. Fejbe vágott a mondata, hát persze, világos! A limesről, mint a római határvédelem fantasztikus intézményrendszeréről tanultunk az iskolában. Csakhogy a határvédelem csak kiegészítő tevékenysége volt, a valódi funkciója az őrtornyoknak, a hírközlésnek, a katonai csapatok mozgósításának a Selyemút profi biztosítása volt a tulajdonos számára. Ezért volt a limes a Duna és a Dráva mentén. Persze ötven száz évente egyszer, határt is őriztek, na de a többi időben…

Ahogy a török is, Bécs nem igazán érdekelte őket, ám Szigetvár, Eszék, Babócsa, Nagykanizsa annál inkább. Hát persze a déli Selyemút kulcs várait sorra beveszi, ez a dolga, ezt rendelte meg a gazda, az út tulajdonosa, a korrekt katonai biztosítást. Annyira fontos a megrendelés, hogy maga Szulejmán jött el a hadak élén.

Na most 1576-ban 10 évvel a nagy háborúk után az atyák összegyűlnek Hercegszöllősön, hogy kánonokat alkossanak a reformátusoknak. Első kajánságomban arra gondoltam, naná Hercegszöllős, ekkora pince egyik Dunamenti templom alatt sincs máshol. Bizonyára ez is számított azért egy kicsit. Miféle világ volt az övék? Lássuk csak. Lengyelország 100%-ban református, Csehország 100%-ban református, Magyarország 95%-ban református. A Jezsuiták éppen húsz éve vették át a római katolicizmus irányítását, már jelen vannak a főrendi és királyi udvarokban, megkezdődött a puhítása a református arisztokráciának. Jók az érveik. Dől az arany és az ezüst az új világból. 64000 tonnát hoznak át a hajók, aki jól viselkedik, annak jól fog menni a sora. Amikor a kelet-magyar levált Mohácskor, Szapolyai vitte magával az európai aranytermelés 80%-át adó bányáinkat, ebből prosperál a kincses Erdély. Jó üzletnek tűnt az évi két tonna arany, ebből voltunk korábban elsőszámú nagyhatalom. Amiről a jezsuiták suttognak az 32000 év európai aranytermelésének felelne meg. Nem ugyan az a súlycsoport.

Igen, de a Délmagyar területen a török felügyelte biztonsági korridorban nincsenek arisztokraták, nincs kinek suttogni. Nincs Aranybulla, nem érvényes a magyar jogrend, nincs magyar államiság már ötven éve. Van egy vékony török közigazgatás, egy vékony török adórend és egy hallatlan méretű piac és prosperitás. A török nem küld akkor még tömegével migránsokat ránk, elég egy szolid katonai jelenlét az utak biztosítására, a katonák kétharmada is hajdú. Gőzerővel üzemel a Selyemút.

Volt az első püspök a Szegedi Kis István, akit Kálmáncsáról a tízezres gazdag kereskedő városból (ma alig 500 lelkes falucska Somogyban) vitetett el egy prédikációja miatt egy gazdag kereskedő feleség (nem jó az ilyet kipredikálni) A kereskedők messze-földön híres főiskolát tartottak fenn értelemszerűen állami támogatás nélkül. Akkor született az a mondás: „bejárta Tolnát-Baranyát” jelesül: a művelt világot.

A török meglátta az üzletet a tiszteletes úrban, Kínában nem adnak túl sok pénzt ezért a rabszolgáért, körbe hordozta a Dunamellék piacain, kurtavasban prédikálhatott. Egy gazdag Ráckevei kereskedő felesége meghallgatta és kiváltatta az urával. Mindenhol ismerték a láncra vert tiszteletes urat a piacokon, nem kellett új kampánykörutat tartania. Megválasztották az első püspöknek a török korridorban, vagyis a Dunamelléki egyházkerületben.

Namármost ő a magyarok első számú embere a hódoltságban, mint Kálvin Genfben.

A hangsúly most a gazdag kereskedőkön van.

Ami Erdélynek az aranybánya az a Délmagyarnak a kereskedés a világ fő közlekedési útján a Selyemúton.

Mi a portéka? Például a marha, a világ húskereskedésének 80%-át termeljük és bonyolítjuk az út tulajdonosának jóváhagyásával. A borkereskedés egyik központja éppen Hercegszöllős. Eezek közismert termékek. Krakkóban van egy ugyanekkora pince az Északi-Selyemúton, oda hordták a Tokajit. Kevésbé publikus a fegyver, keleti fűszer, porcelán kereskedés, ezek tiltott árunak számítottak. Amiről meg a legkevésbé szeretnek beszélni a históriás könyvek az a rabszolga kereskedés. A Habsburg-udvar a világ legnagyobb rabszolgapiacát tartotta fenn Prágában. A törökkel direktbe nem üzletelt, mert háborúban álltak, ámde rajtunk keresztül igen. A török meg tovább szállította az árut Észak-Afrikába meg Kínába a Selyemúton. Mindezt olyan magas kultúrával végeztük, hogy minden településen iskoláink voltak, meg a jólét sok-sok látható jele. Kőházat persze nem lehetett építeni, meg templomot is csak a földbe vájva, mert az akár katonai céllal is használható lehetne.

Persze senki sem akarta ezt a jó kis prosperitást kockáztatni, hiszen a török hadsereg ellátása óriási piac. A török sohasem rekvirált, mindenért fizetett. A török várak katonái 70%-ban keresztyének voltak. A diplomás gyerekeink nem Londonba jártak mosogatni, beálltak hajdúnak. A legjobbak borkereskedőnek álcázva holland egyetemeken tanultak. (A holland szálra még visszatérünk, mert fontos, de majd egy másik írásban.)

Négy évvel vagyunk a 15 éves háború előtt, ami majd megszünteti az ’amerikai álom’ Délmagyar világot.

Az atyák összegyülekezése a törvényadó zsinatra, Hercegszöllősre, mint a magyar világ egyfajta országgyűlésére, olyasvalami, mint a kommunista időkben a lakitelki találkozó volt, azzal a különbséggel, hogy ide a résztvevőket nem a titkos szolgálat delegálta.

Naná, hogy a kezdeményezőt halálra ítéli a török, persze jó pénzért őt is kiváltják. Ekkor még Erdély fejedelme sem református! Az atyák új törvényt, magyar törvényt adnak egy akkora területnek, mint a mai Magyarország. Maguk sem gondolták, hogy 200 évig ez lesz a délmagyar törvényünk.

snapshot

Megvolt az ünnepi istentisztelet 440 év után.

Eljöttek, akik eljöttek, a templom tele volt. 440 éve is csak a bátrabbja, a reformátusoknak volt jelen. A papok közül ketten a Dunántúlról esperesi jóváhagyás után, hisz az egész ’egységes’ magyar református egyházban nem publikusan érvényben van egy rendelkezés, hogy a ’palástja vétessék annak, aki együttműködik a Horvátországi Magyar Református Egyházzal’. Öten a Dunamellékről, közülük ketten papi civilben, ők a közös fotóról is igyekeztek lemaradni, ha jól láttam. A harmadikat nyilván meg fogják cibálni, ketten nyugdíjasok. Egy Parciumból, a főnökének levelet írt egy másik püspök, hogy tiltsa le a szolgálatát. Hárman voltunk Szerbiából,  meg az ottani gyülekezeti küldöttség. A zsoltárének úgy zengett, ahogy kell, ahogy 440 éven át zengett mindig is.

14053919_1758550451092474_9188505089082516289_o

Az asztal mellett beszélgettünk aztán az atyákkal, már azokkal, akik maradni mertek. Háborúról, menekülésről, titkosszolgálati beépülésekről és műveletekről, invesztitúráról, meg a világ dolgairól, az új Selyemút reményéről, amikor majd a gyerekeink nem Londonban mosogatnak és nem a délmagyar lesz Európa egyik legszegényebb és legkilátástalanabb szeglete, meg az Úristen kegyelmes voltáról –  ahogy tették a régiek is 440 év előtt.

Volt egy érdekes matek: a parciumi atya kérdezett, hány gyülekezet volt a jugó időben? Összeszámolták, 64.

Most akkor ez a hatvannégy gyülekezet Horvátországban három egyház, Szerbiában meg két egyház, az összesen öt egyház.

Erre mondom neki, testvér értem a számtanodat. Sőt azt is értem, hogy most szüntették meg Erdélyben az önállóságát egy akkora egyházmegyének, mint ez az öt együttvéve. Atyámfia ez az öt egy, még így is. Kettőt szeretnek Budapesten, hármat nem. Meg értem én azt is, hogy micsoda nagyszerű dolog az egységes Kárpát-medencei magyar reformátusság gondolata, de igaz hitedre mondd meg nékem, ez a fene nagy egység nem azt jelenti valójában, hogy amit a pesti püspök meg a kolozsvári püspök elhatároz együtt, azt lenyomják a torkotokon?

Már ha ők határoznak el bármit is, és nem csak végrehajtók?

Ennek kapcsán sok-sok keserű dologról nem beszéltünk az elmúlt tízegynéhány évből, amivel nem nekünk lesz keserves elszámolnunk a mi Urunk előtt. Ez már csak ilyen vidék, a magyarok református törvényadóját is halálra ítélték 440 éve. Se a nyugat-magyar se a kelet-magyar nemtörte össze kezét-lábát a megsegítésére. A helyiek dobták össze, amijük volt, hogy kiváltsák a töröktől.

A matek nem folytatódott, inkább csak félmosollyal a szánk szegletében néztünk a tányérunkba és egyet értettünk, hogy a pörkölt készítéshez itt is nagyon értenek a helybéli atyafiak.

csbz

A Hercegszöllősi Zsinat jelentősége

A Hercegszöllősi Kánonok keletkezésének történelmi körülményei
A Zsinatot a törökök uralma alatt kellett megszervezni, amikor a magyarság nagy része (délvidéktől-felvidékig) török elnyomás alatt élt. A török uralom másfél évszázadig tartott ezeken a területeken. Az elnyomás ideje alatt itt megszűnt minden középkori magyar állami és egyházi intézmény. A római katolikus püspökök közül többen a mohácsi csata áldozatai lettek, a túlélők soraiból pedig többen is elmenekültek a török veszedelem elől. A reformáció tanításának terjedésével erőfeszítések történtek az egyházi, vallási élet megszervezésére. A nehéz helyzetben sokan kilátástalannak látták a jövőt. Szerémi György történetíró is már félpogányoknak nevezte a baranyaiakat, és egyik írásában így ír a nép sorsának reménytelenségéről: „A keresztyénség rövid időn belül teljes feledésbe fog menni Magyarországon”. A történetíró sötét látomása nem teljesedett be, de a hozzánk elég közeli Boszniában valóra vált Szerémi víziója, ugyanis a lakosság egy része áttért az iszlám vallásra. Baranya népe azonban hűséges maradt hitéhez, mert olyan híres reformátorai voltak ennek a vidéknek, mint Sztárai Mihály, Szegedi Kis István és Veresmarti Illés.
A reformátorok a török uralma alatt hirdették Isten igéjét, pásztorálták a népet, szervezték a vallási közösségek életét, zsinatokat hívtak össze, kánonokat fogalmaztak meg és állítottak össze. Mindezekre a tevékenységekre egyedül csak az egyház szervezetén belül volt lehetőség. Az egyház a kánonok, az egyházi törvények segítségével szervezte a társadalom rendjét és erkölcsét. A török megszállók tudták, hogy a keresztyének életét kánonos könyv szabályozza, de nem tiltották annak használatát.
A Kánonok keletkezési körülményeinek bibliai példájaként említendő Jézus kora. A zsidó nép is idegen uralom (római) alatt élt. Egyedül a vallási élet területén rendelkeztek bizonyos szabadsággal, és szervezhették vallási ünnepeiket, szertartásaikat. Vallásuk gyakorlását engedélyezték, de az élet más területein elnyomásban éltek.
A reformáció tanításának terjedésével hitvitákra került sor a reformáció tanítását követő és a római katolikus egyházhoz hű papok között. A hitviták területén mindenképpen Sztárai Mihály nevét kell kiemelni, de meg kell említeni a hozzá csatlakozó Eszéki Imre nevét is. Több helyen (Valpó, Tolna, Vukovár…) is tartottak hitvitákat, melyeknek hatása messzi vidékekre kiterjedt, és segítette a reformáció eszméinek terjedését, győzelmét. Hitvitáknak nevezhetők Sztárai Mihály egyes drámái is (hitvitázó drámák).
A későbbi idők folyamán a reformáció radikális irányzatához tartozó unitáriusok (antitrinitáriusok) és a reformátusok között került sor hitvitára. A Szentháromságot és Jézus istenségét tagadó radikális irányzat kezdetben sikereket ért el, és több gyülekezetet is elhódított a reformátusoktól. A nyilvános hitvitára 1574-ben, Nagyharsányban került sor, ahol a református lelkipásztorok Veresmarti Illés szuperintendens vezetésével jelentek meg, s bizonyára győzedelmeskedtek, mivel a hitvita vesztes unitárius lelkészét, Alvinci Györgyöt eretnekként felakasztották. Az esemény tragikus kimeneteléről a török is tudomást szerzett, és a budai Begler bég Veresmarti Illést két prédikátortársával felrendelte Budára. A bég ismét hitvitát rendelt el az unitárius és református prédikátorok között. Itt azonban már az unitáriusok győzedelmeskedtek, bizonyára a törökök támogatásával. A vesztes Veresmarti Illést halálra ítélték, de később enyhítettek az ítéleten, és váltságdíj fejében szabadon engedték.
Említésre méltó még a reformátusok győzelmével végződő 1588-as pécsi hitvita, amelynek már nem volt tragikus következménye.

A Hercegszöllősi Kánonok szerzője
A leginkább elfogadott vélemények szerint a Kánonok szerzője Szegedi Kis István, aki nagy tudásáról volt híres abban a korban. Baranyában kezdetben a lutheri reformáció tanítása terjedt el, de később a reformáció helvét (Zwingli Ulrik, Kálvin János) iránya is ismertté vált. Ezt az irányt erősítette Szegedi Kis István megérkezése is, ugyanis ő dolgozta ki az egyházkerület számára az „egyházigazgatási törvényeket”, és megfogalmazta a „Baranyai Kánonokat”. Később a kánonos könyvet átdolgozta. A törvénykönyv zsinaton való bemutatására és elfogadására azonban nem került sor, mivel a zsinat megtartása valamilyen oknál fogva elmaradt. (A feltételezések szerint a török hatóság magas sarcot kért az engedélyért.) Szegedi Kis István 1572. május 2-án halt meg, s az általa szerkesztett törvénykönyv nem került elfogadásra, a kézirat azonban, más írásaihoz hasonlóan Skaricza Máténál megmaradt. A latin nyelvű szöveget is bizonyára Skaricza Máté fordította magyarra, amelyet még Szegedi Kis István is látott és jóváhagyott.
A Szegedi Kis István helyébe lépő Veresmarti Illés alsó-dunamelléki szuperintendens 1576. augusztus 16-17-én lakhelyére, Hercegszöllősre közzsinatot hívott össze. A zsinat elé terjesztette a Kánon mindkét nyelvű változatát az időközben szükségessé vált változtatások beillesztésével együtt. A zsinat elfogadta és az ott jelen lévő negyven lelkész, rektor alá is írta. A következő esztendőben (1577-ben) Huszár Dávid pápai nyomdájában kinyomtatták a Kánonokat.
Mokos Gyula véleménye szerint a Kánonok szerzője Veresmarti Illés, a zsinat elnöke volt. Az egyháztörténész a következőket állítja: „Semmi okunk arra, hogy a törvény szerkesztőjének ne a Hercegszöllősi Zsinat elnökét, Veresmarti Illés püspököt tartsuk. Abban az időben törvényjavaslatok készítése a szuperintendens tiszte volt.”
Ember Pál állítása szerint a latin nyelvű összeállítás magyarra történő fordítását Siklósi Miklós végezte, aki alá is írta a Kánonokat.
A Magyar Nemzeti Múzeumban Havram Dániel egy régi magyar nyelvű protestáns törvénykönyv másolatára bukkant, de a címlap és az álírások hiányoznak. A törvénykönyv egyes pontjaiban rokonságot mutat a hercegszöllősivel, és bizonyára korábban is íródott. Talán emiatt gondolja Payr Sándor a következőket: ,,Sztárai Mihály a hazai alapokra építve a wittenbergi rendtartásokat és vizitációs regulákat figyelembe véve lelkésztársaival megszerkesztette az ún. baranyai vagy szakaszos kánonos könyvet, amely alapjává lett a későbbi lutheránus és helvét kánonos könyveknek. Az 55 szakaszos törvénykönyv alapján készülhetett a 46 szakaszos hercegszöllősi”.
Bárki is volt a szerző, egy majdnem félévszázados elvi és kormányzati fejlődés végső eredményeit s egyben tanulságait és következményeit is rögzítette a korabeli emberek és az elkövetkezendő nemzedék hasznára.

A Kánonok tartalma
A 46 cikkelyt tartalmazó törvénygyűjteményt a Szentírásból vett idézetek hitelesítik. Dogmatikai hittételek, erkölcsi intelmek, egyházszervezeti tanítások találhatók benne. Lássunk néhány sajátos paragrafust a Kánonokból:
Dogmatikai tanítások
A Szentháromságról:
2. cikkely „Hiszünk abban az Istenben, aki természeténél, illetve léténél fogva Egy, akit a szent nyelven Jáhnak vagy Jehovának hívnak, és nincs más sem mellette, sem rajta kívül. Az Írások alapján állítjuk, hogy három hypostasis-ra, azaz személyre különül el, nem szétválaszthatóan, de nem is összeelegyítve; ezek – sajátosságaik összevegyítése nélkül – az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Mégsem három Istenben hiszünk: mivelhogy az istenek sokasága kárhozatos, hanem abban, hogy e személyek egylényegűek és egységükben örökkévalóak, a rájuk jellemző sajátosságaikban viszont különbözőek.”
Az úrvacsoráról:
39. cikkely: „Ezenkívül az Úrban meghagyjuk, hogy minden férfi és nő, aki csak úrvacsora vételére alkalmas, járuljon az Úr testének és vérének szentségéhez. A lelkészeknek ügyelniük kell arra, hogy mielőtt kiszolgáltatják a gyülekezetnek, először mindenki méltó módon készüljön fel az úrvacsora vételére, olyan tiszteletadással, amilyet a helyzet megkövetel. Azt sem szabad a lelkészeknek figyelmen kívül hagyniuk, hogy ha esetleg a gyülekezetben, ahol úrvacsorát osztanak, olyan jövevények vagy idegenek lennének, akik még nincsenek beavatva a vallás és a fegyelmi rendszer intézményeibe, de részt akarnak venni a szentségben, menjenek oda a szolgálattevőkhöz, akik magánhelyiségekben világosítsák fel őket, és alaposan kérdezzék ki őket a hitükről, amit vallanak. Olvastuk, hogy így tesznek a tigurinumi egyházközségben.”
A keresztségről:
37. cikkely: „Megszabjuk, hogy a keresztelést (bár semmilyen pontból nem következik) a templomban, a szülők és rokonok jelenlétében bonyolítsák le az Úrban, amikor a hívők közös imára szoktak összegyűlni, kivéve szükség esetén, különösen a gyermek betegsége miatt. Ha pedig előfordul, hogy a lelkészek kis száma miatt olyan faluban szánnak gyermeket megkeresztelésre, ahol nincsenek lelkipásztorok, és nincs is kijelölve nyilvános hely a szolgálattételre, ott a lelkész magánházakban is – kivéve kocsmákat – keresztelhet gyermeket. A keresztelés csak józanul és kellő illemben történjen, Isten országa ugyanis nem úgy jön el, hogy jelek figyelmeztetnek rá (Luk 17,20-37).”
Erkölcsi tanítások
Óvás a részegségtől
14. cikkely: „Minthogy az Apostol is megveti az iszákos, részeges lelkészt, és Isten is kitiltja, ezért újra alkalmazásba léptetjük az apostolok és a szent atyák kánonait, melyeket a lelkészek részegeskedése és fényűzése ellen hozott az agathai gyűlés, – ahogy ez határozatok formájában olvasható. Tehát megszabjuk, hogy ha bárki is részegeskedéssel bemocskolja hivatását, azt el kell távolítani a szolgálatból. Azt sem engedjük meg, hogy a lelkészek a laikusokkal túlzott evés-ivásba merüljenek a kocsmákban.”
Óvás a káromkodástól:
25. cikkely: „Bár a mi egyházközségeinkben is akadnak gonoszok és kegyetlenek, akik szolgálatukat könyörtelenségekre szánják, és magukat a szolgálattevőket üldözik, a lelkészeknek kíméletességet és alázatosságot javaslunk. Ne szórjanak szidalmakat vendéglátóik fejére, akiknek kenyerét eszik, még ha rosszul is bánnak velük. Krisztus is mellőzte a samaritánus szidalmazását. Úgy döntöttünk, hogy ha valakit ilyen rágalmazóként és szidalmazóként tetten érnek, ha egyéni és nyilvános rendreigazítás után sem válik szelídebbé, akkor őt az Úr nevében elbocsátjuk.”
Óvás a szakadároktól:
21. cikkely: „Mivel a Sátán ravaszsága általában úgy nyilvánul meg (leginkább mostanság), hogy a jó és hűséges lelkipásztorokat az igazság ellenségei becstelen fecsegéssel behálózzák (ahogy tapasztalatból is tudjuk), azért hogy veszélybe sodorják őket; ezért elrendeljük, különösen a lelkészeknek, hogy Pál apostol szellemében tanuljanak meg kitérni a már annyiszor megintett és bizonyítékkal megítélt szakadárok elől. Ha találkoznak velük, még kevés szóval se vitázzanak, nehogy velük harcolva Isten szentséges szent nevét káromolni hallják és saját magukat romlásba vigyék. Írva van ugyanis: “Hagyjátok őket, világtalanok vak vezetői”, illetve: a szakadást okozó ember elől egy-két megintés után térj ki. Ez is meg van írva: “A rézműves sok rosszat követett el ellenem. Te is őrizkedj tőle”. Aki tehát az igazság szavait megtagadja és ellenszegül az igazságra tanító szó szolgáinak, azt teljesen el kell hagyni és ki kell térni előle. Eközben is óvakodjanak a lelkészek attól, hogy a szakadárokkal bármilyen beszélgetést folytassanak. Meg van írva: “Aki nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek.”
Egyházszervezeti tanítások:
A püspök viselkedéséről:
3. cikkely: „A szuperintendens az egyházi vezetőség döntése szerint cselekedjen mindenben, főleg bajos ügyekben ne kezdjen semmihez egyéni meggondolásból.”
A tanító viselkedéséről:
24. cikkely: „A lelkészek és tanítók közül senki ne menjen át valamely szuperintendens által felügyelt területről egy másik területre, illetve ne fogadjanak senkit olyan tanúsító okirat nélkül, amit az a szuperintendens állított ki, ahonnan az illető származik. Ezt leginkább a hamis tanítók miatt akarjuk biztosítani, nehogy titokban belopózzanak híveink soraiba.”
A lelkipásztor viselkedése:
12. cikkely: ,, A lelkipásztorok egyházközségeikben, ha egy város vagy község el tudja tartani őket, csak elviselhető terhet vállaljanak fel. Kerüljék azt, ami felülmúlja erejüket, nehogy több községnek elkötelezzék magukat fizetség vagy nyereség rút céljából (1Thessz 2). Azt azonban megengedjük, ha a lelkészek hiánya miatt egyvalaki három községben is szolgálatban van, szükség esetén máshol is szolgáljon, nem nyerészkedve az isteni kijelentéssel, hanem az Úrnak gyümölcsöt hozva az egyház építésével, ahogy erről az isteni kijelentés rendelkezik (2Kor2,17;2Thessz3).”

A Kánonok hatása
Versmarti Illés szuperintendens s később a többi egyházi vezető és lelkipásztor a zsinaton elfogadott Kánonok segítségével szervezte, igazgatta, vezette az itt élő híveket, népet és gyülekezeteket. A szervezettségnek köszönhető, hogy a nép megőrizte református vallását. A Kánonok segítségével sikerült gyakorolni a belső hitvallási és erkölcsi fegyelmet, továbbá hirdetni Isten igéjét, kiszolgáltatni a sákramentumokat, megőrizni a népnek vallását és identitását.
A Kánonok kétszáz évig határozta meg az egyház szervezeti életét. 1778-ban Mária Terézia nem erősítette meg a Kánonok érvényességét, sőt az ő parancsára valamennyi példányát elkobozták.
A Hercegszöllősi Kánonokat 2006-ban horvát nyelvű fordításban is megjelent, a horvát nyelvű kiadást dr. Jasmin Milić szervezte. Az HunCro Kiadó 2007-ben latin és horvát nyelven valamint új fordításban is kiadta a Kánonokat. Tehát az elmúl évek folyamán a könyvbemutatókon, megemlékezéseken horvátok és magyarok egyaránt ismerkedhettek a Kánonok tartalmával

vargagyorgy

Varga György lelkipásztor

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=1758549784425874&id=100008126074763