Református Keresztyén Egyház
rövid története
A történetírás nehéz dolog. Hiszen a nézőpont is szükségeltetik a történelmi tények mellett. Hiszen mi itt délvidéken az egyházunk szétszakadása előtt büszkén vallottuk, hogy egyházunk születésnapját a mohácsi csata utáni időkre dotáljuk, hiszen Sztáray Mihály akkor kezdte meg Isten kegyelméből az Ige református – reformált alakjának a terjesztését. Sikerrel járt igehirdetése és a zsoltárok éneklése hegedű kíséretében, hiszen a nádasokban meghúzódott betyárokat is elő csalogatta térítvén őket, s több mint 120 gyülekezetet alapított a valamikori („tudjuk mikori”) Magyarország Duna és a Dráva-szögben a jelenlegi délvidéki Baranyában. Nemrégiben viszont arról olvastam, hogy a Magyarországi Református Egyház 1567 óta létezik. Idézem: „A Magyarországi Református Egyház a történelmi egyházak között – a katolikus egyház után – számarányában a második helyet foglalja el. A reformáció magyarországi, kálvini ága két hitvallást fogadott el Debrecenben 1567-ben, a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást. Innen, az 1567-es Debreceni Zsinattól számoljuk a magyar református egyház létét.”[i]
Eldönteni nehéz, hogy egy Egyház a fogantatásától vagy a megszületésétől él, ez is egy nézőpont. Bennünket melegít az a tudat, hogy amikor a nemzet nagy sebeken keresztül vérzik, Isten Igei gyógyírral jön közénk.
Sajnos a MRE egysége megbomlott a világi háborúk által, melyet különösen az S.H.S. (Szerbek, Horvátok és Szlovénok) királyságának a megalakulása (1918-1941), valamint a gyalázatos trianoni szerződés (1920) osztott meg.
Ezek után a délvidéki egyháztest, melyet a német és magyar ajkú reformátusok alkottak, 1921 augusztus 20 és 21-én Zomborban tartott ülésükön megválasztották Kontra János Csúza-i lelkipásztort az Alsóbaranya-Bácska és Szlavónia esperesének. Amúgy is felkorbácsolt körülmények között, 1921 decemberében Klepp Péter 37 éves Torzsa-i lelkipásztort választják meg főesperesnek. 1928 március 6-án az akkori egyházi Alkotmány 69. paragrafusa szerint Ágoston Sándor Bácsfeketehegy (feketicsi) lelkipásztort választják meg a Jugoszláv Királysági Református Keresztyén Egyház püspökének, aki e tisztet haláláig, 1960. június 23 töltött be. Majd Csete K. István Pacsér-i lelkipásztor lett megválasztva, majd 1982-től d. Hodossy Imre Feketics-i lelkipásztor haláláig, 1995-ig. 1996-ban Csete Sz. István Feketics-i lelkipásztor az Egyházunk püspöke.
Egyházunk lélekszáma az 1910-es népszámlálás szerint 65510, 1932 októberében 50855 a lélekszám, igaz, három gyülekezet nem küldte be az összeírás adatait, ezért a püspök úr által becsült lélekszám 60000 és 65 ezer között volt. A második világháború végére ez a létszám 38000 csökkent, majd a németek deportálása után 1948-beli népszámlálási adatok szerint 28000, ami 1972-re 26754-re csökken. Gyülekezeteink létszámának a csökkenése itt még nem érte el a mai adatokat, hiszen a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház (JRKE), a királyság utáni egyháztest még a Baranya és kelet Szlavóniai Egyházmegye, Bácskai Egyházmegye valamint a Bánáti Egyházmegyékből állott, amit sajnos a délszláv háborúk még jobban megosztottak. Az 1989-es adatok szerint 24600 a lélekszám, majd a szerb-horvát háború következtében lecsatolt Baranya és kelet Szlavóniai Egyházmegye nélkül az 1996-os népszámlálás már 16542 adatot adnak. Ez esztendőben kapjuk meg a legújabb népszámlálási adatokat, félő, hogy a csökkenés folytatódott. Még a gondolat is szörnyű, 92 esztendő alatt majdnem 50000 (Ötvenezer!!) lélekkel vagyunk kevesebben.
A lélekszám csökkenése mellett a nagyon is megromlott anyagi körülmények között élő egyháztagok helyzete, a gyülekezetek elszegényedését váltotta ki. Ami érzetet alattomosan de tudatosan fűtött a kommunizmus, hogy az erkölcsöt megrontván, összeférhetetlenséget, nemzeti öntudatvesztést és önzéssel teli lelkületet váltott ki az emberekből java részében, hiszen a szocializmus nagy szabadságában az egyház csak az Istenben komolyan hívők számára volt kincs. Amíg a határokkal körbevett magyarságnak mint Erdély, mint Királyhágó-mellék, Kárpátalja, valamelyest Felvidék is érezte az egyházon belül a népegyházi keretekben is a nemzetmegtartó szerepet, addig itt a délvidéken a népi demokrácia moslékja volt Egyházunk, mint tékozló fiú tápláléka. Az SHS királyság előírta, hogy mely, az ortodoxia számára kiemelkedő ünnepnapokon kell istentiszteleti alkalmakat tartani, mint pl. a trónörökös születésnapján, Cyrill és Metod apostolok emléknapján, a Rigó-mezei csata napján, az SHS megalakulásának napján (1918. 12. 1). A kommunizmus idején Bácska és Bánát területén tiltották a közalkalmazottak templomba menetelét. Az Egyház épületeinek, iskoláinak valamint 15 katasztrális hold feletti földterületeit elvették temetőivel együtt, melyeket sokszor, sajnos olykor még manapság is meggyaláznak. Az utolsó tíz esztendő kétszer is megfűszerezte, fogyaszthatóbbá tette a tékozló fiaknak szánt e világi táplálékot, Egyházunkat közelebb vitte az újabb szakadások szélére. Orcánk pirulásával mondhatjuk el nagyon sok mulasztásaink után, hogy nagy a mindenható Isten szeretete, hogy még élünk, valamint végtelenül nagy a kegyelme, hogy mint „tékozló fiak” visszatérhetünk Hozzá, erre még időt adott. A kapott időt, ha csökkentett létszámban is, ha szétfaragott területen is, hittel kell kihasználnunk.
Az alább felsorolt gyülekezetek java része önálló, lelkipásztorát eltartó gyülekezet volt a II. világháborúig. Szomorú, hogy amikor arról álmodnak egyházunkban, hogy a szórványokban is legyen szolgáló lelkipásztor, addig az 500 lélekszám feletti, és sok helyen földterülettel rendelkező gyülekezetek is elveszítik önállóságukat. Tudjuk e világ és annak élvezeteiért többet adakoznak és áldoznak, mint Isten dicsőségére. Jelenleg Országos Egyházunk két egyházmegyéjében 13 lelkipásztor, 1 lévita, 3 segédlelkész és 2 fakultációs kinevezéssel rendelkező testvér szolgál. Lelkipásztoraink az 1956-os forradalomig a Kárpát-medence Teológiai intézményeiben végezte tanulmányait, míg 1956 és 1970 között Kolozsvárott vagy nyugat-európai teológiákon tanulhattak. Amikor viszont a politika lehetetlenné tette a külföldre való utazást, magából kiindulva, ui. mindenki ellenség és besúgó, akkor Egyházunk a saját területén belül az Állam felé létrehozott Teológiai fakultáson, ami valójában létezik a mai napig is, ami káder hiányában jelenleg nem működik, oldotta meg az oktatást.
Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház 47. Zsinatán, mely 2003. június 14-én Feketicsen tartatott, annak a 11. napirendi pontja változtatta meg az Egyházunk nevét.
„11. napirendi pont: Országos Egyházunk új neve
Beérkezett javaslatok:
Református Keresztyén Egyház – 7 ízben ajánlott név
Szerbiai Református Keresztyén Egyház – 4 ízben ajánlott név
Szerbiai Magyar Református Keresztyén Egyház – 3 ízben ajánlott név
Vajdasági Református Keresztyén Egyház – 3 ízben ajánlott név
Szerbia-Montenegro Református Keresztyén Egyház – 2 ízben ajánlott név
Délvidéki Református Keresztyén Egyház – 1 ízben ajánlott név
A Zsinat a Református Keresztyén Egyház név mellett 26 igen, 4 ellen és 3 tartózkodó szavazattal döntött.”
2012. október 31. a magát most „Szerbiai Református Keresztyén Egyháznak” nevezett közösség nem jött el a RKE Zsinatára mely által kilépett a RKE testéből, a Zsinat 3 napirendi pontja idézve:
„3. napirendi pont: a jelenlegi helyzet beszámolója
Azon áldatlan állapot következtében, hogy a hamisan bemutatkozó püspök jogtalanul folytatott világi
bírósági eljárások az Újvidéki egyházközség ellen, olyan nehéz anyagi körülmények közé hozta közösségünket,
hogy a parókián ma már 152 napja nincs villanyáram, sem fűtés, a lelkész fizetés nélkül és továbbra is
hazugságokat, rágalmakat terjesztenek ellenünk.
Kérem Önöket, hogy keresztényi szeretettel viseltessünk irántuk.
Mi minden lelkipásztort meghívtunk a magát „Szerbiai Református Keresztyén Egyház”-nak nevezők közül,
akik jogtalanul és önhatalmúlag változtatták meg nevüket és jogtalanul használnak hamis pecsétet – ezzel
kilépve a „Református Keresztyén Egyház”-ból.
Feltétetik a kérdés: A Zsinat tagjai elfogadják a jelentést? Egyhangúlag IGEN.”
Sajnos azóta a MRE is támogatja a törvényen kívüliséget. Azóta bővültünk is, a Zsinat döntése lapján létrehoztuk a „Diaszpóra Missziós Egyházmegyét”, és Miskolc, Balatonlelle, Tornalja, és Kassa missziós gyülekezeteivel bővültünk.
Gyülekezeteinkről, a már az SHS királyság utáni időkből 2012-ig néhány szó erejéig.
- Baranya és kelet Szlavóniai Egyházmegye:
Bellye, Brekinska, Csúza, Daruvár, Eszék, Haraszti, Herczegszőlős, Imsovác, Karancs, Kopács, Korenicsani, Kórógy, Kő, Laskó, Nagypiszanica, Pélmonostor, Pleternica, Sepse, Szentlászló, Tordinci, Várdarócz, Vinkovci, Vörösmart, Zágráb
Murántúli misszió: Hódos, Domaföld Domonkosfa, Kisszerdahely, Csekefa, Szécsiszentlászló
- Bácskai Egyházmegye:
Feketics, Szenttamás, Kishegyes, Maradék, Beska*, Pazova*, Satrinca*, Ürög*, Vrdnik*, Ruma* (Árpatarló), Ó-Moravica, Topolya, Pacsér, Bajmok, Piros, Nikinci*, Szabadka, Zenta, Szivác, Bácsszőlős, Kanizsa, Horgos, Újvidék, Budiszava (Tiszakálmánfalva), Káty, Verbász, Cservenka, Torzsa, Becse, Bácsföldvár, Zombor, Apatin, Bezdán, Batina*, Csonoplya, Kupuszina, Doroszló, Szond, Telecska, Hódság, Gombos, Kula.
- Bánáti Egyházmegye:
Belgrád, Debelyácsa, Magyarittebe, Fehértemplom, Versec, Pancsova, Susara, Nagy Szered, Vojlovica, Kovin*, Nagybecskerek, Kikinda, Törökbecse, Törökkanizsa, Verbica.
A dőlt betűvel írott helységek mint szórványok szerepelnek, a * jelölt helységekben már nincs gyülekezet.
Mindez egy talán különösnek nevezhető nézőpont felől megközelített történelmi pillanatkép, ami szerintem még nem kristályosodott ki teljesen, hiszen nem csak a szekták, protestánsnak nevezett közösségek, hanem a kommunizmusban lelkileg megnyomorodottak, gátlásaikból a nagy demokráciában felszabadultak ál-keresztyénsége és a mások felé mindig jónak látszani akarás őszinteség hiánya felettünk tátong, Istentől és egymástól akar a gonosz elválasztani bennünket, de e világi javait kínálja kárpótlásként azoknak akiknek Isten megbocsátó szeretete és kegyelme nem elég. Népünk és Egyházunk sokszor és sokat veszített, a történelmi események erről beszélnek. Vigyázzunk, a felkiáltójelek kemények. „Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk…”
Botos Elemér
a RKE püspöke
Újvidék, 2020. 11. 12
[i] (Egyházunk: a Magyarországi Református Egyház (Kálvin Kiadó, 1999. Összeállította és írta: Dusicza Ferenc), http://www.reformatus.hu/egyhaz/tortenet.htm)
2. Református Évkönyv
3. Magvető
