Szomorú szívvel értesítjük testvéreinket, hogy Baksa Mihály, testvérünk hosszabb betegség után életének 68. évében elhunyt Stuttgartban.
Mielőtt diakónusi munkára ment volna Németországba, nt. Buda József lelkipásztor testvérünknek volt sokáig úgy Újvidéken, mint a szórványokban segítségére.
Hosszú éveken keresztül hűségesen és kitartóan vezette és végezte a diakónusi munkát Németországban.
Ismert volt pontosságáról és kitartásáról, valamint az idősek utáni önzetlen szeretetéről. Szinte percre pontosan várták betegei korai érkezését. Mire diakónusai beérkeztek a régi központba, melynek vezetője volt, a stuttgarti betegeinek egy részét kora reggel már végig látogatta, ahol szükséges volt az injekciókat is beadta, főtt kávéval várta, hogy a feladatokat kioszthassa.
Szeretett hazajárni gyülekezetébe, ahol, amikor megjött, ha nem is látták, az éneklésben erős hangjáról azonnal felismerték. Nagy odaadással tisztította a kelyheket, takarította a templomot és szinte a boldogság mosolyával harangozott istentiszteleti alkalmainkra. Amikor valami oknál fogva akadályoztatva voltunk a hétköznapi szolgálatokban, örömmel végezte az igehirdetés felolvasását is templomainkban.
Ha valaki kereste felmenőit, egy-két nevet kellett megemlíteni, már is sorolta a rokonokat, meg hogy hol laktak.
Fenn marad sokáig mondása, amit fiatalabb korában mondott a templom előtt beszélgető, istentiszteletre készülő egyháztagoknak:
„Eleget járatták a szájukat, befele imádkozni!”
Édesanyja halála után és különösen a szívműtétjei után már csak „halottak napjára” jött haza Újvidékre. Heti három alkalommal járt dialízisre, de 2019-ben még egyedül vezette a gépkocsit Újvidékig és vissza Stuttgartba.
Mindig szomorú volt, ha a gyülekezetben beállt (keltett) széthúzásról volt szó.
Talán két hete beszélgettünk, jó kedve volt és nagy szeretettel köszöntötte a gyülekezet közösségét.
E nehéz és megpróbáltatásokkal teli időben ért bennünket a hír haláláról, azt sem tudjuk, hogy kívánsága szerint haza sikerül e jelenlegi válságos időkben hozatni a holttestét, vagy majd csak hamvait.
Bízva Isten kegyelmében és kitartva a hitben, imádkozunk a jelenlegi betegekért és a járvány megszűnéséért. Majd utólag tartunk a templomunkban egy megemlékezést Isten igéje által.
Teste pihenjen meg e világ terhétől és a betegség fájdalmaitól, lelkére pedig Urunk ígérete szerint vigyázzanak a mennyei dicsőség hajlékában, ahol már pihen.
Egyházunk és az Újvidéki Egyházközség híveinek nevében búcsúzunk.
Botos Elemér
püspök
A.B.F.R.A.
Szeretett énekével búcsúzunk:
395. dicséret
1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
Motgomery Jakab, 1771*1854
Hamvasztása csütörtökön 26.-án 14.00 órakor volt Stuttgartban. E válságos állapot után, amikor hamvai haza kerülnek, templomunkban megemlékezést tartunk, majd kikísérjük utolsó földi útján hamvait, kérésére, az édesanya mellé helyezvén a sirboltba.
