Micsoda kérdés! –vághatnánk rá rögtön. Létezik olyan ember itt a földkerekségen, aki ne akarna gyógyulni? Aligha. Pedig van egy olyan mondás, hogy az orvos is csak akkor tud igazán meggyógyítani, ha maga a beteg is gyógyulni akar. Ezek szerint mégis akad olyan, aki nem szeretne? Vagy szeretne, csak épp nem tudja hogyan, kihez forduljon?
Jézus, annak idején egy bethesdai betegnek tette fel ezt a kérdést. Húsvét ünnepére ment fel Jeruzsálembe. Ma tőled kérdezi ugyanezt. Mi is épp húsvét ünnepére készülődünk.
A bethesdai beteg már harmincnyolc éve cipelte élete nehéz terhét. Még sem azt felelte, hogy ó, igen uram, hát persze, hogy szeretnék, hiszen azért vagyok itt.
De azt sem, hogy belefáradtam én már ebbe uram, ha ennyi idő alatt nem sikerült helyre jönnöm, most már mindegy. Megszoktam, jó lesz így, ahogy van.
Azt feleli: nincs emberem. Aki odasegítene ahhoz a vízhez, mely csodára képes, hogy beléphessek elsőként, és újra egészséges legyek. Harmincnyolc év nem kis idő, és a magány nem könnyű feladat. És nem ő volt ott az egyedüli ember, aki sorsa jobbrafordulására várt.
Ugye ez is ismerős már? Te, hány év terhét cipeled testben-lélekben? Hányszor élted már meg életed során, hogy hosszú időn keresztül sem sikerül elérni a célod, mert nincs embered? Mert csak az első, csak a leggyorsabb, legerősebb, legtalálékonyabb, netán gazdagabb lehet mindig a győztes, mert neki van embere, aki vezeti, tanácsolja, segíti, győzelemre segíti. Te pedig úgy érzed, fölösleges már harcolni, hiszen úgyis mindig „csak egy vesztes” maradsz.
Nem lehet ebből a mókuskerékből úgysem szabadulni.
És akkor váratlanul tőled is megkérdezi Valaki: Akarsz-e meggyógyulni? Mit válaszolsz?
Gondold át, hiszen most van rá bőven időd. Böjti időszak van, és világjárvány, mely miatt nem igen mozdulhatsz ki az otthonodból. Hetek óta, erről tudósítanak. Időt kaptál ajándékba Istentől. Egy krízis helyzetet, ami eltávolíthat Tőle, de nagyon közel is vihet Hozzá.
Elnézem a körülöttem élő embereket, a munkatársaimat. Vannak, akik egyfolytában azon töprengek, hogyan lehetne a helyzetből hasznot húzni. Védő maszkot és kesztyűt viszont eladni, az önkéntességet megfizettetni, az eladó termékeit megdrágítani. És vannak az életüket újra átértékelők, a fontossági sorrendeket másként felállítók, segítő jobbkezet nyújtók, imádkozók tábora. Régi haragosok békülnek, szülők gyermekeikkel játszanak, egymásra figyelnek, gyermekek idős szüleikre gondolnak. Szívet melengető látvány. Bárcsak a járvány után is megmaradna ez az állapot.
Az épületben felettem lakó idősebb házaspár esténként zsoltárokat és dicséreteket énekelget. Nagyon szeretem hallgatni őket, még ha nem is mindig a kotta szerint éneklik. De szívből, és ezt érezni is az énekükből. Virágvasárnapra készülődnek lélekben. Hallom azt is, ahogyan Jézus bevonulás történetét olvassák. Én is nagy csendben maradok, őket hallgatom. (Milyen jó, amikor több nyelven is ért az ember). És az evangéliumot. Bevonul Jézus Jeruzsálembe. És hozzád? Az életedbe? A mindennapjaidba? A társadalomba?
Szeretnél találkozni vele? Megismerni őt? Letenni kezébe életed terheit? Akarsz-e meggyógyulni? Itt a nagy lehetőség, ne szaladj el!
Fekete Annamária
