Elfáradtál? Nehéz ez a bezártság, a mostani helyzet miatt? Szeretnél újra visszatérni a régi életedhez? Vagy inkább szeretnél ezután valami mást, valami egészen újat? Mert egyszer minden véget ér, és neked döntened kell majd.
Most van időd mérlegelni, átgondolni eddigi életed is. Mi az ami maradhat, és mi az amitől inkább megszabadulnál?
Azt mondják, ha ez a járvány véget ér, utána már semmi sem lesz e régi. Félsz ettől az újtól, a változástól? Vagy mégis jobb inkább a régi, mert biztos ami biztos?
Sok helyen megállt a munka, ezzel együtt a bevétel is, de a munkába járó családoknál is megfigyelhető az egyre kisebb kis batyu, amit ebédként magukkal hoznak a munkahelyre… lesz vajon miből mindezt újraépíteni, pótolni, helyretenni?
Kérdések sokasága merül fel bennünk.
De nem vagyunk ezzel egyedül. Az emmausi tanítványok is valahogy így érezhettek annak idején. Kérdések, kérdések hátán…hogyan történhetett mindez? Miért kellett Jézusnak meghalnia a kereszten? Most mi lesz, hogyan tovább? Egyedül, összezavarodva, elszomorodva, tanácstalanok. Úgy érzik véget ért egy fejezet az életükben, lezárult valami, most nem tudják mit tegyenek, hogyan tovább. Végül elindulnak vissza Emmausba, a régihez, az ismerthez, a biztosra.
Valaki melléjük csatlakozik az úton, de nem ismerik fel. Végig beszélgetnek vele, csodálkoznak, hogy létezik az, hogy csupán ez a vándor nem tud arról, amiről most mindenki beszél? A megoldás pedig továbbra is türelmesen mellettük halad.
Hányszor éltük már át életünk során, hogy kétségbeesetten keressük a választ, görcsölünk a megoldáson, miközben már rég ott áll előttünk, csak még nem ismertük fel?
De ez sem véletlenül van így, ahogy a tanítványoknál sem volt az. Ha mindjárt felismerték volna Jézust, elmaradt volna az a mély beszélgetés, ami sok mindenre rávilágított aztán a lelkükben. Már beesteledett, utazót nem szabad éjszaka kint hagyni az utcán, behívják hát, együtt vacsorázni. És megtörtént a csoda!
Jézus megszállt náluk és velük vacsorált. Ahogy annak idején Zákeusnak is mondta: ma a te házadban kell megszállnom…. és ott is történt egy csoda.
Ma velünk történik ugyanez. Lehet, hogy a mi asztalunk, hűtőszekrényünk szerény, esetleg üres volt húsvétkor, lehet, hogy egyedül kellett ünnepelnünk,ezért lehet, hogy a szíved is üres volt egy kicsit, de a lényeg nem volt üres. Vagyis, úgyis mondhatnánk, hogy a lényeg üres volt. Ez pedig Jézus sírja. Feltámadott!
Előttünk jár, mellénk szegődik, velünk van minden napon, a világ végezetéig.
A két tanítvány a sötétség ellenére, visszaindul Emmausból, viszi az örömüzenetet. Jézus feltámadott, mi is találkoztunk vele, nálunk is megszállt. És bár sötét volt az úton amikor mentek, ebben a sötétségben sokkal nagyobb fény ragyogott, mint amikor Emmausba tartottak. Más volt most ez az út, nagyon más a számukra.
Mi hol vagyunk most? Szomorúan útközben, Emmaus felé, nem látva a fényt az alagút végén? A mély beszélgetés útját járjuk a mellénk szegődöttel? Megszállt a szívünkben, az otthonunkban? Vagy már a sötétség ellenére is, visszafelé tartunk Emmausból bizonyságot tenni? Jézus feltámadott! Valóban feltámadott!
Fekete Annamária
