Kezdőlap igehirdetések A világosság a sötétségben fénylik

A világosság a sötétségben fénylik

1137
0
Zsámbok Piroska lelkipásztor
1. Új világosság jelenék, Ó tévelygés csendesedék; Isten ígéje jelenék, Újonnan nékünk adaték.
2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmutatá ő kegyelmét.
3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén Ámós próféta könyvében.
4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Emberbeli reménységünk.
5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő reménye.
6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És vallhassuk te hitedet.
7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadalmunk, E világ ellen oltalmunk.
8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlen egy Fiának, Ezeknek ajándékának, A dicső Szentháromságnak.
(Református énekeskönyv, 301. dícséret)
 Nt. Zsámbok Piroska lelkipásztor igehirdetése 2020.12.26-án János evangéliuma 1,1-5 és 9-13 alapján
Szívünk vígsággal ma bétölt Mert ígéret szerint felkölt Istenfélők számára Az igazság fényes napja, Uj Testámentomnak Papja Eljött, kit sok szent vára. Csillag villog, ragyog már rám, melyet Bálám láta rége, Fénylik mint szép nap az égen.
Megszáná az Úr estünket, Felöltözé portestünket, Szent kegyelme mily drága! Győzelmei már megszűnnek A kárhozat-szerző bűnnek, Törvénynek nem sújt átka; Mérge, férge a pokolnak megromolnak ma végképpen, Nem árthatnak semmiképpen.
Próféta, kinek nincs mása, Jött hozzánk, hogy népét lássa, Bölcsességre oktassa: A Főpap jött, hogy áldozzon, Tiszta szívet, lelket adjon Világ bűnét elmossa; Eljött s ez lett a szeteknek, felkenteknek fejedelme, Királya, fősegedelme.
Szelídség volt minden dolga, Önként leve értünk szolga, Megalázta önmagát, Földi fényt, hírt nem kergete, Szerény munkás volt élete S vérén szerzé birtokát; De épp ez szép bizonysága, hogy országa lelki, belső, Királysága égi, első.
Jézus, engedj hozzád mennem, Éljek benned, Te énbennem, Ha Te hozzánk eljöttél; Adjad, legyek igaz híved, Ó, essék meg rajtam szíved, Ha kegyedbe bévettél, Mert nincs más kincs, mely hívekkel, Bús szívekkel jót tehetne, Boldogságot szerezhetne.
Ráday Pál: Lelki Hódolás függelékében (1711)