Sokat vagyunk úton. Mielőtt megtennénk első, apró, bátortalan kis lépéseinket, szüleink, nagyszüleink ölelő karjából, vagy épp a babakocsiból igyekszünk megfigyelni ezt-azt a nagyvilágból.
Aztán elkezdünk futni, (néha alig érnek bennünket utol) mindent látni szeretnénk, megérinteni, felfedezni, megismerni. És ezzel már el is kezdődött az egy életen át tartó folyamat. A folytonos úton levés, az utazás. Idővel megértjük azt is, mi a különbség az úton lenni és az útközben lenni életünk folyamán. Mert nem mindegy. Hiszen tudjuk, hogy földi életünk után nem pont következik, csupán kettőspont.
Mindig rohanunk valahová. Óvodába, iskolába, munkahelyre, buszra, villamosra, és lassan már a sarki közértbe is. Aztán a szüleinkhez, nagyszüleinkhez, vagy ki a természetbe megpihenni egy kicsit.
Aki teheti, nyaralni, telelni megy, körbe utazza a nagyvilágot, vagy annak egy részét.
Akinek nincs erre lehetősége, az internet segítségével tesz egy virtuális körutazást, és ábrándozgat.
Idén bizonytalannak mutatkozik a nyaralás, utazás lehetősége. De ábrándozgatni mindig lehet…
Sokat késett a villamos, így volt időm belemerülni a frissen vásárolt vitorlás folyóiratba. Meglátta ezt egy mellettem ülő, unatkozó kislány és váratlanul megkérdezte: Te, hova utazol az idén? Mi Görögországba megyünk. – Én Galileába utazom!-vágtam rá hirtelen és határozottan. Hogy hova?- kérdezte nagy csodálkozva. Miért pont oda? Mert ott olyan jó, válaszoltam ismét gyorsan. Anya, képzeld, ez a néni Galileába utazik az idén! Te tudod, hogy hol van az? A választ már nem hallottam, mert az ő villamosuk közben megérkezett, és felszálltak.
Tényleg, miért pont oda utaznék most ilyen hirtelen? Azt sem tudom hogy lehet oda eljutni, megy-e repülő, mennyi a jegy…
De azt tudom, hogy ott lenni miért jó. Így hát hazaérve, virtuálisan mindjárt körbe is utazom.
Nézzük csak: Galilea: a héber gálíl, gálilá szóból származik, jelentése: körzet, kerület , régió. És van ott egy tenger, a Galileai-tenger, ami valójában egy tó, de az ottani világ minden nagyobb vizet tengernek nevez. Észak-Palesztina legnagyobb tava és fontos jelenség a Jordán-völgyben. Ezt a sokféle elnevezése is mutatja. Legrégebbi és mostani neve is Kinneret-tó, de nevezték már Genezáret-tónak, Tibériás-tengernek is. Legismertebb neve mégis a Galileai-tenger. A tó halban gazdag, így hát nem csoda, hogy a környező falvak lakói is halászattal foglalkoznak. Itt található Kapernaum is, a halfeldolgozó ipar központja, itt találtak rá régészek a környék legjelentősebb zsinagógájára, és itt kezdte el működését, Kr.u.29-ben Jézus. Itt hangzott el a Hegyi Beszéd a tó partján, itt történt a sok csodatétel, és itt történt a tanítványok elhívása. Megérkeztünk! Innen indultak a tanítványok útnak, tanítottak, bizonyságot tettek, majd féltek, elbuktak, visszatértek, erőt merítettek, újból elindultak. Ahogyan mi is. Cselekszünk, elbukunk, félünk, okulunk, erőt merítünk, felbátorodunk, útnak indulunk.
Jézus feltámadott, a sír üres, üzeni tanítványainak: előttetek megyek Galileába…
Oda, ahol annak idején elkezdtük, oda térek ismét vissza, ott szeretnék újra találkozni veletek, hogy emlékezzetek, bízzatok, erőt merítsetek, ismét útnak eredjetek.
Olyan jó tudni ezt. Kellenek ezek az erőmorzsák, mert fáradt vagyok . Nagyon fáradt. És hiszem, hogy te is sokszor az vagy. Járd be ezt az utat, mert bármikor megteheted, megtalálod amit keresel, újra „elvégezheted a tanfolyamot” ráadásul ingyenes.
Kikapcsolom a számítógépet. Csomagolni kezdek. Lelkem kofferébe csomagolom az összes terhemet. Indulok. Galileába!
Fekete Annamária
