2. Evangéliom erejét, Krisztust, áldott szent Igéjét, Atya Isten nagy jó kedvét, Megmutatá ő kegyelmét.
3. Kit sok száz esztendeiglen Eltitkolt volt Atya Isten, Mint megmondá jövendölvén Ámós próféta könyvében.
4. Ezt a mi hitetlenségünk És nagy telhetetlenségünk, Érdemlette tévelygésünk, Emberbeli reménységünk.
5. Igaz az Isten Igéje, Kivel él ember elméje, Kinek megmarad ereje És el nem vész ő reménye.
6. Kérünk, Úr Isten, tégedet, Erősítsd meg híveidet, Hogy vehessük szent Igédet És vallhassuk te hitedet.
7. Mert csak te vagy bizodalmunk, Ördög ellen nagy gyámolunk, Testünk ellen diadalmunk, E világ ellen oltalmunk.
8. Dicsőség légyen Atyának És egyetlen egy Fiának, Ezeknek ajándékának, A dicső Szentháromságnak.
(Református énekeskönyv, 301. dícséret)
Megszáná az Úr estünket, Felöltözé portestünket, Szent kegyelme mily drága! Győzelmei már megszűnnek A kárhozat-szerző bűnnek, Törvénynek nem sújt átka; Mérge, férge a pokolnak megromolnak ma végképpen, Nem árthatnak semmiképpen.
Próféta, kinek nincs mása, Jött hozzánk, hogy népét lássa, Bölcsességre oktassa: A Főpap jött, hogy áldozzon, Tiszta szívet, lelket adjon Világ bűnét elmossa; Eljött s ez lett a szeteknek, felkenteknek fejedelme, Királya, fősegedelme.
Szelídség volt minden dolga, Önként leve értünk szolga, Megalázta önmagát, Földi fényt, hírt nem kergete, Szerény munkás volt élete S vérén szerzé birtokát; De épp ez szép bizonysága, hogy országa lelki, belső, Királysága égi, első.
Jézus, engedj hozzád mennem, Éljek benned, Te énbennem, Ha Te hozzánk eljöttél; Adjad, legyek igaz híved, Ó, essék meg rajtam szíved, Ha kegyedbe bévettél, Mert nincs más kincs, mely hívekkel, Bús szívekkel jót tehetne, Boldogságot szerezhetne.
Ráday Pál: Lelki Hódolás függelékében (1711)
