Kezdőlap írások Vallási Karantén – Vesztegzár

Vallási Karantén – Vesztegzár

282
0

Szomorú szívvel fogok e sorok írásához. A honlapon olvashatták a VNTV honlapjáról kölcsönvett Elme – Karantén írást, mely sajnos egyre jobban mondható a vallási közösségek vesztegzárjának is.

Amikor a fagyi visszanyal és a sors keserű mosolya azzal gúnyol, hogy most neki van igaza, a jelenlegi nehéz és veszélyes időket komolyan véve, azért érezni lehet a maximális „Vallási Karantént”.

Érdekes módon, oly személyek többsége fröcsögő szájjal szidja a vallási közösségeket, akik az állami rendelkezések ellenére nagy boldogan és büszkén sétálgatnak a napfényes város utcáin, sétányain. Családi „piknikezés”, baráti italozgatás mellett vitatják meg Lenin, Sztálin, Tito meg a többiek véleményét a vallásfelekezetekről, vagy csak némelyikről, azok akik az ál kommunista rendszer megbukása vagy csak megbotlása után tömegesen vonultak a templomokba, mint a nyolcvanas évek végén még estefelé a marhacsorda.

Nem elég e sértő megjegyzéseket olvasni, sokszor testközelben hallani, hanem lehet ezt még fokozni is. Virágvasárnap, majd ha megérjük április 12-13-án HÚSVÉT áldott szép ünnepe köszönt ránk.

Mivel a vallás karanténban van, ezért a templomok ajtajai zárva maradnak. De a helyzetet meghazudtolva kinyithatom a templom ajtajait, harangozhatunk – harangozhatok reggeltől estig, sőt a bejárati kaput is ki lehet nyitni, senki nem fog jönni a vesztegzár miatt.

Csak szusszantásnyira megállva a gondolatmenettel, említem meg, hogy a házi kedvencek (kivétel egér, kígyó, teknős, díszhalak) sétáltatása megengedett éjszaka, miszerint minden nap 23 és 1 óra között elvihetik az állatot egészségügyi sétára, továbbá vasárnap reggel 8 és 10 óra között is.

Még jó, hogy az újonnan átvedlett „keresztyének – keresztények” nem kérik kedvenceik megkeresztelését – bár van ahol már szertartás tartanak a kimúlt állatok (házi kedvencek) temetésénél – külön temetőben. Itt még nem gúnyolódásként, de kikívánkozik a gondolat, mi van, ha mégis a házi kedvenc vallásos és kéri, hogy a gazdi vezesse el virágvasárnap vagy húsvétkor a templomba, mert a gazdinak kijárási tilalma van, ha csak nem ereszkedi le négykézlábra és vezetik tovább, mint eddig két lábon.

Visszatérve, bár hadi állapot van, igaz ahhoz viszont két szembenálló egymásnak hadat üzent vagy összeugrasztott csapat kell (egyházban is volt már rá többször is példa) a másik felet nem látjuk, pontosabban, csak akik rendelkeznek megfelelő eszközökkel (laboratóriumi felszerelésre gondoltam). Még a „láthatatlan ellenség” fogalmát is el tudom fogadni az 51-es körzeten kívül is, csak azt nem értem az alap emberi jogokat miért kell sárba tiporni, megfosztva a vallásgyakorlás szabadságától?

A vallásszabadság – más kifejezéssel szabad vallásgyakorlás, melyet 1568-ban január 6. és 13. között zajlott tordai országgyűlés, amelyen, a világon először foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot, 2020-ban már nem érvényes.

Meg kell mondanom, nagyon furcsa és nehéz érzés fogott el, amikor március 15-én még ünnepeltünk, utána viszont vasárnap 31 évnyi szolgálat alatt először nem volt istentisztelet Egyházunk egy templomában sem. Hiányzik.

Látom a mai technológiai lehetőségek által felkapott istentiszteletek közvetítését az üres templomokból, mint más testvér egyházaknál, ha nem is megy el senki a templomba, az áldozatot bemutatják a közösségért, akár ott voltak akár nem. Ismerve az ember kényelmi zónájának védelmét, nagyon könnyű rászokni az internetes, vagy TV csatornákon közvetített istentiszteleti alkalmakra, bár továbbra is üres templomban hangzik el (jobbik helyen), de minden farsang véget ér egyszer majd, akár velünk, akár nélkülünk.

Majd akkor ember legyen a talpán az, aki elismeri, hogy a templom kényelmetlen padjában jobb neki, mint otthon akár alsónadrágban, kávézgatva hajnali 10 órakor végignézni vagy csak hallgatni az istentiszteletet. Emlékeztet engem Benny Hill egyik paródiájára, bár az karácsony előtt játszódott a történet, amikor kántáltak. A régi időkben énekeltek, és édességet vagy pénzecskét kaptak. A modern korban bezörgettek, bekapcsolták a magnót, elénekelte „Mennyből az angyal”, majd várta a jutalma, mire a házigazda kihozta szintén a magnóját (ma már MP3 lejátszó lenne minimum) és bekapcsolva a pénz csörgése volt hallható. Mint a leterített úrvacsorai asztalra mondta Boross Géza professzor úr, ha lehet, vegyük le a „ketrecet” az asztalról, mert nem más történik, mint amikor a lelkipásztor felemeli a kenyeret, majd a kelyhet és leeresztve semmi sem látható jelmondat: látjátok, nem látjátok, na, látjátok.

A virtuális világ vallás karanténja – vesztegzárja csak virtuális feltámadást adhat. Jól tudom, sok haragost és ellenkező gondolatokat kifejtőt szerzek ezen gondolatok leírásával, akkor is ha szem előtt tartom a Róma 10:17 „Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által.” és hallani otthon is lehet, a TV készüléken keresztül, az interneten keresztül is, de csak egyedül maradsz és jobbik esetben a családoddal, de hol vannak hitvalló társaid?

Igaz, elismerem sokat fejlődtek még a karanténban levő vallásfelekezetek is, elég egy nagy veszély – láthatatlan ellenség- és már is hit és bűnbánat nélkül hirdetik a bűnök bocsánatát. Még jó, hogy a „Főnök” nem ránk-emberekre bízza az ilyesmit.

A Vajdaságon kívül élők, hogy megérthessék, szombaton 13 órától hétfő 05 óráig tilos az utcára kimenni (csak otthon fertőtleníteni). De azért Jézus továbbra is, annak ellenére, hogy milyenek is vagyunk hajlandó újra és újra bevonulni életünkbe.

Ezért, mivel a vallás és a vallásosság e világ vesztegzárjában van, ettől nekünk most bár a templomtól távol (kivéve nekem, mert nekem az udvarban van a templom) áldott és szép ünnepünk lehet. Már hivatkoztam egy korábbi írásra, az elméktől függ, hogy a „láthatatlan ellenséget” akarjuk meglátni, vagy az életünkbe, családjaink életébe bevonuló Jézust.

Egy kis iróniával élve (eironeia görög szó, például, mint mondani szokták: Derék, megbízható kutya az öreg buksi. Meg is érdemli, hogy nem politikusnak született), jobb, ha nem őt látjuk meg testi szemeinkkel, hanem csak lelki értelemben, mert akkor már itt a világ vége – Krisztus második eljövetele, hanem a Szentlélek csodálatos jelenlétét tapasztaljuk meg, éljük át.

Nem a csüggedés lelkét adta nekünk az Isten, hanem a reménység lelkét. A templomokat, vallásokat karanténba helyezhetik, a mi reménységünket, hitbeli buzgóságunkat SOHA!

Önökkel együtt imádkozok virágvasárnap is, hangsúlyozva, hogy maradjanak otthon a kijárási tilalom lejárta után is, hogy minél előbb elbukjon a „láthatatlan ellenség” és újra együtt lehessünk templomainkban testvéreinkkel a Krisztus Jézusban. Imádkozzunk a betegekért, a betegeket ápolókért, a tudósokért a feltalált kórra feltalálják az ellenszert is!

Imádkozzunk az államfőkért, hogy bölcs szívhez és észhez jutva hasonló döntéseket tudjanak hozni!

Imádkozzunk a gyászolókért is, a boldog viszontlátás reménységében Krisztus megváltó kegyelme által!

Addig is Isten csodálatos – és a Krisztusban hívőknek ígért (János 14) – Szentlelke vonuljon újra és újra életeinkbe, hogy a hit által még a „láthatatlan ellenséget” a láthatókkal együtt legyőzzük. Jöjj Urunk segítségünkre!

Isten óvja meg barátainkat, szeretteinket és ellenségeinket is e szörnyű, szinte már ördögi precizitásnak vélhető veszélyes kór vendégszeretetétől!

„Áldott az, aki jön az Úr nevében” (Máté 21,9) kiáltották egykoron, mi akár csak halkan is, de suttogjuk el e szép ünnepnapon, sokan lehet, hogy könnyeikkel mossák le a port régi Bibliájukról, de imádságos szívvel várunk Urunk, áld meg ünneplésünk!

Soli Deo Gloria!

Botos Elemér
püspök