Kezdőlap igehirdetések Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent

Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent

257
0
Bodnár Noémi lelkipásztor

Textus: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” Mt 5:8

Végtisztességet tévő keresztyén Testvéreim!

Fájdalmunkba és kimondhatatlan veszteségünkbe hangzanak most bele Jézus szavai, hogy választ keressünk arra, hogy mi az emberi élet lényege; mi az, amiért érdemes élni. O. L-nek ugyan rövid földi élet adatott, csupán 48 év, de azt józansággal, mértékletességgel, bölcsességgel, minden egyes napot megbecsülve élte.  Jézus tömör mondata, hogy „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.“ összefoglalja mindazt, ami őt jellemezte. Ebben a mondatban nincs egy fölösleges hang sem, amit ki lehetne húzni, el lehetne hagyni, tovább lehetne sűríteni. Nincs benne semmi szószátyárság, hanem csak a letisztult lényeg, az esszencia. Ahogy L. is, csak a lényeget szólta úgy, ahogy azt ő gondolta, és csak a fontosat, az értékeset, a megfelelőt kereste. Nagyon meggondolt volt mind a beszédben, mind az anyagiakban.

Jézus szava amilyen tömör, olyan kiforgathatatlanul igaz is. Megfoghatatlan, itt a földi életben leellenőrizhetetlen, amit mond, de mégis a belső érzékünkkel érezzük, hogy ez így van, hogy az Úr Jézus szava minden körülmények között megáll. L. is csodálatos érzékkel kiérezte azt, ha valaki igaz, megbízható, beengedhető a belsőbb körbe. De nem csak ezt jelezte a belső érzéke. Nem állhatta a hamisságot, és bátran szót is emelt ellene. Isten nélkül senki nem tud különbséget tenni a jó és a rossz, az igaz és a hamis között. Aki pedig Istennel éli az életét, az Őt látja meg számos helyzetben. Ezért önzetlenül segít. Nem igényli azt, hogy felülkerekedjen a másikon, mert ő az életet nem versenynek, hanem egyedülálló lehetőségnek tekinti az élet szolgálatára. L. pontosan így élt – ez volt a szavai, a cselekedetei mozgatója.

Az első szó, amit az Úr Jézus ebben a tömör mondatban elénk ad, az az, hogy „boldog“. Ez nem egy személyes örömérzést vagy jókedvet jelent – az ritkább vendég volt L-nél- , hanem áldott életet a nagy nehézségek, napi kínlódások ellenére is. Mert aki boldog, az az életben legfontosabbat tudja: azt, hogy ő Isten számára fontos, hogy a Mindenható figyel minden egyes szavára, kérésére, hogy még a haja szála is számon van tartva és ha valamire szüksége van, akkor amit Isten szerint kér, az beteljesül, mert ő Isten kedves gyermeke. Ez a biztonság adja az elvehetetlen boldogságot.

L. olyan ember volt, aki nem hízelkedett senkinek, nem volt hagyományos módon barátságos, sem fesztelenül csevegő. Sokszor néma jelenlétével nem az volt a célja, hogy megszerezze a másik ember szimpátiáját, hanem hogy ő is hozzátegye a közösségben azt, amit ő tud, vagy hogy megalkossa a biztonságos hátországot – ha ugrani kell, ha helyzetet kell oldani, akkor ő megoldja, elintézi, mégpedig tökéletesen. Elsősorban az édesanyjának volt támasza, neki adott erőt akár csak a puszta létezésével, a gondolkodásával, megoldásaival, azzal hogy mindent észben tartott és a gondoskodásával. Bármerre ment, azt leste, mivel szerezhetne a mamának örömet, mivel szolgálhatná a kettejük által alkotott családot. De azon kevesek is, akiket közelebb engedett magához, szintén támaszkodhattak arra a tudásra, tapasztalatra, amit ő gyakran küzdelmes módon szerzett meg.

Ebben a hamis világban mindenki keresi a maga helyét, az érvényesülését az életben. Mivel azonban olyan sokan a sikert keresik, nem pedig a feladatukat az életben, tele vannak szorongással és félelemmel, hiszen a poszt, amit betöltenek és a tehetségük, a képességük egyáltalán nem összeegyeztethető egymással. Ők a kaini vonal, akik felmérik, hogy ki lehet rájuk nézve veszélyes, és azt kíméletlenül megsemmisítik, akár az életét is elveszik. Érthetetlen módon nem ennek a következményeitől félnek, hanem attól, hogy kiderül a titkuk, hogy minden egy hamis kép, ők pedig megszégyenülnek, mert mindenki számára nyilvánvalóvá válik,  hogy valami aljasság juttatta őket az elfoglalt helyükre és tartja is ott őket. Egy nagy hálóba vagy inkább hálózatba bonyolódtak, ahol nincs biztonság, csak kiszolgáltatottság, viszont van száguldó karrier. Ezzel szemben van a magyar út, az önfeláldozás, a másikat magam fölé emelés útja. Ehhez viszont nagy bátorság kell, mert a siker nem földi kategóriákban mérhető, de ezen az úton járva az ember szívét nem mocskolja be turpisság, aljasság, cselvetés, csapdába csalás, megszégyenítés, gyilkosság. A szavakból nem fabrikál mérgezett nyilakat, hogy a másik embert úgy megbántsa, amiből napokig vagy akár egy egész életen át gyógyulnia kell. A szívben meghozott döntés következménye az, ha valaki nem fizet rosszal a rosszért, hiszen tiszta a szíve, mert tisztán tarja. A tiszta szív az, amelyből nem jönnek gonosz gondolatok, gyilkosságok, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok és sértések. L. így élt. Nem sértett meg senkit; szándékosan nem bántott meg senkit; tisztességéből nem vetkőztetett ki senkit; nem forralt bosszút és nem tervelt ki álnokságot senki ellen; nem mondott másra olyat, ami nem volt igaz. Viszont a szívében sok fájdalom lakott. Gyakran megbántották, félretolták. Ő pedig méltósággal és szeretetteljes bölcsességgel viselte ezt. Tudta és élte annak igazságát, hogy a szívben, ebben a titokzatos szerkezetben csodálatos erő lakik. Ez az a hely, ahol Isten fénye lakik bennünk. A bölcs Salamon így mondja: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld 4,23).

Mi most O. L. hamvai felett állva azzal a szent reménységgel lehetünk, hogy Istennel a szív megállásával mégsem szűnik meg az élet. Hogy beteljesül Jézus szavának a második fele is, hogy a tiszta szívűek, tehát azok, akik Isten szerint élnek, azok meglátják életük, erejük Forrását, meglátják az Istent.

Ha csak az ószövetségi hagyomány lenne a miénk, akkor ott az az érvényes, hogy aki meglátja az Istent, nem maradhat életben. Mózes csak azért élhette túl a találkozást, mert Isten arcát nem látta. (Ex 33,20; Ézs 6,3). Jézus azonban azt mondja, hogy Aki engem látott, látta az Atyát.” (Jn 14,9)

Aki Jézust választotta, az elindult azon az úton, hogy eggyé legyen vele. Végül pedig hogy ott legyünk Vele az Atya házában, ahová Ő előre ment, hogy helyet készítsen a számunkra (Jn 14,2-3). Aki tehát tisztán tartja az élete központját, a szívét, az lehet, hogy sok cselszövést, álnokul kitervelt csapdát nem lát meg, de mivel Isten valóságát tükrözte a szívében, minden jó Forrását, az Istent meg fogja látni. Elnyeri az üdvösséget, az Istennel való közösséget. A Jelenések könyvében ezt így olvassuk: „Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük; és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel 21,3-4) Igen, ott már nem hiányzik semmi, Isten szívén megpihenve a tökéletes szeretetben és békében létezünk. L. már alighanem készen állt rá, hogy tovább lépjen Isten országába, ezért Isten hazahívta szeretett gyermekét, csendesen, Isten békességével a szívében és Tőle jövő nyugalommal az arcán elaludt.

Szeretett fiától elköszön most édesanyja, elbúcsúznak a közeli és távoli rokonok, a barátok, az ismerősök, és elköszön a vajdasági Református Egyház felvidéki missziós gyülekezete is.

Temetési igehirdetés O.L. temetésén 2023. 8. 3-án.