Kezdőlap írások Anna-Mária

Anna-Mária

278
0

Két édesanya, két női sors. Időben egymástól oly távol, de egymáshoz mégis oly közel.

Anna, (kegyelem) Elkána felesége meddő. Szívét fájdalom, keserűség, és valószínű szégyenérzet járja át.

Nem nézték jó szemmel abban a korban a gyermektelen feleséget, és bár Sámuel a férje nagyon szereti őt, másik felesége Peninna (akinek vannak gyermekei) féltékenységből mindent megtesz azért, hogy megkeserítse az életét.

És bár Sámuel Annát szerette, ő bölcsen mégsem szól neki Peninnáról. Tudja,, hogy férje, nem biztos, hogy tud változtatni a helyzeten, tudja, hogy Peninna még jobban meggyűlölné, gyermekeivel és szolgáival még jobban megkeserítenék az életét.

De tudja azt is, hogy az igazságosság Istene mindent helyre tud hozni a neki megfelelő módon és időben, ezért hozzá fordul segítségért, és nem lesz tovább gondterhelt.

Kitör belőle a sok keserűség, kiönti a szívét Istennek. De nemcsak kér Istentől, hogy áldja meg egy gyermekkel, adni is szeretne neki valamit. Fogadalmat tesz, hogy az ajándékba kapott gyermeket neki „ajándékozza”, hogy őt szolgálja egész életében.

Elmondja fogadalmát a férjének, és Elkána nem él azzal a lehetőséggel, hogy érvényteleníti felesége fogadalmát, amire a mózesi törvények szerint joga volt, hiszen a fogadalom nem az ő jóváhagyásával történt.

Megszületik Sámuel, és még csak három éves, amikor elviszik őt Éli főpaphoz a templomba. Ki ne szeretne a kicsi gyermekével maradni? Fájhatott az elválás, mégsem szomorú szívvel bízza őt Istenre.

Isten pedig még további öt gyermekkel ajándékozza meg őt.

Annának két imája is fel van jegyezve, és mindkettő figyelemre méltó.

Az elsőben Istent, a seregek Istenének szólítja, és ezzel ő az első a Bibliában aki ezt a megnevezést használja.

Második imája nem Sámuel születésekor, hanem a Silóban való felajánláskor hangzott el. Amit Isten felkentjéről mondott, ismét Anna használja először a Bibliában,egy jövőbeli felkent királyra.

Kb.1000 évvel később, Mária, Jézus anyja dicséri hasonló szavakkal Istent.

Mária, nevének eredete vitatott, de sokan a keserűség jelentést feltételezik.

József jegyese. Gábriel arkangyaltól megtudja, hogy gyermeke születik, akit Jézusnak fognak nevezni. “Íme az Úrnak szolgáló leánya…” Engedelmeskedik, bár szívét félelem járja át. Nem tudja hogyan mondja el ezt Józsefnek, és hogyan fog ő erre reagálni, hiszen egy jegyességen, házasságon kívül született gyermek talán éppolyan elítélendő dolog, mint a gyermektelen feleség.

Ismét egy szerető társ, egy jegyes, aki bár felakarja bontani a jegyességet, mégis csendben akarja elbocsátani őt, védve ezzel az ítélettől és szégyentől, mert szerette Máriát. Végül el sem bocsájtja, mert megérti a kapott üzenetből, hogy itt egy nagy dolognak kell történnie.

Megszületik Jézus, őt is elviszik a megfelelő időben bemutatni a templomba, és itt Mária megtudja, hogy eljön a nap, amikor szívét fájdalom járja át.

Tizenkét évesen Jézust a zsinagógában találják, és kérdésükre, hogy miért tette ezt velük, ennyit válaszolt: Miért kerestetek engem? Hát, nem tudjátok, hogy nekem Atyám dolgaival kell foglalkoznom? Felismerés, bölcsesség és fájdalom…majd az éles kard Mária szívében a Jézussal való történtek miatt a kereszten. Fájdalmai ellenére mégis figyelemreméltó az ő imája. És bár neve keserűséget jelent, mégis ott van életében a kegyelem.

Drága édesanyák, nagymamák, dédmamák és keresztanyák! Isten áldjon titeket! Bármi is legyen a nevetek.

Szíveteket sokszor átjárja értünk, miattunk az öröm és a fájdalom, a keserűség és a kegyelem. Mi is idővel “elmegyünk” tőletek. Talán a mostani anyák napján sem lehetünk veletek. Mégis, emlékezettek Anna és Mária imáira, ajánljatok Isten oltalmába bennünket, ahogyan mi is hálát adunk értetek.

Fekete Annamária